Szilasi Katalin Összes megtekintés: 82
Összes megtekintés: 82 A tisztaszoba birsillatú hűvösében jó volt a dunyha-melegbe bújni. A mennyezet négy sarkában már bebábozódtak a régi mesék. Egy bútor reccsent csak a csöndben, ahogy az ágyhoz léptem betakargatni öreg nagyanyámat. Mindig nehezen aludt el, ahogy mondani szokta, éjjel mellemre ül a bánat. A falon, akárcsak gyerekkoromban, megmozdultak az utcai fények és árnyak. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 118
Összes megtekintés: 118 Még nem süt a nap, már nem süt a hold. A csillagok, mint zümmögő legyek, felragadtak az égi légypapírra. Homály borong. Köd vagy pára, akár a teremtés előtt, mikor az amorf anyag még csak fortyogott öntőformákra várva.Előbb egy kókadt virág az ablakomban, aztán a híd a folyón, oda meg vissza is, majd a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 41
Összes megtekintés: 41 Szilveszter napja volt. Reggel óta erősen fagyott odakinn, szinte kopogott minden a hideg, száraz levegőben. A fagy megdermesztette az ujjakat, az arcokat meg mozdulatlan maszkokká merevítette. A téli szünetben a kollégiumban maradó fiúk, lányok kedvét azonban nem sikerült „jegelnie”, mindannyian lázasan készülődtek az esti bulikra. Zümmögtek a hajszárítók, előkerültek a rúzsok, szemfestékek, ruhák … Olvass tovább
Összes megtekintés: 59
Összes megtekintés: 59 Valami könnyű, halk zene, éppen csak hallható, fonalat szövő pók nesze, gyertyaláng, pillogó, fenyőtű hegyén csöppnyi vér, bizsergő ujjbegyek, karácsonyom ma ennyit ér, pityergő kisgyerek.
Összes megtekintés: 63
Összes megtekintés: 63 Idő nincs. Sem ó, sem új év. A véges ember méri csak hogy mennyi volt, és mennyi lesz még. Időnként számvetést csinál. Éjfélkor az óramutató egy másodpercig áll, aztán megy tovább. A balga ember remél valami új csodát. Hogy miért teszi? Mert amíg csak él, az élet értelmét keresi.
Összes megtekintés: 51
Összes megtekintés: 51 Egyszer majd a hegyek völgyekbe borulnak, irányt vált a folyó, mint aki eltévedt, visszafele nőnek füvek és virágok, farkasok torkából lágyan szól az ének. Akkor letérdelnek büszke templomtornyok, mormolnak valamit a jámbor emberért, hisz “nem tudja, mit tesz”, s aki tudja, azért. Aki tudja, bújna lyukba, repedésbe, mint kövön napozó gyík, ha megriasztják, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 59
Összes megtekintés: 59 A hópihe sok-sok kis testvérével együtt felhő-anyja ölében üldögélt. Este volt már, s ahogy a sötét égen lebegtek, eltakarták a kerek képű holdat meg a körülötte zsizsegő csillagokat. Beborult. A kis hópihe kíváncsi természetű volt, felhő-anyját kérdezgette: – Mi van ott, alattunk? – Az a föld, gyermekem. – És milyen az a föld? … Olvass tovább
Összes megtekintés: 69
Összes megtekintés: 69 görbe gerincek felfűzve sorban meghajlik mind vagy beleroppan rég elhált vágyak pállott melegben szomjas kulacsok félig se telten beszorult lelkek testekbe zárva összevarrt hitnek szétszakadása
Összes megtekintés: 87
Összes megtekintés: 87 Fenn a magasban, égi mezőben nagy vigalom van. Megtelik minden szféra-zenével, hallani véli, s ámul az ember. Hópihe táncol, libben az ágra, úgy igazából most szaporázza. Hajnalig ropja, alszik utána, s csönd települ a hófödte tájra.
Összes megtekintés: 35
Összes megtekintés: 35 Görnyedt öregember az ősz. Botja segíti, botorkál, kaparászik az avarban, és ködbe törli az orrát. Vaksi szemével alig lát, egy vén tölgyfának ütődik. Rákárog a varjú, mérges, rebben a szárnya, odébbáll. Elmúlik hát ez az év is. Majd hó hull, elhallgattatja jajainkat. A halottak nem sírnak. Az élőnek fáj.
