A képzelet szárnyán
Narancssárgát facsart ki magából az ég, nem láttam ily csodálatos szépet már rég, oda fenn a fellegekben szárnyra keltem, s óceán felett repült magasan lelkem. Napsugár cikázott a vízen előttem, önfeledt boldogság áradt ki belőlem, és gyémánt szőnyeg ragyogott lábam előtt, mit tengernyi hableány szorgalmasan szőtt. Messze tájon jártam képzelt világomban, a hol szorosan tartottál … Olvass tovább