Könyvajánló: Egy régi történet

Összes megtekintés: 114 

Összes megtekintés: 114  Zsuzska asszony történetét anyai nagyanyám életének meghatározó epizódjain keresztül, mintegy mozaikszerűen mutatom be a kisregényben. A lelencsorból kiemelkedett nő hihetetlen akaraterejével és elszántságával magasan a többi szereplő jelleme fölé emelkedik, ahogy a mostoha körülmények között is megpróbálja összetartani a családját. A XX. század társadalmi-politikai változásai csak annyira kapnak szerepet a műben, amennyire a … Olvass tovább

Ősszel a levelek

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Ősszel a levelek Vénül a nyár, öregasszonyosan csatarászik a szélben. Bütykös ujjaival megpödri a fák levelét, majd adja az ősznek, hogy sárgára, pirosra befesse. Ám jó piktor az ősz, ezer árnyalatúra varázsol minden hullott, holt levelet. Lám, mintha csak élne!

Nyári este jambuszokban

Összes megtekintés: 81 

Összes megtekintés: 81  Nyári este jambuszokban Elüldögélek itt a nyári estben. Egy pók ereszkedik le ablakomra. Sötétedik, s a csend előkotorja a régi árnyakat. Levél se rezzen. Az éj beburkol. Átkarolja vállam helyetted is. Talán szerelmem óvja. Helyettem is szavakba szedve szólna. Mi egyre hallgatunk, magányra szántan.

A kérlelhetetlen

Összes megtekintés: 48 

Összes megtekintés: 48  A kérlelhetetlen Jéghegy a nyári rekkenőben. Nem csorran-csöppen, nem lágyul holmi szíre-szóra. Nem siet, nem késik, pontosabb, mint a svájci óra. Pengeéles, szabdal, ha kell, s ha kesztyűt dob, és felveszed, mint a borotvát, fend eszed. Mert érvek sora siklik le róla, így dermeszti a lelkedet.

Együtt: Tizenhatodik történet

Összes megtekintés: 55 

Összes megtekintés: 55  Judit egészen addig nem bocsátotta meg az anyjának, hogy elvált az apjától, míg ő is hasonló helyzetbe nem került. Gyerekkorában Pesten laktak, a Terézvárosban, egy szép nagy lakásban. Az apja szüleitől örökölték, régi, patinás bútorokkal berendezve. Ha egyik-másik osztálytársa fölment hozzájuk, Judit büszkén mutogatta a nappaliban a nagy zongorát meg a szobáját is, … Olvass tovább

Együtt

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  Együtt Együtt és mégis egyedül? Mellettem ül a hárs alatt, számolom a kérgen a rovásokat, míg beszél és beszél, hozzám is ér, mintha saját homlokán simítaná a ráncokat. Közöttünk bujkál egy gondolat, titok, mit nem mond el, mert tudja, hogy tudom, és nagyon fájna. Itthon ebédel, tiszta ruhája a szekrényben áll, ha kellek, … Olvass tovább

Meggyes kert

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Meggyes kert Ölelj át, meggyfa, hajoljunk erre, hajoljunk arra, keringjünk együtt, keringőt járjunk, parttalan vágyak, utolsó táncunk. Éles a balta, piros lé csurran, jaj, nem akartam, piros vér buggyan. Az ajtó bezárva, az ablak is zárva, öreg Firsz alszik, könnyű az álma.

Én nem látom…

Összes megtekintés: 65 

Összes megtekintés: 65  Én nem látom… Én nem látom az erdőt, csak az ilyen-olyan fákat. Ez itt akác, virágot bont, amott a nyárfa szöszmöszöl. Nem éreztem szerelmet, csak azt, hogy egyszer egy este megsimítottad az arcom. És nem tudom, mi a halál, csak azt tudom, hogy voltál, de már sehol sem talállak.

ne nézz a napba

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Ne nézz a napba ne nézz a napba csukott szemedben ezer darabra esik szét a sötét retinád csillagos ég meteor húz át rajta majd fényfüzér forog összefonódva mint kaleidoszkóp fordul a kocka aztán beáll egy furcsa farkasfogminta éles-reszelős a színe is erős-piros majd halvány-sárga s mint fekete lyuk magába rántja a mély-sötét pupilla … Olvass tovább

Emlékezés

Összes megtekintés: 74 

Összes megtekintés: 74  Emlékezés Hároméves voltam, még élt anyám. Pontosabban, már csak a haja és a szeme. Én játéktalicskában három szem szilvát toltam be neki az udvarról. Ennyi éves vagyok, mondtam, és egyenként kiraktam a félérett gyümölcsöket a hófehér takaróra. Ő mosolyogni próbált, de akár sírhatott is, mert könnyes volt a szeme. Most, hogy fázom itt, … Olvass tovább

Öt haiku

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  Öt haiku Grimaszok kora. A tükörben sem látszom. Vagyok is, nem is. Céltábla-arcom. Tapogatom sebeim, már varasodnak. Redők, barázdák. Kérgesedik a tölgyfa. Évül az ember. Megdőlök, ahogy illik a halál előtt, illedelmesen. A tél tavaszt hoz, az ujjaim rügyeznek. Talán lehet még!

