Az útitárs

Hiába néz. Azt mondja, hogy nem hiába, mert lát. Na persze, de miért engem bámul? Azért mert egy kicsit ittam, még nem kellene úgy bámulnia, mint borjú az újkapura. Hogy nem engem bámul, hanem az ülést, mert, hogy vizes. És mit akar ezzel mondani, csak nem azt, hogy én vizeztem be? Ja, mert hogy a … Olvass tovább

HÓ-EMBER/3

A hófehér tájban délcegen áll, és holdsugárral büszkén kokettál. Lám színezüst fény csillog hótestén, oly jól érzi magát ezen estén. Mert szereti fagynak leheletét, és északi szélnek üzenetét, jégcsapok csilingelő zenéjét, az éj sötétjét, csillagok fényét. A telet ismeri, azt kedveli, a meleg vesztét jelenti neki, elolvad, esővíz lesz belőle, de lesz majd még hóember … Olvass tovább

Tudat alatt

Vannak tudatos és tudat alatt cselekvéseink. Ez utóbbiaknak sokat köszönhetünk, hiszen akár gondolunk a vesénk, szívünk, májunk, tüdönk, stb. működésére, akár nem, azok tőlünk függetlenül teszik a dolgukat. Az újszülött még nem tudatosan kér táplálékot, nem tud beszélni, de sírásával jelzi, ha valamire szüksége van, vagy valami bántja. Nagyon sok demens ember, aki már a … Olvass tovább

Boldogan élni

Vártuk azt, hogy vége, és hogy végre véget ér, élet a régi kerékvágásba visszatér, de az aljas kor sajnos bennünket nem kímél, az évről évre rendre visszatér, köztünk él. Nem tudtuk legyőzni, ő győzött hát le minket, elveszi vágyaink, álmaink és hitünket, félelmet kelt, ismételten félelmet erjeszt, indulatokat, ellenállásokat gerjeszt. Mit tegyünk tehát, féljünk mindig … Olvass tovább

HÓ-EMBER/2.

Csendben szállt le az este, nyugalmát így meglelte. Az éjszaka havazott, mindent lepel borított. Hófehérben tündökölt, mindenkit így üdvözölt. Gyerekek örömére érkezett el a földre. Készül már a Hóember, a szakálla nem kender, fején fazék tökfödő, répa orra vöröslő. Nosza éljen sokáig, ne huszonnégy óráig. Sí, szánkó előkerül, sok kicsi arc felderül.

HÓ-EMBER

Amikor már nagy a hó és itt időz a fagyapó, kicsik és nagyok összefognak, hóból embert gyúrnak. Hogy ne fázzon a feje, fazék kerül rája, hahó, halihó, s amíg készül, fiúk, lányok hócsatáznak. Jókora lesz a hasa, répából pedig az orra, mellényén szén a gombja. Miből legyen szeme, szája kérdi Marcsi? Jancsika hoz valamit találomra. … Olvass tovább

Dormicum

„A Dormicum bevétele után 20 percen belül elaludhat, és az alvás időtartama életkorának megfelelően automatikusan a szokásos alvási időhöz fog hasonlítani. Ébredés után nem észlel semmilyen teljesítménybeli problémát, ami elsősorban a Midazolamnak, a Dormicum szorongásoldó, görcsoldó, izomrelaxáns és nyugtató hatású hatóanyagának köszönhető.” Voltak olyan időszakok az életemben, melyek nagyon megviseltek, emiatt aludni se tudtam. Néhány … Olvass tovább

Esik eső

Esik eső, csepereg, Mariska meg kesereg. Szép folyó partjára őt Jóska randira hívta. Hacacáré is lesz így mondta, no de hát csepeg, eresz alá ott nem mehet, ezért visszaszívta. Ócska kifogás ez Jóska, mondta kis Mariska: csupán csak a természet lágy öle kellett neked? Átlátok a szitán, nem kell a máz, kis hamiska, nem érdekel … Olvass tovább

