Szenvedek

Szenvedek, annyira szenvedek, hogy szinte már semmit nem értek, nem érzek.. Meg szeretném érteni világom, de nem tudom. Hitem el nem dobom, vissza akarom kapni, a régi életem, adjátok vissza az érzést, mielőtt elvérzik életem.. Mert ócska szólamokkal, már tele van fejem, én ezt a világot mostanság meg nem szerethetem, az e fajta érzést elvesztettem. … Olvass tovább

, vagy talán csak a szél zenél.

A Nap már átcsúszott a föld felén ereje gyenge volt, a vén diófán csak egy madár dalolt, éneke szinte csalogatta dalolj velem, s ő felpattant székéből oly hirtelen, hogy még a bútorok is háta mögött össze súgtak, mi ez,.. Mi ez a hirtelen mozdulat, a madár dal tehette, vagy talán szeme a remegő ágakat követte, … Olvass tovább

Próbáld meg

Próbáld meg a rosszban is a jót keresni az egyedüllétben nem a magány kezét fogni a szótlan nappalokban a szavakat keresni próbáld meg az életet ahogy van úgy szeretni Próbáld a ködös nappalokban a napot meglátni a fekete felhők mögött egy szivárványt találni arcodra a bánat helyet egy mosolyt rajzolni a rideg valóságot magadtól messzire … Olvass tovább

Tudom.

Tudom Olyan sötét van és én félek is, ha itt lennél, biztosan megfognád kezemet is, Tudom meg is nyugtatnál, és minden jó lenne, ez a sötét éjszaka már végre eltűnne, elköltözne az életemből. De még most sötét van, és én félek, kérlek álmomban keress meg. A csillagok sem ragyognak, a sötétség rám tapadt, Kondoros 2021 … Olvass tovább

Szavak

Vezessetek, nehogy elvesszek a történelem kusza vonalán, nehogy összekeveredjek, valami oda nem illő szóval, mert látni és láttatni, az két különböző fogalom, hinni és elhitetni nagyon más, úgy gondolom, hát rágd meg a szavakat mielőtt kimondod, azokat. Kondoros 2021 november 3 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet. Írtam mert ezt a szép magyar nyelvet, nem úgy használjuk … Olvass tovább

én most elmondom Istenem

Talán mondok egy imát ma este értetek, és értünk is kik az életbe ma még szinte beleremegnek. Talán mondok egy imát mindenért, talán gondolatom, a magas égig is elér, és kérésem talán meghallgatod uram.. Ha kétkedőnek küldtél az életbe vissza, mond miért fordítsam gondolatom másra, mert hitem, akkor nem lenne igazi, hitetlennek Te engem soha … Olvass tovább

Októberi napok

Miért vagyok én magányos mikor köröttem minden zajos, mesélj nekem te élet, miért félek, miért ijesztőek nekem a sárga falevelek Csillagok rengetegében kapaszkodom, ott várnak engem sokan, jól tudom, kikkel az élet feketére festette a könnyet szemembe, ‘n’ akikért gyertyám csonkig égetem minden estével Arcomon mosolygós maszkot viselek, alatta a bánat s a magány jól … Olvass tovább

Egy szál rózsa

Mostanában zajos a temető, örök házakat szépítgetnek, virág csokrokkal bandukló emberek, jönnek és emlékeznek. Nekem a halottak napja egy közös emlékezés,, mert ott mindenkiért ezernyi gyertya ég. És ha elhaladsz egy sír előtt, hol nem virít virág, vagy fénye sincs talán, légy Te az ki ott hagy egy szál rózsát. Jeltelen sírok mellett lépdelek hol … Olvass tovább

Emlékedre

Emlékedre Lelkem betűket rajzol a papírra, édes fájdalommal van telítve húrja, sír, zokog mint a hegedű hangja, életem nótáját naponta papírra írja. Ne fáj te szív, mert egyszer megrepedsz, fehér papírosom majd vérvörös lesz, tollamban megfagynak akkor a szavak is, lelkem betűi hagyjatok pihenni kicsit.. Kondoros 2021 október 16 Oláh Péterné Jantyik Etzsébet.

