Egyszerű vers

Összes megtekintés: 172 

Összes megtekintés: 172  Egyszerű vers Az örömnek arca van, nem egy, hanem ezernyi. Virágarcú az öröm, ha a napfény fürdeti. Örül a fa, nyújtózik, magasra, az ég fele, eső mossa ágait, mosolyog a levele. Madárarcát az öröm tárt szárnyakra ülteti, vitorlázik odafönn, szél elkapja, elviszi. Idelenn vár az öröm, lábamhoz ér, dorombol, szeme izzik, titkot rejt, … Olvass tovább

Abrakadabra

Összes megtekintés: 198 

Összes megtekintés: 198  Abrakadabra Tündér lett volna vagy varázsló. Megtetszett neki egy varázsszó. – Abrakadabra – mondogatta varázspálcáját megforgatva. És lásd a varázst! Meggyógyított egy megsebzett fát, három fűszál a talpára állt, az énekes- madarak torkát borogatta. És legvégül még nagyobb csoda: belőle lett a beteg lelkek tudós doktora.

Nyár

Összes megtekintés: 164 

Összes megtekintés: 164  Nyár A piruló, szöszke kis tavasz felnőtt lett már. A kacér nyár lángvörös fürtjeivel ravasz tréfákat űz. Szem-szája tűz. Este kemence-meleg teste mintha téged ölelgetne, közben a felhőkre kacsingat. Villámokat csihol, aztán nyakon önt egy dézsányi vízzel, és jót kacag. De látni már szája körül a mély ráncokat, és néhány ősz hajszálat a … Olvass tovább

Jaj!

Összes megtekintés: 267 

Összes megtekintés: 267  Jaj! Jaj a bánat. Jajgat a fáj. Kismadártestű szív verdes bordámra kiülve, mintha repülve könnyebb lenne a terhe, a mindig befele gyömöszölt szomorúság. Mint göcsörtös fáról az elszáradt ág, úgy hull le rólam a világ. Csak csupasz-csont-magány marad helyette. S ha helyembe egyszer majd más kényszerül, beleszelídül, vagy jajongva messze menekül.

Üresség

Összes megtekintés: 236 

Összes megtekintés: 236  Üresség Mindent akartál. Messzire mentél. Nem vetted észre, ott a legvége. Senki se vár. Süket sötétség. Nem ég a gyertya. Nincsen közönség. Üres színpadon senki sem áll. Oda a kincsed, maradt a nincsed. S lehunyt szemedből lassan kialszik minden sugár.

Boldogság

Összes megtekintés: 174 

Összes megtekintés: 174  Boldogság Már nincsen eleje-vége, az itt és a most fogva tart. A pillanat börtönében érzem szabadnak magamat. Fölöttem fűzfaág szűri az egyre vérmesebb napot, a vízpart szélére ülve, mint a jó folyó, csobogok. Hűs szellő tekereg erre, de nagy fürgén továbbhalad. Majd eltűnök lassan én is, ölelve a hullámokat.

Gyámoltalanok

Összes megtekintés: 351 

Összes megtekintés: 351  Már csak a haja volt szép rajta, a haja meg a szeme. Nagy, barna, majdnem fekete, gyönyörű. Élesen elütött sovány, megsápadt arcától meg a sok fekvéstől gyűrött, fehér párnától. Talán az örökös láz tette, de az utóbbi napokban különösen megfényesedett a tekintete, akár a nagy, fekete bogarak csillogó páncélja. A gyerek felé fülelt. … Olvass tovább

Balatoni kikötő: Negyedik történet

Összes megtekintés: 553 

Összes megtekintés: 553  A kikötő nem volt messze, 5-6 perc gyalog a nagyanyja házától. A kis utcát, amelyen végig kellett mennie, hogy a partra érjen, szépen gondozott virágágyások, ápolt gyümölcsfák szegélyezték. Az itt lakók igencsak adtak a külcsínre, hisz jórészt vendéglátásból éltek. Szobákat adtak ki, ahogy az ő nagyanyja is, míg fiatalabb volt. Most már csak … Olvass tovább

Hársfavirágzás

Összes megtekintés: 182 

Összes megtekintés: 182  Hársfavirágzás A hársfa illata bódít, tompít minden más érzetet. Szín, íz, hang egybefonódik, ocsúdik az emlékezet. Első és utolsó csók volt egy pirosló nyár-alkonyon. Bogárka szemből kidörzsölt álom egy fájdalmas hajnalon. Színtelen, íztelen sóhaj a hársillatba fogódzva magasra szállt, az ég felé. S esőcseppekben hullt vissza kondor fejemet simítva remegő lábaim elé.

Vágy

Összes megtekintés: 179 

Összes megtekintés: 179  Vágy Körülölel a langy-puha éj, s te, meggörnyedt, kis sikolyokkal tapogatózol közelebb. Hajlítanám eszterlánc-vékony ujjaidat. Még véded az embert, aki fél is? Ragyogni kezdenek a veríték-verte, isteni vágycsápok. Fölcsap szigorú örömünk. S hogy kicsapódnak a részecskék törékeny öblöcskéi, a megbékült ösztön néz arcodról ametiszt-tisztán.

Balaton

Összes megtekintés: 262 

Összes megtekintés: 262  Balaton Kék. Néha meg zöld inkább. Fehér taraját büszkén hordozza, köveken bucskázva tovább fodrozza. Elhiteti, hogy ő a tiszta ég, s a bodros felhőket szélben dagadó vitorlák hozzák, melyek a láthatár peremén a távoli kikötőt célozzák. A tihanyi torony mélyen benyúlva mint hű strázsa vigyázza a rakoncátlan habokat. Csitítja a tornyosulót, ha annak … Olvass tovább

A város

Összes megtekintés: 192 

Összes megtekintés: 192  A város Pulzál a város. Kilöki-beszívja a benne lakót. Fölemeli a torony-nagy házakat, szívére öleli a kábultan padra bukót. Sorházak katonás sorfalat állnak – egyenruhában, most ez a divat. Kis parkok szégyenlős szomorúsággal bújnak a környező bokrok alatt. Törött a mászóka. A hinta szakadt. Fémesen siklik a körúti aszfalt. Hirtelen megtorpan, csikorog, megáll. … Olvass tovább

Nyári zápor

Összes megtekintés: 194 

Összes megtekintés: 194  Nyári zápor A felhő kajla lába belóg a forró nyárba. Háztetőn kaparász már a mihaszna szél. Megemeli egy fűz gyönge-lenge ágát, így tölti ki rajta ide-oda vágyát. Ajtón és ablakon az eső kopogtat. Hagynám, hogy bejöjjön, de nem időz soká. Gyorsan elillan, mint a boldog pillanat, s nem marad utána, csak a fűzöld … Olvass tovább

Boszorkányszombat

Összes megtekintés: 237 

Összes megtekintés: 237  Boszorkányszombat Mély és sötét az erdő, elbújt a hold, a csillag. A fák árnyéka megnő, becsukódnak a gallyak. Fészkek hullnak a földre, rikácsolnak a varjak, és karmukat meresztve esnek embernek, vadnak. Megmozdulnak a bokrok, lassan csusszannak félre. Az éjszaka árnyai szállnak a rémült rétre. Összefogódzva járják a boszorkányok táncát, állati kéjt remélve köldökig … Olvass tovább