Fény és árnyék: Tizenegyedik történet

Összes megtekintés: 106 

Összes megtekintés: 106  Ahogy öregedett, egyre inkább kerülte a fényt. Világéletében büszke volt hibátlan arcbőrére, formás alakjára. Mióta megjelentek rajta az első ráncok, a fényképeken igyekezett mindig a háttérben maradni, kinn a szabadban pedig árnyékba húzódni. − Lonci, drágám! Gyere ide mellém, a napra! Jót tesz az öreg csontjainknak – hívta a férje, aki a kerti … Olvass tovább

Az én bűnöm

Összes megtekintés: 140 

Összes megtekintés: 140  Terepszínű újra a reggel, az ég épphogy csak kék kicsit. Nyakadon göndör szőrök az álompihék. A gyűrött takarót magamra csavarom, ahogy kérge őrzi a fát. Óvom tőled a megszokott, kényelmes magányt. Közénk képzelek gyűrődő utat, helytelen szót, mi fönnakad a vékonyka fonalon, mely talán még minket összeköt. Lásd, mea culpa ez, hiszen pálcát … Olvass tovább

Árnyékból

Összes megtekintés: 90 

Összes megtekintés: 90  Árnyékvilág ez, sűrű erdő, összeborulnak fölöttem a fák. Futnék, de hajamba kap, és megvérzi arcom az ág. Gyökerek nyúlnak a bokám után, magukkal húznak a mélybe, de elképzelem, hogy besüt a nap az árnyak közé, s én gondolatban már kapaszkodom a fénybe.

A tisztaszoba hűvösében

Összes megtekintés: 96 

Összes megtekintés: 96  A tisztaszoba birsillatú hűvösében jó volt a dunyha-melegbe bújni. A mennyezet négy sarkában már bebábozódtak a régi mesék. Egy bútor reccsent csak a csöndben, ahogy az ágyhoz léptem betakargatni öreg nagyanyámat. Mindig nehezen aludt el, ahogy mondani szokta, éjjel mellemre ül a bánat. A falon, akárcsak gyerekkoromban, megmozdultak az utcai fények és árnyak. … Olvass tovább

A színek születése

Összes megtekintés: 142 

Összes megtekintés: 142  Még nem süt a nap, már nem süt a hold. A csillagok, mint zümmögő legyek, felragadtak az égi légypapírra. Homály borong. Köd vagy pára, akár a teremtés előtt, mikor az amorf anyag még csak fortyogott öntőformákra várva.Előbb egy kókadt virág az ablakomban, aztán a híd a folyón, oda meg vissza is, majd a … Olvass tovább

Első napom története: Ötödik történet: Anna szilvesztere

Összes megtekintés: 111 

Összes megtekintés: 111  Szilveszter napja volt. Reggel óta erősen fagyott odakinn, szinte kopogott minden a hideg, száraz levegőben. A fagy megdermesztette az ujjakat, az arcokat meg mozdulatlan maszkokká merevítette. A téli szünetben a kollégiumban maradó fiúk, lányok kedvét azonban nem sikerült „jegelnie”, mindannyian lázasan készülődtek az esti bulikra. Zümmögtek a hajszárítók, előkerültek a rúzsok, szemfestékek, ruhák … Olvass tovább

Sem ó, sem új

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Idő nincs. Sem ó, sem új év. A véges ember méri csak hogy mennyi volt, és mennyi lesz még. Időnként számvetést csinál. Éjfélkor az óramutató egy másodpercig áll, aztán megy tovább. A balga ember remél valami új csodát. Hogy miért teszi? Mert amíg csak él, az élet értelmét keresi.

