Szilasi Katalin Összes megtekintés: 29
Összes megtekintés: 29 Itt nincsen nyüzsgés, nincs zsivaj, kívül reked az utcazaj, a perc íze, színe, szaga, az enyém-tiéd örök vita, itt ünnepi a neszezés, éppen, mintha templomba lépsz, ott tömjén fogad és ima, itt a könyvek illata, itt megáll a téridő, jelenben van múlt, jövő, pedig csak nyomdafesték és lapra lap, de adja magát, hogy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 Hó esik? Vagy kiszakadt odafönn az angyalok dunyhája? Tollpihék szállonganak tetőkre, didergő fákra. Az ember megáll a sűrű hófehérben, kutatva föltekint. Talán, ha találna az égben valahol valakit. Hunyorgó szemét a pelyhek eltakarják. Egy pillanatra azt hiszi, hogy homlokát puha kezek simítják.
Összes megtekintés: 35
Összes megtekintés: 35 Nyár. Hőség. Költözködés. Bútor szét, harmadikról le, kocsira fel, Szolnokról Pestre el, kocsiról le. Be. Fel nincs. Hegedű utca. Egy vonónyi. Földszint, udvari szoba-konyha-spájz. WC kinn, a folyosó végén. Férj, feleség, gyerek. Anyós. Utóbbi a spájzban. Honfoglal. Átkoz. Édes, kis feleség: − Ah, azért a szép, napfényes lakásért… Önző férj (kőszívű): − Kellett. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 28
Összes megtekintés: 28 itt téblábolok a furcsaságok szigetén ahol a magánynak is csak fél szeme van azt is rám mereszti ruhát nem hordok, rég lefoszlott rólam mint ahogy lassan meglazul a kötőszövetem is bár Prospero lennék kívánom néha miközben csontjaim zörögnek vihart kavarnék s az orkán elsodorná az összes ellenségemet s ha idővel meg is bocsátanék … Olvass tovább
Összes megtekintés: 13
Összes megtekintés: 13 Mégis A fűzfa lenge ága söpri éppen a kert alatt nyomát a röpke nyárnak. Az őszi nap szelíd sugára fárad, peregve száll a sok levél a szélben. Sötétedik. Borongva jő az este, a házfalakra szegzi árnyait. S ha a kinti fényeket szemem beitta, elalszom én is, álmokat teremtve. Talán te érkezel fehérbe-ködbe beburkolózva, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Öten ülték körbe az asztalt, ebédeltek. Csend volt, mint mindig étkezés közben. Náluk ez volt a rend. Az evőeszközök is halkan koccantak a tányérokhoz, mintha féltek volna. Az anya lábujjhegyen járva vitte ki a megmaradt étellel a tálat. A két nagylány szinte észrevétlen mozdulatokkal szedte össze a kanalakat, villákat, késeket, tányérokat. Az apa … Olvass tovább
Összes megtekintés: 32
Összes megtekintés: 32 Egy szubjektív idealista verse Egyik szemem a nap, másik szemem a hold. Pulykatojás-arcom pettyezik csillagok. Kékeslila az ég, ilyennek képzelem. Bronzba öntöm az őszt, mert így tetszik nekem. Néha azt hiszem, hogy a világ én vagyok, minden csak akkor van, ha épp rágondolok. Egyik szemem a nap, a hold másik szemem. Csak veled … Olvass tovább
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 Csend és vihar Jó most ez a belső béke. Csak apró rezdülések jelzik, hogy él, lélegzik a rajtam kívüli világ. Valami rág, talán féreg a korhadt fában. Fény felé fordul a suta virág, s az ágon egy madár cserreg, de félbehagyja. A hirtelen jött csendben a szálló porszem is megáll. A tó vize … Olvass tovább
Összes megtekintés: 32
Összes megtekintés: 32 Vénasszonyok nyara – Szolnoknál Ma még elém szaladt a napsárga járda, rajta néhány rozsdafolt-levél. Bogarak tapadnak a ház fehér falára, halkan zsizsegnek egy percnyi életért. Barnul a Tisza, már kinőtte szőkeségét, hídja remegni látszik a ringó vízen. Fenn kesernyés kék az ég, a fény és az árnyék egy fűzfa lenge ágán pihen.
Összes megtekintés: 25
Összes megtekintés: 25 A szemfényvesztő Még incselkedik a nyár velünk. Átbucskázik a fejünk felett, ostobán vihogva, mintha csak jó tréfa lenne szemünk fényét veszejteni. Valahol messze, vén csataló a trombitahangra, megmoccan az ősz. S mi várjuk a talmi nyár után az aranyost, a színesbe fordulót, és azt hisszük majd, hogy álmodunk.
