Regnum Marianum

Eltévedt szél simít szép arcodon, hazám, beszökik őrbódék kitörött ablakán. Európa közel, de mégis oly messze, a sorompó nyitva, hogy aki elvágyik, világnak eressze. Rég eltévedt lovas vágtat a hold alatt, a remény ösvényén, ami még megmaradt. Előtte az álom, mögötte a kétség, és lassan elnyeli a néma sötétség. Lesz-e még majd áldás Mária országán? … Olvass tovább

Nyári éj

Jöjj, s fordulj be velem a kihalt utcasarkon, hol a sok megvakult nagy redőnyös ablak szemét pihenteti a parkon, hol a nyújtózkodó sötét házfalaknak hosszú árnya int, s a néma díszletekre a hold ezüstje hint. Jöjj, látod itt vagyunk megint. Itt a park is, füvek világa, nagy kőkereszt magaslik fölénk, ne gondolj semmi másra, bánatra, … Olvass tovább

A festő

Nakonxipánban ma hullt a hó, úgy hiszem, megfagyott a szívem, a kezem, a szememnek rajzoló megakadt egy végtelen íven, már nem vonzanak titkos színek, még a sötétkék csendje zavar, társaim mindnyájan szelídek, most sétálunk, ropog az avar. Csak a szemeim hagyjátok meg, és messzi titkos országomat, mert ott királylányok, hercegek őrzik megfestett nagy álmomat. Mondtam, … Olvass tovább

Anya elutazott

Anyám gyenge kezét párnájára téve, örök álom hullott fáradt két szemére. Anya! Szereteted nagy tengerré válik, áradása kísér engem mindhalálig. Tudom, olykor voltam rossz fiad tenéked, ahogy odaálltam szégyenben elébed. De a te lelkedben nem volt az a bánat, mely alól nem oldott anyai bocsánat. A kegyetlen múlást kell, újra megértsem, nincsen többé szülőm, aki … Olvass tovább

Szerelem az időben

Szerelem az időben Mint a homokba rajzolt archimedesi körök, a szerelem törvénye testünkben oly örök. Titkát már görög edények rajza rejti, szemét amint a férfi a nőn ott felejti, s ahogy a nő karja antik kőbe vésve tárul örökös ölelésre. Szerelem. Csillag életed hányszor gyúl újra létre főnix porodból megint, hányszor igézed még, ki rád … Olvass tovább