Sáros Miklósné: Éjszaka terhe

Sáros Miklósné: Éjszaka terhe Éjjel kétóra, felébredek, Torkom száradt, inni kéne, Nincs erőm, így marad a száradás, Ami egyre jobban gyötri szájam. Szemem kényszerítem az alvásra, Ám az álom elkerül, izzadom. Fohászkodom, imádkozom, Megnyugvást keresve fekszem. A napi feladatok gyötrik elmémet, Nyugtalanná teszik éjjelem. Továbbra sem jő az álom, Nincs ki elaltasson, vigasztaljon. Inni kéne, … Olvass tovább

Szavak, jelentések, beszéd

Sáros Miklósné: Szavak, jelentések, beszéd Szavak, jelentések, beszéd Egymás után teszem őket Talán lesz belőle valami S gondolatok halmaza jön elő Nehéz az élet, sok súly nyomja vállam Cipelem, s néha meg-megoldva enyhül Várom a segítséget, nincs kitől Egyedül Isten van velem és mellettem Emberek tele problémával keresnek Jó kedvvel, mosollyal fogadom Hallgatom őket, átérezve … Olvass tovább

Sáros Miklósné: Téli csend

Sáros Miklósné: Téli csend A felhők eltűnnek az égen Borús, elsimult hóréteggé válik Megnyílik, hópihéi alá szállnak Fehérré varázsolva a tájat Itt az advent a várakozás Elcsendesedek, fogadalmat teszek Borús lelkem megtisztul Fehérré válik, mint a táj Szeretnék a fehérségben élni Elterelni a bút, szomorúságot Igaz kis időre tisztul a lelkem A hó is rövid … Olvass tovább

Sáros Miklósné: Szív szeretete

Sáros Miklósné: Szív szeretete Mennek az évek, múlnak a napok Várakozással, történésekkel Nyílt figyelemmel, tettekkel Várva a fejlődés mozzanatait Elgondolva honnan indultam Hová jutottam, mit tettem Isten adott észt, értelmet, kitartást Szorgalmat, s elértem életem csúcsát A körülményeket felül múltam Kiléptem komfortzónámból Célokat tűztem ki, miért küzdöttem Sok harcot megvívtam, nyertem Démonokkal harcoltam, kik hátráltattak … Olvass tovább

Mély érzelem

Sáros Miklósné Mély érzelem Napsütötte délután rád gondolok Milyen lehet a napod, mit teszel Oly messze vagy, elérhetetlen léted Halvány emlékekből élek Hiányzol minden nappalon Szívem keres, kíván, esdekel érted Nehéz megszokni nélküled a létet A távolság, a magány emészti lelkem Álmomban ott vagy velem Érzem kedves érintésed Ölelő karodban reszket testem Szemed csillogásában elveszem … Olvass tovább

Sáros Miklósné Forró élmény

Sáros Miklósné Forró élmény Forró nyár, napsütötte táj Zöldellő fű, fák árnyéka Érlelő gyümölcs, tarka rét Mily csodálatos vidék Ám érkezik az ember által alkotott térség A város ikonikus épületeivel Zord kő, beton rengeteg vesz körbe Maradványokkal, műemlékekkel Halad a klímás busz, velünk érdeklődőkkel Lehűtjük magunkat, majd izzadunk Emlékezve a régi hősökre koszorúzunk Tiszteletet adva … Olvass tovább

Nyári élmény

Sáros Miklósné Nyári élmény Indul a vonat sok utassal Elérünk a balatoni állomásra Izgatottan sátrat bérlünk Első próbálkozásra, nehezen készül Végre áll a sátor, kissé kajlán Most min aludjunk, tanakodunk Van gumimatrac, ami enged Kényelmetlen fekhely, mégis öröm Éjszaka jön a vihar A sátor megrongálódik, nem baj Lényeg, hogy víz mellett vagyunk Élvezzük a nap … Olvass tovább

Zenemű

Sáros Miklósné: Zenemű Hajnal van, madárdal ébreszt Gyönyörű dallamok Mily hangos, trillázó hangok Zene füleimnek, lelkemnek Szívem ütemes lüktető dobogásával Vidáman ébredek a zeneműre A napom kezdete mosolyogva indul Remélve egy szép nap teltével Később varjak hada közeleg Hangzavart keltenek, kárognak Elnyomják a vezényelt zeneművet Víg kedélyemet megtöri a fekete sereg Nyitom szemem, felkelek Kezdődik … Olvass tovább

Kettőség

Sáros Miklósné Kettőség A hét közepe csütörtök A napom valóban csütörtököt mond Csönd van, nincs mozgás Tétlenül telnek az órák Kedvem szomorú, lagymatag Minden lelkesedésem tova száll Álmatag délután pihenésre hív Képtelen vagyok figyelni, lelkesedni Nincs erőm a gondolkodásra Tenni akarásom alább ad Mire várok még? Életem nagy része végére ér Kettőség forr bennem Pihenjek, … Olvass tovább