Összes megtekintés: 21
Összes megtekintés: 21 Egy szegény kisgyermek panaszai – 2020 Ma menni kell a többiek közé az iskolába. Jó, de rossz is. Uzsonna lesz, levágta már anyám a nagy kenyér-karéjt. Az óra véget ért, lapozgatom a könyvemet tovább, de sietni kell, ebédet is kapunk. Utána lenn az udvaron focizni lenne jó! De szakadt a szanda rajtam, az … Olvass tovább
Összes megtekintés: 31
Összes megtekintés: 31 Szeretem az őszt. Minden jó-rossz ebben az évszakban történt velem. Ősszel születtem, ősszel halt meg anyám, ősszel jött az első szerelem, az első gyermekem szintén ősszel született. Talán meghalni is ősszel fogok majd, de remélem, ez még kicsit odébb lesz. Szeretem az őszi fákat, ahogy szemérmesen csupaszodnak. Eleinte csak néhány fonnyadt levelet dobnak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 Anno… Az ősz mindig eszembe juttat. Csak ültünk anno… egy padon a nagyerdei fák alatt. Éhesek voltunk, nem volt vacsoránk, utaztunk volna, nem járt a vonat, hát ültünk csak tovább a padon a nagyerdei fák alatt. Hajunkban színarany levelek, karod a vállamon, ülve a padon a nagyerdei fák alatt. Késő volt már, arra … Olvass tovább
Összes megtekintés: 33
Összes megtekintés: 33 Az idegen Még szállong a sötét, mint szélfújta szappanbuborék a Tisza fölött. De föllobban az ég, a vízre ráterül a nap, s a reggeli madarak kihúzzák csőrüket a szárnyuk alól. Kurkásznak kicsit a toll alatt, majd sorban elúsznak, mind egy irányba. Ember a parton, egyedül. A tőle függetlenül éledő világnak nem része már. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 20
Összes megtekintés: 20 Hexameter a kődobálóhoz Már csordultig telve a csetres edény haragoddal. Kőbe harapdálsz, hisz nem dobtak vissza kenyérrel. Nézel az égre, de ott túltáplált angyalok ülnek. Jó puha párna a szárnyuk, most azon alszanak éppen.
Összes megtekintés: 107
Összes megtekintés: 107 Zsuzska asszony történetét anyai nagyanyám életének meghatározó epizódjain keresztül, mintegy mozaikszerűen mutatom be a kisregényben. A lelencsorból kiemelkedett nő hihetetlen akaraterejével és elszántságával magasan a többi szereplő jelleme fölé emelkedik, ahogy a mostoha körülmények között is megpróbálja összetartani a családját. A XX. század társadalmi-politikai változásai csak annyira kapnak szerepet a műben, amennyire a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 58
Összes megtekintés: 58 Ősszel a levelek Vénül a nyár, öregasszonyosan csatarászik a szélben. Bütykös ujjaival megpödri a fák levelét, majd adja az ősznek, hogy sárgára, pirosra befesse. Ám jó piktor az ősz, ezer árnyalatúra varázsol minden hullott, holt levelet. Lám, mintha csak élne!
Összes megtekintés: 78
Összes megtekintés: 78 Nyári este jambuszokban Elüldögélek itt a nyári estben. Egy pók ereszkedik le ablakomra. Sötétedik, s a csend előkotorja a régi árnyakat. Levél se rezzen. Az éj beburkol. Átkarolja vállam helyetted is. Talán szerelmem óvja. Helyettem is szavakba szedve szólna. Mi egyre hallgatunk, magányra szántan.
Összes megtekintés: 69
Összes megtekintés: 69 mindig ugyanaz csak napra nap mint dominó egyik löki a másikat borul-borít majd elhasal csak lapra lap szamárfüles ócska könyvben papírmese lapul-lapít majd elszakad
Összes megtekintés: 41
Összes megtekintés: 41 A kérlelhetetlen Jéghegy a nyári rekkenőben. Nem csorran-csöppen, nem lágyul holmi szíre-szóra. Nem siet, nem késik, pontosabb, mint a svájci óra. Pengeéles, szabdal, ha kell, s ha kesztyűt dob, és felveszed, mint a borotvát, fend eszed. Mert érvek sora siklik le róla, így dermeszti a lelkedet.