Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

Mintha lelkem haragja tobzódott volna a Balaton vizén, sirályok hatalmas csoportokban szálltak felettem, és én csendben figyeltem, hagy tombolja ki magát, mint bennem az itt maradt élet, hisz félve féltem, mert oly kicsinyke volt az esélyem, hogy ne roppanjon bele lelkem, hatalmas csobbanások, szívem meg vadul zakatolt, a tarajos hullámokban arcodat kerestem a távolban fehér … Olvass tovább

Keresd Nappalok folynak át az éjszakába viszi magával a fényeket de utad mutatásához az égen csillagod mindig ott lehet, csak keresd. Ki megtalálta már a csillagát, nem fél az est sötétjétől sem, a fénynek is pihenni kell, csillag ruhában lépdel az égen, boldogan énekel.

Csupa nyár Július van, és csupa nyár a hőmérő sokszor harminc fok felett rohangál, reggelente még az idő tűrhető, tíz fele a nap sugara már szinte égető. Falevél alá búvik a katica, Frici a jövevény cica, sokszor kerti pad árnyát választja, gerlepár madár itatóból szorgosan oltja szomját, lehajtott fejjel sírnak a fák. A nagy diófa … Olvass tovább

Mindenben a jót keresni nevetni és nem sírni hegedű húrjain táncolni Zongorázni a befagyott tavon zenét hallgatni a pamlagon kicsit boldognak lenni úgy nagyon Mosolyogni mindenen kávét inni egy esős reggelen cukor nélkül és hidegen Papírlapot szép szavakkal teleírni hallkan a világ fülébe belesúgni nem harcolni, boldogan élni Angyal szárnyakon repülni menynek országába belesni az … Olvass tovább

A kerti padon ülve, szinte magamnak beszélve simítom végig arcomat, szeresd magad, hisz elment a kéz ki megsimogatta azt, elnyelte a múlt, vitte a tél, s rám már nem sütött, olyan melegen sem a tavaszi, sem a nyári nap. Mintha azt mondaná, már nem jár neked az. Feketébe burkolta testem és lelkem az élet, fehér … Olvass tovább

Veled álmodtam az éjszaka, kezemet fogva veled szaladtam az örök kékségbe, szívem majd kiugrott a helyéről, hová viszel kérdeztem, ,,csak innen el,…mondtad nevetve, mit rád hagytam, neked ez itt a szenvedések szigete, hisz azt terveztük együtt költözünk az örök kékségbe. Közbeszólt az élet, egyedül mentél, s én itt maradtam a könnyek mezején, pedig sokáig szerettem … Olvass tovább

Létem zöld mezején Létem zöld mezején sétáltam évekig, sárguló búzamezöket csodáltam évtizedekig, pirosló pipacsok, égszínkék búzavirágok színéhez szemem hozzászokott. Lovaskocsik kerekének zenéje máig itt ül fülembe,,n’, S a szél mikor táncra perdült, az utakon porfelhő ült, és elhozta nekem a hegyek suttogását, a rajtuk lecsordogáló kis patakok muzsikáját, a tenger hullámainak zaját és illatát. Esőcseppek … Olvass tovább

Majd jön egy új nap, de milyen reményt hoz nekem, üres szobák falai között ott sír a csend, követel mosolyt, halk zenét, egy ölelést Tépelődve nézem az álmosan ébredő rétet, százszorszép virágoktól szinte követelem a szépet, hogy nyújtsanak nekem örömet A felkelő nap fénye megsimogatja arcomat, és én oda tartom, simogass. mert elment a kéz … Olvass tovább

Ki elvesztettél apát, anyát gyermeket, vagy a kedvesed útravalóul az élet mit adott neked ? Nyugodj meg, megnyugvást mondják a beszédek, de hogy hogyan, miképpen, ezt nem mondja senki el Járod az utcákat, arcokat keresel, küszködsz hiányával, s az emlék özönnel Reggel este a temetőt járod, sírja mellett üldögélve vissza sírod a vele élt világod … Olvass tovább

Tudnod kell nemet mondani mielőtt szívedben megpattan valami mikor a test az jelzi, hogy ennyi akkor ne érdekeljen már semmi és senki Írd ki az életedből a nem oda valót dobd ki életedből a sok időrablót és nyomd ki a telefont, ha keresnek még nekem sem kegyelmezz É-L-N-I M-E-N-T-E-M, ezt hagyd meg üzenetnek Kondoros 2021 … Olvass tovább

