Emlékezni jöttem.

Átöleltem a hideg falakat Mintha azt súgtad volna Maradj. Leültem jól estek ezek a csendes percek. A fák néha bólogattak, talán azt suttogták minden nap várnak. Emlékezni jöttem, és köszönni néked, hogy együtt élhettünk sok-sok évet-. KONDOROS 2024 JÚLIUS 13. Oláh Péterné Az évek múlnak, az emlékek szívünkben megmaradnak.❤

Én sem ilyennek képzeltem

Talán lesz az a pillanat, mikor emberek között leomlanak a falak, Talán eljön az az óra, mikor családok egymásra nézve azt mondják:ezt nem szabad. Tudom, hogy egyszer te is én is észbe kapsz mennyire ostobák voltunk, mert más volt a fontosabb. S a falak lassan ködbe vésznek, mert értelmetlen volt mindez, siratni fogjuk, mert elvettek … Olvass tovább

Megérkeztem

Viharos éjszakán költöztem Hetvenhétből-hetvennyolcba zengett és villámlott Hetvenhét városa a kaput becsukva a fülembe súgta Remélem jól érezted magad nálam s talán hetvennyolc. lakói is kedvesen fogadnak. Komdoros 2024 junius21, Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Ha áttörhetném

Eső veri az ablakom, fülembe dallamosan hallom utolsó szavad. Sajdítja szívem, szeretlek szorítottad kezem s érzem még erejét, mely erőt ad folytatni a nélküled életem. Életem, mely sokszor olyan mint egy félbe hagyott dallam a zongorán, hang nélküli hegedű húrja illat nélküli rózsa csillag nélküli éjszaka. S ha gondolatom áttörné e két világ közötti ablakot, … Olvass tovább

Ördögi jÁTÉK

Zokog az éjszaka, süvít a szél Villámok cikáznak jég veri házadat kisvirág meghajol falevél földre hull kismadár sírdogál fészke üres már gyermekét keresi majd sírva temeti Temetem én is a nyugalmat,fájdalmam az égig csap. Apám, anyám hol vagy, s a többiek Kérlek ne vihart küldjetek Öljétek meg a haragot, húzzátok meg a harangot Közel az … Olvass tovább

Reggelem

Megint reggel lett, igen bólogat a mennyezeten lévő köralakú furcsa lámpácska, már a nap világít, egy új napra ébredtem. Várja, hogy kezdjek vele valamit. De mit, hát azt a sok valamit, bőven kínálkozik tenni való, s hogy ne hagyjam cserben napom, tágra nyitom ablakom beengedem az életet. mint ahogy az éjszaka , elküldte nekem reggelemet. … Olvass tovább

Örülni

Örülni akarok a felkelő napnak A június zöldbe öltözött nyárnak Minden földre ejtett eső cseppnek A harmatos hajnali ébredésnek A rózsabokornak, mi itt integet Ő kíván nekem jó reggeleket Szeretném kizárni a világ zaját Túl sok benne az ámítás Ellene tenni már nem tudok Zavarosok a gondolatok Talán csak én érzem ezt Mintha elvették volna … Olvass tovább

A idővel ballagok

Csak egy csillag ragyog fenn az égen vele beszélgetek, megöleltem éppen sugaraival olyan szorosan átölel hinnem kell, hogy valahol létezel. Fáradt vagyok, fáradtak a gondolatok, az idő megkoptatott. Örömforrást keresek, a sokból csak találok egy keveset. Napot szeretnék látni, és nem fekete felleget Igaz szavakat hallani, és szépeket. Már nem tervezek. sem mát, sem holnapot, … Olvass tovább

Életképek

Bizony én is voltam kisdobos kéknyakkendőm rég elkopott és voltam büszke kis úttörő azt mondom régi szép idő Az iskolánkban ki járt a pap is hittan oktatást hallgattunk mi is az úttörő kertet is szerettem a papbácsinak is mindent elhittem A KISZT sem hagytam ki én sem jól éreztem magam a fiatalok körében nem vettük … Olvass tovább

Menekülj a természetbe

Láttál-e már pipacsot rád mosolyogni a felhőt az égen láttad- e rád kacsintani Hallottad-e már a madarakat az égen dalolni szél szárnyán a gondolatod engedted-e szabadon repülni Szinte ontotta magából a párát a frissen áztatott anyaföld a zöld minden árnyalata megfogható közelségben került sárguló mezőkön, tömött kalászokat lengetett a szél a természet most gyönyörű szép … Olvass tovább

