Tóth Lászlóné Rita Hiába néz. Azt mondja, hogy nem hiába, mert lát. Na persze, de miért engem bámul? Azért mert egy kicsit ittam, még nem kellene úgy bámulnia, mint borjú az újkapura. Hogy nem engem bámul, hanem az ülést, mert, hogy vizes. És mit akar ezzel mondani, csak nem azt, hogy én vizeztem be? Ja, mert hogy a … Olvass tovább
Ajándék lehet tán minden napom, hogy ha megélem, és úgy fogadom. Gördül, fordul és halad a szekér, az lassan vagy gyorsan a célba ér. Van, hogy beborul felettem az ég, szívem szorítja bú, keserűség, de másnapra már új nap kelhet fel, csak a remény ne hagyjon soha el.
A hófehér tájban délcegen áll, és holdsugárral büszkén kokettál. Lám színezüst fény csillog hótestén, oly jól érzi magát ezen estén. Mert szereti fagynak leheletét, és északi szélnek üzenetét, jégcsapok csilingelő zenéjét, az éj sötétjét, csillagok fényét. A telet ismeri, azt kedveli, a meleg vesztét jelenti neki, elolvad, esővíz lesz belőle, de lesz majd még hóember … Olvass tovább
Ím megérkeztek a nemszeretem napok, sötéten telnek éjszakák és nappalok. A világos órák oly hamar szaladnak, sötét percmutatói lassan haladnak. Olyan ez a csúf november, mint az élet, kevés volt benne a fény, pedig az éltet. A nehezek bizony sokáig maradtak, a boldog óráknak kevés helyet hagytak.
Vannak tudatos és tudat alatt cselekvéseink. Ez utóbbiaknak sokat köszönhetünk, hiszen akár gondolunk a vesénk, szívünk, májunk, tüdönk, stb. működésére, akár nem, azok tőlünk függetlenül teszik a dolgukat. Az újszülött még nem tudatosan kér táplálékot, nem tud beszélni, de sírásával jelzi, ha valamire szüksége van, vagy valami bántja. Nagyon sok demens ember, aki már a … Olvass tovább
Vártuk azt, hogy vége, és hogy végre véget ér, élet a régi kerékvágásba visszatér, de az aljas kor sajnos bennünket nem kímél, az évről évre rendre visszatér, köztünk él. Nem tudtuk legyőzni, ő győzött hát le minket, elveszi vágyaink, álmaink és hitünket, félelmet kelt, ismételten félelmet erjeszt, indulatokat, ellenállásokat gerjeszt. Mit tegyünk tehát, féljünk mindig … Olvass tovább
Csendben szállt le az este, nyugalmát így meglelte. Az éjszaka havazott, mindent lepel borított. Hófehérben tündökölt, mindenkit így üdvözölt. Gyerekek örömére érkezett el a földre. Készül már a Hóember, a szakálla nem kender, fején fazék tökfödő, répa orra vöröslő. Nosza éljen sokáig, ne huszonnégy óráig. Sí, szánkó előkerül, sok kicsi arc felderül.
Amikor már nagy a hó és itt időz a fagyapó, kicsik és nagyok összefognak, hóból embert gyúrnak. Hogy ne fázzon a feje, fazék kerül rája, hahó, halihó, s amíg készül, fiúk, lányok hócsatáznak. Jókora lesz a hasa, répából pedig az orra, mellényén szén a gombja. Miből legyen szeme, szája kérdi Marcsi? Jancsika hoz valamit találomra. … Olvass tovább
„A Dormicum bevétele után 20 percen belül elaludhat, és az alvás időtartama életkorának megfelelően automatikusan a szokásos alvási időhöz fog hasonlítani. Ébredés után nem észlel semmilyen teljesítménybeli problémát, ami elsősorban a Midazolamnak, a Dormicum szorongásoldó, görcsoldó, izomrelaxáns és nyugtató hatású hatóanyagának köszönhető.” Voltak olyan időszakok az életemben, melyek nagyon megviseltek, emiatt aludni se tudtam. Néhány … Olvass tovább
Esik eső, csepereg, Mariska meg kesereg. Szép folyó partjára őt Jóska randira hívta. Hacacáré is lesz így mondta, no de hát csepeg, eresz alá ott nem mehet, ezért visszaszívta. Ócska kifogás ez Jóska, mondta kis Mariska: csupán csak a természet lágy öle kellett neked? Átlátok a szitán, nem kell a máz, kis hamiska, nem érdekel … Olvass tovább