Egyszer majd…

Összes megtekintés: 77 

Összes megtekintés: 77  Egyszer majd a hegyek völgyekbe borulnak, irányt vált a folyó, mint aki eltévedt, visszafele nőnek füvek és virágok, farkasok torkából lágyan szól az ének. Akkor letérdelnek büszke templomtornyok, mormolnak valamit a jámbor emberért, hisz “nem tudja, mit tesz”, s aki tudja, azért. Aki tudja, bújna lyukba, repedésbe, mint kövön napozó gyík, ha megriasztják, … Olvass tovább

Hópehelytánc: Tizenegyedik történet: Tollpihetánc – mese

Összes megtekintés: 89 

Összes megtekintés: 89  A hópihe sok-sok kis testvérével együtt felhő-anyja ölében üldögélt. Este volt már, s ahogy a sötét égen lebegtek, eltakarták a kerek képű holdat meg a körülötte zsizsegő csillagokat. Beborult. A kis hópihe kíváncsi természetű volt, felhő-anyját kérdezgette: – Mi van ott, alattunk? – Az a föld, gyermekem. – És milyen az a föld? … Olvass tovább

Hópihetánc

Összes megtekintés: 99 

Összes megtekintés: 99  Fenn a magasban, égi mezőben nagy vigalom van. Megtelik minden szféra-zenével, hallani véli, s ámul az ember. Hópihe táncol, libben az ágra, úgy igazából most szaporázza. Hajnalig ropja, alszik utána, s csönd települ a hófödte tájra.

November-2020

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Görnyedt öregember az ősz. Botja segíti, botorkál, kaparászik az avarban, és ködbe törli az orrát. Vaksi szemével alig lát, egy vén tölgyfának ütődik. Rákárog a varjú, mérges, rebben a szárnya, odébbáll. Elmúlik hát ez az év is. Majd hó hull, elhallgattatja jajainkat. A halottak nem sírnak. Az élőnek fáj.

A könyvtolvaj

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  A könyvtár zárva volt. Az eső zuhogott, tócsákban állt a víz a járdán. − Felújítás van, vagy mi? Igaz, a múltkor panaszkodott az egyik könyvtárosnő, hogy ha nagy eső esik, mindig beáznak, hát akkor éppen ideje volt, hogy csináljanak már végre valamit, mert focizni tudnak a futballisták fűtetlen pályán is, ha tudnak, de … Olvass tovább

Tollpihék: Huszadik történet: Tollpihe

Összes megtekintés: 57 

Összes megtekintés: 57  − Tuggyátok, az úgy vóut, hogy aratni jártunk napszámba. De messzire ám! Nem lehetett minden este hazagyünni, mer mán hajnalba kelni kelletett, oszt dologra! Ott aludtunk a gazda főggyín, a jányok, asszonyok a csűrben, mi, emberek meg a csillagvirágos íg alatt, ki erre, ki arra. Meleg nyár vóut, nem fáztunk, csak hajnaltájt hullott … Olvass tovább

“Hová lépsz most…”

Összes megtekintés: 60 

Összes megtekintés: 60  Itt nincsen nyüzsgés, nincs zsivaj, kívül reked az utcazaj, a perc íze, színe, szaga, az enyém-tiéd örök vita, itt ünnepi a neszezés, éppen, mintha templomba lépsz, ott tömjén fogad és ima, itt a könyvek illata, itt megáll a téridő, jelenben van múlt, jövő, pedig csak nyomdafesték és lapra lap, de adja magát, hogy … Olvass tovább

Tollpihék

Összes megtekintés: 79 

Összes megtekintés: 79  Hó esik? Vagy kiszakadt odafönn az angyalok dunyhája? Tollpihék szállonganak tetőkre, didergő fákra. Az ember megáll a sűrű hófehérben, kutatva föltekint. Talán, ha találna az égben valahol valakit. Hunyorgó szemét a pelyhek eltakarják. Egy pillanatra azt hiszi, hogy homlokát puha kezek simítják.

Édes otthon – egy percben

Összes megtekintés: 72 

Összes megtekintés: 72  Nyár. Hőség. Költözködés. Bútor szét, harmadikról le, kocsira fel, Szolnokról Pestre el, kocsiról le. Be. Fel nincs. Hegedű utca. Egy vonónyi. Földszint, udvari szoba-konyha-spájz. WC kinn, a folyosó végén. Férj, feleség, gyerek. Anyós. Utóbbi a spájzban. Honfoglal. Átkoz. Édes, kis feleség: − Ah, azért a szép, napfényes lakásért… Önző férj (kőszívű): − Kellett. … Olvass tovább