Tóth Lászlóné Rita Felüdül test és a lélek, amikor köszönt hűs hajnal, ilyenkor érzem, hogy élek, és fellélegzem azonnal. Fáraszt a trópusi meleg, nehéz e forróság éjjel, az ember csak piheg, liheg, nem alszik boldogan, kéjjel. Élvezet, öröm az alvás, ha időjárás kedvező, olyan az, mint a vízfolyás, vagy mint egy szép tarka mező.
Egy idős hölgy ismerősöm még a télen befizetett egy szállodába, ahol július hónapban kívánt három napot eltölteni. Itt már több alkalommal is megfordult és mivel elégedett volt a hellyel, ezért úgy döntött, hogy a pandémia után még megengedi magának azt a luxust, hogy ha kisérővel is, de élvezhesse a vízpartot, ki tudjon kapcsolódni. Meg kellett … Olvass tovább
Olyan pörgős volt a napom, bizony elfáradtam nagyon, vágytam nyugalomra, csendre, hogy rám találjon az este. Csillagok fényét csodáltam, hold felbukkanását vártam, eltakarták a fellegek, de láthatom még eleget. Már vár az ágy az ölelő a hűséges, a szerető, a takaró és a párnák, alszom az igazak álmát.
Rejtőzködő életet élnek, ám egy csodaszép nyári napon mindnyájan a felszínre törnek, ekkor láthatók ők szabadon. Öt, tíz percnyi a felnőtt létük, násztáncuk csodálja a világ, ennyi örömteli szerelmük, majd várja őket a sírvilág. Visszahullnak Tisza vizébe, létük bölcsője, temetője, miként gyermek anyja ölébe, utódjuk létük öröklője. Egyszeri e szép nyári kaland, öröm és boldogság … Olvass tovább
Mondhatnám, hogy bezzeg hajdanán így meg úgy, de nem. Az igazság az, hogy a legtöbb ember teljes nevét még fiatal koromban sem jegyeztem meg, már annak is örültem, ha valakinek tudtam a keresztnevét. Ezzel a fogyatékosságommal még egészen jól megvoltam. Az utóbbi időben azonban már a személyek is kezdenek a jótékony homály fedezékébe költözni, ami … Olvass tovább
Az éjszaka oly csodás volt, a hold fenn ragyogott, s a zene lágy ritmusa hallatszott a háttérből, mikor a fiú és lány egymásnak igent mondott, és sok ezer csillag fénye hullt rájuk az égből. Tanúink ők, hogy szeretlek, sohase feledlek. Nézz kedves az égre fel és válassz egy csillagot! Majd nászuk elfedte a sötét éj … Olvass tovább
A jó és a rossz egymással harcol mindig, olykor ez, máskor az kerekedik felül, így volt hajdan és marad örök időkig, olykor csupán a remény marad meg belül. A győzelem hossza bizony nem egyforma, nem egyenletes, igazságát nem lelem, nem úgy oszlik el, miként a rózsa szirma, meglehet, hogy tövisen kell nevelkednem. A változás, mi … Olvass tovább
Közlekedni, vagyis eljutni A-ból, B-be, gyalog és/vagy tömegközlekedéssel áll módomban. Most ebben a remek trópusi melegben igazi élmény mindkettő. A minap is szedem, szedegetem a lábaim a buszmegállóhoz. Míg oda érek, leizzadok, egész testemen gyöngyöző vízcseppek landolnak. Felszállok a buszra, hú, de remek a légkondi – állapítom meg – de mire megérkezem a végállomásra a … Olvass tovább
Meggyőződésem, hogy minden az embereken múlik. Nincs az a tökéletesen jó szabály, amit ne lehetne rosszra fordítani és nincs az a bürokratikus útvesztő sem, amiből a hozzáértő és segítőkész személy ki ne tudna vezetni. Egy túlzsúfolt kórházban is lehet kedves a nővér, de ideális vagy kifejezetten kevés beteg esetén is lehet elutasító és ellenséges. Lehet … Olvass tovább
A dal, mely bennem tombolt egykor, már halkan, lágyan, csendben dúdol, és fájdalommal teli olykor, bár ma még az idővel dacol. Ha felcsapnak is az akkordok, azok nem hoznak boldogságot, mert nem szépek és nem szabadok, nem oszlatnak szomorúságot. Elszállt messzire az ifjúság, elvitte az élet víg dalát, az álom szebb, mint a valóság, rövid … Olvass tovább