A szeretetünk többnyire azok felé irányul, akiket jól ismerünk, akik közelállnak hozzánk. Szeretjük a szüleinket, gyermekeinket, barátainkat, társunkat – aki iránt szerelmet is érezhetünk – vagyis, a szeretetünk elsősorban érzelem. Jó esetben ezeket az embereket tisztelhetjük is egy-egy, vagy akár több jó tulajdonságuk alapján. Ilyen lehet például a szorgalom, kitartás, küzdeni tudás, elért eredmények, stb. … Olvass tovább
Kellemes családi ünnepségen vettem részt. Asszonylányom és vejem értem jöttek és elvittek egy étterembe, ahol a már házasságban élő gyermekeikkel együtt ebédeltünk, beszélgettünk. Mindenki ott volt, aki számít, és igazán remek volt ez az alkalom. Bőséges a választék, mindenki azt evett, ivott, amihez kedve volt. Az ünnepeltek jelen esetben a lányom és én voltam. Ma … Olvass tovább
Már csak kettőt kell aludni és megszülettem, édes szüleim mennyire örültek nekem. Nehéz az élet, annyi minden rosszat hozhat, de hogy ők örültek, ezen nem változtathat. Sírig szerettek és addig hittek is bennem, ezt a hitet míg csak élek, meg kell őriznem. Ne csalódjanak bennem, bár elmentek már rég, Enyém az ígéret, a vágy és … Olvass tovább
Illene panaszkodni, hogy nem telik semmire, hogy drága a hús, a krumpli, a gyümölcs és minden más. Borzasztók az árak, ezt nem lehet kibírni, innen menni kell. Menni kell, de hová? Kinek kellünk? Persze, van olyan, akire bárhol szükség van. Sikeres diplomás nyelvtudással, lehetőleg orvos. Alantasabb munkára is kelhetnek emberek, mely munkákat a nagy jóléti … Olvass tovább
Egyszer a holnapot már másokra hagyom, futnak a napok és szaladnak az évek, elmegyek én is, tán egy fázós hajnalon, egyszer, miként mindenki más, révbe érek. Emlék leszek, netán csupán emlékfoszlány, alkalomadtán még meg is említhetnek, de minden elkopik és lesz oly halovány, majdan tőlük is mindezek elvétetnek.
Mikor belém rúgnak az emberek, rágondolok, mert szívből szeretett, értékesnek, jónak, szépnek tartott, önbecsülést önként nekem adott. Nem hagyom, hogy sárba tiporjanak, és gyalázzanak, megalázzanak, mind az, aki különb, álljon elém, mit gondolok róla az az enyém. Ahogy az övé, mit rólam gondol, szájából önzés, rosszindulat szól, mert ha szereted a másik embert, tán meglátod … Olvass tovább
„Hős harc az élet és megélni szép.”(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba) Én azt mondom, hogy küzdelmes és nehéz, többnyire borús, felhős és csak ritkán süt ki az éltető Nap. Az idézett rész szép költői gondolat, a másik a valóság, legalábbis az én valóságom. Ha visszatekintek az életemre sokkal több volt a nehéz, a gyötrelmes, a … Olvass tovább
Értem én, hogy mindig több kell, hogy mindig kevés az, ami van, de közben fáj a szívem. Miért is? Talán az elődökért, akik éheztek, szenvedtek, háborúban, jegyrendszerben éltek. Akik megtapasztalták milyen, ha dolgoznának, de a munkájuk nem kell senkinek, akik éhbérért is kidolgozták a lelküket, mert kellett a kenyér az asztalra, mely mellett ott ültek … Olvass tovább
Édesapám, aki foglalkozására nézve kádár volt, örömmel és jókedvűen dolgozott. Közben fütyürészett és tam-tamra verte az abroncsot a hordóra, kádra. Különösen ősszel volt keletje a termékeinek, hiszen sokan szüreteltek szőlőt, melyből bor készült. Akkortájt a falunkban csakis, kizárólag kertes családi házak voltak. Több olyan család is rendelkezett saját vagy bérelt földdel, akik bár nem a … Olvass tovább
Szelíd, kedves arcán ragyogott a mosoly, mikor meglátta, hogy a lánya kopogtat az ablakon. Mindig örült nekem, nem tudtam hozzá soha rosszkor menni. Most, hogy ismét eljött az egykori szeretteinkről való megemlékezés ünnepélyes napja, eszembe jut, hogy mennyire szerette a virágot. Nem kellett, hogy az különleges legyen, hiszen épp úgy tudott örülni néhány szál ibolyának, … Olvass tovább