Új évi remények

Új évi remények Új év, új remény – látod, a semmibe hull minden év végén. Új évi vágyak erőt adnak, szárnyalsz, hogy megvalósíthasd. Új év, új célok – belső erőforrások, hogy elérd álmod.

Egy tekintet

Egy tekintet Egy tekintet — elkápráztat fénylő szemed. Egy tekintet — mélységétől megremegek. Egy tekintet — őszinte, tiszta érzelem. Egy tekintet — féltőn lángoló szerelem. Egy tekintet — megnyugvás, biztonság nekem.

Téli pillanatok

Téli pillanatok Színtelen világ, mozdulatlan, fagyos táj. Lelkem is dermedt. Magasztos fenyő, szent ünnepet hirdető — nem díszítelek. Hópaplan alól lila, sárga árvácskák suttogják — élünk. Könnyű hópehely — összefogsz, s vezetéket tépsz, fát döntesz.

Téli pillanat – Karácsonyi hópelyhek

Téli pillanat – Karácsonyi hópelyhek Mélykék éji égbolt ölelt körül engem, hófehér volt a táj körülöttem, csak álltam a sűrű hóesésben, s némán bámultam a tiszta csendben. Soha nem láttam ekkora pelyheket, mint a Néva-parti kandeláberek fényében táncoló, lebegő pihéket. Elvarázsolt e természeti csoda, a csipkekönnyű jégkristályok sora, a hatszögletű csillagok raja, mely mind más, … Olvass tovább

Téli pillanat

Téli pillanat Épp alig pirkad, újra egy új nap, jó kedvét hozza pálinkaillat. Kése böllérnek pontosan céloz, mázsányi állat már le is rogyott. Lobban a szalma, táncol a lángja, pattogó szikra csillagát szórja. Pernye és füst száll fel a magasba, tisztul a sertés, ég füle-farka. Sonka, szalonna, már félretéve, töltik a hurkát, sajtot, a kolbászt. … Olvass tovább

Nyárbúcsúztató

Nyárbúcsúztató A nyár illata már messze szállt, a zöld levél is avarrá vált, esőfelhő kúszott az égre, nem gyönyörködhetem kékjében. Ízei már üvegekben állnak, őrzik zamatát a ragyogó nyárnak, bőrömben még ott a nap melege, lassan lekopik barnás színe. A könnyű ruhák tisztára mosva, gondosan hajtva kerülnek a polcra, lassan téli álomba merülnek, új tavaszt, … Olvass tovább

Hiába

Hiába Hiába, hiába küzd a nyár, az ősz előretör, s ő hátrál, meghajol a rohanó időnek, a feltartóztathatatlanul érkezőnek. Fal, kerítés – minden hiába, nem elég erős a lélek gátja, útját nem állhatja senki, semmi, a nyár gyönyörűségét elsöpri.

Szeptember

Szeptember Bágyadtan süt rám a napsugár, az ég kékje is halványabb már, sárgulnak a tarka virágszirmok, ritkulnak a sűrű, zöld lombok. A nappalok is rövidülnek, az est, a hajnal hűvösebbek, félek, az ősz már itt kopogtat, számomra csak kevés jót hozhat. Elébe állnék, ha lehetne, szólnék, nem hívtalak, ne gyere. Vigaszom, hogy az ősz is … Olvass tovább

A bajnok tragédiája

A bajnok tragédiája A cél: pénz és dicsőség, ez hajtotta szomjazó lelkét. Sanyargatta magát, szenvedett, hitte, elismerést, barátot így szerez. Ehhez minden eszközt igénybe vett, senkinek, semmiben sem engedett. Hozta a kiemelkedő eredményeket, a tömeg csak ámult, éljenzett, Elérte álmát, mindent megszerzett, csillogott a felszín, s ő boldog lett. Körülötte az emberek őt szolgálták. A … Olvass tovább

Romok, romok, romok

Romok, romok, romok / Olaszország, 2016 / Megmozdult a föld, remegett, megijedni sem volt idő, a város rommá lett. Gerendák, cserepek, porlepte kövek alatt a minden: – életek, felnőttek, gyermekek. Semmibe tekintő bénult túlélők, mentenék még a romokból a menthetőt. A toronyóra világgá kiáltja a percet, melyben a színes álmok örökre megsemmisültek.