Hársvirággal játszadozott a lágy szellő, hintáztatta, repítette, ahogy illő. Pajkosan cirógatta, illatát hintve, frigyüket igaz, hű szerelemnek hitte. Hárs alatt ifjú ült üde kedvesével, elbűvölte szerelmét szép beszédjével. Felkúszott a Hold is az égi mezőre, gondolta, ő lesz szövetségük őrzője. Eljött az ősz és levetkőztette a fát, lepergetve róla a tarka szép ruhát. Az ifjú … Olvass tovább
Gondolatom, mint tarka lepke, szálldos messze, messze. Repdes az virágról virágra, örömről, bánatra. Rózsa közt is kikel a kóró, vagy ahhoz hasonló. A napot eltakarja felhő, jöhet vihar, eső. Aztán elcsendesedik minden, béke van a szívben. Kisimul a gond és a bánat, boldog napok várnak. Gondolatom, mint tarka lepke, szálldos messze, messze, virágról virágra, vágyva … Olvass tovább
Örökké szeretlek, soha el nem hagylak, mindig melletted maradok, történjen az életben bármi, rám mindig számíthatsz. Ha valakinek ismerősek ezek a szavak, akkor ezeket vagy ő is elmondta, vagy neki mondták, esetleg vice-versa. Lássuk be, hogy remekül hangzanak. Micsoda boldogság azt hallani, hogy örökké szeretlek, hogy jóban-rosszban mellettem tudhatom azt a személyt, aki ezeket a … Olvass tovább
Szavakkal gyógyítunk és szavakkal bántunk. Szavakkal építünk és szavakkal ártunk. Szavainkkal mindig fegyverekként bánunk. Porba lesújtó, gyilkos és bántó szavak, ó mily gyakorta és mily büszkén hangzanak, bár maradandó sérülést okozhatnak. Tied a szó, tied a fegyver, mire kell? Tied a válasz is, ezért te döntsed el!
Vera szerette a férjét. Na, jó, már régen nem szerelemmel, de megbízható embernek tartotta, aki korrekt, becsületes és lehet rá számítani és mi kell még húsz évi házasság után. Laci is szerette Verát, jó feleségnek, hű társnak és remek édesanyának tartotta. Azt tervezte, hogy vele éli le az életét, hogy nála a holtomiglan, holtáiglan valósággá … Olvass tovább
Hűs szellő lebben az éjben, szép virág szirmán megpihen, magába szívja illatát, tovább szállítja, mint csodát. Megosztja minddel merre jár, ember mindig csodára vár, vedd észre tavasz illatát, szívben őrizd hódolatát.
A redőnyön keresztül beszűrődött a fény. Az órájára nézett. Még korán van, mégis jó, hogy felébredt, legalább végig tudja gondolni az elmúlt napok eseményeit, így, hogy Dóri még az igazak álmát alussza mellette. Nem gondolta volna, hogy tizenöt év után ide jut, hogy a titkárnőjével ébred. A válás még előtte van, tart is tőle, mert, … Olvass tovább
Tavaszi szél halkan zenél, lágy dallama szívemhez ér, elevenednek emlékek, melyeket most felidézek. Azok vulkánként törnek fel, talán elnyomnom még sem kell, már ha szép a régi emlék, jó, hogyha azt nem felednék. Ezer emlék tolul elém, olyan, akár életregény, gondolatok sorra jönnek, szemembe gyűlnek a könnyek.
Már jó ideje nem szeret. Mi van velem nem érdekli. Szobájába nem vár senki, sőt oda már be se enged. Nem törli le fájó könnyem, nem kísér el tekintete, nem bátorít fénylő szeme, oly igen fáj a közönye. Ő volt a legfőbb támaszom, ki mindig nagyon szeretett, mára már minden elveszett, nincs többé meghitt nyugalom. … Olvass tovább
Ez egy olyan téma, ami mindig sláger marad. Hány és hány embertől hangzik el, hogy ezt soha nem tudom megbocsátani neki és mondja ezt azért, mert így érzi és így is gondolja. Nagyon fáj a csalódás, átverés, megcsalás, elhagyás, a jogtalan és alaptalan bántás, a rosszindulatú pletyka, a fizikai és lelki bántalmazás. Igen, jogosan érezzük, … Olvass tovább