Reményi Tamás Sötétben hunyorgó szívek . Nem mindegy, honnan ragyognak a fények! Nem mindegy, mely’ égbolt alatt ébredt lét! Hol a kiút, vagy lehet, hogy tévedek? Hol a Haza, s hol a Szülőföld, mely’ élt? . A Haza, a Szülőföld fontos lehet, Kinek nem egy a kettő, vajh’… s jön: miért? A mai nemzedéknek nincs felelet… Ilyen … Olvass tovább
Karácsony . Ébresztőt lehel a Mennyek Szeretet-kürtje, Felvirradt Karácsony hajnalán a Nap, Vörös fénye a szívünkbe véste: Szeretettel van irántunk a Teremtő minden nap! . Angyalszárnyakon érkezett az áldás, Jut belőle mindenkinek: felnőttnek, gyermeknek! Kedveskedő intelem az Égiek száján: „Hódoljatok az ember iránti szeretetnek!” . Díszelgő fenyőfa illata terjeng, Alá, az öleléssel sok ajándék kerül. … Olvass tovább
Szonettfüzér /I.-II./ I. Halleluja Felragyog, lángol a szeretet fénye, Dicsőség lelkedben, ó Mindenható! Vesd örökké reánk a tekinteted: Követünk! Legyen figyelmed állandó. Orcánkon legördül az öröm könnye, Jóságodnak ajánlunk minden szép szót, Boldogok vagyunk, hogy Fiad született, Ki Urunk lett, kire áldásod adod. Fényes lelke bölcsességet sugárzik, Szívünkbe szeretetét átplántálja, Hitet nyújt, hogy ember építsen … Olvass tovább
A tél Tél foga csattan a fényre, a színe vakít. Éber a szél koma, szisszen egy ágon, és Színtelen arccal az ég magasába fut. Feljön a hajnali Nap, sugarát vörös Fénye a Földre vetíti. Az álom a téli varázs. Hó csikorogj! A vihar szele fúj a faágak alatt. Csillog a fény, a sötét a fa … Olvass tovább
Álom az életem Tüzes égen a hajnali pír öle, Végtelen úton imádni való a Társ: a magányba meredt üres élte Csillag, az álmait is besorolja. Védve van itt kit a kedvese éltet: Ám vele élni tud, ő is akarja . Kinek angyal az anyja, követ szeme: A sugarán jele: kékes alakja. Meg lehet: engem a … Olvass tovább
Halovány őszirózsa, lelkem bája, Ajándék vagy, arcomra mosolyt csaltál, Szirmaidat a napfény simogatja, Még sokáig kerüld el a hervadást. . Nem tudom a szemem levenni róla, Pírban úszik teste hajnalok táján, Lágy szellő untalan megsimogatja, Életkedvet hozott az egek alá. . Rólad is álmodok, veled ébredek, Melletted a kedvem szintén virágos, Reám ruházod az élet … Olvass tovább
A szellő lágyan suhan a fák közt, Érzelmi feszültséget serkent a lég, Ontja lelkéből az ég a fényözönt, Harmatcsepp mosolyog a fűszál hegyén. Agynak elzárt meleg kamrája fölött Azonnali harci bevetésre kész A kísértés. Gyengéd lelkeket gyötör, Mert ő egy egészen másfajta lelkész! Látványok fénye lobog a pusztákon. A lét szabadsága szívekben bujkál, Sugarak szeretete … Olvass tovább
A szép táj éltető megbecsülést kap, Lágyan átöleli sok-sok fénysugár, Hét ágra, simogatón süti a Nap… Ilyen látvány az embert megbabonáz’. Rezeg a légben a mező illata, Játékos szellő az úton poroszkál, Útfélen, fészekaljakba bekukkant, Majd az erdőbe fut, akár egy agár. Sötét felhő kibújik az ég alól, A terhét szétszórva gyorsan tovább megy: Száraz … Olvass tovább
A végtelen rejtelmei felé száll Az eddig be nem teljesült mély álom, A tájat beragyogja a napsugár, Fény pompája izzik a láthatáron. Vízesések, kanyonok és nagy sziklák, Meredélyek, folyamok és patakok, Virág tengerrel borított fák táján, Piruló almákra tapad a mosoly. Elandalog a fényekből az árnyék, Vidáman poroszkál a langyos szellő, Bárányfelhők úsznak a kék … Olvass tovább
A végtelen rejtelmei felé száll Egy érzékeny, de érzelmekben gazdag, Szeretetre méltó, szép vágyakozás, Amelyet vonz és vezet a fényes Nap. Az álmodozás tengere ringó ágy, Hullámtaréj ráterül, mint egy paplan, S betakarja átölelt fénysugarát, Mely’ a boldogság örömében alhat. Úton, útfélen harmattól gyöngyöző, Életkedvvel telt, sokszínű, fenséges Virágfolyam a szeretetnek hódol. Árva szívek sokaságát … Olvass tovább
