Az ablakon át

Salánki Anikó: Az ablakon át Utált az emeletes házban lakni, de még mindig jobb volt, mint valami távoli rokonnál meghúzódni vagy otthonban élni sokadmagával. Tiszta libabőr lett még a gondolatra is. – Igaz, hogy öreg vagyok, de el tudom látni magam – dünnyögte. Belenézett a kopott keretű tükörbe, de csak egy pacnit látott, meg egérfarkincaszerű … Olvass tovább

Tavasz, szerelem: Kilencedik történet: Hány éves vagy, királyfi?

Hány éves vagy, királyfi? Hámlott a vakolat, a barnára festett ajtókról lepattogzott a máz. Olyan ócska és megalázó az egész – gondolta. Ha kinyílik az ajtó, és mögötte ott áll a nő, akkor úgy folytatódik minden, ahogy eddig, több mint egy éve. Idáig kölcsönkért lakásokban, olcsó szállodákban találkozgattak. Télen sikerült egy egész hétvégét kettesben lenniük, … Olvass tovább

Salánki Anikó: Négynapos látogatás

Salánki Anikó: Négynapos látogatás A második emeleten laktak, két és fél szoba, összkomfort. A konyha kicsi, a fürdőszoba is, de elfértek. Hárman. Péter 10.osztályos volt egy belvárosi gimnáziumban, a szülők meg normális helyen dolgoztak, semmi extra, semmi botrány. – Így van ez jól – bólogatott öregtata, amikor évente egyszer az apja felhozta abból az „istenhátamegetti” … Olvass tovább

Salánki Anikó: Katica

Salánki Anikó: Katica Amikor sok évnyi várakozás után megszületett a csöppnyi kislány, a család előzetes döntése ellenére az anyja váratlanul a Katica nevet mondta be a kórházban. Az apja az elején morgolódott, hogy ennyi erővel tücsök is lehetett volna. Az óvodában a jele is ez volt, anyja dudorászva hímezte a törülközőkbe, ruhácskákba, abban az időben … Olvass tovább

Annyira elegem van

Salánki Anikó: Annyira elegem van Az ablakban ült, mint minden hétfőn-szerdán-szombaton délután 2-től 4 óráig. Ilyenkor volt náluk nagytakarítás, ágyneműhúzás, selejtezés, mert egy árva szál újság sem maradhatott a múlt hetiből. Őt meg berakták a tolókocsiba, és odagurították az ablakhoz. A két takarítónő gátlástanul beszélgetett, lehet, azt hitték, aki béna, az süket is vagy hülye. … Olvass tovább

Jönnek, jönnek az ünnepek

Salánki Anikó:  Jönnek, jönnek az ünnepek Egy évben több is van. Ünnep. Állami, egyházi, állandó, mozgó, munkaszünettel megtisztelt, más napon persze ledolgozandó. Családi: névnapos, születésnapos, évfordulós (néha felejtendő). Naptárban – vagy a szívekben – pirossal kiemelt. A december viszi a pálmát, minden szempontból, így ünnepileg. Beszáll az össznépi készülődésbe (gerjeszti) a média, reklámok nyomatják ezerrel, … Olvass tovább

Salánki Anikó: Két A betű

Salánki Anikó: Két A betű A temető október végétől kezdett igazán szép lenni. A sírokat rendbe hozták, a vázákba egyre szebb csokrokat tettek, némelyik hantra angyalkák és mécsesek garmadái kerültek. Arlóiék családi sírboltja nem messze állt a régi földesúr rogyadozó kriptájától. A falusiak szerint már régen le kellett volna bontani, mert életveszélyes, vagy két éve … Olvass tovább

A válasz megint nem

Salánki Anikó: A válasz megint nem Gizi, aki azt szerette volna, hogy Tixinek szólítsák, mint boldogult gyerekkorában, elhúzta a függönyt. Felesleges volt, a ritkán mosott vastag anyagból hullani kezdett a por, az ablak maszatos volt, a sötét felhők súrolták a nyomorult kis park csenevész fáit. Két rozsdás hinta árválkodott a szemetes játszótéren, ide még nem … Olvass tovább

