Nagy J. Gábor Összes megtekintés: 38
Összes megtekintés: 38 Ki kopogtat lelkemben folyton? Szívemen, mondd, ki dobol? Meddig kell várnom rá, még kedves, hogy találkozzunk valahol? Mit, összeköt egyszer az Isten, ember, ne válassza szét! Ám, mégis megpróbálják folyton, szétverni jövőnk kezdetét. De, áttörvén tengernyi kínon, boldogság várhat e ránk? Majd, harcolsz e te is, úgy, mint én, ha ránk omlik ez … Olvass tovább
Összes megtekintés: 54
Összes megtekintés: 54 Találkoztam önmagammal, akkor már, nem éltem én, rég meghaltam, vagy álmodtam, hogy eljött hozzám szellemem, talán, éjnek idején? Itt vagyok hát, visszatértem, hozzád, múltnak embere, hiszen néked köszönhetem, jövőmet a csillagok közt, te juttattál el ide! Sok-sok bajjal, kín-keservvel, harcolsz és kell küzdened, míg a végén, egy napon majd, angyalok közé megtérve, teljesül … Olvass tovább
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 Mint az eke, olyan az igaz szó. Száraz, szikkadt földbe, barázdát váj mélyen, hasítva a szívbe, melyből, mint a vér, sugárként kifröccsen, a reakció!
Összes megtekintés: 88
Összes megtekintés: 88 Lehajolni ahhoz: kinek, szeme könnyes, kinek, baja nagy, kinek, léte terhes. Kedvesen ölelni: kit, döbbenten nézel, kit, romokban látsz, kit, aggódva féltesz. Magadhoz fogadni: kit, kínoz az élet, kit, üldöz a sors, kit, kerülnöd kéne. Szenvedve szeretni: kiért, ég a lélek, kiért, fáj a szív, kiért, élni félek.
Összes megtekintés: 242
Összes megtekintés: 242 (Március 15. emlékére.) Egyszer Pesten, valakinek, egy esős tavaszi napon, eszébe jutott: – Tenni kell! – ‘s álmodni mert, egy hajnalon. Ki gondolná, hogy a vaksors egy gyermeket szül pont nekünk, kit, „Szabadság”-nak neveznek, és fegyverrel kell védenünk. A nép ölelte keblére, de öröm helyett, bút hozott. Szülés után sorban álltak, kapunk előtt … Olvass tovább
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Csináljunk gyereket, egy vézna, kis kukacot! Épp olyat, mint te vagy, vagy, amilyen én vagyok! Mindegy milyen lesz, fiú, avagy lány, de legyen kis giliszta, amolyan csontsovány! Hasonlítson rád, de, mint én, ne legyen! Akkor őrületbe kerget drága jó gyermekem! Sose válogasson! Zöldséget ne egyen! Mégsem nyulat szültél minékünk kedvesem! Legyen kissé csendes, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 Mint tükörben látom, ifjú önmagam, ha reád nézek, ‘s szívedbe, fiam! Fürkészem egyre, az Isten dolgait, hová rejtette, lelked titkait. Ott ragyog az mélyen, benne ősi tűz, amely egyszerre, gondot, bajt, elűz. Minden nehézségen, tűzön-vízen át, ott vagyok benned, ‘s élek én tovább.
Összes megtekintés: 58
Összes megtekintés: 58 Hová lettek a hőseink? A jobbak, mind elhullanak. Marad a pór és a gyáva, nincs igazság a nap alatt. Viháncol minden talpnyaló, amíg a zsarnok épp akaszt. A zsebét tömő áruló, nyomában, könnyeket fakaszt. Nagyjaink kínhalála közt, hallgatott népünk legjava, és elbujdosott messzire, akinek hallatszott szava. Szikkadt földbe szórt csontjaik, ki tudja, merre … Olvass tovább
Összes megtekintés: 128
Összes megtekintés: 128 Honfoglalók ősi vére! Kikben van az otthonod? Merre vannak, hová lettek, akikben e szív dobog? Honfoglalók büszke népe! Mi történt, hát veletek? Talán soha nem voltatok, ős magyarok gyermeke? Honfoglalók régi földje! Tán örökre elveszett? Hiába omlott annyi vér, temettünk százezreket? Honfoglalók szilaj lelke! Mivé vált tibennetek? Vezéreink mind sírnának, ha látnának titeket!
Összes megtekintés: 52
Összes megtekintés: 52 Fény és az árnyék! Ti vagytok életem! Végig elkísérve, betöltve végzetem! Fény és az árnyék! Óh, ha nem volnátok! Unalom lepné be, a sivár világot! Fény és az árnyék! Néha rossz, néha jó! Ki tudná, mikor, mi, éppen helyén való? Fény és az árnyék! Nevel, vagy jutalmaz! Tanít és néha nap, kegyesen irgalmaz! … Olvass tovább
Összes megtekintés: 84
Összes megtekintés: 84 Megfagyott emlékek Megfagyott emlékek megfagyott álmok. Mily síri, sivár hely, mit magam körül látok. Mindenütt szürkeség, néma csend honol. E halott világban, egy elhagyott szív dobol. Ködösen feldereng, az elmúlt élet. Ide, csak sírni jár a megtöretett lélek. Megfagyott emlékek, megfagyott álmok. Pihen a temető, és körbevesz az átok.
