A farkas

A farkas Farkas vagyok, házak közt lakom, kerestem, de nem leltem boldogságom. Kutyának neveltek, hűséges házi állatnak, oda dörgöltem magam a nagyvárosi járdának. Utaztam villamoson, szerettem az embereket, de féltek tőlem, s tudták, én még jobban félek. Mennyi dobbanás, mennyi fájdalom, belvárosban éltem, de a pusztához tartozom. Felégették szőröm, meg is rúgdostak, befogadtak végül körúti … Olvass tovább

33

33 Harminchárom éves leszek, s még mindig nem tudom, mit miért teszek. Szép csecseket ruhákból bontok, valahol megnyomtak rajtam egy apró gombot. Azóta kocsmák szegletét járom, van pénzem, ruhám, beutazom a nagy világot. Jó ideje nem érzek már semmit, kopott lelkem, mint szél suhan Münchentől Budapestig. Felveszem legszebb zakóm, három diplomám, sikereim az ablakon kihajítom. … Olvass tovább

Egy.

A kétkedő Jézus Ha lehettem volna ember, mindent kipróbálok. Járjon át a vész, belül mit se változok. Személyiségem ledobtam volna, mint használt ruhát, oldozza fel más bűneiteket, hadd süllyedjen el a világ. Mentse meg magát Apám félresikerült népe, inkább a bárányok a réten az ő tükörképe. És csináltam volna a semmit, a sötétben elveszve, mozdulatlan … Olvass tovább

Szerpentin

Szerpentin A csokoládéutak led lámpái. Rezgő hártyák az autó hangfalakon. Alattunk szakadékok szédülnek, féktelen szerpentin suhan homlokodon. Tömött füst néhány négyzetméteren, szárnyaló hajjal jön be a huzat, visszapillantóból lopkodom emlékeimbe márvány arcodat. Felcsapott lábbal kezdődő mezítelenség, vágyaim fényszórói bekapcsolódnak, a meglopott égbolt csillagai sötét felhők mögül kacsintanak. Nem mondom, hová megyünk, jöjj velem bekötött szemmel, … Olvass tovább

A folyók habjai hazudnak

A folyók habjai hazudnak A folyók habjai hazudnak, magányod a partról igazabb. Ott még belefúlni se lehet, csak a semmik, csak a miértek. Az egész világ sűrűsödik bennem, mint kibontatlan online üzenet, oda teszem könnyű kezemet, hova mások rozsdás szívüket. Megérintem az éjszaka morzsáit, ujjaim közt a mosolyod is szétmállik. Vágyaink konzervekben pihennek, szagtalanok és … Olvass tovább

Felhő, karcoló

Felhő, karcoló Felhőkarcoló voltál, én építettelek, kocsonyás szemű lettem, annyit néztelek. Isten vacog a gangon, lehet, hogy részeg, vagy csak az egerek rágnak egy lécet. Úgy értél bennem véget, mint egy hétvége, csendes reggel, magam vagyok végre. Minden voltál, hozzád ragasztottam az eget, felhőkig énekelték az utcák, hogy szerettelek. Most semmi vagy, üres pohár, borral … Olvass tovább

A szeretet ösvényei

A szeretet ösvényei Horpadt homlokú partok sivatagjai, tükrök süllyednek száradt arcomba. Projektoron úszik el egy nemzedék, vágtázó szívek ugranak a titkokba. A szeretet ösvényei nem puha párnák, felhőkben fürdenek a mocskos egek, világunkat mint tengerek szétválasztják a lassú pusztulatban heverő reggelek. Felismerni az üresség végtelenjeit, vagy csak megmerítkezni a vasárnapokban, elengedett lámpáid zuhanása legsötétebb önmagadban. … Olvass tovább

Mustáros égbolt

Mustáros égbolt Mustáros égboltokat lélegzem és ízetlen esőket nyelek. Tányér vagyok a teraszon, rám szállnak a lusta legyek. Ne keress bennem válaszokat, kövér hold terül el hasamon, csak nézzük, ahogy a párás éjszaka kihajol az ablakon. Mossuk össze magunkat a kádban, körvonalainkat pasztelozza a víz, nem én rajzoltam ilyenre, lecsuklik számban halk szavad, forró íz. … Olvass tovább

Feladataim

Feladataim Megállni azon a ponton, ahonnan már nincs visszafordulás. Megérteni a világ minden nyelvének hullámzását. Rendszerezni a rendszertelenséget, észrevenni a rendetlenségben a rendet. Imák nélkül imádkozni. Egyáltalán nem is imádkozni. Minden nap találkozni önmagammal, a lecsupaszított, néma valósággal. Ébren lenni az álomban. Megfeszülni. Tudni, hogy nem elég lebegni. Elmerülni a szavak közti óceánokban. Tekintetekben elmerülni. … Olvass tovább

én nem akarok verset írni

én nem akarok verset írni én nem akarok verset írni gondolataim rendbe szedni elindítom csak őken bátran guruljanak le a lépcsőházban vegyenek fel olyan formát amilyenek a pöttyös labdák pattanjanak le szép arcodról vagy üvöltsük együtt hogy gól lenne akkor közös élmény maga módján mindenkié gondolhatna hozzá bármit szoknyából kivillanó vádlit vagy csuklós buszt a … Olvass tovább

