Lelkiismeret

Összes megtekintés: 134 

Összes megtekintés: 134  Lelkiismeret A sötét sarokban félelmek térdelnek. Összekuporodnak gyertyával a kézben. És csak néznek némán az ikonok vádló tekintetével, mint Rubljov aranyfüstös, szelíden meghajló, szomorú szentjei.

Nyár

Összes megtekintés: 162 

Összes megtekintés: 162  Nyár A piruló, szöszke kis tavasz felnőtt lett már. A kacér nyár lángvörös fürtjeivel ravasz tréfákat űz. Szem-szája tűz. Este kemence-meleg teste mintha téged ölelgetne, közben a felhőkre kacsingat. Villámokat csihol, aztán nyakon önt egy dézsányi vízzel, és jót kacag. De látni már szája körül a mély ráncokat, és néhány ősz hajszálat a … Olvass tovább

Jaj!

Összes megtekintés: 265 

Összes megtekintés: 265  Jaj! Jaj a bánat. Jajgat a fáj. Kismadártestű szív verdes bordámra kiülve, mintha repülve könnyebb lenne a terhe, a mindig befele gyömöszölt szomorúság. Mint göcsörtös fáról az elszáradt ág, úgy hull le rólam a világ. Csak csupasz-csont-magány marad helyette. S ha helyembe egyszer majd más kényszerül, beleszelídül, vagy jajongva messze menekül.

Üresség

Összes megtekintés: 232 

Összes megtekintés: 232  Üresség Mindent akartál. Messzire mentél. Nem vetted észre, ott a legvége. Senki se vár. Süket sötétség. Nem ég a gyertya. Nincsen közönség. Üres színpadon senki sem áll. Oda a kincsed, maradt a nincsed. S lehunyt szemedből lassan kialszik minden sugár.

A falu fölött…

Összes megtekintés: 169 

Összes megtekintés: 169  A falu fölött… A falu fölött a templom tornya magasra nyúlva az égre kiált. Szenvedők jajja, könyörgők könnye oltalmul hívja az Ember fiát. Százféle sóhaj, ezernyi óhaj imává fonva tekeredik, s a légüres térben elhalkul minden. És szertefoszlik.

Boldogság

Összes megtekintés: 170 

Összes megtekintés: 170  Boldogság Már nincsen eleje-vége, az itt és a most fogva tart. A pillanat börtönében érzem szabadnak magamat. Fölöttem fűzfaág szűri az egyre vérmesebb napot, a vízpart szélére ülve, mint a jó folyó, csobogok. Hűs szellő tekereg erre, de nagy fürgén továbbhalad. Majd eltűnök lassan én is, ölelve a hullámokat.

Gyámoltalanok

Összes megtekintés: 347 

Összes megtekintés: 347  Már csak a haja volt szép rajta, a haja meg a szeme. Nagy, barna, majdnem fekete, gyönyörű. Élesen elütött sovány, megsápadt arcától meg a sok fekvéstől gyűrött, fehér párnától. Talán az örökös láz tette, de az utóbbi napokban különösen megfényesedett a tekintete, akár a nagy, fekete bogarak csillogó páncélja. A gyerek felé fülelt. … Olvass tovább

Balatoni kikötő: Negyedik történet

Összes megtekintés: 549 

Összes megtekintés: 549  A kikötő nem volt messze, 5-6 perc gyalog a nagyanyja házától. A kis utcát, amelyen végig kellett mennie, hogy a partra érjen, szépen gondozott virágágyások, ápolt gyümölcsfák szegélyezték. Az itt lakók igencsak adtak a külcsínre, hisz jórészt vendéglátásból éltek. Szobákat adtak ki, ahogy az ő nagyanyja is, míg fiatalabb volt. Most már csak … Olvass tovább

Hársfavirágzás

Összes megtekintés: 180 

Összes megtekintés: 180  Hársfavirágzás A hársfa illata bódít, tompít minden más érzetet. Szín, íz, hang egybefonódik, ocsúdik az emlékezet. Első és utolsó csók volt egy pirosló nyár-alkonyon. Bogárka szemből kidörzsölt álom egy fájdalmas hajnalon. Színtelen, íztelen sóhaj a hársillatba fogódzva magasra szállt, az ég felé. S esőcseppekben hullt vissza kondor fejemet simítva remegő lábaim elé.

Vágy

Összes megtekintés: 173 

Összes megtekintés: 173  Vágy Körülölel a langy-puha éj, s te, meggörnyedt, kis sikolyokkal tapogatózol közelebb. Hajlítanám eszterlánc-vékony ujjaidat. Még véded az embert, aki fél is? Ragyogni kezdenek a veríték-verte, isteni vágycsápok. Fölcsap szigorú örömünk. S hogy kicsapódnak a részecskék törékeny öblöcskéi, a megbékült ösztön néz arcodról ametiszt-tisztán.