A tónál

Összes megtekintés: 53 

Összes megtekintés: 53  A tónál Májusi eső. Hideg. Lúdbőröznek a parti fák. Egy-egy levél megrebben. Berzenkednek a vadkacsák. Halakat ringat a tó, a szél is segít neki. A fűzfa-függöny földig ér, a túlpartot elfedi. Egy csónak loccsan a nád közt, csorogna innen tovább. Az ember csak áll merengve. Fázik. Behúzza nyakát.

Egy nyári nap

Összes megtekintés: 149 

Összes megtekintés: 149  Egy nyári nap A hegyre fel, a völgybe le, kering velem a nyári nap, tekergetem, csavargatom a végtelen szalagutat. Bokámhoz ér egy pipitér, egy iszalag felém szalad, és átölel, nem enged el, a nagy úton velem marad. Madarat rejt egy vén bokor, most nem dalol a kis botor, rettegve ül, s egy hirtelen … Olvass tovább

A ördög nem alszik

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Az ördög nem alszik Az ördög nem alszik. Ferdén néz ránk, hullámokban lövell gyilkos fuvallatot. Itt éppen maszkabál folyik, kesztyűs kézzel, elegánsan érintjük meg egymást, épp csak egy kicsit, hogy mégse feledjük teljesen, együvé tartozunk. Mert az ördög véletlenül sem alszik el, s míg mi istenembert játszunk, látó szemünket is gyakran megvakítja. Ilyenkor … Olvass tovább

Magamban

Összes megtekintés: 142 

Összes megtekintés: 142  Magamban Kinn, az udvaron lompos csönd hever. A meszelt házfalon lusta, nagy legyek zsizsegnek. A sárga nap okkerba csúszik át. Az árnyak lába megnő, bohócai az estnek, kötélre csimpaszkodnak a száradó ruhák között. A létra második fokán ülök. Jó így, fáradtnak lenni. Lábamnál kutyám szöszmötöl, majd ásít nagyot, Nem jár most erre senki, … Olvass tovább

Sors

Összes megtekintés: 81 

Összes megtekintés: 81  Sors Lábára tekerődzött a sok oda-vissza, bütykein méri az időt. Arca hieroglifa, olvasni belőle senki se tud. Elhagyták fiai, és lánya, a szeme fénye, meghalt rég. Csak a férje maradt. Esténként elszundít nézve a tévét, ám egy dalra megébred mindig. Látod, öregem, mondja ilyenkor, vele elmentem volna szobára, olyan kedves a hangja.

Éjszaka: Huszonegyedik történet: Május éjszakáján

Összes megtekintés: 59 

Összes megtekintés: 59  Éjszaka volt, május éjszakája, akácfa- meg bodzavirágos. Játszott velünk a szél, hozta-vitte az illatokat. Mi csak álltunk a parton rendíthetetlenül, mint a mesebeli ólomkatonák. Odacövekezett minket a víz fodros locsogása meg az első szerelem félszeg sutasága. Én törtem meg a csendet: – Kész a matek házid? – Hány példa volt? – kérdezte Ő, … Olvass tovább

Éjszaka

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Éjszaka Már halk neszezéssel szállong a sötét. Idebenn a szobám négy sarka, látom, hogy összemosódik. Ringat az éjjel, nyílik az ösztönök tarka világa. Érkeznek az álmok, s messzire visznek. Ám visszatalálok, mert te velem vagy, mindig, amíg élünk.

Vasútnál

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Vasútnál Az árok mentén líciumbokrok, megül rajtuk a por, s a vasúti talpfák vastag olajszaga. Vonat indul vagy áll meg valahol, s a fémek nyikkanását képzeli hozzá a ki tudja, hányadik érzék. A súrlódástól forró lég megemeli a síneket, lebegnek, ameddig ellát a szem. Apró kövek görögnek a töltés oldalából a nagyra nőtt … Olvass tovább