Róbert Szisz Excentrikus hajnalaim 1. Ásítva ébredő hajnalaim, fésületlenül gyúltok kócos fénnyel, lágy hanghullám leheletetekben zizzennek az égi hangokban fodrozódó szótagjaim. Szobám félhomályában… …magam vagyok, velem zongorám fehér billentyűi, mint csillogó jégkristályok, fényükben omlik le éjjem, mikor felriadok. Szép hajnalaim, ti vagytok létem nyitányai, de az éj-hajnal rothadó disszonanciája, véresre felmarja a lelkemet. Estéim rozsdás csapdáinak szorító … Olvass tovább
A szerelem torzója Zöldfa levélére írtad szép üzeneted, őszre elsárgult, lehullott pergamen lett. Télen fehér hópehelyre írtál, nap csókjától olvasatlan elolvadtál. Nyáron pillangó szárnyára róttad fel, élte gombostűre felszúrva halt el. Mi maradt, csak a tavasz, íratlan akaratod szüzen meztelen papírlapon. Három évszak, kilenc keserves hónapja, mind, betűkre szúrt szavaid panasza. Csak a tavasz, mely … Olvass tovább
Mikor vihar zúdul a tó nyugodt vizére, hol csak fecsegtek eddig a játszadozó habok, ott most tajtékzó hullámok csapnak össze, erejükben egymásnak feszülve. A partról nézve félelmetes és felkavaró, de még is magasztos és ki parton áll, vágyik arra, hogy magát a habok közé vetve, küzdjön a hullámokkal, velük birokra kelve. A szerelem képes ilyen … Olvass tovább
Egy szerelem emléke Úgy robbant szerelmünk, mint bányák dinamitja, szaggatva ezer felé a kemény követ és úgy hajította el, ahogy játszó gyermek a színes kavicsokat. Ajkunk szótalan, üres kút szava, szemünkre az idő derengően fátylat fon, fülünkbe az idő ólmot önt, egyedül lelkünk kiáltja és szívünk dobbantja, szeretlek. Nem élünk, csak lélegzik csupasz létünk, tudatunk … Olvass tovább
Ifjúságom huszonöt láncba kapaszkodott éve, Istenem, hogy lett párszálhaj babából, sűrű hajú legényke. Szürke kövön körbe futó folyosó, veres, csoszogva kopott lépcső, ti láttatok suhancból embernek lenni, mesélni ti tudtok borostyán éverdő. Dob utca sebhelyes háza, körbe pattanásos járda, Klauzál tér poros világa, pattogó labda, estére zsíros kenyér, forró tea került az asztallá vedlett hokedlira. … Olvass tovább
…mint vetítőlencse torz füstköd képe úgy foszladozik énemben, míg fakó alkonyba derengő temető hidege bontja a bennem kallódó fiúi szerelmet. Képek képekbe fonódnak, nyakláncgyöngy fűzért alkotnak, fehér falak, a fehér kórházi ágy és fehér párnáján pihen apám. Hangtalan hanggal akart szólni, de arca vonásaiba magát befúrva, akár fa kérgébe a téli lárva, vég csatáját dúlta: … Olvass tovább
Aprócska házak bújtak össze, mint malackák a meleg ólban, csend ült szerte körbe, csak az ősz sóhaja lebegett. Poros út vitt fel egy dombocskára, hol cserép kucsma alatt fehér templom állt és istenáldott szemmel nézte, az elterülő falucskát. Ott álltam én és Ő és harmadikként ott lebegett, az őszi párába bújt, soha el nem múló … Olvass tovább
Új év nyílt föl, az égre petárdarózsa röpül, a víg öröm röpte koppanva visszahull. Fáj ez az év, a bánat enyhén ránk borul. Beteg lett a föld, de elménk görcsösen hitte, hogy a baj, csak aprócska macskajaj, pedig élet halál lett ez a harc. A Boldog Új Esztendő boldogsága aprócska, több a nosztalgia, … Olvass tovább
December 31. éjjel tíz óra Évváltóba fordult az éj, jó vörös borom, mint a vér úgy piroslik, csendül a pohár, pendül a szív, boldog a Szilveszter, de utcán egy sziréna felsír és a mámor foszladozik. Csend ül most sok házban, csend ül a kórházban, egy szó van minden sóhajban; Van remény a holnapban!? Kell hinni … Olvass tovább
Gyász Miért zihál a tüdőm szaggatva és préseli fogaim közt a fájdalmas jajt, miért köp véres nyákot a szám, mit vétettem én Istenem, hogy így sújtasz le rám. Koppanva hull a padlóra az ezer jaj és a kétes vágy, miért kel fel a nap még nekem a hosszú ziháló éj után? Miért ébredek újra, mikor … Olvass tovább
Gyász Miért zihál a tüdőm szaggatva és préseli fogaim közt a fájdalmas jajt, miért köp véres nyákot a szám, mit vétettem én Istenem, hogy így sújtasz le rám. Koppanva hull a padlóra az ezer jaj és a kétes vágy, miért kel fel a nap még nekem a hosszú ziháló éj után? Miért ébredek újra, mikor … Olvass tovább