Saraversek A művész az, ki szívből alkot, Nem vezet kéz, csak a belső hangok. Látja, amit más nem érthet, Formálja a semmit, s teremti a létet Ecsetje suhan, ritmusa pörög, Vászonra vet egy álmot, mely örök. Hangokból szövi lüktetést, Álmokból formál küldtést Tükör, de nem a testet nézi, A lélek mélyét festi, érzi. Színekkel írja meg … Olvass tovább
Majd látni fogsz azzal, mit úgy Nevezhetsz: lelki szem. Mikor a fény a sötétségben megpihen Látni fogod a világot S benne magad Ahogyan már epekedve várod a nyarat Látni fogod magad ahogyan félsz És minden percet mikor fényt remélsz Imádkozz ember engedd szabadon a hangod! Azt hogy méllyben maradj nem szabad hagynod Kinek füle van, … Olvass tovább
Örökké nem tart semmi sem S lehet az élet bármilyen, A legfájóbb, hogy nem lehetek két helyen. Nincs két szívem, mit megosztanék, Egy test amit szét szakítanék. Nem tehetem meg, bár ezer felé szakadnék. Odaadnám mindenem, amim van, Csak hogy ne legyek egymagam. Lassan ébredek, veled minden oly bizonytalan. Sötétkék felhőkön ülhetünk, Mitől lesz jobb? … Olvass tovább
Illan az álom. Felszabadulva a homlokod ívén gördül a gond lefelé s enyhül a mély dobogás. Lüktet a szíved. Jelzi, hogy itt vagy s ringat a napfény. Gúzsban az álomadó… és öl a vad zokogás
Tán csak a törődés fals varázsa hinni: Valakinek jó ha vagy Tán csak azért van szükséged másra Hogy szerethetőnek tudd önmagad Tán rátalálni sosem akartál Az se bántott volna, ha nem leled Most, hogy könnyedén tiéd lehetne tán, Fontosabb az hogy elveszítheted Így többé magadat nem kell okold Mert ezt a játszmát senki sem nyeri … Olvass tovább