hármasban

Apám Anyám egymás mellett érzem most is ölelkeznek egyik csont a másik hamu bennem éltek nem volt búcsú egy kis fészket rakosgatok olyat miben ringattatok ringattatok télen nyáron lett belőlem egy kis álom nem akarok itt már semmit megvénültem a keservit kész a fészek bújjunk össze hol a béke mindhármunkat takarjon be egyszerű kis köntösébe … Olvass tovább

szamárpadban

még kisgyermek koromban pedig csak csintalan voltam sokszor ültem szamárpadban nagy volt s olyan sötétbarna össze- vissza karistolva és a legutolsó sorba’ nem törődött velem senki elbújtam a fülem mögé ne lássanak pityeregni helyesírást nem tanultam a tábláig sosem láttam számolni is alig tudtam nem szerettek a tanárok belém rúgtak a pajtások így gondoltam odébbállok … Olvass tovább

szú

Mintha szú szorult volna a fába, úgy szorult belém a szó, gyorsan fogynak már a percek, s tébolyult agyamban perceg mind a százezernyi szú. Rám omlott a fából tákolt házam, elrepült a lelkem, mint a szó, s míg a testet csontig csócsálják a férgek, rossz mesternek gerendáján kacarászik mind a százezernyi szú.

röpülök

jól vagy-e kedves kérdezem nem fáj-e valamid mindenem mindenem vagy a végzetem csak téged lát már két szemem szemedben látom a végtelent két tiszta szívet mi egybekelt egybekelt mert ez így örök tudom csak ábránd röpülök ————————– hogy én hogy vagyok semmiség nem vár rám sehol a messzeség

tévelygés

az agykerék csak ámítás ha lassan forog más hibás nem múlik itt semmi más időnk is csak sunnyogás ősszel ázunk télen fázunk nyár hagyja hogy tikkadjunk tavasszal ám minden éled az nem kitől nem kell félned mert az ember sosem téved friss csokorral kezedben őszt a telet meg a nyarat dobd el gyorsan felejtsd el

Mit festettem

Csordogáló kis patak messze viszi vágyamat. Búsan nézik apró békák árfészkében, pipacsmezők domblankáján hitemet mi elcsorog, fájó szívem csak ők látják, hogy zokog. S a csordogáló kis patak, nagy folyóvá feldagad, szellőszárnyán megtalálja hol a deltatorkolat. Végtelennek tűnő tenger mély vizének sötétjében hol az élet ritkán lépdel összes álmom megreked, csillókagyló rám nevet, s bezárja … Olvass tovább

már ne…

hozzám már ne gyere s ne vegyél virágot ő is egy semmi lett szívétől megfosztott amerre itt nézel csak önmagad láthatod elkéstél te azzal ki most lett a hiányod de ha mégis arra gondolnál néha ki teérted sosem volt léha élessz fel egy mécsest lángjában meglátod sírhalmokba rejtett veszendő világod

Koldus – ének

Csak egy percre csupán, nézz végig e kopottas ruhán, mit sárba leltem kidobva, kacsintott rám – vegyél magadra. Azóta hordom, mint társamat, csoszogva járok, mert a lábamat fagy járta át, nyáron is reszketek, nap sugara már oly’ hideg. Lyukas zsákomba hurcolom minden vagyonom, mit kukák mélye rejteget, s ha néha sebes számhoz ér egy falat … Olvass tovább

és

épp tíz éves múltam ő még csak negyven és hajnal volt akkor és fel akart kelni… hörgött pont hármat és fogták a láncok és vége lett épp ott és lerogytam mellé és fekete göndör és szép volt az arca és nem tűrt meg ráncot (mily gyengék a láncok) már ötvenkét éve és fel kéne állnom … Olvass tovább