Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Valami elmúlt , valami véget ért az ünnepi várás öröme az a régi szép. Varázsa egy volt, hogy együtt vagyunk, a szerény fenyőfa mellett együtt szívből szólt karácsonyi menyből az angyalunk. Könnyes szemel néztük a fát, mellette anyát, és apát, mert boldogabb arcukat ilyenkor mutatták. És nézték a gyerekeket, kik maguk voltak a kincsek, kik … Olvass tovább

Morgolódik Télapó Istenem, hát semmi hó Legalább a szél fújna Szakállamba belekapna Sietnem kell ,sokan várnak Az út viszonyok hátrálnak Hogyha kések kisember Nem felejtettelek ám el Kis csomagod a zsákomban Reggelre ott lesz a csizmádban Kondoros.2013.dec.5.Oláh Péterné

Jelenünk. 1 Ember, embernek lett farkasa, cél, hogy nem a jobb, hanem a barát, a rokon üljön a trónra. 2 Így volt ez valaha,,,,,ezért jutottál kis hazám ide, meg oda 3 Nagy Feró hová lett a nóta nyolc óra pihenés, talán nem is volt soha. 4 Nézz az idősek otthonára, szegény egyenes derékkal járna, mert … Olvass tovább

Az esti szürkületeben fehérbe burkolta valaki kiskertem Gyönyörködve néztem ruháját, égies fények kíséretében A zöld szőnyeg alatta szemét szendén lecsukta álomba borulva Betakarta az őszi csodákat szeméből fehér arany hullott s azt súgta bocsánat Kondoros 2024 november23. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet Ady Endre után szabadon, közel sem olyan szép, mint az ő verse AZ ŐSZ … Olvass tovább

Játszik a falevelekkel a szél a kiskert most neki a játszótér fák leveleit össze-vissza keveri a meggyfáét a szilvafa alá teszi Az esőfelhő is kibontotta zsákját szomjas a Föld már várta az égi áldást rózsa bimbó tágra nyitja szirmait élete már rövid, kortyol az őszi esőből kicsit Az utcán sárga leveleken csúszkálnak az emberek óvatosan … Olvass tovább

Elfáradtam, de nincs ki hazakisérjen bőröndömön ülve pihentetem lelkem könnyeim együtt megélt életünkre hullnak szememmel az égen egy csillagot kutatnak Elmesélem neked a nélküled életem síratlak, hogy elengedted kezem egyedül bolyongók az éjszakába életem bőröndjét magam után húzva Eszembe jutnak az együtt töltött évek az a kis sziget, hol megismertelek téged bőröndöm zárját egyre tágabra … Olvass tovább

Ha jönnél, majd halkan tedd a kulcsot a zárba, a helyét megtalálod hisz reád várva, üldögél ott télben, nyárban. Kondoros 2024 november 11 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Utolsó köszönés kedves simogatás, Becsomagolja tél előtt a természet önmagát. Kondoros 2024 november 7.

Ma reggel sem ébredtem melletted a magányt legyőzve kabátomat felvettem semmi pánik, mormoltam magamban a meleg szobából hozzád futottam A Nap is kisütött mire hozzád értem sírodon várt egy pislákoló mécses zsebemből a gyertyákat gyorsan kipakoltam kicsi házikódat szeretettel kivilágítottam Melléd ültem, igaz hogy remegtem magam sem hittem, hogy mindezt megtettem de hiányod most olyan … Olvass tovább

Gondolatban Egy sárga falevél ruhájába bújtam a nagy diófa tetején boldog voltam Milyen nagy a világ fentről nézve nevetve néztem a bárány felhőkre Örömöm nem sokáig tartott jött a szél aki rá sem mosolygott ereje teljébe volt és leszakított gúnyosan kacagva a földre dobott Elszáguldott, sok sárga levelet felkapott vitte, repítette, élvezte, hogy uralkodhatott sárga … Olvass tovább

