ne nézz a napba

Összes megtekintés: 31 

Összes megtekintés: 31  Ne nézz a napba ne nézz a napba csukott szemedben ezer darabra esik szét a sötét retinád csillagos ég meteor húz át rajta majd fényfüzér forog összefonódva mint kaleidoszkóp fordul a kocka aztán beáll egy furcsa farkasfogminta éles-reszelős a színe is erős-piros majd halvány-sárga s mint fekete lyuk magába rántja a mély-sötét pupilla … Olvass tovább

Emlékezés

Összes megtekintés: 78 

Összes megtekintés: 78  Emlékezés Hároméves voltam, még élt anyám. Pontosabban, már csak a haja és a szeme. Én játéktalicskában három szem szilvát toltam be neki az udvarról. Ennyi éves vagyok, mondtam, és egyenként kiraktam a félérett gyümölcsöket a hófehér takaróra. Ő mosolyogni próbált, de akár sírhatott is, mert könnyes volt a szeme. Most, hogy fázom itt, … Olvass tovább

Öt haiku

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Öt haiku Grimaszok kora. A tükörben sem látszom. Vagyok is, nem is. Céltábla-arcom. Tapogatom sebeim, már varasodnak. Redők, barázdák. Kérgesedik a tölgyfa. Évül az ember. Megdőlök, ahogy illik a halál előtt, illedelmesen. A tél tavaszt hoz, az ujjaim rügyeznek. Talán lehet még!

A tónál

Összes megtekintés: 55 

Összes megtekintés: 55  A tónál Májusi eső. Hideg. Lúdbőröznek a parti fák. Egy-egy levél megrebben. Berzenkednek a vadkacsák. Halakat ringat a tó, a szél is segít neki. A fűzfa-függöny földig ér, a túlpartot elfedi. Egy csónak loccsan a nád közt, csorogna innen tovább. Az ember csak áll merengve. Fázik. Behúzza nyakát.

Egy nyári nap

Összes megtekintés: 149 

Összes megtekintés: 149  Egy nyári nap A hegyre fel, a völgybe le, kering velem a nyári nap, tekergetem, csavargatom a végtelen szalagutat. Bokámhoz ér egy pipitér, egy iszalag felém szalad, és átölel, nem enged el, a nagy úton velem marad. Madarat rejt egy vén bokor, most nem dalol a kis botor, rettegve ül, s egy hirtelen … Olvass tovább

A ördög nem alszik

Összes megtekintés: 45 

Összes megtekintés: 45  Az ördög nem alszik Az ördög nem alszik. Ferdén néz ránk, hullámokban lövell gyilkos fuvallatot. Itt éppen maszkabál folyik, kesztyűs kézzel, elegánsan érintjük meg egymást, épp csak egy kicsit, hogy mégse feledjük teljesen, együvé tartozunk. Mert az ördög véletlenül sem alszik el, s míg mi istenembert játszunk, látó szemünket is gyakran megvakítja. Ilyenkor … Olvass tovább

Magamban

Összes megtekintés: 146 

Összes megtekintés: 146  Magamban Kinn, az udvaron lompos csönd hever. A meszelt házfalon lusta, nagy legyek zsizsegnek. A sárga nap okkerba csúszik át. Az árnyak lába megnő, bohócai az estnek, kötélre csimpaszkodnak a száradó ruhák között. A létra második fokán ülök. Jó így, fáradtnak lenni. Lábamnál kutyám szöszmötöl, majd ásít nagyot, Nem jár most erre senki, … Olvass tovább

Sors

Összes megtekintés: 83 

Összes megtekintés: 83  Sors Lábára tekerődzött a sok oda-vissza, bütykein méri az időt. Arca hieroglifa, olvasni belőle senki se tud. Elhagyták fiai, és lánya, a szeme fénye, meghalt rég. Csak a férje maradt. Esténként elszundít nézve a tévét, ám egy dalra megébred mindig. Látod, öregem, mondja ilyenkor, vele elmentem volna szobára, olyan kedves a hangja.

