Korlátok nélkül

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Korlátok nélkül Korlátok közé ne szorítsd testem, korlátok közt örökre elvesztem. A hold lágyan megérinti lelkem, levetkőzök mindent, mit vétkeztem. Korlátok közé ne szorítsd testem, balga ki azt mondja, tévedtem. Én megbánok mindent, mit éreztem, nem marad semmi, mit szégyelltem. Korlátok közé ne szorítsd testem, bűnös mindenki, kinek elhittem, hogy az élet itt … Olvass tovább

Húsvéti elmélkedés

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  Húsvéti elmélkedés Ki ellen vét, aki mások szerint vét, Kit bírái által elítél a nép, Poncius Pilátus halálra ítél, Ki ellen vét? Ki alkotta hajdan a kor törvényét, Ami sírba küldte népe reményét, A szegény, elesettek menedékét Ki alkotta? Ki ítél, aki önmaga is bűnös, Arcán az izzó gyűlölet lángvörös, Édesanya szenvedésén közömbös, … Olvass tovább

Eső lelke

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Eső lelke Kint, a szürke messzeségben, sűrű felhők közelében, tomboló szél erejében, sírós égbolt közepében megtalálod lelkemet. Fent, az egek kékségében, szivárványszín napsütésben, madarak közt fent az égben, szelek szárnyán könnyedségben megtalálod szívemet. Lent, a tenger mélységében, óceánok szépségében, tavak, folyók víztükrében, sziklák, hegyek réseiben megtalálod kincsemet.

Barackfa virágzás

Összes megtekintés: 51 

Összes megtekintés: 51  Barackfa virágzás Bólogatva, suttogva köszön a ház mögül, színes virágait méhek dongják körül. Tavaszlányka jókedvűn, mosolygón megpördül, apró szoknyácskája derekáig pöndörül. Rózsaszínek, fehérek – virágtáncot járnak, szél hátán, napsütésben, mint sólyomszárnyak, kacagva, kézen fogva, vidáman trilláznak, hódolattal üzennek az érkező nyárnak. Szivárványszín ég alatt pillangók játszanak, virágeső hullik, ágról-ágra szállnak. Napsütötte tisztáson édes … Olvass tovább

Nézd meg ember mit tettél

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Nézd meg ember mit tettél Nézd meg, EMBER, mit tettél? Mondd, ki ellen vétettél, amikor Földünkből temetőt teremtettél! Nézd meg, ember, mit tettél! Kapzsiságod mindennel felér? Nem hallod a természet üzenetét? Nem látod a bőség tengerét? Kapzsiságod mindennel felér! Kényelmed mindent megér? Pusztuljon állat, növény, hegy, bérc. Neked csak egy a fontos, a … Olvass tovább

Mit hoz nekünk

Összes megtekintés: 20 

Összes megtekintés: 20  Mit hoz nekünk Ez a tél is véget ért, elmúlt, ahogy a többi. Tavasz festi színesre arcomat, eső lemossa álarcomat. A nyár mit hoz, mondd, mondd, mit hoz nekünk? Ez a tavasz is véget ért, elmúlt, ahogy a többi. Nyári nap gyümölcsillatot áraszt, szemünkben talán a könny felszárad. Ősz mit hoz nekünk, mondd, … Olvass tovább

Őrangyalom

Összes megtekintés: 31 

Összes megtekintés: 31  Őrangyalom Néztem… néztem őt, arcán mosoly, édes báj, Csend honolt, néma táj. Éjszaka volt, félhomály. Angyal ő, vagy álmodom? Árnyak lebbennek a falon. Játszottam a gondolattal, itt van velem egy őrangyal. Hozzábújtam, megcsókoltam, meleg testét átkaroltam, Szívem dobbant, testem égett, vágyak tüze bennem éledt. Angyal ő, vagy álmodom? Árnyak lebbennek a falon. Játszottam … Olvass tovább

Óriások országa

Összes megtekintés: 45 

Összes megtekintés: 45  Óriások országa Mikor kicsi voltam, megfontoltan azt gondoltam, hogy én babszemnyi létemre mindent elrontottam. A kiságyból éppen csak felocsúdtam, máris óriások között landoltam. Félelmetes szerzetek voltak ezek, gondoltam is, inkább visszaszületek. Mindegyik nagy volt, és engem ringatott. Olyan is volt, ki feszt rám kacsingatott. Kettőnek tenyere olyan nagyra nőtt, azt beszélték róluk, ők … Olvass tovább

A Nő

Összes megtekintés: 77 

Összes megtekintés: 77  A Nő Méhében mézédes életre kél az álom, mint tavasszal, ha gyümölcs érik a fákon. Mint bokrok, bölcsővé fonja karjait óvón, és átöleli a világot, szerelmet vágyón.