Tisztelet vagy szeretet

A szeretetünk többnyire azok felé irányul, akiket jól ismerünk, akik közelállnak hozzánk. Szeretjük a szüleinket, gyermekeinket, barátainkat, társunkat – aki iránt szerelmet is érezhetünk – vagyis, a szeretetünk elsősorban érzelem. Jó esetben ezeket az embereket tisztelhetjük is egy-egy, vagy akár több jó tulajdonságuk alapján. Ilyen lehet például a szorgalom, kitartás, küzdeni tudás, elért eredmények, stb. … Olvass tovább

Kizárva

Kellemes családi ünnepségen vettem részt. Asszonylányom és vejem értem jöttek és elvittek egy étterembe, ahol a már házasságban élő gyermekeikkel együtt ebédeltünk, beszélgettünk. Mindenki ott volt, aki számít, és igazán remek volt ez az alkalom. Bőséges a választék, mindenki azt evett, ivott, amihez kedve volt. Az ünnepeltek jelen esetben a lányom és én voltam. Ma … Olvass tovább

Születésnapomra

Már csak kettőt kell aludni és megszülettem, édes szüleim mennyire örültek nekem. Nehéz az élet, annyi minden rosszat hozhat, de hogy ők örültek, ezen nem változtathat. Sírig szerettek és addig hittek is bennem, ezt a hitet míg csak élek, meg kell őriznem. Ne csalódjanak bennem, bár elmentek már rég, Enyém az ígéret, a vágy és … Olvass tovább

Illene

Illene panaszkodni, hogy nem telik semmire, hogy drága a hús, a krumpli, a gyümölcs és minden más. Borzasztók az árak, ezt nem lehet kibírni, innen menni kell. Menni kell, de hová? Kinek kellünk? Persze, van olyan, akire bárhol szükség van. Sikeres diplomás nyelvtudással, lehetőleg orvos. Alantasabb munkára is kelhetnek emberek, mely munkákat a nagy jóléti … Olvass tovább

Tán meglátod

Mikor belém rúgnak az emberek, rágondolok, mert szívből szeretett, értékesnek, jónak, szépnek tartott, önbecsülést önként nekem adott. Nem hagyom, hogy sárba tiporjanak, és gyalázzanak, megalázzanak, mind az, aki különb, álljon elém, mit gondolok róla az az enyém. Ahogy az övé, mit rólam gondol, szájából önzés, rosszindulat szól, mert ha szereted a másik embert, tán meglátod … Olvass tovább

Hős harc az élet

„Hős harc az élet és megélni szép.”(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba) Én azt mondom, hogy küzdelmes és nehéz, többnyire borús, felhős és csak ritkán süt ki az éltető Nap. Az idézett rész szép költői gondolat, a másik a valóság, legalábbis az én valóságom. Ha visszatekintek az életemre sokkal több volt a nehéz, a gyötrelmes, a … Olvass tovább

Elégedetlenség/2.

Értem én, hogy mindig több kell, hogy mindig kevés az, ami van, de közben fáj a szívem. Miért is? Talán az elődökért, akik éheztek, szenvedtek, háborúban, jegyrendszerben éltek. Akik megtapasztalták milyen, ha dolgoznának, de a munkájuk nem kell senkinek, akik éhbérért is kidolgozták a lelküket, mert kellett a kenyér az asztalra, mely mellett ott ültek … Olvass tovább

A kardigán ára

Édesapám, aki foglalkozására nézve kádár volt, örömmel és jókedvűen dolgozott. Közben fütyürészett és tam-tamra verte az abroncsot a hordóra, kádra. Különösen ősszel volt keletje a termékeinek, hiszen sokan szüreteltek szőlőt, melyből bor készült. Akkortájt a falunkban csakis, kizárólag kertes családi házak voltak. Több olyan család is rendelkezett saját vagy bérelt földdel, akik bár nem a … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Tizennegyedik történet

Szelíd, kedves arcán ragyogott a mosoly, mikor meglátta, hogy a lánya kopogtat az ablakon. Mindig örült nekem, nem tudtam hozzá soha rosszkor menni. Most, hogy ismét eljött az egykori szeretteinkről való megemlékezés ünnepélyes napja, eszembe jut, hogy mennyire szerette a virágot. Nem kellett, hogy az különleges legyen, hiszen épp úgy tudott örülni néhány szál ibolyának, … Olvass tovább