Emberek

Súgj nekem valami jót te júniusi szél töröld ki szótárokból a háború szót Naponta félemlítenek vele életünk ezzel van tele Félj és remegj, a szónok meg nevet Harag és gyűlölet mi történik kis hazánkban emberek? Ez így nem élet, félelemben tartani nem szabad, nem lehet ez bűn és vétek. Kondoros 2024 június 1 Oláh Péterné … Olvass tovább

Sárikának

Szinte naponta megállok sírod mellett emlékek sokasága mindig oda visznek leperegnek ifjúságunk hosszú évei napjaimat az együtt átélt emlékei kiséri Sokasodnak a a sírkertben az emlékek sokszor úgy érzem hazaérek, mikor kiérek oly sokan hagytátok már itt az életet múltam ott lebeg a sírotok felett A maradóknak fájdalmas a nélkületek élet ecseted helyett a tollamtól … Olvass tovább

Anya szeme

Anya ölében jó volt üldögélni kicsinyke kezemet köténye zsebébe rejteni lábaimmal össze-vissza kalimpálva nevetve néztem még akkor a nagyvilágra Anya szeme volt a szeretet hordozója szőke hajamat össze-vissza nevetve borzolta minden örömét nekem, szívből ölelésében átadta boldogságot gyermekei kacagásában hordozta Anya szeme már nem mosolyog, fényét esténként magukra rakják a csillagok anya köténykéjét itt rejtegetem … Olvass tovább

Éjszaka árnya alatt

Évek óta visszavárlak szívemet befedte a bánat céltalanul jövök, megyek egy embert naponta keresek Emlékszem s búcsúszóra lehajtott fejjel ültél az autóba, arcunkat maszk borította bánatunkat, könnyeinket senki sem láthatta Ősz volt, és tarolt a halál, félelmem itt ült a ház falán recsegett-ropogott alattunk az élet magányomba vissza kértelek téged Bezárt kórházi ajtók és ablakok … Olvass tovább

Igaz a harangszó

Már mindig csak egyedül ébreszt a hajnal szememben nem ég a tűz, mit kezdjek a nappal reggeli harangszó lágyan suttogja fülembe ébredj fel minden napnak meg van az értelme Hallgatom, emlékképekkel kirakom napom gondolatom vissza hozza a múltat, fogadom jelenem átfestem, hogy minden benne legyen tudom, az emlékekkel lesz teljes nekem a jelen S teszem, … Olvass tovább

Még ne menj

Fogom a hétfő lábát, még ne menjen, még ne rohanjon, a keddre még át ne lépjen, de éjfélkor mikor üt az óra szótlanul távozik a múltba. Tiszavirágnyi hetek, oly hamar hónapokká lesztek, s az évek csak mennek és mennek. Ember életnyi időnk oly rövid, születünk s az óra máris üt.Itt sem voltál, máris búcsúztál, a … Olvass tovább

Talán

Talán valaminek a vége, vagy kezdete Talán tiszta víz kerül a pohárba, vagy csak pohár csere Hatalmas a szélvihar a kis medencénkben, senki sem tudja mi lesz a vége Csépelik a szavakat, szádba adják a mondatokat, új hullám, új haza, komolyan senki sem gondolja, vagy ki tudja. Kondoroson Békés-vármegyében 2024 május 12-n Oláh Péterné Jantyik … Olvass tovább

A semmibe kiálltok

Ha ott lehettem volna talán előttem lenne az az utolsó perc az az utolsó óra Az égiek így akarták fájdalmad eltakarták szenvedésed nem mutatták Gyenge és gyáva ki megfutamodik mások halálát látva Szét kellett volna verni a falakat, futni hozzád, veled tölteni az utolsó óráidat Vádolom magamat azokat az istentelen napokat, nem hagy nyugodni a … Olvass tovább

Jó lenne

Jó lenne csendben megpihenni egy éjszaka álomba merülni szivárvány országba átsuhanni angyalok szárnyán elrepülni Szeretném kérni az életem legyen kegyes egyszer velem létem senkit ne terheljen ahogy érkeztem, úgy vigyen Anyámat már nem kérhetem abban az órában legyen velem megköszönöm neki életem sorsom az élet kezébe teszem Kondoros 2024 május 3 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

Anyunak

Mondd hányszor vetted le vállunkról a terheket Hányszor kulcsoltad imára miattunk kezedet Hogy gyermekeidet ne érje semmi fájdalom, Hogy életüket kerülje minden bántalom Hogy az éjszakai sóhajokat ne hallják És a hajnali könnyeid meg se lássák Mert csak a nappali mosolyod szeretik Mindig az igazi arcodat keresik Mikor elfáradtál azt sem láttuk Hogy ha megbántottál … Olvass tovább