Recskapatak

Recskapatak -Na, ezzel a címmel biztos nem fogjuk lehozni. Valahogy éreztem, hogy nincs értelme kérdezni, hogy miért, vagy érvelni azzal, hogy ez egy létező hely, vagy hogy egy szó önmagában, környezetétől függetlenül aligha értelmezhető, azt pedig végképp nem akartam mondani, hogy utálom ezt a prűdséget. Ha szép, színes virágok képét tenném a szöveg helyére, ami … Olvass tovább

Szelíd teremtés

Szelíd teremtés Az volna jó, ha nem írnék többet, csak neked mondanám el titkaim, apró darabokból raknánk ki az egészet, és szavak helyett összeérnének vágyaink. Közelségedtől részegen átfordulnék az ágyon, múlton, egész világomon. Szemed zöld tengerébe merülnék a nehezen értelmezhető koordinátákon. Fotelből lesnénk párolgó életünk, mint egy kedvenc régi filmet, sokadjára is visszanéznénk, tudva már … Olvass tovább

A pizza

Azt képzelem, hogy könnyű léptekkel szökkelek hazafelé, enyhén elrugaszkodva a retkes aszfalttól, és amint átkelek az úton, egy autó elcsap, és meghalok. Ez nem valami szomorú halál, és nem is feloldozó vagy nem is tudom, milyen van még. Nem ránk boruló sötétség, nem vigasztalhatatlan, nem a földcsomók koppanása a még félig kilátszó koporsón. Azt képzelem, … Olvass tovább

Patak vagyok

Patak vagyok Patak vagyok. Medertelen. Holnapra folyóvá szélesedem. Elringatom az egész várost, partomra ülnek fiúk és lányok. Kezükben borral, vagy egymás kezével, nézik hullámaim, csendes szívverésem. Fehér hajók vágják föl testem, tükröd vagyok, mint te nekem. Fülhallgatókba bújtak dalaim, vidd magaddal kopott kavicsaim. A mélységem ismeretlen, mint a kádban, ússz bennem.

Némaság

Vonat. Mindegy hova. Csak úgy felszálltam, talán Békéscsaba, persze jobb lenne Párizs, bár ez mondjuk egyáltlán nem biztos, simán történhet velem valami kiszámíthatlan bárhol, Párizsba meg nem lehet csak úgy elmenni, vagyis csak úgy lehet elmenni, hogy akkor most Párizs, nem lehet véletlen célpont. Az Eiffel alján megállni, mert nincs nálad elég pénz, hogy felmenjél, … Olvass tovább

Takarj be!

Takarj be! Takarj be, én mindig fázom. A mosolyomtól nem látszom. A csikkek a tálban felhőkarcolók, a szádba bújok, ott vagyok jól. A hajad még itt van, annyi hónap után, a falak bámulnak, de nagyon bután. Lehet kutyaszőr is, vagy macska, tudjuk, hogy nincs semmilyen csoda, ami megmenthetné a nappalokat, éjszaka add oda magad még … Olvass tovább

Tátogás

Kicsöngettek. Most akkor az egész a tied. Az egész nyár fürdőruhával, kéthavi léted szétfolyásával mindenféle fesztiválok összevizelt falain meg összekukázott kalandokkal. Most, hogy az elején vagy, most még elképzelheted, hogy milyen legyen a nyarad. Ülhetsz mondjuk otthon, és nézhetsz természetfilmet a kanapéról. Például riadt tekintetű, tátogó halakat a hálóban, vagy aztán rájössz, hogy csak a … Olvass tovább

A kozmosz éneke

A kozmosz éneke Én nem ismerem a csillagokat, nem tudom, a bolygók hogy mozognak. Nem ismerem saját rendszerem, hogy mért gyúlnak fények bennem, és mért alszanak ki a lángok, hogy mit, miért csinálok. Majd egyszer, majd megteszem, azt, ami jó, ami igazán jó nekem. Pedig mindig azt kéne, úgy mondják, de lehet a saját vesztem … Olvass tovább

A film

A tévedés az, hogy van eleje meg vége. Mint a filmekben, jön a stáblista, ha összejött a nagyonjóképűfiú a nagyonszéplánnyal. A filmek az idő kiragadhatóságát hazudják, és én el akarom hinni ezt a hazugságot, hogy könnyebb legyen a létem. Ha képes vagyok megélni ezeket a kiragadott pillanatokat, akkor boldogság is lehet, vagy valami hasonló egy … Olvass tovább

Elveszett bennem néhány tenger

Elveszett bennem néhány tenger Elveszett bennem néhány tenger, aki rég ismert, már nem ismer fel. Kiszáradt part a fehér arcom, szemüveggel világom takargatom. Lelkem köré híztam nyolcvan kilót, szívemből mint sünike, a múlt kilóg. Megsimogatom a repedező falakat, ők látták, hogy hullottak a sugarak. Elaludnék ismeretlen betonon, vagy lennék hajléktalan körúti padon. Csak múlna már, … Olvass tovább