A megszentelt szenvedésekért

Jöjj Te, megfáradt világtalan, hadd lásd: Nüx kitárja szárnyát. Oltsa szomjad szent vize! Sorsod e passzusán halld most a vallomást, ki csörgeti láncod, ki miatt tűn hamisnak az Ige. Én vagyok a setét homály éjjelent. Orcusi köd, melytől fátyolos világod. Elveszett tengerésznek a végtelent jelentő parttalan óceán, siket fohászod. Magányos fa, mibe nem fészkelt madár. … Olvass tovább

Cirkuszi bohóc

Nevet az alja nép. Porondon az állat. Nyúzzák még él, a műsor le nem állhat. Táncol, felesik, arcán a szenvedés rejtve, mégis megteszi, mi a kénye-kedve a közönségnek. S jaj, ha nem csinálja, mert függöny mögött ott a bicskája a mutatványos legénynek s torka előtt húzza el, jelezvén, hogy mit érdemel az, aki engedetlen a … Olvass tovább

Magányom

Borúl az ég. Éjsötét fellegek! Melyek békés álmomból felvernek. Ez a világ! A valóságot látom. Idáig jutottam, ez az én átkom. Szentek sírnak, s még a pap is vérbe fagy, ha megtudja, mit hátra hagy hiánya az én otthon-érzésemnek egészen, mert magamat én most oly egyedül érzem. Szám se hányt már szót jó rég óta. … Olvass tovább

Út a Mennybe

Megrogyott vén lába is már végleg. Boldogtalan ki a sír fele tart? Békére vágyik. Mást úgysem akart. De nyugalommal száll el a lélek. S látod: ott fekszik halálos ágyán. Szeme csukva, ám alig lélegzik. S tudod, nemsoká szebb helyre érkezik. Tartod magad, s csókot hagysz homlokán. De könnyeid visszafojtni nem bírod. Lassan kezét még végigsimítod. … Olvass tovább

Hitvallásom

Hitvallásom Csitt! Hallod? Sátán suttogja füledbe: “Vetkőzd le reményed, az öl meg. Add fel. Hívő vagy sem, Szent te úgysem leszel.” Ellenállok! Harcba szállok én vele. Mert mindaddig, míg a hitem kitart, farkasszemet nézni véle sem félek. S bár lehet, végül Pokol tüze éget, Isten az egy, ki elűzi a vihart. És légy hálás, mindenért, … Olvass tovább

Megnyugovásod

Megnyugovásod Gyere drága, pihenj most meg a vállamon. Engedd szabadon szemedből összes kis madarad. Engedd, engedd tova. Repüljön! Csak szálljon! Te pedig elcsendesülsz, megszűnik fájdalmad. Álmodj békével, s fejedben, ha látod majd boldog emléked, álmodd még szebbé. Ám ha jönne zord félelmed, s feltűnik ráncod, csitt, elűzöm tőled. Nem háborgat többé. Aludj csak, gondolj el … Olvass tovább

Amikor majd elmegyek…

Amikor majd elmegyek… Amikor majd elmegyek, lásd, hogy mi jön: Sötét. Utolsó fény is kialszik. Az Esthajnal is megteszi addig… Nem marad sugár, mert mind leköszön. Amikor majd elmegyek, tűn el az ég. Egybeforr az összes víz a léggel. Nem lesz, mi ossza e kettőt még el. Föld se lesz, víz az úr, mi helyébe … Olvass tovább

A gyenge test

A gyenge test Felkel, mozog, lélegzik a gyenge test. Zavartan ül ágya szélén maga. Elfeledte, eljárt Mihály hava… Tűn fejéből ki mind, ha leszáll az est. Kel, mozog, lélegzik. Fakó arccal néz. Kérdésre nyílna már a szám, de nem. Feltenném, ám válaszát tán sejtem. Rám tekint s megérint a ráncos kéz. Érzem, mit ő, a … Olvass tovább