Balaton

Összes megtekintés: 256 

Összes megtekintés: 256  Balaton Kék. Néha meg zöld inkább. Fehér taraját büszkén hordozza, köveken bucskázva tovább fodrozza. Elhiteti, hogy ő a tiszta ég, s a bodros felhőket szélben dagadó vitorlák hozzák, melyek a láthatár peremén a távoli kikötőt célozzák. A tihanyi torony mélyen benyúlva mint hű strázsa vigyázza a rakoncátlan habokat. Csitítja a tornyosulót, ha annak … Olvass tovább

Kövek között

Összes megtekintés: 167 

Összes megtekintés: 167  Kövek között Kőrengeteg. Kővé vált fák. Kővirágok nyílnak-e? Macskakövek. Malomkövek. Kockakövek. Látod-e? Kőemberek. Kőszívűek. Kőszíveknek nyitnak-e? Kőszobrokat utcakővel megkövezni szabad-e? Kövek között kővé meredt könnyeidet érzed-e?

A város

Összes megtekintés: 186 

Összes megtekintés: 186  A város Pulzál a város. Kilöki-beszívja a benne lakót. Fölemeli a torony-nagy házakat, szívére öleli a kábultan padra bukót. Sorházak katonás sorfalat állnak – egyenruhában, most ez a divat. Kis parkok szégyenlős szomorúsággal bújnak a környező bokrok alatt. Törött a mászóka. A hinta szakadt. Fémesen siklik a körúti aszfalt. Hirtelen megtorpan, csikorog, megáll. … Olvass tovább

Zombiország

Összes megtekintés: 234 

Összes megtekintés: 234  Zombiország A túloldal nagyon messze. Lépnék, s egyre távolodik. Ágaskodik a félelem, kapocs-marka összeszorít. Merev maszkok az emberek, nincsen mosoly, nincsen könny se. Jönnek-mennek, élő holtak, kik már többé- szegény hazám – élni-halni itt nem tudnak.

Nyári zápor

Összes megtekintés: 192 

Összes megtekintés: 192  Nyári zápor A felhő kajla lába belóg a forró nyárba. Háztetőn kaparász már a mihaszna szél. Megemeli egy fűz gyönge-lenge ágát, így tölti ki rajta ide-oda vágyát. Ajtón és ablakon az eső kopogtat. Hagynám, hogy bejöjjön, de nem időz soká. Gyorsan elillan, mint a boldog pillanat, s nem marad utána, csak a fűzöld … Olvass tovább

Boszorkányszombat

Összes megtekintés: 235 

Összes megtekintés: 235  Boszorkányszombat Mély és sötét az erdő, elbújt a hold, a csillag. A fák árnyéka megnő, becsukódnak a gallyak. Fészkek hullnak a földre, rikácsolnak a varjak, és karmukat meresztve esnek embernek, vadnak. Megmozdulnak a bokrok, lassan csusszannak félre. Az éjszaka árnyai szállnak a rémült rétre. Összefogódzva járják a boszorkányok táncát, állati kéjt remélve köldökig … Olvass tovább

Éjjel

Összes megtekintés: 220 

Összes megtekintés: 220  Éjjel Nesztelen, puha mancsokon sompolyog mögém az éjszaka. Csak résnyi boszorkányszemek villogása mutatja, merre jár. Egy torzonborz bokorból hallik halk dorombolása, s mintegy válaszul, álmában pittyen egy kismadár. Átnyalábolja a bütykös, régi fákat, s a leveleknek sugdos valamit. Hogy én is itt vagyok, vagy nem is én vagyok már… Félig ébren érzem, ahogy … Olvass tovább

Nyaralunk: Negyedik történet

Összes megtekintés: 456 

Összes megtekintés: 456  Meleg volt. A fagylalt pillanatok alatt megolvadt a pohárban. A fiú kedvetlenül kavargatta a barnás-rózsaszínű, gusztustalan löttyöt. – Mégis csak jobb lett volna sört kérni – dörmögte bosszúsan. A pincérnő a pultnál támaszkodott, fájós, dagadt lábát felváltva pihentette. Nem volt már fiatal, de látszott, hogy valamikor egész csinos lehetett. Időnként, rutinból, a vendégek … Olvass tovább

Régi ház

Összes megtekintés: 289 

Összes megtekintés: 289  Régi ház Roskadozik a ház, pergeti az idő, megbotlik a küszöb. A vaksi ablakok mögött meg-megnyílik egy homályos tükör, mint sebzett lelkek legmélyebb bugyrai. Régi lakók fakó, megbarnult képei bukkannak elő a légypiszkos semmiből. Egy csecsemő szeme ámul tágra nyitva, szája sarkában még az álomnak jóízű habja. És sírdogál. Egy kisfiú megunt hintalova … Olvass tovább