Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Már őszi ruháját festegeti a természet, szeptemberi este volt, s az éjszaka az égre egy fényes csillagot rajzolt. Felhők jöttek, mentek az ég mezején, csillagunk meg boldog volt, mert az emberek csak őt követték, szemük könnyes volt. Csillagunk festegetni kezdet, égi szekeret, a Hold kezébe kölcsön adott egy igazi ecsetet. Így bolyonganak immár esténként az … Olvass tovább

Szunnyad a természet aludni készül a rét, tető alatt a nappal felkelt az éj. Vándornak Hold mutat utat, fák ágai között kismadár szunnyad. Pihen a szív, lecsendesül a bánat, mély csend borítja az út menti házat. Madár dal most sehol, de valahol, búcsú táncát járja a Nap csendesen, hogy senkit ne zavarjon, sugarait magába zárva … Olvass tovább

Magány Van-e a magánynak mosolya, vagy csak csendesen belopakodik otthonodba? Megbúvik egy sarokban,majd rátelepszik arcodra. Csúnya ráncokat rajzolgat , elveszi a mosolyodat. Szótlanság a barátja ne engedd,hogy belopózzon házadba.Vagy ha mégis megteszi, mosolyoddal ints búcsút neki. Kondoros 2016 december 11 Oláh Péterné Jantyik

Ma megrendelem magamnak a holnapom, időben vagyok még nagyon, este tízet sem ütött még az óra, megrendelésem a következő volna: Kérnék egy csendesen ballagó hajnalt, reggelire csicsergő madárdalt, tízóraira fénylő napot, délre szépen gilingalangozó harangot, uzsonnára csak csendet, és a végén egy nyugalmas estet. Megrendelésem csak ennyi lenne teljesülni fog ha kimegyek a természetbe, hová … Olvass tovább

Ma olyan más köröttem a világ, mert tegnap múltunk útját jártam én, próbáltam eligazodni, egyensúlyozni, az időkerekén, Kocsink előre ment volna, de mi visszakerekeztünk a múltba, honnan visszatérni oly nehéz, hisz amerre jártam ismerőst már nem találtam, csak a házak és a sírhantok beszéltek velem, meg a gyermekem, kivel együtt forgattuk a múlt kerekét, hol … Olvass tovább

Szeptember volt és Ezerkilencszáz- hetvenhármat írt az idő, egy gyermek úgy gondolta, ő most világra jő. Tizenkettedike volt, és csendes este, egy kislány a nővérke meg ott állt pityeregve, kezemet nem engedte, könnyezve nézett szemembe. Nem értette, az anyunak most miért nem fontos az esti mese. Sírt és talán éjfélig vagy tovább is szipogott mire … Olvass tovább

Feneketlen tóba öntöd meg nem élt perceid. Kidobottak lettek, pedig voltak veled tervei neki is. De rá sem figyeltél, a legszebb perceid, csendben elnyelte. Mi lenne, ha a maradókra vigyáznál, s egy percet sem hagynál, elveszni. Minden percet próbálj megélni. Kondoros 2023 szeptember 4 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

Drága nap nyisd meg előttem sugarad, borítsd rám fényességed csak egy napra, kérlek. És te csillagos este, csillagjaid ad nekem kölcsön egy estre. Szeretnék megfürödni örök csillag fényben. S ha eljön a hajnal, boldogan szembe nézni a pirkadattal. Kondoros 2023 szeptember 5.Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Gyere élet játsszuk le ezt a napot is, annyiszor sikerült már, próbáljuk meg ma is napsütéssel ébresztettél, fényed csalogat tartalommal megtölteni, nekem kell azt Hogy kezembe adtad a tollamat az már bíztató hogy agyamba terveket szövögetek az is jó, hogy megvalósítani mit tudok belőle az majd kiderül, de csak késő estére Hát így játszom én … Olvass tovább

Életem alkonyán szeretném még megtalálni a szépet esténként ragyogó szemmel nézni a csillagmezőket hajnali harmatos fűben mezítláb boldogan futkosni délutáni napsütésben arcomat a fény felé fordítani Az idő kereke egyre gyorsabban pörög felettem visszatekerném, s kérném régi életem, nem tehetem napjait már magamnak kell olyan színessé tenni ahogy azt egy festő olyan csodásan megfesti Hát … Olvass tovább

