Nincs versem márciusra

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Nincs versem márciusra, a Tél a Tavaszt mind ellopta, kertek alatt elrohanva, havat szórt a kis falunkra. Nincs versem márciusra. Földek mélyén rásimulva, magok várnak önmagukba, börtönükből szabadulva. Nincs versem márciusra, írnék szépet, de szél elfújja. Nincs versem márciusra, Kikelet vár, – elindulna -.

A Búzavirág

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  A fehér táj lassan levetette hótakaróját, a fák megrázták magukat és a felkelő nap felé fordították tekintetüket. A madarak vidáman ugráltak bokorról-bokorra és csiripelve köszöntötték a földből kibújó apró hóvirágokat. Az erdő éledezni kezdett, a nyulak és az őzek boldogan szökdelve a mezőn, pajkos játékba kezdtek. – Mi ez a zaj? A kis … Olvass tovább

Tél végén

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Éjjel süvített a szél a házunk fölött, hegycsúcson át, a fenyők között borzolta a fákat, kavarta a havat ropogtatta a jéggé fagyott tavat. A köd fehéren szitált  ablakunkra, Távolban homályos jéghegyek, Egy felhő árván úszott az éjben, és friss havat szórt otthonunkra. Messze, a hideg völgy mögött leselkedve, Tél subájában dideregve, Tavasz bújt … Olvass tovább

Elmúlás húrjai

Összes megtekintés: 112 

Összes megtekintés: 112  A fiatalság messze távol rohan, az idő elszáll szorgosan, a szépség mi egykoron arcunkra ült, múló feledésbe merült. Fiókban megsárgult képek, kopott papíron homályos múlt. Évek intenek búcsút a létnek, és egy könnyed égi dallam, mely fülünkbe suttog halkan, megpendíti a húrt.

Örök szerelem

Összes megtekintés: 92 

Összes megtekintés: 92  Csörgedező patak, a kék égbolt, az élet reménye, a júliusi Hold, a nyár melege, a tücsök zenéje mind ott volt, és mi álltunk egymással szemben, madarak énekeltek, a fák lombjai közt őzek lépegettek, szelíd, ezüst karként átölelt az éj, és a Hold mennyekig repített. Szélsebes patak, a szürke égbolt, az élet meséje, a … Olvass tovább

Isten kezéből vigasztalás

Összes megtekintés: 242 

Összes megtekintés: 242  A bolygó dühöng és az óceánok a medrükből kilépő méltóságok, végtelen tengerek, folyók és tavak, lázadva vergődnek, morajlanak. Könyörtelen félelem nevetve arat, a földön lassan már semmi nem marad. Csak a néma kín, a jajszó hallatszik, létünkre a szenvedés napja hajnallik. Szívünkre kéreg ül, a hold sem hegedül, égen néma zeneszó, imává nemesül. … Olvass tovább

Téli csend

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  A falura szürke köd szitál….. ezüst fény játszik a sötéttel, hófehér füst száll az égre, az öreg kémény pöfékel. Tűz melegénél pihen a család, fogason szárad a viharkabát, hazatérő a csend asztalánál, kezét melengeti gyertya lángján. Téli alkony nesztelen leszállott, és mint apró, fehér kis virágok, éjszakában zenélve, táncolva, szikrázó pompával ragyogva, – … Olvass tovább

A kis fenyőfa

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Sírdogál a kis fenyőfa, havas ága, havas lombja. Erdő népe körbe zsongja, feldíszíti mosolyogva. Ágaira dió kerül, lombjaira gömböcske ül. Felvidul a kis fenyőfa, boldogság és csupa pompa. Domboldalon gyerekzsivaj, szánkót húznak – angyalkacaj -, hóembert is építenek, nevetnek a tűlevelek. Kis fenyőből karácsonyfa! Mennyi fénylő csillag rajta! Fejét büszkén égre tartja, csendben … Olvass tovább

Fagyott kis ház, domb oldalán

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Ha majd mi is messze járunk, mint, ágtól-levél tovább szállunk. Szomorú lesz, értelmetlen, a havas ház az édenkertben. Behavazott kapuin túl, ajtó résén hideg szél fúj. Esti ködben fáradt árnyak, nem játszanak több színházat. Ablakain fehér dér ül, sápadt, árva köd sem enyhül. Kandallóban fahasábok, sírva álmodják a lángot. Elfelejtett képek között, papír … Olvass tovább

Karácsonyi mese II. – Télapó –

Összes megtekintés: 68 

Összes megtekintés: 68  December érkezett – karácsonyi mese II. Télapó Beesteledett.A hold előbújt a felhők mögül és erőtlen mosollyal a föld felé tárta karjait. A legelők, az erdők és mezők szürkeségbe burkolózva, szomorúan várták, hogy beköszöntsön a tél és fehérbe öltöztesse a tájat. December volt. A házakban az ünnepi fények már teljes pompájukban vártak a karácsonyt. … Olvass tovább

Várakozás – egy szebb világra –

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  Hiába pompa, a zöldellő rét, hiába napsütés, ha árnyékba vész. Hiába gazdagság, kedvesség, a jó szó. Hamisan csengő és a füledbe búgó. Hiába az ajtó, a ki nem nyíló, hiába a remény, a mámorító. Hiába a hűség, megfagytak a szívek, elkopnak mögötted lassan a színek. Hiába az ember, ha lénye közömbös, látszat csupán … Olvass tovább

Àrnyék

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Volt az élet! Kinevettem. Volt a halál! Eltemettem. Volt a fény! Árnyékká tettem! Az árnyékot megmentettem. Árnyékkal beszélgettem. Szavára felébredtem, Kérleltem a sötétségben, Őszi égbolt szépségében. Árnyék nem szólt, tova illant. Szemében a fény megcsillant. Néha eljön, árnyat villant, Reményt hozón, visszapillant: Van az élet, vigasztaló, Szívünk mélyén álmodozó. Van a halál, feloldozó, … Olvass tovább