Salánki Anikó: Fekete macska a tűzből

Salánki Anikó: Fekete macska a tűzből – Évekig nem történt semmi a mi falunkban, semmi érdemleges – magyarázta nagy hangon és kézmozdulatokkal kísérve magát Macus néni. Az operatőr majd meghalt egy slukkért, de meló van, nem lehet. Elfintorodott, a rágógumit áttolta a szája másik oldalára, a bal felső négyes megint rakoncátlankodott. Fogorvoshoz kellene menni minél … Olvass tovább

Salánki Anikó: A zuhany hűs cseppjei

Salánki Anikó: A zuhany hűs cseppjei Négy éve nem volt strandon. Most ott állt tanácstalanul az ósdi szekrény előtt, ebben tartották a ritkán használt holmikat, amiket már rég ki lehetett volna dobni, de minden selejtezéstől visszarettent. – A nők már csak ilyenek, gyűjtögetők– legyintett rá ilyenkor a férje, és tüntetően kiment, sőt kivonult a garázsba. … Olvass tovább

Iktatószám

Salánki Anikó: Iktatószám A postás átkiabált a kerítésen, meg a kilincset nyomkodta, ő meg nem ment ki. Kilenc múlt, az ócska, agyonmosott perkál hálóinge volt rajta, a haja fésületlenül a feje tetején átfogva egy kék színű befőttes gumival. Jól áll a szőke hajamhoz, gondolta, és hangosan felvihogott. Az üveg alján még lötyögött vagy két kortynyi … Olvass tovább

Mama nem süt és nem köt

Salánki Anikó: Mama nem süt és nem köt Megint lekéste a buszt. Még látta a hátulját, meg ahogy okádja a füstöt, na, ide is elkelne egy okostóni, akinek a mániája a környezetvédelem, meg a szmog elleni védekezés, meg hogy pusztulnak az őserdők. Itt meg pusztul minden, nézett körül. Állítólag ez volt a város bemutató lakótelepi … Olvass tovább

A vonat előreláthatólag késik

A kisváros állomásán nyolcan várakoztak, már kint a sín mellett. Csak ők álltak egészen közel egymáshoz, a lány szájával birizgálta a nyakát, kicsit kényszeredetten nyihogott néhányat. Körülnézett, óvatosan, de nem látott figyelő tekintetet. Az öreg bajuszos fazon toporgott, az óráját figyelte, vastag bőrszíjon volt, olyan régies és ócska. Biztosan hangosan tiktakol, és esténként fel kell … Olvass tovább

Ha közmunkás vagy, fejed ne fájjon!

Salánki Anikó: Ha közmunkás vagy, fejed ne fájjon! A telep kint volt a város határában, a táblán túl. Két utcára még nevet is aggattak, Rózsa meg Ibolya. Járda helyett méterenként és teljesen feleslegesen tégla süppedt a sárba vagy a porba, évszakfüggően. Kerítés már csak néhány ház előtt, valahonnan szerzett drótból eszkábálva, a fából készültre már … Olvass tovább

Dédike és az első háború

Salánki Anikó: Dédike és az első háború Nagyanyám – aki az évtizedek múltával dédike lett – átélt két világháborút meg egy 56-ot. 94 évbe sok minden belefért, és sok minden kimaradt. A történelem mindig ott loholt a nyomában, meg-megelőzte, elijesztette, riogatta, aztán meghúzta magát egy kis időre, elringatta hazug módon, hogy aztán csontkezével újra lesújtson. … Olvass tovább

Sose késő

Salánki Anikó: Sose késő Először nem is ő ütött, de ezt hiába magyarázta a rendőrségen, látszott rajtuk, eldöntötték, hogy mivel volt már büntetve, egy szava se lehet igaz. Vele szemben ketten ültek, és csak bólogattak, egyikük civilben volt, fehér inge úgy ragyogott, mint húsvétkor a pap stólája. Még a szőke hajú, kontyos nő, aki jegyzőkönyvet … Olvass tovább

A befőzés fortélya

Újra virágkorát éri a házi befőzés. Gyümölcsök egészben, magozva, hámozva, cukorral, édesítővel, nagymama receptje szerint, régi vagy a legújabb szakácskönyvekben böngészve, de ne feledkezzünk el az újságokról és az internet kínálta fázisfotós lehetőségekről se. Piacon, zöldséges előtt vadidegen nők válnak megértő háziasszonyokká, s osztják meg egymással a titkot, hogyan is marad tél közepéig friss a … Olvass tovább