Gyógyulás

Összes megtekintés: 200 

Összes megtekintés: 200  Gyógyulás Itt állok, épp a nap alatt, árnyékomat se látni. Lehet, hogy nem is létezem, s lelkemre léphet bárki? De jó anyám, a földanya, meleg tenyerét nyújtja, fűvel, virággal betakar, s féltőn fülembe súgja: -Testet öltött anyagod még elmenni innen nem akar. Apám, az ég, a szigorú, lelkemet visszadobja. -Maradj csak lenn még … Olvass tovább

Tavaszi este

Összes megtekintés: 171 

Összes megtekintés: 171  Tavaszi este Kora tavaszi kora este. Kilógnak a képből a fák. Elfordulnak, mint magasra nyúlt kamaszgyerek vagy szégyellős kisdiák, kinek sovány, esetlen még hosszú lába-karja. De itt-ott pelyhedzik már az ág, és sután ring rajta egy félszeg kismadár. Csippen egyet, aztán arra vár, hogy csöppnyi testét betakarja a jótékony, bolyhos sötét. Az ég … Olvass tovább

Anyák napjára

Összes megtekintés: 202 

Összes megtekintés: 202  Anyák napjára Jaj annak, aki árva. Százszor is jaj, aki árvaságra született. Langy-puha öl óvta-vigyázta, majd sírva lökte e tüske-világra. Még nem is eszmélt, már szerzett sebeket. Idegen kéz súrolta a testét, mely ugyan nem ütött, de nem is ölelt soha. Minden szava közönynek ütődött, berozsdált nappalok és csikorgó esték voltak az otthona. … Olvass tovább

A lovakat lelövik…

Összes megtekintés: 252 

Összes megtekintés: 252  A lovakat lelövik… Nyihog az istálló, dobog a lópatkó. Versenyre készül a sok csoda mén. Megáll a levegő. Feszül a remegő paripa, sörénye az égig ér. Toporog a tömeg. – Vajon ki nyeri meg? Kedves a legjobb. De szólani fél. Retteg a kis zsoké. Hogy fogja majd vissza, mi lesz, ha lova a … Olvass tovább

Ujjmese

Összes megtekintés: 426 

Összes megtekintés: 426  Az ujj felettébb elégedett volt az életével. Ő volt a sorban az első, a többiektől külön álló, s bár sokszor álmodta, hogy a legnagyobb is, de csak a kis, köpcös Hüvelyk maradt mindig reggelre. Ezen nem segített sem a büszkén hátravetett fej, sem a pökhendin fennhordott orr, de még a férfitekintélynek kinevezett hatalmas … Olvass tovább

Ecce homo

Összes megtekintés: 243 

Összes megtekintés: 243  Ecce homo Apró jézuska-pöttyök tarkítják testünk. Lelkünknek is kész már a kereszt. Két baromállat közt lógunk naponta, s a legenda többé el nem ereszt. Veronika itt áll talpig verítékben, és zokog. Hiába. Kendőt nem hozott.

Egyszer volt…

Összes megtekintés: 97 

Összes megtekintés: 97  Egyszer volt… Egyszervolt emlék már dióbarna szemed, ahogy könyvet tart a rebbenő két kezed, ahogy félben marad felém és feléd az óvatos mozdulat. Mint fájdalmas bábok egy ócska színpadon, s szobánk a színfalak. És makacs a csöndünk. És nincsenek szavak. Lásd, most kiáltanék: -Volt egyszer szerelem! De nem szabad. A kép egyre homályosabb.