Az eddig be nem teljesült mély álom Fénysugarat ölel, felhőt megríkat, Bezárkózik a lelkekbe szabadon… Talán az ébredés ott rátalál majd. Zártan szűnnek a meghitt pillanatok, Ha az egyik altat minden szép vágyat. A felhő sokáig rejti a Napot: Belepusztul az álomnak virága. Utat kémlel a társat kereső lét, Orgonafák alatt pezseg az élet: Szívet … Olvass tovább
Virág tengerrel borított fák táján Lépes méz hígfolyós szirupja csurran, Tündöklő, aranyozott napfény-sugár Melegen tartja, lassan felszárítja. A lét gyönyörködik az alkotásán, A festett táj arca vászonra tapad… A szellő keresztül fut a fa lombján, Megrezegteti a szép virágokat. Táj szépsége beleolvad a csendbe, Szép hazámba vezet már az álomút, Skarlátvörös hajnali táj hazavonz. Bársonyos … Olvass tovább
Elandalog a fényekből az árnyék, Tüzes zápor az égő Nap sugara, Patak száraz medrében fut a hőség, Elsült már a mezőnek volt illata. Fénylő homlok gurítja verejtékét, Nyakban elalszik ragyogó tócsája, De majd napfényben tusol az ébredés, Emlékek ragadnak elfolyt álmába. Mozdulatlanul áll a lég, huny a szem, Hatalmas méla csend nyugszik a tájon, Csökken … Olvass tovább
Egy békés új Vidáman poroszkál a langyos szellő A hőtől kiszárított rőt ugaron, Kék tengerből sötét felhő bújt elő, S égi fénynek Napja most kereket old. Egy gömbvillám ül a lombozat fölött, Égből, tüzes gyűrűből lett pusztító. Üszkösödött rönk órákig füstölög: Újabb fát a természet feláldozott. Valóság és álom néha egyezhet, Ember életében is előfordul: … Olvass tovább
Haiku- csokor a piros alma mindenfelől mosolyog harapjál bele a cigaretta jó annak ki azt szívja plusz koporsószeg finom a kávé az illatát kortyolgasd tovább megmaradsz sok zsírost egyél idővel belepusztulsz szép temetés lesz a szerelmesnek olykor elmegy az esze ez a jó benne beszélj amíg élsz hallgass ha már meghaltál van ki folytassa a … Olvass tovább
Élet a tanyán Ballag az öreg ember, vállát nem húzza le az üres tarisznyája, inkább csak a hátát melegíti. Koptatja bakancsát a dűlőút porában, sarkát az idő foga már régen megette. Vékony nemez-kalapja homlokát is eltakarja, egy szál lúdtoll ékeskedik a karimája feletti szalagban. A dűlőút végén egy középkorban épített apró kápolna áll az alig … Olvass tovább
Őszi versciklus Beköszönt az ősz Rejtett álom szívet, lelket felizzit. Beköszönt az ősz, mosolyog az alma, Fiastyúk odahívja a csibéit, S közben a szántón eke földet forgat. Kokettál a lány, legény kedve hízik, Kapa, kasza igaz álmát alussza, Testük tüzét melegíti a Nap is: Bevonulnak az árnyékos kazalba… Hű! Mi minden történik kora ősszel, Egyik … Olvass tovább
Lombhullásig Tükrödben lesem lelked sugárfényét, Fennkölt, színes, vibráló látomások, Ajkamra varázsolt képi áldások Visszatükrözik a szívünk érzését. Viszonoztad lelkem nagy szeretetét, Forrás gyöngye végig gurul arcodon, Szerelem sugaraival szárítom, Gyűrűvel jutalmazom szíved kegyét. Egymáséi leszünk, eggyé forr lelkünk, Sok évi lombhullásig ünnepelünk, Örök tavasz szerelme ég lelkünkben. Idős napjainkban is álmodozunk, Szerelmesen a létünknek bókolunk, … Olvass tovább
Új életre kél Fáradt szél keresztül oson a tájon, Bátortalan léptekkel tavaszba fut, Vibráló fénysugár közegébe jut, Ölelkezve alszanak már a fákon. Megkésett hópihék bújnak az ágon, Varázslat, tél és tavasz, a szem ámul, Korai virágok lelke most kábul, Mosolyukra dermed a fagyos álom. Tovaszállt felhő máshol is könnyezik, A világ ismét fehérbe öltözik, Dideregve … Olvass tovább
A lepke . Jóllakottan bábban alszik, Felébredve majd szárnyra kél, Lágy szellőben vitorlázik, Vízzel és sok nektárral él. Virágról virágra repdes, A szárnyát virágpor védi. Színes, mintás teste kedves, Egyszínű, apróbb a többi. . Fénysugárban játszadoznak, Hosszan múlatják az időt, Virágszirmon álmodoznak, S esőben az ad esernyőt… Lepke-lepke kis fényecske: A napsugárral játszottál, Elfáradtál, jön … Olvass tovább