Elsuttogom

Egy arc, egy szempár, mi elvakít, léptem nyomon merre ballagok, Képek sorolnak, keservek, remények, fegyverek, hiába kérlelő apró kis kezek… Valami furcsa, mit látni vél a vén szemem, de nincs jogom, még ha értem is talán, hogy elmondjam mit érzek itt belül, s érezni véltem hajdan lábnyomán és lám – mégiscsak elsuttogtam lényegem én ostoba, … Olvass tovább

Emlék

Egy apró emlék, semmi más, mégis több, mint egy villanás, most ajkad íze mi repítene feléd, de rám szóltak: ez csak volt… Elég! Mi kezem zugában megmaradt, hevülőn feledhetetlen pillanat. Szorítom, mit engedtél részegen. Itt meglátnak – szóltál félszegen. Álom lehetett? Vagy furcsa bódulat? Simítanám hajad, csodálnám arcodat. Most elég, mert elveszek! Itt érzem most … Olvass tovább

árny és fény

árny nincsen fény nélkül mindkettő lassacskán elévül sötétnél sötétebb lesz hová ballagunk nem is oly sokára ott lesz az otthonunk mondanám néked de tanulni nem lehet marad mi árnyban van min kettő az ékezet gyűlölet fényben is ez volt a legnagyobb hatalom remélj és imádkozz hogy a másik oldalon ékezet nélküli virágok nyíljanak miattad miattam … Olvass tovább

ünnep

lélegző fenyők imát susognak sírva holt társaikért véres fűrészfogaknak kacaja holmi stigma bús gyertyalángok fényessége mutatja ostobaságod 1983. december – első lányom születése napján. Megjegyzés: Ez évben csupán kétmillió fenyőt vágtak ki a szeretet jegyében! Jézus, bizonyára boldog!

Cím nélkül

Rendhagyó vers A legbecsesebb elismerésem, s a katonáimtól kaptam! BM HÖR Kiképző Ezred. Ady-liget Pergamen papírra íródott, kidíszítve, szélei megpörkölve – A4-es méret. Úgy sírtam, mikor elszavalták takarodó előtt az ágyukon ülve, mint egy kisgyerek, akit elhagytak a szülei! Érdemes volt tisztességesnek lenni, aminek ára is volt – 2 év alatt 10x engedték a feletteseim, … Olvass tovább

Beismerő vallomás

Beismerő vallomás Nem tagadom nincs jó kedvem, rég zavar, hogy ember lettem, és ami a fejemben van – hogy szólítsam… jaj de sokat imádkoztam, kérlelgettem, hogy ami fáj… sikerüljön mihamarabb elfelednem. Erre mi a fejemben van… elém dobott egy nagy papírt teleróva, írjam alá ott hol látom kipontozva ……………….?…………………. Beismerem vesztettem

Gondolat

Gondolatnak nagy a szárnya, nincsen semmi akadálya, tekergőzik önmagában, jól elvan a múlt képével, nem törődik a sötéttel, álommal is együtt lépdel, békét köt a végtelennel, repül a múló idővel. Gondolatnak nagy az ára, múlt vonata már megállt, szívedben a jövő lüktet, de előtte perceidet meg kell élned, s ha jelenben eléred az álmodat, kigördül … Olvass tovább

ennyi volt

– ennyi volt – az van hogy nincs semmi hagytuk mi elveszni ki tudja hányadszor ki tudja mi okból az van hogy van még pár előtted egy ott áll térdelj rá csak egyszer onnan már ne állj fel az van hogy elhúzták.. azok kik ajánlták vess még egy keresztet megszán tán a földed az van … Olvass tovább

csak egy leplet…

csak egy leplet… imám /részlet/ én istenem csak az enyém bennem egy szeretet lakik miközben egy másik házban hit reménybe kapaszkodik sajnálattal nem toporgok aki kér vagy látom /sánta/ felé nyújtom pár garasom csituljon el tányérjának éhség szülte dobhártyámat átszakító kiáltása én istenem csak az enyém van még nékem egy garasom azt tenéked tartogatom két … Olvass tovább

Fogja a kezed…

Te törékeny, apró kisgyerek, ki nem ismered még az életet, széttárt kezeddel szinte kérded, merre járhat az imádott szeretet. S én rád mosolygok csöndesen, mint Jézus tette egykoron velem. Te csak nézel rám bágyatag, majd könny nélkül felsírsz, felzokogsz, s én megsimítom pozsgás arcodat, miről nem árulkodik még öntudat, de nyugtatóan hat reád a lágy … Olvass tovább

Csalfa kút

Mennyi nap kellene, hogy egyszer rá gyere mit ér egy ember élete. S mennyi napot dobtál a sárba el, mert mit hiszel csak képzelet, csalfa tünemény, drágán fizetsz meg egyszeri létedért. Nap mint nap azt hiszed van remény, feledve, hogy annak kútja mély, zavaros vize büdös és savanyún íztelen, s te hittel hiszel a semmiben. … Olvass tovább

a fuvaros

múlt vagy a jövő nem is tudom álmomban múltamról ábrándozom ott érzem jól magam ott a hazám egy cipőnyi földdarab hol házam áll nyertem vagy vesztettem nem is tudom volt mindig jó is meg rosszakaróm ma karókon károg a rosszindulat s a varjak csak lesnek a bús ég alatt tán jövőt látja már éles szemük … Olvass tovább

Mama

ma ismét ma van mama és te ma is velem vagy mama szeplőid számlálgatom mint tegnap mama ma még te adsz nekem életet mama és ne légy bánatos mama ha már fogytán a vizem levegőm mama akkor is ma lesz mama s ha majd ott leszek veled mama ugye ott elringatsz majd holnap mama mint … Olvass tovább

Csak egy dal

Csak egy dal volt mit elénekeltem, de már vége, nincs tovább, szívem sugallta, fakasztotta lelkem, süket fülekre talált. Kottája sincs, s mégis cseng a dallam, mi született az élet hajnalán, ha ma is dúdolom megszorít egy érzés, megtör egy hiány. Mert hideg mit érzek, s nem fáj senkinek, én vajúdok csak a dallam ritmusán, de … Olvass tovább

úgyis szólsz… /részlet/

szememben könnyek most sírnék egy csöppet de nem lenne könnyebb úgy remeg a tollam add kezed hadd fogjam Így jó – megnyugodtam ——————————— /zihálsz nagyon már rohanok rohanok és vizet hozok száraz ajkad nedvesítem kínjaid hogy csendesítsem mosolyogsz rám csukott szemmel hallasz de már nem látsz engem elaludtál drága szentem fogd a kezem erősebben elmondtam … Olvass tovább

kiégés

rémes e kor mire ébred a hajnal fárad a test ahogy múlik a nappal hideg a kéz miben tartja a lángot elfogy az út amit tegnap még látott hajnal még lesz de napnak a lángja jégtengert lehel ez elnyűtt világra

szakadék

szakadék hátra már nem nézek előttem szakadék lökj meg mert szeretnék szállni hol álmom ég ott fogj meg addig míg parázs is porrá lesz engedj most zuhanni zuhanni sokáig az idő majd megoldja mit nem tudtam idáig

Gondolatban

Rég jártam a temetőben, de minden nap összejövünk házamnak a pitvarában, kis kamrámban megkeresem legjobb borom – fogyasszátok. Csordogál az ereimben gondolatom, mit ma is csak egymagamban kitalálok, és ha egyszer hazajutok, elviszem a szívemet is tihozzátok.