Csongor 1. rész

A nyaralás után már alig vártam, hogy megkezdődjön az iskolai év. Szerettem volna megvalósítani azokat a szép elképzeléseket, amiket a képzés során az úttörőtáborban tanultam. Persze nem sikerült a társaimat mozgósítani a lelkes felajánlások nagy részére, de még így is sokkal élénkebb mozgalmi élet alakult ki az iskolában, mint az addigi. Ebben nagyon sokat segített … Olvass tovább

Csongor (regény részlet) 3. rész

Számomra az általános iskola felső tagozata úgy telt el, mint egy nagyszerű kaland. Hetente kétszer jártam edzésre, vasárnap templomba, a hét többi napján pedig a haverokkal jártuk a közeli fenyves erdőt, meg a szántóföldeket. Már ebben az időben észrevettem, hogy különösen vonzódom a fegyverek iránt. Talán édesapám meséi oltották belém a puska iránti szeretet. Ő … Olvass tovább

Csongor (regény részlet) 2. rész

I. Nem is tudom igazán, hol kezdjem a történetet, talán a végét kellene elmondani, mert akkor jobban érthető az út, amelyen eddig eljutottam. Mielőtt azonban erre rátérnék, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Rakonczay Csongornak hívnak. A történet szempontjából persze, teljesen mindegy, hívhatnának akár Ács Gézának, vagy Gipsz Jakabnak is, de talán így hitelesebb az a kép, … Olvass tovább

Csongor (regény részlet)

Előhang A nap lassan közelített a park fáinak csúcsához. Fénye bágyadttá vált, s az alkony előtti párásságon átszűrődve langyosan simogatta tarkómat. A móló tövénél üldögélve lestem a horgászbotok kapásjelző karikáit, hátha erre téved egy keszeg, vagy netalántán egy ponty, és felvéve a neki szánt csalit kifeszíti a vízbe merülő zsinórt. Sajnos már több mint egy … Olvass tovább

Mindenszentek

A lucskos fákról egyhangúan csöpögött alá a víz, míg a nap erőlködve próbált meg áttörni a mindent elborító ködön. Hiába, így október végén már későn és nehezen kel fel a nap, és a sugarai is inkább csak sejtetik a valamikori meleget. Pedig nemrég, alig több, mint egy hónapja vidáman ingerkedett a reggeli időben, és delelőre … Olvass tovább

Naptárlapok

Betegen nyűglődök pár napja az otthonomban, pedig lenne mit tenni a nyaraló kertjében, de nem visz rá a lélek, hogy valami komolyabb munkába vágjak, mert nincs elég erőm befejezni. Minap is, amikor még a betegség elején kínlódtam, csak a szokott terület feléről nyírtam le a füvet, mégis azt hittem, hogy nem lesz erőm haza menni. … Olvass tovább

"Az első pofon a legnagyobb"

A falevelek bágyadtan lógtak az augusztus eleji kánikulában. Már napok óta nem volt frissítő zápor, és a hőség a tetőpontjára hágva 35-36 CO-on állapodott meg. Minden élőlény, akinek nem volt dolga a napon, elhúzódott az árnyékba, mert nem lehetett kibírni a hőséget. Csongor is az északi szobában hűsölt, és várta a délutáni találkozót Ilivel, akibe … Olvass tovább

VESZPRÉM – Séd-parti kalandozások

Ha az emlékeimben kutatok, akkor az első maradandó élmény talán az volt, amikor barátaimmal a Vasas futballpálya mögötti „kiserdőben” játszottunk, és a demarkációs vonalat jelentő Méhes utcába tévedvén megütköztünk az ellenséges Dózsa-városi fiatalsággal. Ekkor menekülés közben bújtunk el a túlerő elől a városi kertészet akkori telephelyén a Séd-part bokrai között. Ez a háborúság már bátyáinkról … Olvass tovább

Adventi gondolatok

Az 59. évet már megéltem, hogy a 60. évet megérem-e, az a következő két hónap kérdése. Mivel februárban születtem, így nyilvánvaló, hogy most a karácsonyi ünnepek előtti várakozás, az advent időszakát éljük. Advent a katolikus hívők életében az évnek olyan időszaka, amikor az ember egy kicsit számot vet a múltban történtekkel, és a jövőben várható … Olvass tovább

„Ébredj ember…”

