Emlékmorzsák: Kilencedik történet: Foszlányok

Nem tudom, hogy szeretett-e engem apám. Minden érzésével, minden gondolatával fiúhoz készülődött. − Mert mit kezdjek én egy kislánnyal, mondja meg, Fehér bácsi! – fordult a szembe szomszédban lakó, reszketeg fejű öregúrhoz. A félhomályos kapualjban álltak, ahol huzat is volt meg büdös is. Az udvarhoz tartozó két kutya, Bundás és Zizi, általában ott végezte el … Olvass tovább

Emlék

Áprilisban megfagyott a barackfa virága. Havazott, és én cipő nélkül szaladtam ki a kertbe megsimogatni kedvenc ágamat. Minden évben volt kedvenc ágam, mindig a legsatnyább, mert azt kell szeretni, aki legjobban rászorul. Én is rászorultam volna, de nagyanyám inkább elvert, mikor a csatakos nadrágszáramat és a paprikapiros lábamat meglátta. Nem sírtam, mert tudtam, hogy anyám … Olvass tovább

Vigyázzban

Vigyázzban állok, mint itt a parton a szálegyenes jegenyék, lecövekelve, moccanatlan. Körben a szántóföld széles mosolya terül a vas hasgatta barázdákra. Nem fájnak neki, de örökre bevésődtek, mint tetovált bőrön a rovátkák. Valamikor én is eggyé leszek ezzel a könnyű derűvel, és lentről kapaszkodom a szerteszét kószáló gyökerekbe. Tudója leszek a titoknak, amit elárulni tiltva … Olvass tovább

Ébredés: Hetedik történet: A gyászoló

November volt. A fák szemérmetlenül meztelenre vetkőztek. Göcsörtös ágaik, mint csupasz csontváz-karok meredeztek a folyóparton. Egy reggel aztán fagy ropogtatta a vén bütyköket, de a sudár jegenyék is megborzongtak a váratlan hidegben. Hó után sóvárgott az erdő, puha, fehér dunyhába burkolózva akarta átaludni a telet. És persze álmodni is valami szépet, hetyke tavaszi rügyekről, a … Olvass tovább

Ébredés

Előbb a fűzfa. Hosszú haja a földig ér, belekap a selyma hajnali szél. A folyó bőre borzong, berzenkednek rajta a vadkacsák. Majd sorba ülnek, s úsznak, ki tudja merre, csendesen tovább. Az ég még fémesen rideg, de most a nap, mint felütött tojás sárgája a felhő-fehérben lángra kap, és szétterül a táj felett. A vén … Olvass tovább

Hulló levelek: Tizenkettedik történet

A villamos csikorogva fordult be a Nagyerdei körútra, lassítva haladt, mintha gyönyörködni akart volna az őszi csodában, ahogy a tarka levelek méltóságteljesen ereszkedtek le a fákról a sínek melletti avarba. Igazságtalan a természet. Ezek a fák semmit sem öregedtek negyven év alatt, amióta nem látta őket. Bezzeg ő! Ahogy felszállt a villamosra, egy fiatal lány … Olvass tovább

Nap nap után

A hétfő nagyra tárt kapu, invitál, majd magadra hagy. Csak álldogálsz sután, hogyan találod fel magad? Zsebedben szöszmötölsz, pipa is, bicska is kinn maradt, csak némi málnalekváros süteménydarab akad kezedbe a régmúlt vasárnapokból, s most még az öklöd is bennragadt. Se bölcs, se harcos nem lehetsz már, hát mégis, most mit tehetsz? Sötét az éjszaka. … Olvass tovább

A levegőnek…

A levegőnek is súlya van, hátadra ül, s te meghajolsz, mint a vékony lábszárú riksa kuli valahol messze-keleten, ha kövér az utas, és még siet is. Valahonnan valahová, a kulinak ez teljesen mindegy, ő csak a motorra figyel, dob-dob-dob, meg arra, hogy megint drágul az üzemanyag. Ezért a következő fuvart is bírnia kell még.

Öregek

A nyári délutánokat szerettem. Mikor levél se moccan, és a bamba nap unja már magát nagyon, a gangra kiülnek elfeledt szülék. A csendben csak egyre bólogatnak, és szepegnek kicsit magukban, ölbe tett kezekkel. Öreg-virág szagú a lusta reggel, de délután a sárga napmelegnek néha kinyílik őszirózsa-arcuk. Talán a lomha, lassú vér is újra pezsegne, és … Olvass tovább

Nyári kalandok: Ötödik történet: Az élet értelme

Az élet értelme A nyár a kalandozások ideje. Fiatal vagy, még alig húszéves, fogod a hátizsákodat, szerzel valahonnan egy kis pénzt, és a szerelmeddel elindultok gyalog, autóstoppal vagy éppen vonattal, ha az úti cél úgy kívánja. Ötven évvel ezelőtt a Balaton melletti kisebb-nagyobb vasútállomásokon a „zimmer-freiosok” türelmetlenül várták a vonatról lekászálódó utasokat. Volt köztük piros … Olvass tovább

forróság

egy-egy virrasztásos éjjelen sokként ér engem a félelem lapokat lapozva olvasom hogy sivatag lesz az otthonom tűzforró homokban hasalok és zsákmány leszek vagy vadnyomok után kutató vadász vízért epedő halász néha meg madarásznak képzelem el magam de minden erdő messze van minden erdőben holtak a fák nem tudom hol voltam kisdiák hol leszek halott vagy … Olvass tovább

A hold

A hold kerek volt éppen, mert úgy tetszett neki. És fényt csiholt az égen, ha bárki kergeti elvesztett álmait sötétben, így könnyen megleli. Aztán gurulni kezdett a háztetők fölött, egy öreg, kövér kandúrt majdnem fellökött. A macska mérgesen fújt, s ő meg ijedtében kéménynek ütközött. Az oldala behorpadt, és egyre csak fogyott. Egy ablak lámpafénye … Olvass tovább

A lovag: Negyedik történet: A kereszteslovag

A nyilak a feje körül röpködtek, jobbra is, balra is hullottak körülötte az emberek. Néhány ló felbukott, nyerítve kínlódtak, mielőtt kimúltak. A lovas nélkül maradt állatok fejvesztve menekültek a csatatérről. Csak arra vigyáztak, hogy földön fekvő emberre ne lépjenek. A harcosok lassan hátráltak a közeli erdő felé, mintha megfutamodnának. A fák majd eltakarják őket a … Olvass tovább

Színésznőt szerettem…

Valóság? Látomás? Ki tudja, ki vagy te? Sosem-volt szerelem kétes kísértete? Lepelbe képzellek, lebbenő selyembe, Írisz koszorúját tenném a fejedre. “Bűvös köröm” nyitva, törd fel bús magányom, szemérmes vágyamnak káprázata! Álom. Beteg vagyok, öreg. “Rossz gégém” míg bírja, emlék és képzelet a csatáját vívja. Színtelen a színpad, jeltelen a jelmez, törött tükör, vaksi. Isten nem … Olvass tovább