Már nem lehetek sem a mád sem a holnapod Csak csended lehetek halk hegedű húrokon Pislákoló gyertyaláng, mit csak az este lát Talán a sírod felett hervadó harang virág Kismadár, fényes csillagokat hozó alkonyat Halkan lépegető hajnal, kósza szellő a napban Pár betű egy papírra írt kusza kis versszakban Kondoros 2021 június 14 Oláh Péterné … Olvass tovább

Talán hamarabb kellett volna tollat ragadni, talán hamarabb kellett volna a gondolatot papírra vetni, talán akkor szólnának a szavak tavaszról, nyárról fiatalságunk bolond boldogságáról, mert nem volt mindig szomorú az élet, ifjú szívünkben vágyak, álmok éltek, ti örök napkelték a keleti égen harangvirágként csilingelő harangok úgy délidőben, és ti lenyugvó napok a vöröslő égen , … Olvass tovább

Életünk mezején ballagunk sima és göröngyös úton haladunk piciny gyermekként bukdácsolva lépünk az idő teltével gyorsabbra vesszük léptünk nem figyelve tavaszra, nyárra az évszakokra belekeveredünk egy árba, a napok sodrásába nem élvezzük az életet, dolgodat gépiesen teszed hétfőre ébredsz, ,,,hetente fut előtted el az élet az imént még csak a rügyek pattantak a fákon mára … Olvass tovább

Jó volt a veled életet együtt megélni Jó volt a májusi fényben együtt tervezgetni Jó volt míg itt voltál egymást érezni Jó volt egymásban oly sokáig bízni De jött az élet kegyetlen oldala Fekete felhők borultak a napokra Köröttünk felborult a világórája Nappalok folytak az éjszakákba Még nem tudjuk hinni nem léted Még fájó nézni, … Olvass tovább

Mit kérhetek valamit, és nem sokat csak egy kicsit. keveset, a sokból egy cseppet. Időt, az órákból csak egy percet. éveket, vagy évet a egy keveset. mit kérhetek? Kondoros 2017 március 6 Oláh Péterné Jantyik

Felettem szürkés felhők gomolyognak eltakarják égszínkék egem belegabalyodtam az időbe elveszett szavaim keresem Mennyi mindenről dalolt nekem a szél az égre szívem kottáit rajzolta a fény bárányfelhők repítették énekem most érzem igazán miért is könnyezem Emléktöredékeken lépdelek, reám tapadt a múlt érezni vélem vállamon két kezed, félelmem elviszed gondolataim össze-vissza tévelyegnek magamnak, magamban minden nap … Olvass tovább

Ma érted sírtam, hogy nem vagy itt velem Ma érted imádkoztam legyél nekem Ma felnéztem az égre és kerestelek Ma megint nagyon hiányoztál, mert szeretlek Ma újra sírtam, hogy magam maradtam Sós könnyeimet nyeldesve a nélküled életet Ma sem szeretve a lehetetlent Megkerülve, kérlek fuss az álmaiba egy nagy ölelésre. Kondoros 2021 május 18 Oláh … Olvass tovább

Valaki lelkem felével távozott a felét itt hagyta még nekem, valaki fél lelkével elszállt a másikat itt hagyta bennem. Fél lélek, fél élet kettős lett én létem félig veled mentem félig itt maradtél bennem. Kondoros 2021 május 11. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

Bőrömet a májusi nap égeti kiskertemben alszik a csend méhek reggeli táncukat járják a szél most nem kerget felleget Labdarózsám fehérbe öltözött harmat ül csöppnyi szirmokon zöldülő gyepem halkan hívogat összeölelkezem az isten adta fénnyel ma reggel harmatcseppben fürödtem Kondoros 2021 május 9 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

Messze vagy Olvasni kéne szép szavakat kilépni e zavaros világból egy biztató szóba kapaszkodva jövőt kellene építenem újra hisz el kellett engedned kezem egyedül sír szobámban a csend keresem itt hagyott hangodat képekbe zárt mosolyodat este van, kegyetlen az üresség jövőm alapját mire építsem ha már nem vagy velem mit adhat az élet így nekem … Olvass tovább