Éjszaka: Huszonegyedik történet: Május éjszakáján

Összes megtekintés: 59 

Összes megtekintés: 59  Éjszaka volt, május éjszakája, akácfa- meg bodzavirágos. Játszott velünk a szél, hozta-vitte az illatokat. Mi csak álltunk a parton rendíthetetlenül, mint a mesebeli ólomkatonák. Odacövekezett minket a víz fodros locsogása meg az első szerelem félszeg sutasága. Én törtem meg a csendet: – Kész a matek házid? – Hány példa volt? – kérdezte Ő, … Olvass tovább

Éjszaka

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  Éjszaka Már halk neszezéssel szállong a sötét. Idebenn a szobám négy sarka, látom, hogy összemosódik. Ringat az éjjel, nyílik az ösztönök tarka világa. Érkeznek az álmok, s messzire visznek. Ám visszatalálok, mert te velem vagy, mindig, amíg élünk.

Vasútnál

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Vasútnál Az árok mentén líciumbokrok, megül rajtuk a por, s a vasúti talpfák vastag olajszaga. Vonat indul vagy áll meg valahol, s a fémek nyikkanását képzeli hozzá a ki tudja, hányadik érzék. A súrlódástól forró lég megemeli a síneket, lebegnek, ameddig ellát a szem. Apró kövek görögnek a töltés oldalából a nagyra nőtt … Olvass tovább

Kertben

Összes megtekintés: 83 

Összes megtekintés: 83  Kertben Gyűrűző testek igyekeznek, ragacsos nyákon csúsznak előre. Vannak szárazak, reszelősek, percegő lábukat dörzsölik össze. Én egy csiga szeretnék lenni, kinn a szarvamon ülne a lélek, semmit nem látnék, nem hallanék, de érezhetném ízét a szélnek, érdes kérgét százéves fának, s nebáncsvirágként húzódnék vissza házamba, hogyha bántanának.

A padláson

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  A padláson A padláson ruha szárad. Csonttá fagyott vásznak lógnak a kötélen. A cserepek között sivalkodik a szél. Patyolat-illat keveredik a korom zsíros, fekete szagával. A ruháskosárban a lepedők, mint összecsukott szárnyú, nagy, fehér madarak, elülnek. Óvatosan hajtogatom, nehogy eltörjem őket véletlenül.

József Attila születésnapjára – 2020

Összes megtekintés: 64 

Összes megtekintés: 64  József Attila születésnapjára – 2020 Te mondtad, még nem nagy az ember, s hogy szeret játszani. De lásd, egyre veszélyesebb játékai vannak. A kezét kellene megkötözni annak, ki behódol a hadnak, s játssza a szolga ostobát. A Mama s az isten is árván hagyott, így hát gondjukat magadra vetted. Bár áldozta volna föl … Olvass tovább

Ilyen szép a világ: Tizenkettedik történet: A Szép

Összes megtekintés: 73 

Összes megtekintés: 73  A világ olyan, amilyen. Se nem szép, se nem csúnya, egyedül az ember látja elbűvölőnek vagy rútnak. Van, akinek a csöndes alkonyi táj tetszik fenn a hegyen, más meg a reggeli, nagyvárosi nyüzsgést szereti nézni. Szép lehet, amit látunk, hallunk, de érdekes módon a többi érzékelésünk ehhez a fogalomhoz nem társítható. Nem mondjuk … Olvass tovább

Ez most nem olyan

Összes megtekintés: 97 

Összes megtekintés: 97  Ez most nem olyan Mint riadt bogár, az ember, megbújik, kivár, befele él. Elcsöndesült öregekkel már csak a böjti szél beszél. Ez a húsvét most nem olyan, lásd, nem rólad szól, Istenfia. Az ember vérzik, sebe van, övé a töviskorona.

Szebb új világ

Összes megtekintés: 78 

Összes megtekintés: 78  Szebb új világ Egy új világot álmodunk, talán nem is magunknak. Diófa sem terem az ültetőnek. De nézni jó, hogy egyre több levél borítja ágait, s az árnya enyhet ád a fáradónak. Egy pillanatra megpihenhetünk mi is figyelni téged, újraéledő világ.

Uram, te tetted?

Összes megtekintés: 61 

Összes megtekintés: 61  Uram, te tetted? Nőnek a rücskök, sorjáznak egyre, falánk csápok burjánzanak. Körmömmel vájnám, tipornám össze, ragacsos nyákuk hozzám tapad. Uram, te tetted? Ily nagy a vétkünk? De miben vétkes a barackfaág? Reggelre megmarta a fagy, lehullott róla az összes virág.