Az én kedvesem a felhők közt lakik ha úgy tetszik neki szél szárnyán utazik. Itt hagyott széke soha sem üres lelke a nap minden órájában megkeres. És nem üres a hintaszék, a fotel sem az, csak a képzelet játszik velem minden nap. Hangját tisztán hallom én, mikor kedvesen üzen légy erős, csak élj, én várlak … Olvass tovább

Egyre többen költöznek a város szélére kedves ismerősök távoznak örökre pár napja még egy asztalnál ültettek mára az elköltözéséről beszélnek A másik ismerős koszorúkat kötő mára lelke az örök mezőkre költöző két kedves ismerős egy napon távozott kevesebbek lettünk, idejük elfogyott Azt mondják erre fele az emberek ősszel, meg tavasszal fogynak az életek ilyenkor arat … Olvass tovább

Nem, nem értem és bocsáss meg ha ideges és türelmetlen leszek. és azonnal kiabálok, pedig szívesebben ordítottam volna veled, mekkora gyalázat, hogy egy emberi élet végének ilyen elköszönés legyen a vége. Hogy bedobnak egy urnába,utána rádhúzzák a földet és semmi búcsúszó , hogy ne lenne róla két szép szó ! Elgondolkodtató. Jót tenni vajon jó? … Olvass tovább

Mosolygok a házfalakra a szakadterítős világomra költözőben a lélek, üres lett az élet. Vigyázz a napjaidra perceid, óráid szorosan tartsd a markodba, semmi se bíz a sorsra. Kondoros 2024 szeptember4. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Befejezetlen életek Élet éveid percnyiek , a Föld is már olyan öreg, észre sem veszi éltedet, s ha jól meggondolod, az egészet, a lényeg az, hogy szeress és szeressenek. S ha már elment akit szerettél,, és aki szeretet, nem hoz számodra szépet sem a tavasz, sem a tél, és félsz, hogy már senki se szeret, … Olvass tovább

Gondolatban itt ülsz mellettem életünk hosszú útját követem mi volt az a véletlen pillanat, hogy az élet útján én téged, Te engem megtaláljalak Már érdektelen, az élet útján járok sorsa olyan kifürkészhetetlen Nem is tudtam, hogy létezik egy kis sziget, hova innen-onnan utak vezetnek Erre az útra léptünk mindketten ellenkező irányból érkeztél, érkeztem zötyögő vonaton, … Olvass tovább

A kabátka egy széken szomorkodott a szoba sarkában gyereksereg körülötte járkált, de senki sem figyelt rája a ház asszonya nagysokára észrevette, ejnye-ejnye egy nagy lyuk éktelenkedett a kabátka zsebe helyébe ‘n” Nem szólott ő senkinek, de mikor senki sem látta varrogatni kezdett, először a szekrénybe kutakodott, keresett a kabáthoz illő anyagot, de mivel az sem … Olvass tovább

Öregszem, mint a vén diófa itt az udvarom közepén, sárguló ruháját lassan dobálja, jelezvén, ismét eltelt egy év. Ágait fakopáncs gyógyítja, neki élelem, a fának gyógyír, és hinni kezd, mint az ember, mikor öregszik, hogy ez még nem az. Pedig sokszor látta már a tavaszt, az őszt és a nyarat, újat ,mást, már nem ad, … Olvass tovább

Mondhatnám úgy is falujárás, de nem,… magamért teszem ezt a sétálgatást. Igaz most is esik, de amikor negyven fok van , akkor az ember lánya , meg azért haragszik. Hát megyek, nem kegyelmezek, pedig visszahúz kis szobámba a melegebb. Nem vásárolsz meg, nézek vele szemben, futó cipőm már ott vár a küszöbön lesbe, „n’ És … Olvass tovább

Mondd, hogy van értelme minden napnak add mosolyodat az első napsugárnak engedd magadhoz közel a fényt kulcsold imára kezed, kérj tőle reményt ne bánd, hogy múlnak a napok ajándék mit az élet még adott a régiek elköltöznek egy új világba hosszú útját a földön ő már bejárta picinyke életek érkeznek helyükbe ők is megszenvednek érte … Olvass tovább