Runyai Krisztián

Cím nélkül Híres bogár Szarvas Szilárd Eltökélt ő, büszke, szilárd Nem egy nyápic viaszbábú Verekedős ízeltlábú. Jó pajtása Tücsök Tibor Arcán mindig ott a vigyor Táncra kelti erdő népét Ha előveszi hegedűjét. Szorgoskodnak a csöpp hangyák Legtöbbjüket békén hagyják Köztük a bölcs, Hangya Herold Ki minden nagy problémát megold. Egy kis szárnyas nagy táskával Házasodna … Olvass tovább

Egy méh virágos kertre lelt… Egy méh virágos kertre lelet, S virágról virágra szállva megszerette azt. A kert a méhre felfigyelt És boldogan várták együtt a nyarat. De jött a kertész, s egy napon Elkergette a csöppnyi állatot. A kezéből a szép virágok közé Szórt néhány gaz magot. És a gaz csak nő és nő … Olvass tovább

Az Öreg Koldusbotra támaszkodva járja Már több mint ezer éve útját az öreg! Ruháját a vad szelek tépik, Cipőjét az út menti kövek. Ha betévedt egy közeli városba Nem mindig fogadták jó szívvel. Volt, hogy elkergették, megverték, bezárták, Mégis úgy élt tovább, ugyanazzal a hittel Hogy egyszer rátalál a várva várt SZABADSÁG! Aki befogadta megfürdette, … Olvass tovább

A koncert Az öreg gitáros úgy pengeti a húrt, Dallamot nem játszik, csak egy megvadult Hang összevisszaságot. A közönség mégis tapsol lelkesen, Az öreg néz jobbra, balra idegesen Keresi a nyugodt világot. Éljeneznek és ő ezt nem érti Ezek a hangok a füleket nem sérti, S nem szakad a hártya? Feláll, gitárját leteszi a székre, … Olvass tovább

Szösszenetek A vers leány és a rím fiú Egybe keltek egy szép napon. Frigyükből sok kis vers Születik majd egy szép napon. A gondolataim szinte eltörik a tollat Csak nehezen, kapkodva íródik a mondat. Egymás hegyén hátán torlódnak a szavak A súlyuk alatt ledőlnek a falak És kitör a vers, mint régóta szunnyadó vulkán S … Olvass tovább

Várakozás Egy májusi szép napon Kint ülök a pamlagon S csak hallgatom a muzsikát. Piroslik a cseresznye már Szemezgeti egy kis madár, S csak hajladoznak a kerti fák. Tacskó kutya aluszik Talán csontról álmodik S csak szuszog csendesen. Bogarak járják nászukat Repülve teszik meg a nászutat S csak tűnődöm versemen. Ebéd készül a konyhában Kint … Olvass tovább

Megszülettem… Megszülettem, felsírtam s neveltek, Apró botladozásaimon sokan nevettek. A család együtt volt minden ünnepen, Mindenem megvolt, ami csak kellett nekem. Iskolába jártam, szerettem, elhagytak. A hatalmas érzések mind megmaradtak. Ismert engem jól a fiatal szerelem. Mindenem megvolt, ami csak kellett nekem. Talán felnőttem, egyedül anyámmal, Küszködtünk pénz nélkül, magányban. Mégsem cseréltem volna el az … Olvass tovább

Nyári forróság A nap szép lassan olvad el, S komótosan csepeg le utolsó sugara. Nem tudja és talán nem is emlékszik Mikor volt ilyen forró a nyara. A fák levelei eső után szomjazva Zsugorodnak kisebbre és kisebbre. Az emberek fáradtan és csüggedve Mennek haza, Budára vagy kispestre. Én is hűsítő vízre vágyom, mert félek Hogy … Olvass tovább

Odakint már nem… Odakint már nem havazik, Mint ahogy sok-sok éven át. Sok télen keresztül néztük A hópelyhes fehér éjszakát. Megváltozott minden körülöttem, Az évek, a hónapok, a percek. Megváltoztak az emberek is, A sok kedves mosolygó gyermek. A szerelem sem az, mint régen. A tűz lassan és végleg elalszik. Mi egyszer-egyszer a világot gyújtotta … Olvass tovább

A munka rabjai Jó neked, ki odakint vagy a szabadban, Szabadon, s mi itt-e börtönben csak bámulunk Kifelé, mint az állatok kik ételért sóvárognak Nyújtjuk a kezünket a rácsokon át. Jó neked, ki odakint vagy a szabadban Szabadon, s mi itt-e gályán csak nézzük Hogy te mint delfin mutatod az utat S mi pedig hajtjuk … Olvass tovább

Boldog volt a Föld Örül most a nyomor, táncot jár Romos téglák sírnak, bezárt a gyár Ahol gépek zakatoltak, s vígan nevettek A csavarok. Örül most a vér, lelkesen énekel, Fájdalmas sebek sikítanak, s úgy véreznek el, Hogy azt üvöltik: Szabadság Magyarok! Örül most a könny, nem hiába hull, Torkok zokognak a világ feljajdul A … Olvass tovább

Téli születésnap Miért szép a Tavasz? Mert felébreszti az álmos völgyet. Miért szép a Nyár? Mert ringat ezernyi zöldet. Miért szép az Ősz? Mert romantikát suttog a szél. S a Tél miért szép? Mert Te éppen ekkor születtél! Runyai Krisztián

JÖJJ EL! Bedöntött kerítés, Omladozó kicsi ház. Bűnös szerelem, Szenvedéllyel teli láz. Gyöngyös könnycseppek, Véres veríték. Hatalmas díszes asztalon Csak az üres teríték. Elfakult emlékek, Eltépett fényképek, Magányos csendben Hangosak a léptek. Lassú szívdobogás, Gyorsuló idő. Könnyű a lelkünk, De nehéz rajta a kő Ezer és ezer gondolat Baljós előjel Könnyű gyors halál Várlak már … Olvass tovább

Beszélgetek magamhoz, magamnak Beszélgetek magamhoz, magamnak Mely emlékek mennek, vagy maradnak. Átléptem egy új szerelem küszöbén, S csak haladok előre és előre. Eme szerelemnek kell lennie örök időkre! Runyai Krisztián

Magányosoknak! Ki saját magányának sötét szobájában él, S minden fényt elzár magától, Soha nem fog szabadulni a magánytól. Hisz ha ki is nyit majd egy ablakot Rácsok takarják el majd a napot. Gyógyírt nem talál soha a magányra A szívét kell kinyitnia a világra. Runyai Krisztián