Kezek

Kezek legyen finom, ápolt, tisztátlan, elhanyagolt, gyengéden simogató, vagy féltőn szorító, dühtől lesújtó, életet kioltó, könyörögve feléd nyúló, gondosan ápoló, másokat segítő, dolgos, ráncos, eres, bármilyen is – tükrözi lelked.

Csigaház 2

Csigaház 2 Túl hangos a világ, sírás, fegyverropogás, gépvilág zaja őröl meg vad szórakozás. Eget, vizet hasít, felszántja a földet, megriadt állatok futásnak erednek. Elvonulok én is, keresem a csendet, csigaházam mélyén remélem rálelek. Küzdöttem eleget, sorsom jobbá nem lett, nem kívánok már mást, csak békét és csendet.

Perzselő nyár

Perzselő nyár Elsötétíted szobád, napfény ne érjen, menekülsz a nap elől, szobádban hűsölve. De titkon vágyod a régi nyarakat, mikor élvezted a vizet, az ölelő napsugarat. Erős ifjú voltál akkor, most öregen, betegen nem tudsz örülni már a kacagó nyárnak sem.

Csigaház

Csigaház Kesereg a kis csiga, megrepedt a ház fala. \”Új ház kéne énnekem\” – keresgél újságban, neten. A kínálat változatos, ám a döntés nehéz dolog. Van vékony meg vastag falú, matt vagy fényes héjazatú. Mint a tányér oly lapos, gömbölyű, kúpos vagy tornyos. Sárgás, barnás, csíkozott, sima, mintás, bordázott. Talált is egy remeket, mely igényének … Olvass tovább

Ablakomból őzikét látok

Ablakomból őzikét látok Bükk alján a város szélén, lakik az én kis őzikém. Ráunt tán a vén Mátrára, így került a Bükk aljára? Lakótelep kedvenc helye, erre sétál minden este – így mondják – én csodálkoztam, ám egy reggel magam láttam. Kávét főztem, elméláztam, ablakomon kibámultam, éppen szemben megpillantom, ott a lankás domboldalon. Ó, hogy … Olvass tovább

Lámpaláz

Lámpaláz A félelem beléd költözött, úgy érzed, nem lehet legyőznöd, a rettegés megdermeszt, megbénít, tudás, gyakorlat, semmi nem segít. Ám ha kiállsz a színpadra, pillanat, s ura leszel önmagadnak, mintha gúzsba soha nem kötött volna, mintha hangod nem remegett volna. A költő szavai szárnyra kelnek, viszed magaddal közönséged, szíved megnyugszik, magabiztos leszel, s a lámpaláz … Olvass tovább

Szurikáták

Szurikáták Szurikátáék szeretetben élnek, együtt nevelik a kicsinyeket. Két lábon állva felváltva őrködnek, hogy fiaik biztonságban legyenek. Kémlelik az eget, lesik a földet, sehonnan se érje támadás őket. Ha veszélyt szimatolnak – egy pillanat, és máris üregeikbe szaladnak. Ha a veszély elmúlt, orrukat kidugják, máris kint teremnek, egymást cibálják. Birkóznak, kergetőznek, futkároznak, a kis szeleburdik … Olvass tovább

Újra itthon

Újra itthon Itthon vagyok. Megérkeztem. A határnál mély lélegzetet veszek, s a vonatból nézem a mindenséget. Szemem körülöleli a tájat, kis országom, oly régóta vágylak. Vágyom a hazai égre, levegőre, napsütésre, a jól ismert vidékre, a megszokott ízekre. Vágyom a magyar szóra, a hazai szokásokra, a bennem élő dallamokra, a jól ismert arcokra. Magyar újságot … Olvass tovább

Anya

Anya Az égbe kiáltok fel hozzád, Anya – hiányod nem múlik, az idő nem oldja. Fájdalom szorítja torkomat, szívemet, el nem sírt könnyeim némán ömlenek. Ölelni, simogatni szeretnélek, szeretni úgy, ahogyan csak lehet. Lassan megnyugszom, enged a fájdalom, egy hajnalon találkozunk majd, tudom.