egyszer régen

Összes megtekintés: 20 

Összes megtekintés: 20  téged akartalak még egyetemista korunkban mikor úgy futottunk ki a mezőre mint ártatlan kecskegidák akikkel elhitette a pásztor hogy ránk bízták a zöld-harmatos káposztafejeket szerettelek azt hittem ez a szabadság és nem akartam észrevenni a taknyos meztelencsigát a torzsán csak a csipkésre szabdalt levélszélekből jöttem rá hogy féregrágta produkció az egész s a … Olvass tovább

Virág isten kezében

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Imádkozni nagyanyám tanított, amúgy kálvinista módra. Nincs térdepelés, nincs keresztvetés, se pap, sőt templom sem szükséges, hisz isten mindenhol jelen van. − Ki vagyok én istennek? – kérdeztem négyéves fejjel egy este nagyanyámat. Sokáig gondolkodott, hogy mit is feleljen erre a gyermeteg kérdésre. Azt nem mondhatta, hogy a gyermeke vagyok, mert akkor hogy … Olvass tovább

Volt egyszer: Nyolcadik történet: Volt egyszer egy ember

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Volt egyszer egy ember. Szakálla is volt, olyan kenderformájú, mert már régen nem borotválkozott, nem mosdott, sőt az is régen volt, amikor utoljára igazán jót evett. Volt egy szatyorkája, de az akkora, hogy minden ingó és ingatlan vagyona belefért. Először is egy kabát. Nem túl vastag, nem túl vékony, hogy télen is meg … Olvass tovább

Egyszer volt…

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Egyszer volt vagy kétszer, egyszer biztosan. Vén diákok négyen nagy bizalmasan -iszogattunk éppen- megvallottuk azt, hogy baj van, a nőktől nem kapunk vigaszt. “Én alacsony vagyok, legtöbb nő colos.” “A magamfajtának nem jó, ha okos.” “Én a széptől tartok, de csúnya nem kell.” Végül én vallottam: Nálam férfi nyer.

Könyvajánló: Szilasi Katalin: A nagy ház (novellák)

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  MEGJELENT: Szilasi Katalin: A nagy ház (novellák) Oldalszám: 70 oldalon Borító: puha karton MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: Szilasi Katalin írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/silberin Megrendelhető a LÍRA könyváruházban is: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/szilasi-katalin-a-nagy-haz Szilasi Katalinnak A nagy ház c. könyve az Egy régi történet és a Mária után a harmadik novelláskötete. Stílusa változatlan, tárgyilagos, … Olvass tovább

Találkozások: Tizenötödik történet

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  A vonat lassan döcögött a kora őszi, fülledt melegben. Lépten-nyomon megállt. Az olajos-poros szagú állomásokon csak néhány utas szállt fel vagy le, többnyire kopott táskákkal, reklámszatyrokkal. Fáradt mozgású, egykedvű arcú emberek voltak, inkább idősebbek, alig egy-két fiatal. A „szegények vonata” volt ez, szutykos ablakokkal, kopott ülésekkel, vizeletszagú peronokkal. A tehetősek autóval vagy IC-vel … Olvass tovább

Szonett anyámnak

Összes megtekintés: 110 

Összes megtekintés: 110  Az utca ismerős, talán a házak is. Egykor éppen itt, a fák tövében egy asszony erre jött sietve. Göndör hajába szél kotort letört faágat. Bogárszemében ült a barna bánat, de szép mosoly derült a gyönge arcra, s a néma szenvedést ez eltakarta. Magamnak álmodom meg így anyámat. De most a fák alatt, öreg … Olvass tovább

Bikavers

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  Szarvasbika bőg fennhangon, elnyújtva, hosszan hívja a társát. Messzire hallik a dallam, de hiába. Kérges fának a törzséhez dörgöli hátát, kusza ágakkal egybefonódik agancsa, testét sűrű hab lepi el, szeme párás. Ám eszmél, mert ostoba majmok a fák tetején vigyorognak rajta, s mert felsejlik a farkas sziluettje, éhes most, és éles a karma-foga.

