Végzetünk

Végzetünk Már hiába mondasz megálljt, Már késő minden félelem, Vagy hogy bárki visszatartson: Sírva-nevetve jössz velem. Hogy boldog leszel, nem ígérem, Mellettem fogsz sírni sokat, De lesz majd talán alkalom Kezembe fogni arcodat. Sós bánatod megérzi szám, Könnyed a szívemre pereg S akkor ismét megértem majd, Hogy nincsen más út, csak veled. Fejem majd öledbe … Olvass tovább

Anyám, édesanyám

Napsütéses vasárnap reggel volt. Elmegyünk kirándulni, mondta Anyám, és mosolygott: a fogaskerekűvel megyünk. Ritkán mosolygott, és mi a bátyámmal örültünk. Megfogta a kezünket, kisétáltunk a villamoshoz, egy nagy téren egyszer átszálltunk egy másik villamosra és három megálló után leszálltunk. Megcsodáltuk a fogaskerekű vasutat, aminek fogaskereke volt, jegyet váltottunk és felszálltunk rá. Mentünk fel a hegyre … Olvass tovább

A tér – 2. helyezett

Szervusz. Gyere be. Már vártalak. Nagyon esik? Pocsék idő van odakint. Vedd le a kabátod. Valóban, még sohasem voltál nálam? Nézz körül. Örülök, hogy tetszik. Az a kép? Nem, nem absztrakt. Lépj távolabb, úgy nézd. Az alkotóját nem ismerheted, nem publikál. Műkedvelő. Azt hiszem, műkedvelő. El se hinnéd, ennek a képnek története van. Foglalj helyet. … Olvass tovább

Te vagy

Te vagy Te vagy. Oly egyszerű titok. Nem kérsz. Csak adsz szüntelen. Csak vársz, hogy egyszer rád nyitok S én megtérek hozzád hűtelen. Miért, hogy hozzád bújni jó S máskor messze kerget furcsa láz, Védesz, mint húsát a dió És téged bolyongásom megaláz. Ha érzem, hogy menni kell megint, Talán érted, mi űz szerteszét S … Olvass tovább

Tengerpart

Tengerpart Mikor a tengerbe léptél, – a homokban feküdtem, úgy figyeltelek -, eléd szaladt a hab, vízfodor, bokád nyalta körül, majd később térdedet, tudtam, most a combod jön, majd csípőd, kebled, formás vállaid, beléd felejtkezve néztelek, vágytam, e perc örök lenne bárcsak itt, hogy míg vágyak és évek zuhannak rajtam át örökre lássam csodás harmóniád. … Olvass tovább

Úton – 1. helyezett

Igen, most el kell mondanom mindent, az egész életemet, tudom, apa, hogy ezt akarod és ez az én kötelességem is. Nagyon régen találkoztunk utoljára, megértem, hogy nagyon kíváncsi lehetsz, mi történt velünk azóta, hiszen semmi hírt nem kaptál rólunk már… hány is? már vagy negyven esztendeje. Hogyan is kaphattál volna, hiszen te akkor meghaltál, nemsokára … Olvass tovább

Játék két hangra és a csendre

(Hangjáték) (Női cipő kopogása, férficipő kopogása, majd megint a női cipőé.) A LÁNY HANGJA: Már egy órája követ. Akármerre megyek, jön utánam. Ha megállok, ő is megáll. Ha elindulok, a nyomomban marad. Egészen biztosan engem követ. Kétszer is összeakadt a tekintetünk. De tíz lépésnél közelebb egyszer sem jött. Végigmászkáltuk már az egész várost. Kezdek elfáradni. … Olvass tovább

Jevgenyij Jevtusenkó: Nem csak…

Jevgenyij Jevtusenko: Евгений Евтушенко … Нет, мне ни в чём не надо полавины! Мне дай всё небо! Землю всю положь! Моря и реки, горные лавины ― мои! Не соглашаюсь на делёж! Нет, жизнь, меня ты не заластишь частью. Все полностью! Мне это не плечу, Я не хочу ни иоловины счастья, ни полавины горя не хочу! … Olvass tovább

Gilbert Keith: Chesterton – Sille István fordítása

Gilbert Keith: Chesterton Elégia egy falusi templomudvarban Ki munkált Angliáért, Annak otthon sírja van S madara Angliának. Fölötte elsuhan. Ki messze, Angliáért Űzött hulló csillagot, Ó jaj, jaj Angliának, Annak van sírja ott. Ki igázta Angliát Törvénnyel, gőgösen, Ó jaj, jaj Angliának, Nincs annak sírja sem. (1966. IV. 11. – 1972. X. 29.)

„Az állam én vagyok”

„Az állam én vagyok” Locsogunk, fecsegünk, értekezünk, Mindenre van elméletünk. Nyírunk, fúrunk, beteszünk, Semmitől sem sül ki a szemünk. Már megint annyit csépeljük a szót: Máshol nem keresnénk meg a kenyérre a sót. Amíg van prémium és fizet az állam, Munka nélkül sem kopik fel az állam. Sille István

NOVELLÁI – 1. helyezett

A találkozás csodája Kinézek az ablakon: felhők vonulnak alant. A földet nem látni, a fehérség fölött azúr kékség vakít. Csak az óráról tudom, hogy félúton vagyunk. Alig egy óra és a gép leszáll. Valahol messze te most indulsz elém. Tömör hajad hullámzik nyakszirted fölött, ahogy utolsót simítasz rajta. Már rajtad a kabát, kezedben a kulcs- … Olvass tovább