Smitnya Enikõ

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Tél az ajtóban állt… Húsvét közeledett. Majd a bércek csúcsán a hó, Olvadni kezdett. ..ahogy olvadt, a kispatak is kiengedett,. Csörgedezve rótta útjàt a hegyek felett. Majd alább szállt és érzékenyen, búcsút intett a télnek, féltékenyen.

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  Nincs versem márciusra, a Tél a Tavaszt mind ellopta, kertek alatt elrohanva, havat szórt a kis falunkra. Nincs versem márciusra. Földek mélyén rásimulva, magok várnak önmagukba, börtönükből szabadulva. Nincs versem márciusra, írnék szépet, de szél elfújja. Nincs versem márciusra, Kikelet vár, – elindulna -.

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Éjjel süvített a szél a házunk fölött, hegycsúcson át, a fenyők között borzolta a fákat, kavarta a havat ropogtatta a jéggé fagyott tavat. A köd fehéren szitált  ablakunkra, Távolban homályos jéghegyek, Egy felhő árván úszott az éjben, és friss havat szórt otthonunkra. Messze, a hideg völgy mögött leselkedve, Tél subájában dideregve, Tavasz bújt … Olvass tovább

Összes megtekintés: 112 

Összes megtekintés: 112  A fiatalság messze távol rohan, az idő elszáll szorgosan, a szépség mi egykoron arcunkra ült, múló feledésbe merült. Fiókban megsárgult képek, kopott papíron homályos múlt. Évek intenek búcsút a létnek, és egy könnyed égi dallam, mely fülünkbe suttog halkan, megpendíti a húrt.

Összes megtekintés: 92 

Összes megtekintés: 92  Csörgedező patak, a kék égbolt, az élet reménye, a júliusi Hold, a nyár melege, a tücsök zenéje mind ott volt, és mi álltunk egymással szemben, madarak énekeltek, a fák lombjai közt őzek lépegettek, szelíd, ezüst karként átölelt az éj, és a Hold mennyekig repített. Szélsebes patak, a szürke égbolt, az élet meséje, a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  A falura szürke köd szitál….. ezüst fény játszik a sötéttel, hófehér füst száll az égre, az öreg kémény pöfékel. Tűz melegénél pihen a család, fogason szárad a viharkabát, hazatérő a csend asztalánál, kezét melengeti gyertya lángján. Téli alkony nesztelen leszállott, és mint apró, fehér kis virágok, éjszakában zenélve, táncolva, szikrázó pompával ragyogva, – … Olvass tovább

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Sírdogál a kis fenyőfa, havas ága, havas lombja. Erdő népe körbe zsongja, feldíszíti mosolyogva. Ágaira dió kerül, lombjaira gömböcske ül. Felvidul a kis fenyőfa, boldogság és csupa pompa. Domboldalon gyerekzsivaj, szánkót húznak – angyalkacaj -, hóembert is építenek, nevetnek a tűlevelek. Kis fenyőből karácsonyfa! Mennyi fénylő csillag rajta! Fejét büszkén égre tartja, csendben … Olvass tovább

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Ha majd mi is messze járunk, mint, ágtól-levél tovább szállunk. Szomorú lesz, értelmetlen, a havas ház az édenkertben. Behavazott kapuin túl, ajtó résén hideg szél fúj. Esti ködben fáradt árnyak, nem játszanak több színházat. Ablakain fehér dér ül, sápadt, árva köd sem enyhül. Kandallóban fahasábok, sírva álmodják a lángot. Elfelejtett képek között, papír … Olvass tovább

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  Hiába pompa, a zöldellő rét, hiába napsütés, ha árnyékba vész. Hiába gazdagság, kedvesség, a jó szó. Hamisan csengő és a füledbe búgó. Hiába az ajtó, a ki nem nyíló, hiába a remény, a mámorító. Hiába a hűség, megfagytak a szívek, elkopnak mögötted lassan a színek. Hiába az ember, ha lénye közömbös, látszat csupán … Olvass tovább

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Volt az élet! Kinevettem. Volt a halál! Eltemettem. Volt a fény! Árnyékká tettem! Az árnyékot megmentettem. Árnyékkal beszélgettem. Szavára felébredtem, Kérleltem a sötétségben, Őszi égbolt szépségében. Árnyék nem szólt, tova illant. Szemében a fény megcsillant. Néha eljön, árnyat villant, Reményt hozón, visszapillant: Van az élet, vigasztaló, Szívünk mélyén álmodozó. Van a halál, feloldozó, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 23 

Összes megtekintés: 23  ..és ha vétkeztem, vétkem az égig érjen, feloldozást nyer hitem a mindenségben.. ..és ha jó voltam, jóságom szívekben éljen, ragyogjon örökké, ezüst hold fényében.

Összes megtekintés: 15 

Összes megtekintés: 15  Évek, mily’ kegyetlenek. Most érkeztek és már sietve mennek. Nem állnak meg, ők törvényei a rendnek. Embernek, végzetnek, az elmúló, néma csendnek.

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Kristályvize álmokat sző, partján hűvös fenyő erdő, kövei közt mesés sellő, medre mélye titkot rejtő.

Összes megtekintés: 26 

Összes megtekintés: 26  ..mint gyémánt harmatcsepp, ki gördül céltalan, néma, ében éj foszlik, tűnő hajnal megcsillan.

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  ..mint zúgó, kristály folyó, ki szélnél is sebesebb, végtelen medrébe kövek ékelődnek, így üzen a létnek testünk hadat de eszménk, mint kő, örökre itt marad.

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Hófehér lelkeden betűnyi értelem, soraidba vésett végtelen érzelem. Lapjaid lepkeként szárnyalnak szívemen, kezemmel érintvén elragad képzetem.

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  – másodpercek – Barátság, mi el nem múlik, évek múltán sem búcsúzik, gyermek szívén tovább úszik, jövő útján randevúzik.