TALÁN Talán megtudom védeni magam a szavaktól Talán el tudom távolítani magam a gondolatodtól Talán határozottabbnak kellene nekem is lennem Talán jobban tisztelem kik már innen messzire mentek Talán mondhatnák én is meggondolatlan dolgokat Talán változnom kellene, és nem is kicsit, sokat Talán akkor nem esnének rosszul nekem sem a szavak mit mondanak, mert mások … Olvass tovább

Mintha anyám lettél volna Mintha testedből kiszakadtam volna Minta szíved, szívem volna Minta hangod hongom volna Mintha magányom magányod volna Mintha piros rózsa volnál Mintha kezedet csókolnám Lettél nekem angyalom Láthatatlan csillagom Megfoghatatlan létem Sírva sírok érted Vigyázzanak rád az angyalok Isten tenyerén hordozott Könnyeidet nem mutattad Nagyon sokszor nekem adtad Búcsúzásod fájdalom Életem sok … Olvass tovább

Voltam anyának szőke pici babája apának legkisebb kicsi lánya testvéreimnek legkedvesebb mert én voltam a legkisebb gyermek. Fürödtem minden jóban nem bántott senki sem vigyáztak, óvtak mindentől védtek az élettől kegyetlenségétől. Repültek az évek, felcseperedtem az élet buckáit lassan megismertem mert nem vehettek körbe már a védő kezek a napok , hónapok sokszor megsebeztek. Köszönöm … Olvass tovább

Nem lehetek már csak álmodozó álmomban téged visszahozó ölelő kezedet szeretem veled alszom el kedvesem esti nyitott könyvemben, mert én igy szeretem Kondoros 2023 Agusztus13. Oláh Péterné Jamtyik Ezsébet.

Olyan esősök, meg borúsak az estek a Balaton vizén egy kikötött csónak vesztegel. Szél fújta ,rángatja oda van láncolva, mint a gondolatom, mikor még együtt sétáltunk a parton. Nem volt az olyan rég, felejteni nem tudom még úgy hozzám láncolta a Balatont, mint ezt a kis csónakot a parton. Hiába próbállom elengedni az éveket, az … Olvass tovább

A hőmérőben a higany a csúcsot döntögeti a szomszéd cicája a meleget nehezen viseli madarak friss vizet kapnak a megszokott helyen mentő hangja félelmetesen sivít a déli csendben A határ most olyan mint egy színesre festett papírlap sárgán virít a tarló, a kukoricák még zöldben pompáznak a napraforgó fejét nehezen tartja, súlya a föld fele … Olvass tovább

Csendben érkezem virágkoszorúm sírodra teszem, picinyke gyertyám fényében arcodat látom, hallod-e feléd szálló sóhajom? Nem tudom, de szeretném hinni, mert gondolom, mikor eltévelygek kezemet erősen fogod, könnyeimet törölgetek, ha sírva fakadok.. Olyan lettem, mint egy gyámoltalan gyermek, ki elesik, ha nem fogja valaki kezemet. Olyan lettem mint egy fán ülő madár messzibe nézve mindig a … Olvass tovább

Messze jársz, olyan messzire, kezemet hiába nyújtom, el nem érlek soha se Lázadó lettem, földi lázadó, porszemnyi piciny földlakó. Hangom nem hallja a magas ég, könnyemet szél hordja szerteszét. Gyenge lettem Istenem, vállamon hordom terhem, arcomra csíkokat rajzoltak az évek, kevés vagyok az élethez, félek. Megszenvedek minden napot, percet, úton, útfélen valakit, valamit keresek. Előttem … Olvass tovább

Nyári meleg perzseli a tájat bárányfelhőt cipel szél gondolatom a messzibe repül Múlt és jelen között utazom vonatom ütemesen halad szívemben itt kalapál életem kiszállok, kiálltok, Hiába húzom a vészféket az élet furán reám nevet nem lehet, utaznod kell még velem, jegyedet én váltottam azt én veszem el Kegyetlen, sziszegem magamban morcosan nézek a tájra … Olvass tovább

Kirabolhattok, vihettek pénzt, paripát, kiskertemből minden fát porrá rombolhatjátok házamat, de a szeretetem ott marad. Terjedni fog mint a búgó patak, mert azt egyet elvenni nem lehet, az az enyém marad A szél majd messzire viszi gondolatom, a szeretet ott fog ülni minden faágon kirabolni, csak azt lehet, kinek szívében soha nem költözött be a … Olvass tovább