Fenn és lenn

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  A nap elnyíló tűzvirág, kondenzcsíkot húz át rajta egy foltos szalamandra. Az ég sima térfelén fölfújt gumilabda gurul, a hold. A háló szakadt felhőre varrt folt. Lenn távcső mögött ember szemez a csillagokkal. Szólni nem mer, éppen csak suttogja, hogy heuréka.

Tükörben: Nyolcadik történet

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Juli későn ébredt. Sietnie kellett, hogy el ne késsen. Ez az első nap a munkahelyén, nem kelthet rossz benyomást sem a leendő főnökében, sem az új kollégákban. Egyszerű, de rafináltan csinos kosztümjét már tegnap este kikészítette. A szoknya egy leheletnyivel lehetne hosszabb, de hát még csak harmincéves, és a lába is karcsú, csinos. … Olvass tovább

Tükröm volt…

Összes megtekintés: 112 

Összes megtekintés: 112  Tükröm volt a szemed egykor, fényes hátú, dióbarna, nagy bogár. Látszott benne sutaságom, s az is, hogy ragyogtam néha. Vége már. Ami maradt, oly homályos, nincs formája, nincsen színe, vak tükör. Elmosódik benne minden, ami elmúlt. Már csak üres szemgödör.

Különös

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Kerek a hold most, gurul utánam. Olyan a holtág, akár a kék vér. Ingatag árnyak lábukat mossák, lebben a szélben a vak denevér. Zsebemben zsibbad mind a két öklöm, törmelék-ösztön maradt még bennem, mennék utánad. Jelet hagyok, hogy visszataláljak.

Téli hexameter

Összes megtekintés: 144 

Összes megtekintés: 144  Mintha a csillagok őrölnének most odafönn az égi malomban, hull a fejünkre a hódara egyre. Kinn lepedő meg zokni kötélen lóg a hidegben. Lompos farkasok ülnek a kertek alatt, de mutáns mind, báránybőr növöget már régen a horpaszukon. Benn kanna neszez, teavíz forr, s én csöndben figyelem csak hogy kapar ablakomon majd éles … Olvass tovább

Emberek

Összes megtekintés: 76 

Összes megtekintés: 76  Nem lettünk megváltói sem magunknak, sem másnak. Hiába vétettünk föl a porból, csak a képmásunk hajaz valamely istenségre, de lehet, hogy már az sem, hiszen oly régen volt a teremtés. Fűnek, fának, abajgó állatnak rossz gazdáivá váltunk, kajánok voltunk a vérünkből valókkal, és ellenség már a felebarát is. Talán a végesség bizonyossága rontotta … Olvass tovább

Fény és árnyék: Tizenegyedik történet

Összes megtekintés: 102 

Összes megtekintés: 102  Ahogy öregedett, egyre inkább kerülte a fényt. Világéletében büszke volt hibátlan arcbőrére, formás alakjára. Mióta megjelentek rajta az első ráncok, a fényképeken igyekezett mindig a háttérben maradni, kinn a szabadban pedig árnyékba húzódni. − Lonci, drágám! Gyere ide mellém, a napra! Jót tesz az öreg csontjainknak – hívta a férje, aki a kerti … Olvass tovább

Az én bűnöm

Összes megtekintés: 132 

Összes megtekintés: 132  Terepszínű újra a reggel, az ég épphogy csak kék kicsit. Nyakadon göndör szőrök az álompihék. A gyűrött takarót magamra csavarom, ahogy kérge őrzi a fát. Óvom tőled a megszokott, kényelmes magányt. Közénk képzelek gyűrődő utat, helytelen szót, mi fönnakad a vékonyka fonalon, mely talán még minket összeköt. Lásd, mea culpa ez, hiszen pálcát … Olvass tovább

Árnyékból

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Árnyékvilág ez, sűrű erdő, összeborulnak fölöttem a fák. Futnék, de hajamba kap, és megvérzi arcom az ág. Gyökerek nyúlnak a bokám után, magukkal húznak a mélybe, de elképzelem, hogy besüt a nap az árnyak közé, s én gondolatban már kapaszkodom a fénybe.