Sánta Zsolt

Én nem tudom Én nem tudom: kié e föld? Göröngyeire vetkezett. A tiéd, netán az enyém? Csontjain madár és hó remeg. Én nem tudom, mettől meddig Mérik a mérhető időt? Kicsit a tiéd, kicsit az enyém. Olvad, de a tél belenőtt. Nem tudom, meddig játssza Borult játékát a fagy? Ha hármat lépsz, lobbanó Parazsad az … Olvass tovább

Felhők Lassan úsznak a felhők, mintha végtelen lenne a tenger, s e végtelenségben apadnak, dagadnak ők. Vagy szétfolynak mint vásznon a színek, lassú ködökként a földön színtelen henyélnek, és sodródnak és omolnak messzi földek ölén. Szereted őket? Ősz van és szeretem én. Látomásuk ritka, mintha óceán titka remegve fürödne e messzi látomásba. Vissza-visszatérnek ők az … Olvass tovább

A piacon Nyüzsög a tér minden szertelen az árus üvölt itt babér terem sötét mangók és orgona is akad itt a tér és az idő zajban összeakad mint kit akasztottak mély és sötét az este a szeretet csomagban meg díszben van megteremtve nem szólok semmit a ruhák úgy lengenek mint a kövér táncosok mint a … Olvass tovább

Virág Kicsit vártam én kicsit láttam én és a vaksötét eltakart a horizont mint a nyár hőtől duzzad dagad kinek nincs otthona már elmarad nem kérdem én miért azt sem hogy hogyan te éltél és a szívemben virágod megfogan lesz még forró nyár a kelyhek fejük szegik olcsó már a virág a szelek szétszedik

kövek ha jól meggondolom halál ver aranyat mérges kohók izzásával szemeiben nem érdekli semmi csak az arany és hatalma mint a tenger hatalma irdatlan messze kinn a partokon kék szürke szemek a kövek meggyötört lelkek szemei olyanok ők mint a vert arany csak bennük minden hangtalanul parttalan és lobog és játszik az idő és a … Olvass tovább

Corpus Christi fagy és nyomor halált hoz a tél szeretsz kicsit? talán belefér hogy megrokkantak a padok a járdák arcomra csapsz s az eresz pisál rád de mit számít az bronz vagy arany ha a töltésen Krisztus teste van betonból bronzból kiöntve parányi és szent még ez az este az imákat messze hordja a szél … Olvass tovább

Befejezetlen Én nem tudom mitől meddig és ha februártól messzire jutsz februárig akkor sem értem mért aratnak ha aratnak halált a réten virágok pozdorjája hull de csak egy volt belőled azoknak akik még hadarva tépelődnek érted akiknek még az vagy mint színarany a koldusnak mint étel mit nem evett száj még serceg és ropog már … Olvass tovább

Ha tudod ha nem Ha tudod ha nem zúgva kel az éj a Nap néha sötét bíbor fekély és néha sötét már minden apró csillag betegre sírta magát a jövő a múlt a nap mindegy ki miért alkuszik akárkivel az ördög mosolyog és tavaszszagú csókot lehell becsapva bár százszor vagy ezerszer légy rajtad palást lobog … Olvass tovább

Zúgva Vad bolondos fák alatt a híd úgy kettészakadt mintha rajta döngve zörögve iszonyú terhet vont volna az este iszonyú vágyakat és álmokat ragasztott zord kereke alatt – a horizont messzi füstje lángja volt belerakva belehányva s meddő kárhozott öröme vagy minden elesett közönye csírátlanul ott maradt vad bolondos lombok alatt Messzi tüzek gyúltak s … Olvass tovább

Ki lenne? Vágyaim mint hegyek orma a Nappal pihen s ezt a fura szerelmet ki lenne ki elrabolja? Tán a fellegek sakál serege? A mennyország úgyis messze pihen s nem rejtőzik benne olyan lélek ki rokona kegyetlenségnek – csak verjen asztalt vagy gyújtson fel házat nem olthat nem törhet semmi szerelmi lázat kerékkötése gyávaság csak … Olvass tovább

volt hogy szerettél valami elmúlás van rég volt hogy arattak zongoráznak s minden leütésnél a tévében hazudnak pára és köd fogad vad és szelíd a fagy a fák őrzik s néha elsiratják sosemvolt halálukat tán így élek s élünk a világban mindannyian volt hogy szerettél volt hogy szerettek – elröppent – már oda van

Én nem értem Én nem értem a mai világot mintha kovából csiholna a semmire tűzvirágot mintha még tagadása is igaz szó volna halált forgat agya valami kígyószóra én nem értem még akkor sem ha parttalan és végtelen ha duzzad keble a gyarló büszkeségtől végtelen lenne? én írok csak távol a végtelentől

Oly távoli… Oly távoli ez a hajnal mint kedvesem gyöngéd mosolya mint a tájra ráfekvő ibolyák liliomok kéklő illata távoli és vad szerelmet nem ismerő csak olyan csacska és butácska kicsi nő Távoli de még megismerem mitől fénylő és mitől verem mitől halk imádság és mitől zajos fegyház nekem

ezüst erdők hullámzik az erdő varjakat teremt az ősóceánba – mely maga kavicsokat rejt búzasör képű a nap alatta ezüst arany ebbe burkolóznak a fák süketen hangtalan vidámabb lehetne minden zúzmara és köd ünnepli hogy megszületett a keresztre vájt Isten ki megölte az ördögöt s bűneinkből faragott faködmönt fapapucsot s magasabbra tolta istenét – a … Olvass tovább

Valami acélos dőzsölés… Valami acélos dőzsölés gyűri csavarja nyakát a mának holnapra más képet fest majd a rohadt világnak belém botlasz s én úgy teszek mint kit elkerülnek az istenek s szavam hagyom hadd koppanjon az idegen betonon és soha ne lásd hogy ujjammal az est fényeit kutatom isten szele nyüszít vagy csak lábam szele … Olvass tovább

3. vasrácsok között álmodom nincs kétségem eltűnt idők zamatai zokognak az asztalon fáradt vagyok erőtlen s hallanád hogy van mi szól de van mi már nem szól belőlem mindegy mindenki elmegy egyszer hátamban kések mellemen még törékeny ölelések s ha a hajnal kihajt csatakos hajába temeti két kezével a zajt

Holnapután Vágysz remélsz az utcán tömeg ajtókra írva rohadjatok meg a ház a tiéd a kölcsönöd agg az ég fehér él és elrohad semmi és semmi Karácsony van öreg ajándékot adni s kicsit ebbe halni meg Sánta Zsolt

Nem tud az jönni Nem tud az jönni kiben félelem papol kiben borús minden reggel és sápad a halszag benne valahol meg savanyú és erkölcstelen mint levesben a mártás eldugultam – s eldugult bennem minden megbocsájtás Nem látlak és nem üzenek a várótér is üres a falakra van írva – hogy Isten beteg de szemfüles … Olvass tovább