Határmezsgyén

Összes megtekintés: 237 

Összes megtekintés: 237  Határmezsgyén Rideg kockakövekbe zárt hideg. A még meleg, lélegző lét remeg. A fény, mint éles penge, a szembe hasít. Szúró szag terjeng, s lassan a sűrű, sötét semmibe taszít. Szigorú szike szántja a bőrt, sebet ejt, világnak tárja, mi mindent rejt az odabent. Harmatos rózsatüdőben kis, konok szív mocorog, s hol barnul a … Olvass tovább

Kétségek a költészet napján

Összes megtekintés: 277 

Összes megtekintés: 277  Kétségek a költészet napján Honnan e késztetés? Áldás-e vagy átok? Élő húsomból vágok ki minden szót a jóra, rosszra, s a tollam csámcsogva hányja, csak hányja a papírra, ahogy a világ érzékeimen átcsorog. Hogy szép-e ez? A kecsegtető sorok, a tünde, bágyatag tettetés, a fellengzős malaszt csak szépségtapasz, szűrőmön mindez fennakad. S marad … Olvass tovább

Április bolondjai

Összes megtekintés: 418 

Összes megtekintés: 418  Április bolondjai Nyújtózkodnak a fák. Sárga fogukkal rád vigyorognak, száz gyökerük mélyen a földbe harap. Nyomorult, kis bogarak a fényre kibújnak, de pálcika-lábuk a sárba ragad. Még mocorognak. Botorul mind élni szeretne. Nem veszik észre, hogy zord felhőbe bújt be a nap. És egyre feketébb már odafenn a szép, magas ég.

Tavaszváró

Összes megtekintés: 240 

Összes megtekintés: 240  Tavaszváró Megindul lassan a szántóvető. Anyám szemei kicsíráznak. Eső vibrál. Vértelen csöndben ül a bánat. /Nincsen, aki hímes szóval, hímzett, színes takaróval beborítson, úgy szorítson. Nincsen, aki megbocsásson, meggyógyítson./

Tavaszt álmodtam

Összes megtekintés: 432 

Összes megtekintés: 432  Tavaszt álmodtam Terhes a föld, épp vajúdik. Szent kínjában megfeszül és megreped. Bogár,virág előbújik, faágakra kiülnek a levelek. Zöld a világ! Kék a világ! Zsenge eső, lenge szellő kelteget. Mézes illat takargatja, simogatja, gyógyítgatja szívemet.

Örökkön-örökké

Összes megtekintés: 232 

Összes megtekintés: 232  Örökkön-örökké Az erdő mély, sötét, halott. Nem járnak erre most sem ördögök, sem angyalok. Itt csak a céda szél susog. A bezárult fák közt kajánkodik a szemtelen: “Majd nem leszel te sem, de én örökké létezem.” Ha egyszer a csönd átölel, anyagom -por, hamu- itt megmarad, nem veszhet el. Utánam jövőben lesz szem, … Olvass tovább

Március ürügyén

Összes megtekintés: 353 

Összes megtekintés: 353  Március ürügyén Március idusa. Tavaszi délután. Béke van. Vagy csak képzelem? Madarak dermedten hallgatnak fenn a fán. És lassan fölsejlik bennem, mint szuvas, öreg csontokban a fájdalom, a félelem. Bújjak bele egy nagy odvú, bütykös fába, kéreg-karom legyen az ág, és százfele hajam a százszorszáz levél, szemem a százszorszép virág? Vagy drága anyám, … Olvass tovább

Séta

Összes megtekintés: 403 

Összes megtekintés: 403  Séta Megrándultak körben a rögök. Fölborított a föld engem is. Nevettem: -Te is? Leporoltuk egymás ruháját, és nem történt semmi. Csak a rés, amit ütöttünk, megmaradt.

HÚSVÉT REGGEL

Összes megtekintés: 525 

Összes megtekintés: 525  HÚSVÉT REGGEL \”Mondá neki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz?\” /Károli Gáspár: János Evangyélioma/ Állt az asszony, sírva sírt, és hívta vissza kedvesét, a nem szentet, nem glóriást, mindennapi emberét. Tán föltámad, hisz húsvét van, s nagy keresztje volt neki…! Az sem biztos, hogy az angyal a mennyekbe felviszi. Nincsen leple, sem kenetje, … Olvass tovább

Január

Összes megtekintés: 328 

Összes megtekintés: 328  Január Az ünnep kerek volt, elgurult. Olajozott havon vitte magával a tömött kályhát, csövestől. A macska, legalább három kölykével rühes hasában oldalgott utána. Betört egy ablak még. Én vérző öklömet nyalogattam, s a szoba lassan hűlni kezdett.