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 Büszke vagyok Jaj, de jó, mily okos lettem, hiszen magam felfedeztem! Büszkén nézem, mit elértem, szárnyalok a magas égen. Hiányaim félretettem, ki segített, elfeledtem. Más tudását megjegyeztem hálát, soha nem éreztem. Nézek arra, mit elértem, Isten vagyok, így is érzem! Nem vagyok én telhetetlen, jaj, de jó, mily okos lettem! 2020-01-19
Összes megtekintés: 103
Összes megtekintés: 103 Utolsó éjszaka Már, csábít engemet az újvilág! Ugye, elkísérsz kedvesem? Gazdagok ugyan, mi sohasem voltunk. Minden vagyonunk pénzzé tettem, hogy kettőnknek jegyét megvegyem. * Oly hatalmas füstöt ont a kémény! Indulunk! Érzed kedvesem? Nemsokára egy új világba érünk, hol, élhetünk szerényen talán valahol, de tisztességesen. * Luxus ugyan, nekünk itt nem jutott. Nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 171
Összes megtekintés: 171 Az időd lejárt Minek mindig siránkozni, ha éppen tenni, tenni kell, nem a másik életének örömeit venni el. Jön az idő, lassan elvész boldogságod, mind a múlt, isten voltál, azt játszottad, dicsőséged megfakult. Hiába vársz segítségre, a szekér elment, te maradsz, annak kezében vergődsz most, kinek képzelted magad. Vár a halál mélysötétje, s … Olvass tovább
Összes megtekintés: 122
Összes megtekintés: 122 Egy nap, a Kiskunságon Alföldnek szülötte, én ugyan, nem vagyok, de a Kiskunságért, a szívem, hőn dobog. Amerre szétnézek, látom a sok csodát, amint körbevesz engem a rónaság. Öreg parasztházak, roskadozó falak, legelő szürkék közt, repkedő madarak. Házam előtt fecskék, villámként cikáznak, nincs vége ma még, a hosszú, forró nyárnak. Kertek kis udvarán, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 150
Összes megtekintés: 150 Szegény legény bánata Kiskunsági falu végén, kurta kocsma valahol. Búját borba fojtva egy nap, szegény legény így dalol: – Ha én egyszer gazdag lennék, nem fordítanád el fejed, nem kellene szégyenkeznem, foghatnám a két kezed. Kiskunsági falu végén, kurta kocsma valahol. Rideg érzés a valóság, szegény legény így morog: – Nem ártottam, nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 181
Összes megtekintés: 181 Szembe köpni azt… Szeretjük szembe köpni azt, kinek, mi mindent köszönhetünk. Szeretjük azt hazudni annak, kinek, hátat fordítunk, hogy: – Szeretünk! Szeretjük kihasználni azt, kitől, segítséget kérhetünk. Szeretjük azt hazudni annak, ki, máskor nem is számít, hogy: – Szeretünk! Szeretjük bolondnak nézni, ki, szeret, s türelmes velünk. Szeretjük azt hazudni annak, kit, hibáztatunk … Olvass tovább
Összes megtekintés: 137
Összes megtekintés: 137 Hajnalban eljönnek Borotvaélen táncol a létünk, kicsit, már meghaltunk, kicsit, még élünk. Éreztük régen, nem sok van hátra, nincs többé szerepünk ezen világban. Szárnyaljunk együtt, ha úgy is végünk, hajnalok hajnalán, eljönnek értünk. Addig, azonban, még utoljára, gyújtsd meg a gyertyákat, hálószobádban! Vége a dalnak, mi már nem félünk, egy utolsó csókkal búcsúzik … Olvass tovább
Összes megtekintés: 117
Összes megtekintés: 117 Mikor a kígyó Mikor a kígyó Édenben megjelent, két tudatlan lélek fogadta odabent. Holott a Teremtő előre megmondta: – Őrizzed a kertet, s ne higgy a gonosznak! Kígyónak beszéde nem elég világos, célozgat, körbeír, rávezet, megátkoz. – Valóban semelyik fáról nem ehettek? ( …irigy az Isten, ki titeket teremtett…) – Ugyan meg nem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 166
Összes megtekintés: 166 A költő és rajongója – Ön költő? Szokott verseket írni? – Én, ugyan nem! Csak az agyam, meg a kezem! És segítségüket néha, igénybe veszem! – Költő! Ön költő! – Önköltő vagyok. Kiköltöm verseim, ha kicsik, ha nagyok. – Tehát, ön költő! – Mondom, hogy nem! Költeni szívem költ, és, mi eszembe jutott, … Olvass tovább