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 halottaim szemében krizantém virágzik kesernyés illata öreganyám öreg szagú nagykendője alákucorodom így vagyunk mi hárman test és vér és lélek pogány szentháromság
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 A könyvtár zárva volt. Az eső zuhogott, tócsákban állt a víz a járdán. − Felújítás van, vagy mi? Igaz, a múltkor panaszkodott az egyik könyvtárosnő, hogy ha nagy eső esik, mindig beáznak, hát akkor éppen ideje volt, hogy csináljanak már végre valamit, mert focizni tudnak a futballisták fűtetlen pályán is, ha tudnak, de … Olvass tovább
Összes megtekintés: 43
Összes megtekintés: 43 − Tuggyátok, az úgy vóut, hogy aratni jártunk napszámba. De messzire ám! Nem lehetett minden este hazagyünni, mer mán hajnalba kelni kelletett, oszt dologra! Ott aludtunk a gazda főggyín, a jányok, asszonyok a csűrben, mi, emberek meg a csillagvirágos íg alatt, ki erre, ki arra. Meleg nyár vóut, nem fáztunk, csak hajnaltájt hullott … Olvass tovább
Összes megtekintés: 44
Összes megtekintés: 44 Itt nincsen nyüzsgés, nincs zsivaj, kívül reked az utcazaj, a perc íze, színe, szaga, az enyém-tiéd örök vita, itt ünnepi a neszezés, éppen, mintha templomba lépsz, ott tömjén fogad és ima, itt a könyvek illata, itt megáll a téridő, jelenben van múlt, jövő, pedig csak nyomdafesték és lapra lap, de adja magát, hogy … Olvass tovább
Összes megtekintés: 67
Összes megtekintés: 67 Hó esik? Vagy kiszakadt odafönn az angyalok dunyhája? Tollpihék szállonganak tetőkre, didergő fákra. Az ember megáll a sűrű hófehérben, kutatva föltekint. Talán, ha találna az égben valahol valakit. Hunyorgó szemét a pelyhek eltakarják. Egy pillanatra azt hiszi, hogy homlokát puha kezek simítják.
Összes megtekintés: 52
Összes megtekintés: 52 Nyár. Hőség. Költözködés. Bútor szét, harmadikról le, kocsira fel, Szolnokról Pestre el, kocsiról le. Be. Fel nincs. Hegedű utca. Egy vonónyi. Földszint, udvari szoba-konyha-spájz. WC kinn, a folyosó végén. Férj, feleség, gyerek. Anyós. Utóbbi a spájzban. Honfoglal. Átkoz. Édes, kis feleség: − Ah, azért a szép, napfényes lakásért… Önző férj (kőszívű): − Kellett. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 40
Összes megtekintés: 40 itt téblábolok a furcsaságok szigetén ahol a magánynak is csak fél szeme van azt is rám mereszti ruhát nem hordok, rég lefoszlott rólam mint ahogy lassan meglazul a kötőszövetem is bár Prospero lennék kívánom néha miközben csontjaim zörögnek vihart kavarnék s az orkán elsodorná az összes ellenségemet s ha idővel meg is bocsátanék … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 Mégis A fűzfa lenge ága söpri éppen a kert alatt nyomát a röpke nyárnak. Az őszi nap szelíd sugára fárad, peregve száll a sok levél a szélben. Sötétedik. Borongva jő az este, a házfalakra szegzi árnyait. S ha a kinti fényeket szemem beitta, elalszom én is, álmokat teremtve. Talán te érkezel fehérbe-ködbe beburkolózva, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 64
Összes megtekintés: 64 Öten ülték körbe az asztalt, ebédeltek. Csend volt, mint mindig étkezés közben. Náluk ez volt a rend. Az evőeszközök is halkan koccantak a tányérokhoz, mintha féltek volna. Az anya lábujjhegyen járva vitte ki a megmaradt étellel a tálat. A két nagylány szinte észrevétlen mozdulatokkal szedte össze a kanalakat, villákat, késeket, tányérokat. Az apa … Olvass tovább
Összes megtekintés: 45
Összes megtekintés: 45 Egy szubjektív idealista verse Egyik szemem a nap, másik szemem a hold. Pulykatojás-arcom pettyezik csillagok. Kékeslila az ég, ilyennek képzelem. Bronzba öntöm az őszt, mert így tetszik nekem. Néha azt hiszem, hogy a világ én vagyok, minden csak akkor van, ha épp rágondolok. Egyik szemem a nap, a hold másik szemem. Csak veled … Olvass tovább