Hitet vetek

Emlékezés kapujában szomorú fűzfák, mint törékeny, görnyedt anyókák, megremegnek a hűvös szélben. Mellettük elhalad az élet, alattuk élettelenné válnak az évek. Síron pislákoló gyertya lángja árnyékot vet, mécsesek meleg fénye átjárja a fagyott szívet. Őszi zápor könnyeket ont, minden cseppje halkan koppan, rideg temetők csendje – végtelen elmúlás – a sorsban. Csillogó gyémántgyöngyök zúgnak, sírnak, … Olvass tovább

Élet ősszel

Őszi leveleket söpörget a szél, patak tükrén vándorló csillagok, csupasz fák árnyában üres fészkek, délre költöztek a trillázó dalok. Fenn a hegyen már megérett a szőlő, fürtös mézet kóstol a napsugár. Koppan a dió, ágához verődő, könnyes szemeivel búcsúzik a nyár. Fenyőfa ágán pók sző téli álmot, örökzöld csúcsán öreg varjú vár. Levegőben héja nép … Olvass tovább

Kék madár

Rejtelmes erdők nesztelen zajába’, türkiz álom suhan, szárnyait kitárva. S neked, ki a boldogságot keresed, szívét kínálja a zöldellő fák felett. Nem beszél, ajka szótalan’ és te kinek sorsa céltalan, felé nyújtod kezed bízva, hangtalan. Szívárvány felhők közt, hajnalok harmata, reményt hozó reggel, mézédes illata. Szárnyaló boldogság égszínkék szárnyakon. Eljön az éjszaka, megpihen válladon, a … Olvass tovább

Fecskepár

Eresz alatt csendben, a vén gerenda alá, sárból tapaszt fészket a molnárfecskepár. Nyarak szorgos madarai, felhők közt cikáznak, nádfedeles tető alatt pelyhes füttyszót vigyáznak. Alvó fiókákat csillagfény őriz, ezüst Hold ecsetet markol, – fészek mélyén csend honol, fecskepár is elpiheg, – ébenre fest az éj eget.

Kegyetlen idő

Ház falában mesél a tégla, udvaron a kő suttogva üzen, öreg fák sóhaja hallatszik, madarak szállnak nélkülem. Fent az égen sólyom szárnyán, Jelen ölében, jövő hátán az Idő rohan. Meghanyatlik. Föld mélyén a múlt morajlik. Mezőn halkan eső koppan. Mintha ezer titok folyna onnan, úgy futnak az ezüst cseppek, Elmossák az órát, percet. Állok ott, … Olvass tovább

Könyvajánló: Smitnya Enikő: Várakozás – egy szebb világra – (Versek – novellák)

MEGJELENT: Smitnya Enikő: Várakozás – egy szebb világra – (versek – novellák) Oldalszám: 110 oldalon Borító: puha karton MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: Smitnya Enikő írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Smen Megrendelhető a LÍRA könyváruháznál is: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/smitnya-eniko-varakozas-egy-szebb-vilagra- Dióhéjban magamról: szeretem a kisbetűket, a kávét, a kakaót, a brokkolit, a cicákat, de a legeslegjobban a gyerekemet, … Olvass tovább

A Búzavirág

A fehér táj lassan levetette hótakaróját, a fák megrázták magukat és a felkelő nap felé fordították tekintetüket. A madarak vidáman ugráltak bokorról-bokorra és csiripelve köszöntötték a földből kibújó apró hóvirágokat. Az erdő éledezni kezdett, a nyulak és az őzek boldogan szökdelve a mezőn, pajkos játékba kezdtek. – Mi ez a zaj? A kis magocska nyújtózkodott … Olvass tovább

Tél végén

Éjjel süvített a szél a házunk fölött, hegycsúcson át, a fenyők között borzolta a fákat, kavarta a havat ropogtatta a jéggé fagyott tavat. A köd fehéren szitált  ablakunkra, Távolban homályos jéghegyek, Egy felhő árván úszott az éjben, és friss havat szórt otthonunkra. Messze, a hideg völgy mögött leselkedve, Tél subájában dideregve, Tavasz bújt meg álruhában, … Olvass tovább

Örök szerelem

Csörgedező patak, a kék égbolt, az élet reménye, a júliusi Hold, a nyár melege, a tücsök zenéje mind ott volt, és mi álltunk egymással szemben, madarak énekeltek, a fák lombjai közt őzek lépegettek, szelíd, ezüst karként átölelt az éj, és a Hold mennyekig repített. Szélsebes patak, a szürke égbolt, az élet meséje, a hideg tél, … Olvass tovább

Isten kezéből vigasztalás

A bolygó dühöng és az óceánok a medrükből kilépő méltóságok, végtelen tengerek, folyók és tavak, lázadva vergődnek, morajlanak. Könyörtelen félelem nevetve arat, a földön lassan már semmi nem marad. Csak a néma kín, a jajszó hallatszik, létünkre a szenvedés napja hajnallik. Szívünkre kéreg ül, a hold sem hegedül, égen néma zeneszó, imává nemesül. A kiscsillagnak … Olvass tovább