Még nem tudtam

Összes megtekintés: 31 

Összes megtekintés: 31  Még nem tudtam Még nem tudtam, tudatlanságomban táncot járt a varázs. Egyre mélyebben, egyre erősebben izzott fel a parázs, valaki szólt, egy hang a távolban nevemen szólított, képzelet megfogta kezem, arcodon lágyan végigsimított. Még nem tudtam, tudatlanságomban táncot járt a varázs, szemed tükrében olvadó szívem dübörgő villámcsapás, lelkemnek háborgó tengere elcsendesült hullámcsapás, testünk … Olvass tovább

Szeszélyes tavasz

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  Szeszélyes tavasz Eső esik, kisüt a nap, jéggel köszön az új tavasz. Virágokra hólepel ül, vihar készül hegyek mögül. Nyíló virág, zöldellő fa szomorúan tekint arra, Kismadarak csicseregnek, tücskök búsan ciripelnek. Tavasz, hol vagy? – száll a szellő, cseresznyefán elidőző. Távolban, a messzeségben, szivárványfény szürkeségben, erdő, mező ébredésben, tavaszt várják reménységben. Komor idő, … Olvass tovább

Összerakom

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Összerakom Összerakom az éveket, lehulló faleveleket, fénylő esőcseppeket, könnyedén szálló hópelyheket. Összerakom a hónapokat, vidám és szomorú szavakat, vágyakat és pillantásokat, jóidőt és zivatarokat. Összerakom a napokat, szürkéket, narancssárgákat, festettet és valóságosat, romlottat és jóságosat. Összerakom az órákat, az illatozó rózsákat, lelkemmel vívott csatákat, a síron gyújtott gyertyákat. Összerakom a perceket, az áldott, … Olvass tovább

Falevelek szállnak

Összes megtekintés: 107 

Összes megtekintés: 107  Falevelek szállnak Falevelek szállnak leesnek, felállnak, gondolnak egyet – játszanak, összeállnak, zuhannak, felveszem – vége van a nyárnak. Falevelek szállnak. Kettéválnak, provokálnak, megcsodálnak, őszi eső elsodorja, messze vágynak – olyanok ők mind itt – mint a sólyomszárnyak. Falevelek szállnak. Árnyak várnak, megtalálnak, szívbe zárnak, lelkedbe sétálnak – mint vetélytársak, – nem engednek a … Olvass tovább

Őszköszöntő

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Őszköszöntő Köszönj el, augusztus, kopogtat az ősz, hálátlan teendőd napsugarat űz. Megérett a szőlő, hull a falevél, fejet hajt előtted a szeptemberi szél. Csendes lesz a határ, elnémul a táj, Eső koppan halkan, elmúlik a nyár. Festő jön ecsettel, szeptembernek hívják, színaranyra festi a nyár ruháját.

Tizenkét hónap

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Tizenkét hónap Varázslatos hótakaró, ablakokon jégvirág, Eresz alján jégcsapgyémánt, idő megáll tétován. Januárnak kezét nyújtja, enyhülést hoz február, Hóvirágot ébresztgetni lassan megérkezik már. Nyomában az erdő-mező zöld színeket tereget, Szürkeségből ecsetével átfest minden felleget. Március a messzeségben, pompás színes ruhában, Örvendezve tavaszt lehel földnek minden zugába. Április a kis bolondos, rügyet fakaszt, ibolyát. … Olvass tovább

Bor és szerelem

Összes megtekintés: 39 

Összes megtekintés: 39  Bor és szerelem Hideg téli estén meleg, csendes szobában, duruzsoló kályha mellett, meghitt félhomályban, az édes élet lágyan, vörös bársonyruhában nemes csókot lehel a múló ősz homlokára. Asztalon virág, bor s mögötte örök szerelem, az ablakon túl fagyos és kietlen végtelen. Kezed kezemben, az ajkad lángoló ékszerem, és ékesen poharat nyújt felém a … Olvass tovább

A Bohóc

Összes megtekintés: 49 

Összes megtekintés: 49  A Bohóc Bohócálarc, arcára festett mosoly kerül. Piros, nagy orr virít, a könnycsepprajz legördül. Pingált érzelmeken barázdát mosott idő Ajka sarkán megáll, mint vad, szenvedélyes szerető. Színkoptató, könyörtelen, elmúló idő, A lelkekre ülő, szívekre nehezedő, Emlékekben élő a harsány nevetgélő. Most elítélő, minden erejével visszaélő. Bohócálarc, a színeit már elfeledték. Kopott, piros orrát … Olvass tovább

Akkor mögöttem

Összes megtekintés: 49 

Összes megtekintés: 49  Akkor mögöttem Akkor mögöttem megláttam a lágyan hömpölygő vizet, szívemben szeretet, buckákba tömörült kavicssziget, hullám járta, folyó kivájta, eső csiszolta liget. Együtt költöztek be lelkembe az őszbe fordult színek. Akkor mögöttem a nyár dideregve ködmönre váltott, Fák között a ködben lábujjhegyen, halkan tovaszállott, Nyomában hulló falevelek, a hegycsúcs behavazott, Patak medrében elmúlás és … Olvass tovább

Adtál nekem nevet

Összes megtekintés: 67 

Összes megtekintés: 67  Adtál nekem nevet Azt mondod tűz vagyok, adtál nekem nevet. Tűzben elvész a léted, és van, kit a tűz éltet. Azt mondod parázs vagyok, adtál nekem nevet. Vörös láng emészti fel, a múló emlékeket. Azt mondod szél vagyok, adtál nekem nevet. Én elviszem híredet, és mindenki elfeled. Azt mondod föld vagyok, adtál nekem … Olvass tovább