Karma

Előző életemben Buszmegálló lehettem Vártam folyton a buszom Mint pártában maradt menyasszony A pirkadatot vártam éjjel Nyíló kikeletet télen Szárazságban az esőt Délelőtt az utcaseprőt Beton kulcsolta lábam Mozdulatlan rabságban Hordozom az ősi átkot Valamire folyton várok

Hódolat

Nagy László Asszociációk keresztapja! Gyűszűbe gyűrt tengerek kapitánya Megsebzett habokat szelnek pengeéles hajók Ha viharos dalaid kapaszkodnak a vitorlákba Ha esti esőben szavalsz Hallgatják földi angyalok, a fák És nézik mélán az aszfalt ezüsthídját Tüzed, nyarad szikrát vet, éget És pattanásig feszül a sírás hangszalagja Hogy tudna más így feszülni a szivárványra?

A legközépsőbb királyfi balladája

A királynak volt hét fia Mind délceg dalia A középső, a negyedik Ervin, vagy Erik Anyja sem tudta, melyik Nem gondolta, hogy megéneklik Gyereknek felnőtt, felnőttnek gyerek Átlátszó volt, mint az üveg Nem volt érdekes hobbija Sem szőke loknija Nem volt nagyon sármos Inkább pattanásos Olvasgatott a sarokban Nem is látták naphosszat Ervin (vagy Erik) … Olvass tovább

Szemébe néztem

Vasbeton fal mögött Őriztem a szörnyet Vigyázzba állva Tágra nyílt szemmel Figyelmem lankadatlanul Függött a reteszen Hiába volt a rabom Uralkodott fölöttem Egy reggel mégis Bátorságom összeszedtem Sarokba dobott kardom Végre kifényesítettem A mázsás kapu nyílt Csikorogva engedve Szívem hevesen dobolt Mellkasom szétvetve Szemem lecsuktam Még egy percre Majd ketten álltunk ott Szemtől szembe A … Olvass tovább

Lélekheg

Mint törött váza Amit összeillesztenek Gondos kezek És erős ragasztóanyag- tól egyben marad De semmilyen sajnálat Sehány bocsánat Semmi csoda Újjá nem varázsolja Nem lesz ugyanaz soha Lelkünk sebei is összeforrnak Begyógyulnak De mint csont a hidegfrontra Emlékezetet a múltra Mint vázán a vonal Kitörölhetetlenül Örökre megjelöl De rajtad áll, hogy viseled Mert nem csak … Olvass tovább

Aranykor után

Régi házak homloka ráncos Betört üveg mögül dohos hideg lehel Szürke kopott kabátos aggok Sáros utcán terepszínű kísértetek Zuhanni indult cserepek sora Megtört gerincű tetőről Bedőlt kútkáván mohapárna Mellette lyukasra vásott vödör Ház előtt korhadt lóca Embermagas gaz ringja körül Templom oldalán meztelen tégla Sütkérezik szemérmetlenül Elvadult szőlőindák sorában Derékba tört, egykor büszke meggyfák Rogyadozó … Olvass tovább

Októberi dráma

Beengeden a szememen át Az október minden árnyalatát A színek ezer arcát Festők látomását Őszkirálynő ruhája Bíbor bársony uszálya Tündököl fenséges pompában Tüzes lombkoronákban Út szélének árva fája Mézédes ragyogó sárga A Nap szőke hugocskája Arcod mosod mosolyába Rezgő kukoricatábla Óarany oszlopsorába Víg szellő bújkálva Csábít lenge táncba Harsány zöldessárga Felhő ül a faágra Bánatát … Olvass tovább

Srácok a téren

Harsányan ordibálnak Gőrdeszkával ugrálnak Cifrán káromkodnak Gyermekei baljós kornak Szájukból cigi lóg Szívükben analóg A digitális bánat Nem szeretnek csak járnak Uncsi minden, ami felnőtt Csak adj nekik egy képernyőt Ők sem tudják, mi a menő A divat sem kötelező Lődörögnek céltalanul Nincsen semmi feladatuk Nem kérdezi tőlük senki Mi akarsz, fiam lenni Drága cipő, … Olvass tovább