Csigavilág

Összes megtekintés: 82 

Összes megtekintés: 82  Íme, itt az új világ, ágyban, meztelen csigák. Végig csúsztak hasamon, nyáluk folyt a hajamon. Belemásztak a számba, köpködtem a pohárba. Itt a csiganyalóka, szopogassa, ki tudja! Másnap arra ébredem, összeragadt végbelem. Reggelire csigadzsúsz, mellkasomon, csiga húz. Orromból egy csiga lóg, le is nyeltem, meg is ‘hót. Borzalmas egy új világ, házban, csigasokaság!

Óvilág – újvilág

Összes megtekintés: 114 

Összes megtekintés: 114  Meghaltam és eltemettek, díszére a gyászmenetnek. Lélekharang csendben kondult, a gyászmenet, jaj, megindult. Megbotlottak, majd kiestem, megtámasztott az Úristen. Tömjénfüstben felköhögtem, pap beszédén, felröhögtem. Behallatszott zsoltár ének, keservesen sírt az élet. Lengedeztem jobbra-balra, eresztettek le a sírba. Alul-felül koppanások, szorgoskodtak a sírásók. Feküdtem a koporsómban, hátam mögött, szállt a sóhaj. Felgyúlnak az esti … Olvass tovább

Új világ született

Összes megtekintés: 144 

Összes megtekintés: 144  Új világ született, ott fekszik az ágyban, pár hónappal előbb, tervben sem volt nálam! Híztunk kicsit együtt, én sörtől, te tőle, mindkettőnk pocakja, ruhánkat kinőtte. Összeért a hasunk, keskenyebb lett ágyunk, lassan összeszűkült, kicsiny, kis világunk. Összezárt életünk, tartalmasan töltjük, vírusjárvány végét, hárman ünnepeljük. Ott sír az új világ, talán, megint éhes, ha … Olvass tovább

Volt és lesz

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Volt egyszer, ki sosem volt, kicsit élő, kicsit holt. Láttam őt, a szebb jövőt, néha, múltba révedőt. Rohant át az életen, nem törődött én velem. Rám kacsint és elszalad, minden egyes pillanat. Jön felém, de tova száll, megragadom, tán, megáll! Vén bolond és fiatal, örök ifjú, meg, nem hal!

Harcolsz e, te is?

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Ki kopogtat lelkemben folyton? Szívemen, mondd, ki dobol? Meddig kell várnom rá, még kedves, hogy találkozzunk valahol? Mit, összeköt egyszer az Isten, ember, ne válassza szét! Ám, mégis megpróbálják folyton, szétverni jövőnk kezdetét. De, áttörvén tengernyi kínon, boldogság várhat e ránk? Majd, harcolsz e te is, úgy, mint én, ha ránk omlik ez … Olvass tovább

Találkozás önmagammal

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Találkoztam önmagammal, akkor már, nem éltem én, rég meghaltam, vagy álmodtam, hogy eljött hozzám szellemem, talán, éjnek idején? Itt vagyok hát, visszatértem, hozzád, múltnak embere, hiszen néked köszönhetem, jövőmet a csillagok közt, te juttattál el ide! Sok-sok bajjal, kín-keservvel, harcolsz és kell küzdened, míg a végén, egy napon majd, angyalok közé megtérve, teljesül … Olvass tovább

Szeretni szenvedéllyel

Összes megtekintés: 98 

Összes megtekintés: 98  Lehajolni ahhoz: kinek, szeme könnyes, kinek, baja nagy, kinek, léte terhes. Kedvesen ölelni: kit, döbbenten nézel, kit, romokban látsz, kit, aggódva féltesz. Magadhoz fogadni: kit, kínoz az élet, kit, üldöz a sors, kit, kerülnöd kéne. Szenvedve szeretni: kiért, ég a lélek, kiért, fáj a szív, kiért, élni félek.

A mi gyermekünk

Összes megtekintés: 346 

Összes megtekintés: 346  (Március 15. emlékére.) Egyszer Pesten, valakinek, egy esős tavaszi napon, eszébe jutott: – Tenni kell! – ‘s álmodni mert, egy hajnalon. Ki gondolná, hogy a vaksors egy gyermeket szül pont nekünk, kit, „Szabadság”-nak neveznek, és fegyverrel kell védenünk. A nép ölelte keblére, de öröm helyett, bút hozott. Szülés után sorban álltak, kapunk előtt … Olvass tovább

A mi kis gilisztánk

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Csináljunk gyereket, egy vézna, kis kukacot! Épp olyat, mint te vagy, vagy, amilyen én vagyok! Mindegy milyen lesz, fiú, avagy lány, de legyen kis giliszta, amolyan csontsovány! Hasonlítson rád, de, mint én, ne legyen! Akkor őrületbe kerget drága jó gyermekem! Sose válogasson! Zöldséget ne egyen! Mégsem nyulat szültél minékünk kedvesem! Legyen kissé csendes, … Olvass tovább

Tükröm vagy nékem

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Mint tükörben látom, ifjú önmagam, ha reád nézek, ‘s szívedbe, fiam! Fürkészem egyre, az Isten dolgait, hová rejtette, lelked titkait. Ott ragyog az mélyen, benne ősi tűz, amely egyszerre, gondot, bajt, elűz. Minden nehézségen, tűzön-vízen át, ott vagyok benned, ‘s élek én tovább.

