A hídon

Ahogy kilépett a kapun, olyan erővel vágta mellbe a szél, hogy a lélegzete is elakadt. Sötétedett. Erősen lehűlt a levegő, összébb kapta magán a kabátot. A híd közepén járt, mikor eleredt az eső. Sietni kezdett. Mintha lépteket hallott volna maga mögött. Női cipők kopogását, amelyek úgy gyorsultak, ahogyan ő szaporázta a lépteit. – Állj már … Olvass tovább

Ünnepi fények: Tizedik történet

Ünnepi fények és árnyak Gyalog indult haza. A fenyőfával a hóna alatt nem akart villamosra szállni. Meg szerette is az ünnepek előtti várost fényeivel és az utcákat betöltő, megállíthatatlan emberfolyammal. A sok idegen test között nem érezte annyira egyedül magát. Szinte sodródott előre velük a járdán, csak néha ütközött bele egy-egy kirakat előtt álló bámészkodóba. … Olvass tovább

Tatjána el nem küldött levele

Tatjána el nem küldött levele Már nem írok többet Önnek. Született sok elküldött és el nem küldött levél. Hogy sorsa melyikőnknek volt könnyebb? Ítélje Ön meg, ne én. Ön eltűnhetett előlem bármikor, mehetett szerte a nagyvilágba, de nekem itt kellett maradnom szerelme fogságába zárva. Sokáig vártam, kétségek között, megbántva, porig alázva. Majd egy napon más … Olvass tovább

A megalázott

Hideg, esős nap volt. Nyálkás, szürke kedvetlenség ülte meg a várost. Mindenki sietett, ki erre, ki arra, valami fedél alá. Mária a vizes járdán összegyűlt pocsolyákat kerülgetve igyekezett haza. Jó napja volt. Hamarabb végzett, ;technikai okok miatt;. Két órája is elmaradt az iskolában. Lám, mire jó egy áramszünet. Már be is vásárolt a vacsorához, mire … Olvass tovább

Hétköznapi történet

Az öregember nagyon elfáradt a temetésen. Sokan voltak. Rokonok, ismerősök, ismeretlenek. A szertartás is hosszú volt. Mikor kellett, az öregember felállt, mikor kellett, leült, ahogy az elő volt írva. De valójában úgy érezte, hogy nincs jelen. Mert minek is lenne? A könnyeit rég elsírta. Egy suta simogatással már elbúcsúzott a feleségétől is. Még el is … Olvass tovább

Idegenben

Idegenben Ismeretlen tájon járok. Éles sarló a hold felettem, még rezzenetlen, nem suhint. Egy kóbor eb bóklászol éppen itt. Fölnéz a holdra gazdát remélve, vár mozdulatlan. Nem vonít. Sebes vonat a néma éjszakában feljajdul hosszan, s hirtelen megáll. Félben maradt utak hiába várják, az utolsó utas is leszáll. Én itt maradtam a tág téridőben egy … Olvass tovább

A veréb és a varjú

A veréb a diófán lakott. Rájött, hogy rossz választás volt ide fészkelnie. Ősz lett, a levelek lehulltak. Mire beért a dió, az ágak már csupaszon meredeztek. Ő meg teljesen védtelen maradt. Ráadásul egy nap emberek jöttek botokkal, és verni kezdték a fát. A diók meg, amelyeknek kedvük volt, potyogtak. A verébnek alig volt ideje felröppenni … Olvass tovább

Viharban

Viharban Elhallgatnak a varjak, csend üli már a vidéket. Nem súg semmit a fűz szomorú levelének a szél sem. Néma halak buknak föl a tóból, tátog a szájuk. Csöndes a víz, nem mozdul a felszín, szürkül az ég. Fenn már zordon felhők gyülekeznek. Horkan az orkán, és elkapja derékban a nádast, ropja a táncát. Hajlik … Olvass tovább

Ősz a Tisza-parton

Ősz a Tisza-parton Köd imbolyog a borzongva éledő folyó felett. Odaát a parti fák sötétlenek. Még alszanak, egymást ölelve, csupaszon, mint jó szeretők teszik vasárnap hajnalon. Templom harangja kondul, hangja a víz színére ül, s a hullámokkal elvegyülve halad tovább. Viszi a lelkek szavát, hogy irgalmat vár itt már minden esendő halandó. A torony tetején … Olvass tovább

Álom-világ: Tizenegyedik történet

A férfi már nem volt éppen fiatal, de még öreg sem annyira. Sem okos nem volt, sem buta, sem szép, sem csúnya, sem bátor, sem gyáva. Olyan sem-sem ember volt. Egy átlagos panelház teljesen átlagos, sokadik emeletén lakott. Egyedül élt, mint sokan mások. Nem ő akart elválni, a felesége unta meg mellette a életet. Egyébként … Olvass tovább

Szeretnék…

Szeretnék… A kezem: kisujjak, nagyujjak. Szeretnék egyszer még simogatni véle. Megmosni-törölni csupa tisztaságban. Aztán apró, karmos szögekkel kiverni. Hüppögő-jézuskapöttyös-piros-pici sírással dugdosni előletek. Rejteni rejtett tabu-szócskák közé, s a fölbuggyant dolgok csak elúsznának megfeszült ujjaim között.