Ha érzed…

Ha érzed Ha érzed, minden elveszett, találj kezet, mely átölel. Találj szemet, mely körbefon, és többé már nem enged el. Találj egy szót, mely megkötöz, és mindörökre fogva tart. Gyönyörből fakadó mosolyt, mindent, mit elvett, visszaad. Gazdag lehetsz megint, ne várj! Sivár szobád falát újra beragyogja a napsugár.

Dilemma

Dilemma Árok fenekén nyíva-makogva nem is emberi lény vegetál. Rongyolt, szétesett teste és lelke porba tiporja, pusztítja magát. S te, felebarát, hitedtől hajtva mély alázattal vagy az orrodat magasra tartva és fanyalogva elfogadod-e feléd nyújtotta tisztátlan kezét? Esetleg rúgsz még egyet rajta. El a közelemből! Ittléte szemem nagyon zavarja. Vagy nyúlsz utána piszokba, sárba, így … Olvass tovább

"Aki dudás akar lenni…"

“Aki dudás akar lenni…” Vásárra vitted a lelked, két fillért sem adtak érte. Ingyen sem kellett senkinek. Csak a vén Patás ígérte, hogy bohócsipkát ad neked koszlott hitedért cserébe. És játszhatsz, ahogy akarod, ahogy mindig is akartad. Versben, hegedűn, színpadon… Mindegy, röhögnek vagy sírnak. Úgyis holló várja szemed, te meg bolyonghatsz örökre. Akkor, ha nyugtod … Olvass tovább

Hangok

Hangok Halkul az alkony. Madár énekel. Ülök a susogó fák között, s az érdes világ most nem érdekel. Csönd van. Csak bennem sír fel némán egy gitár, oly hosszasan sikolt, hogy szinte fáj. Majd elül lassan és vigasztalón, és már csak a szív hangját hallhatom, ahogy visszhangként veri vissza a még elmémben pulzáló dallamot.

Őszi levelek: Nyolcadik történet (Őszi falevél)

A nyárnak szép halála volt. Lassan, kíméletesen öregedett, s mint a nagyon idős emberek, álmában ment át egy másik világba, az őszbe. Az öregember észre sem vette a változást. A nap déltájban még hét ágra sütött, az éltető meleg minden tagját átjárta. A falevelek kezdtek ugyan színt váltani, de még csak elvétve hulltak. Az öreg … Olvass tovább

Élni

Élni Hogy ember vagyok, prérifarkas vagy réti bojtorján, mindegy is talán. Csak szerveződés vagy jó szervezés kérdése. Hogy anyag szült-e, jó matériám, vagy netalán az égi lajtorján eregettek a földre le, mind lényegtelen. Egy a fontos, hogy mi az élő, s mi az élettelen. Becsüld jól meg az életet!

Őszi falevél

\” A két szemét még most is látom…\” / Kozma József: Hulló levelek/ Őszi falevél Így ősz felé megsápad minden. Elkopik lassan a nyári kék. Sárga levél a szürke ködben kevéske napfény, egy csöppnyi ég. Csak egy falevél maradt a nyárból, szétszórta mind az őszi szél. Néha megremeg szívem a nyári láztól, de csöndesül a … Olvass tovább