Nehezen akart megvirradni, már hét óra is elmúlott, amikor a kisház ablakában derengeni kezdett a fény. Az öreg már fél öt után felébredt, de nem volt kedve kimászni az ágy melegéből a szobában már csípősre hűlt a levegő, némi halogatás után úgy döntött, hogy jobb lesz befűteni, mert a reggelre igazán megkeményedett az idő. Az … Olvass tovább

Augusztus végén…

Augusztus végén… Már nem virul zöldje a vén diófának, már érik szőlő a borágakon, a hajnali köd szülte harmatban fürdik a kis csiga és dideregve lapít. Nappali hőség a nyárt még idézi, de dús lombú fákra már rá ül a por, fáradtan sóhajt a vén anyaföld is, itt cselleng az ősz már az udvarokon. Gyűlnek … Olvass tovább

Augusztus utó

Augusztus utó Már nem harsog a fű zöldje, már nem vakít a kék ég, fáradt fények uralják a tájat, s közeli már a messzeség Hulló levelekkel üzen az ősz, dúskeblű nyár fáradtan piheg, szél bóklászik poros háztetőn, s hajnali harmatban csiga didereg. Őszi szél tépdesi viselős fák ágát, érett gyümölcs tottyan kiszáradt rögre. kicsordult levével … Olvass tovább

Ötvennégy

Ez a történet is olvasható Rajnai Rotter Csaba: Múltbéli történetek c. kötetében, amely Augusztus 29.-én jelent meg a Holnap Magazin kiadásában. A kötet megrendelhető a szerzőtől! A vonat megrándult, majd egyre gyorsuló ütemben kihúzott az állomásról. Csongor mélázva tekintett ki az ablakon, alig érzékelve az elsuhanó tájat. Ő sem tudta, miért ült fel erre a … Olvass tovább

Gyászdal

Gyászdal Lelkem tépett gyászlobogója földre lehullva, sárba taposva, nem lobog többé! Szakadt ágon vérszínű hajnal izzó ragyogása, gomolygó köddel nem bűvöl többé! Smaragd tüzek zöld álmodása kéjzivatarral, nem vár már többé! Sivár éltem gúnykacagása visszahív ismét, s nem hagy el többé 1994. 01. 07. Rajnai Rotter Caba

Feltámadás

Feltámadás Alkonyi órán kong a nagyharang, új hitre hív élőket, s holtakat. Új hitre hívja az elárvult lelkeket, hisz a mi Atyánk, Úristen, szereti ezeket. Én is hallgatom a nagyharang zúgását, eltévelyült lelkem csendes háborgását, megfeszített Jézus halálsikoltását, feltámadott szívem örömujjongását. Feltámadott Krisztus – éneklik a hívek – újra él, köztünk van, (hirdeti az ének) … Olvass tovább

Nyolc sor… – Ezerszer köszönöm …

Nyolc sor… Szép szemeid smaragd ragyogása álmokat kerget. Ajkad elillanó jég-villanása megdideregtet. Szellemed játékos nagy lobogása megéget, perzsel, De lelked jajongó gúnykacagása félelmet érlel! Ezerszer köszönöm … Elsuhanó álmok, vágyak sodortak hozzád, kietlen nappalok, kínzó éjszakák gyötörtek, bús lelkem sikolyát hallva felkarolád, s melletted, a gondok mind eltörpültek. Óriási hittel, hited belém oltád, magabízó önmagamat … Olvass tovább

Mene tekel faresz

Mene tekel faresz S megkérdik majd, ember, tettél-e valamit, mi Fároszként mutat utat magzatodnak, vagy éltél csak hernyóként, mit az első szél elsodor? Készítettél-e nagy hajót, mit özönvíz sodor majd Ararát hegyére? Választ rá uradnak adod. Ha nem cselekedted, mit Isten neked feladatul szabott, a kéz írja majd a falra mene tekel faresz, s könnyűnek … Olvass tovább

Pogány dal

Pogány dal Hol a bércekre hágnak vad, pogány dalok, hol a vénasszonyok köpik átkukat az égre, hol a tűnő holdfény álmokat riaszt, ott vagyok otthon, ott lelem hazám! Kínoktól gyötört éjszakák leplében görcsbe font ujjakkal írom vad dalaimat. Halkan és ordítva vánkosom hótiszta gyolcsára fröcskölöm a meggyötört lélek bús himnuszát! Dalaim vad, pogány dalok, hírmondói … Olvass tovább