Életút

Sáros Miklósné Életút Napok teltek, évek mentek Az élet legcsodálatosabb napjai Mindennap tele élettel, tervekkel A zene világában élve Lett szép családom, kikért adtam életem Zenével lett vidámság körülöttem Példát mutatva gyermekeimnek Átadva a zene értékét, együtt zenéltünk tovább Megtörve e világot, elért a bánat Letelepedett a bú körülöttünk Nap mint nap küzdöttem a kór … Olvass tovább

Vágyódás

Sáros Miklósné: Vágyódás Szemem fáradt, valami húzza Sírni van kedvem Az idő múlása növeli búmat, Gyötröm magam, miért? A nap melege csalogat a természetbe Tavasz söpri a tél nyugalmát Vár a kert, gondozni kell Készíteni a jövő talaját Elszórt magok földbe bújva Fejlesztik csírájukat, kikelnek Új élet ébred, jót adva a népnek Elő jő a … Olvass tovább

Sáros Miklósné: Márciusi fergeteg

Sáros Miklósné: Márciusi fergeteg Az ég megnyitotta felhőit Ránk árasztotta hófergetegét Hópelyhek táncolva értek a földre Arcomat meglepve a különös jelenség A fák virágai borzongva fogadják Az idő nem kedvez nekik Félnek összehúzzák magukat Féltik termésüket, elhalnak Én is megborzongok, rettegek A jövő képe elevenedik meg Sötét, hideg, rémült napok A böjti idő széllel, szomorúsággal … Olvass tovább

Kéklő ibolya

Sáros Miklósné: Kéklő ibolya Nyílik az ibolya Sugárzó szépségével Szelíd megjelenésével Kékít az árok tőle Vigyázz ne lépj a tövére Hisz oly rövid az élete Szedheted csokorba Örömet szerezve Napsütötte erdő szélén Gyerekek hancúroznak Rátalálva az ibolyára Szedegetik csomóba Anyukájuk csokrot készít Hosszú cérnával kötözi Kis kosárba bele teszi Otthon vázába helyezi  

Konrád szülinapja

Sáros Miklósné: Konrád szülinapja Napsütötte délután szeles időben Öt kutya ténfereg a zöldben Vidáman, csaholva, ugatva Szaladgálnak merészen Majd gazdit kőrbe ülve Felkészülve a menésre Figyelik, ki lesz a nyertes Kit szeret a gazdi jobban Felkerül a póráz Konrádra Eldőlt ki utazik tova el Elindul az autó, négy nélkül Konrád büszkén ül elől Okos tekintetével … Olvass tovább

Világi élet

Sáros Miklósné: Világi élet Születtem e világra Isten akaratából Napjaim múltak, hervadtak Körülötte forgó ékezetben Adott megváltást, irányt Jót, rosszat, vidámságot, bút Sikereket éltem vele és általa Dicsőségben összefonva Éltem szabályoknak megfelelően Gátlásaim levetkőzve Áttörve tengereket, létet Létrehozva a kívánt emberséget A lélek mezsgyéjén tápláló Befelé forduló gondolatok Kitörve a szellemvilágból A világ létét élve … Olvass tovább

Január

Sáros Miklósné Január A tél nem is valódi, nincs hó, hideg, jég A nap fényesen süt, érezni melegét, mintha tavasz lenne Bezzeg régen volt hó, jég, hideg Vidáman csúszkáltunk a jégen Arcunk piros volt a hidegtől, csizmánk átázott Boldogság, nevetés, jókedv töltötte be szívünket Élveztük az össze vissza kavargó hópelyheket, amint a villanyoszlop lámpa fénye … Olvass tovább

Várakozás

Sáros Miklósné Várakozás December tele várakozással Várjuk a tél jelenését A hó megérkezését A szánon repülő télapót A fehér hó adja a tisztaságot Elsöpri a szürkeséget, a szomorúságot Vidáman indulunk a napnak Nem számít a múlt rútsága Reménykedünk a jobb jövőben Isten áldásával való szépben Minden körülöttünk lévő forgatagot Megszépíti a természet jelensége A gyerekek … Olvass tovább

Az idő múlása

Sáros Miklósné: Az idő múlása Borongós ősz, sötét szobák Hulló falevelek, üres ágak A természet pihenni tér Erőt gyűjtve a jövőért Csendben töltöm napjaim Szinte nem történik semmi A szobában a levegő kellemes Visszafogva a fényt, a meleget Elkezdődik a spórolás ideje Az ijesztő hírek megborzongatnak Félelem üli meg lelkem Imádkozom, ne érjen el a … Olvass tovább