Hőseink emlékezete

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  Hová lettek a hőseink? A jobbak, mind elhullanak. Marad a pór és a gyáva, nincs igazság a nap alatt. Viháncol minden talpnyaló, amíg a zsarnok épp akaszt. A zsebét tömő áruló, nyomában, könnyeket fakaszt. Nagyjaink kínhalála közt, hallgatott népünk legjava, és elbujdosott messzire, akinek hallatszott szava. Szikkadt földbe szórt csontjaik, ki tudja, merre … Olvass tovább

Ősi vér

Összes megtekintés: 130 

Összes megtekintés: 130  Honfoglalók ősi vére! Kikben van az otthonod? Merre vannak, hová lettek, akikben e szív dobog? Honfoglalók büszke népe! Mi történt, hát veletek? Talán soha nem voltatok, ős magyarok gyermeke? Honfoglalók régi földje! Tán örökre elveszett? Hiába omlott annyi vér, temettünk százezreket? Honfoglalók szilaj lelke! Mivé vált tibennetek? Vezéreink mind sírnának, ha látnának titeket!

Sorsom

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Fény és az árnyék! Ti vagytok életem! Végig elkísérve, betöltve végzetem! Fény és az árnyék! Óh, ha nem volnátok! Unalom lepné be, a sivár világot! Fény és az árnyék! Néha rossz, néha jó! Ki tudná, mikor, mi, éppen helyén való? Fény és az árnyék! Nevel, vagy jutalmaz! Tanít és néha nap, kegyesen irgalmaz! … Olvass tovább

Megfagyott emlékek

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Megfagyott emlékek Megfagyott emlékek megfagyott álmok. Mily síri, sivár hely, mit magam körül látok. Mindenütt szürkeség, néma csend honol. E halott világban, egy elhagyott szív dobol. Ködösen feldereng, az elmúlt élet. Ide, csak sírni jár a megtöretett lélek. Megfagyott emlékek, megfagyott álmok. Pihen a temető, és körbevesz az átok.

Büszke vagyok

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Büszke vagyok Jaj, de jó, mily okos lettem, hiszen magam felfedeztem! Büszkén nézem, mit elértem, szárnyalok a magas égen. Hiányaim félretettem, ki segített, elfeledtem. Más tudását megjegyeztem hálát, soha nem éreztem. Nézek arra, mit elértem, Isten vagyok, így is érzem! Nem vagyok én telhetetlen, jaj, de jó, mily okos lettem! 2020-01-19

Utolsó éjszaka

Összes megtekintés: 105 

Összes megtekintés: 105  Utolsó éjszaka Már, csábít engemet az újvilág! Ugye, elkísérsz kedvesem? Gazdagok ugyan, mi sohasem voltunk. Minden vagyonunk pénzzé tettem, hogy kettőnknek jegyét megvegyem. * Oly hatalmas füstöt ont a kémény! Indulunk! Érzed kedvesem? Nemsokára egy új világba érünk, hol, élhetünk szerényen talán valahol, de tisztességesen. * Luxus ugyan, nekünk itt nem jutott. Nem … Olvass tovább

Az időd lejárt

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Az időd lejárt Minek mindig siránkozni, ha éppen tenni, tenni kell, nem a másik életének örömeit venni el. Jön az idő, lassan elvész boldogságod, mind a múlt, isten voltál, azt játszottad, dicsőséged megfakult. Hiába vársz segítségre, a szekér elment, te maradsz, annak kezében vergődsz most, kinek képzelted magad. Vár a halál mélysötétje, s … Olvass tovább

Egy nap, a Kiskunságon

Összes megtekintés: 122 

Összes megtekintés: 122  Egy nap, a Kiskunságon Alföldnek szülötte, én ugyan, nem vagyok, de a Kiskunságért, a szívem, hőn dobog. Amerre szétnézek, látom a sok csodát, amint körbevesz engem a rónaság. Öreg parasztházak, roskadozó falak, legelő szürkék közt, repkedő madarak. Házam előtt fecskék, villámként cikáznak, nincs vége ma még, a hosszú, forró nyárnak. Kertek kis udvarán, … Olvass tovább