Földbolygó

Olyan szép ez a kis bolygó mégis nekünk embereknek itt semmi se jó.. Ordítunk, veszekszünk mi itt lakók, nem hogy csak csodálnánk ezt a kis földbolygót. Másokban keressük a hibát, simán átlépjük magunk árnyékát. Acsarkodunk egymásra kis bolygónk meg szomorúan hallgatja. Nem azért forog tengelye körül körbe-körbe, hogy csak a sötétséget vedd észre. Kondoros 2021 … Olvass tovább

Én még

Én még gyászolom nem léted miközben emlékeidből élek Én még veled iszom reggeli italom s a gőzölgő kávéban arcodat látom Én még az ebédnél tányérod az asztalra teszem Én még esténkét kispárnádat átölelem Én még feketébe öltöztettem magam naponta senki sem kéri, szívem, lelkem még ezt akarja Én még minden este sírod előtt álok összekulcsolt … Olvass tovább

Kikelet ?

Kikelet? Valóság malmai örlik naponta a jelent, zúg-zajong fülembe, s egy szót morzsol fogadd el. Olyan ez mint egy csendes téboly. Fák ágain a magány dalol, rekedtes hangja félelmetes. Sárgoló levelek földre hullanak időt temetnek. Állóvízként ül szemem sarkában a könny, lelkem a kétségek rabja lett, gondolatom feszíti az elmém a valóság malmai felett. Kikelet? … Olvass tovább

Mindörökre

Kereslek, sűrű erdökben, sárguló mezőkön, hol mellettem csendben lépdel még az élet, csend van, mélységes csend, csendben sóhajtok érted. Tiszteletem a rozsdás falevélnek, melyeken lépdelek, könnyeimet némán isszák, velem sírnak távolban a bércek.. Veled utazom mindörökre nyárból az őszbe, a hideg télbe s ha eljön a tavasz majd csendben letérdelek sírod elébe. Kondoros 2021 szeptember … Olvass tovább

Drága Papink

Én azt gondolom, mintha csak elutaztál volna, előre mentél egy másik világba, hol máris tervezgetésbe kezdtél mikor oda érkeztél. És előkészíted nekünk is majdani szép otthonunk, hol egyszer ismét mindannyian egymásra találunk. Tudom lesz benne zongora, és nagy sakktábla, és égi virágok, felhők szélén kispadok, meg minden amit itt hagytál, búcsúzni sem akartál. Bőröndöd pehely … Olvass tovább

Lélek országa /Középre igazítva szeretném./

Este lett, most pihen az élet, felhő szélén lelkek üldögélnek, lentről figyeljük a fellegeket, várunk sok-sok üzenetet. Sokan távoztatok lélek országába, ajtajához élőnek nincsen kulcsa, földi lény oda be nem teheti lábát, szemeivel hiába kutatja a lelkek világát. Sírok mellett imára kulcsolt kezek, sorra gyúlnak ki rajtuk a mécsesek, emlékeiddel feltéped a régi sebeket, az … Olvass tovább

Az ősz ígérete

Csendes léptekkel sétál ki kiskertemből a nyár még szépítgette magát egy kicsit, de csodára már nem vár az ősz sárgásbarnás ruháját lebegtette már előtte szép nyarunk megértette, lángoló vörös ruháját magára öltötte. Még megsimogatta a természetet, bocsánatot kért hogy kevés eső esett, pedig kérlelte minden nap a szelet, küldjön az Alföld felé eső fellegeket, makacsul … Olvass tovább

Szép szavak mezején.

A betűk, mit szavakká formálok lelkünkben szóló dallamok, mit dúdolok , s tovább adok, neked, és mindenkinek . Az is lehet, egy madárka adta a a számba a szót, a versé formálhatót Ugye hallod benne a muzsika szót, és már is tovább is adod, szívűnkben táncra kél, mint a szél zenéjére az őszi falevél, és … Olvass tovább

Nem sírok

Nem sírok, mert nem akarok, de miért lesz könnyes szemem ha a múltra gondolok. Elmúlt idő, te mindig kopogtatsz, a jelent nem tudom élni, csak a múltat. Fiatalon köszöntött ránk a tavasz, veled voltam a legboldogabb. Mennyire szép volt az a nap, mikor te engem, én meg téged örök társamnak választottalak. Nyár volt, olyan perzselő, … Olvass tovább