Nézd meg ember mit tettél

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Nézd meg ember mit tettél Nézd meg, EMBER, mit tettél? Mondd, ki ellen vétettél, amikor Földünkből temetőt teremtettél! Nézd meg, ember, mit tettél! Kapzsiságod mindennel felér? Nem hallod a természet üzenetét? Nem látod a bőség tengerét? Kapzsiságod mindennel felér! Kényelmed mindent megér? Pusztuljon állat, növény, hegy, bérc. Neked csak egy a fontos, a … Olvass tovább

Mit hoz nekünk

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Mit hoz nekünk Ez a tél is véget ért, elmúlt, ahogy a többi. Tavasz festi színesre arcomat, eső lemossa álarcomat. A nyár mit hoz, mondd, mondd, mit hoz nekünk? Ez a tavasz is véget ért, elmúlt, ahogy a többi. Nyári nap gyümölcsillatot áraszt, szemünkben talán a könny felszárad. Ősz mit hoz nekünk, mondd, … Olvass tovább

Őrangyalom

Összes megtekintés: 41 

Összes megtekintés: 41  Őrangyalom Néztem… néztem őt, arcán mosoly, édes báj, Csend honolt, néma táj. Éjszaka volt, félhomály. Angyal ő, vagy álmodom? Árnyak lebbennek a falon. Játszottam a gondolattal, itt van velem egy őrangyal. Hozzábújtam, megcsókoltam, meleg testét átkaroltam, Szívem dobbant, testem égett, vágyak tüze bennem éledt. Angyal ő, vagy álmodom? Árnyak lebbennek a falon. Játszottam … Olvass tovább

Óriások országa

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Óriások országa Mikor kicsi voltam, megfontoltan azt gondoltam, hogy én babszemnyi létemre mindent elrontottam. A kiságyból éppen csak felocsúdtam, máris óriások között landoltam. Félelmetes szerzetek voltak ezek, gondoltam is, inkább visszaszületek. Mindegyik nagy volt, és engem ringatott. Olyan is volt, ki feszt rám kacsingatott. Kettőnek tenyere olyan nagyra nőtt, azt beszélték róluk, ők … Olvass tovább

Még nem tudtam

Összes megtekintés: 35 

Összes megtekintés: 35  Még nem tudtam Még nem tudtam, tudatlanságomban táncot járt a varázs. Egyre mélyebben, egyre erősebben izzott fel a parázs, valaki szólt, egy hang a távolban nevemen szólított, képzelet megfogta kezem, arcodon lágyan végigsimított. Még nem tudtam, tudatlanságomban táncot járt a varázs, szemed tükrében olvadó szívem dübörgő villámcsapás, lelkemnek háborgó tengere elcsendesült hullámcsapás, testünk … Olvass tovább

Szeszélyes tavasz

Összes megtekintés: 63 

Összes megtekintés: 63  Szeszélyes tavasz Eső esik, kisüt a nap, jéggel köszön az új tavasz. Virágokra hólepel ül, vihar készül hegyek mögül. Nyíló virág, zöldellő fa szomorúan tekint arra, Kismadarak csicseregnek, tücskök búsan ciripelnek. Tavasz, hol vagy? – száll a szellő, cseresznyefán elidőző. Távolban, a messzeségben, szivárványfény szürkeségben, erdő, mező ébredésben, tavaszt várják reménységben. Komor idő, … Olvass tovább

Összerakom

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Összerakom Összerakom az éveket, lehulló faleveleket, fénylő esőcseppeket, könnyedén szálló hópelyheket. Összerakom a hónapokat, vidám és szomorú szavakat, vágyakat és pillantásokat, jóidőt és zivatarokat. Összerakom a napokat, szürkéket, narancssárgákat, festettet és valóságosat, romlottat és jóságosat. Összerakom az órákat, az illatozó rózsákat, lelkemmel vívott csatákat, a síron gyújtott gyertyákat. Összerakom a perceket, az áldott, … Olvass tovább

Falevelek szállnak

Összes megtekintés: 111 

Összes megtekintés: 111  Falevelek szállnak Falevelek szállnak leesnek, felállnak, gondolnak egyet – játszanak, összeállnak, zuhannak, felveszem – vége van a nyárnak. Falevelek szállnak. Kettéválnak, provokálnak, megcsodálnak, őszi eső elsodorja, messze vágynak – olyanok ők mind itt – mint a sólyomszárnyak. Falevelek szállnak. Árnyak várnak, megtalálnak, szívbe zárnak, lelkedbe sétálnak – mint vetélytársak, – nem engednek a … Olvass tovább

Őszköszöntő

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Őszköszöntő Köszönj el, augusztus, kopogtat az ősz, hálátlan teendőd napsugarat űz. Megérett a szőlő, hull a falevél, fejet hajt előtted a szeptemberi szél. Csendes lesz a határ, elnémul a táj, Eső koppan halkan, elmúlik a nyár. Festő jön ecsettel, szeptembernek hívják, színaranyra festi a nyár ruháját.

Tizenkét hónap

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Tizenkét hónap Varázslatos hótakaró, ablakokon jégvirág, Eresz alján jégcsapgyémánt, idő megáll tétován. Januárnak kezét nyújtja, enyhülést hoz február, Hóvirágot ébresztgetni lassan megérkezik már. Nyomában az erdő-mező zöld színeket tereget, Szürkeségből ecsetével átfest minden felleget. Március a messzeségben, pompás színes ruhában, Örvendezve tavaszt lehel földnek minden zugába. Április a kis bolondos, rügyet fakaszt, ibolyát. … Olvass tovább

Bor és szerelem

Összes megtekintés: 43 

Összes megtekintés: 43  Bor és szerelem Hideg téli estén meleg, csendes szobában, duruzsoló kályha mellett, meghitt félhomályban, az édes élet lágyan, vörös bársonyruhában nemes csókot lehel a múló ősz homlokára. Asztalon virág, bor s mögötte örök szerelem, az ablakon túl fagyos és kietlen végtelen. Kezed kezemben, az ajkad lángoló ékszerem, és ékesen poharat nyújt felém a … Olvass tovább

A Bohóc

Összes megtekintés: 61 

Összes megtekintés: 61  A Bohóc Bohócálarc, arcára festett mosoly kerül. Piros, nagy orr virít, a könnycsepprajz legördül. Pingált érzelmeken barázdát mosott idő Ajka sarkán megáll, mint vad, szenvedélyes szerető. Színkoptató, könyörtelen, elmúló idő, A lelkekre ülő, szívekre nehezedő, Emlékekben élő a harsány nevetgélő. Most elítélő, minden erejével visszaélő. Bohócálarc, a színeit már elfeledték. Kopott, piros orrát … Olvass tovább

Akkor mögöttem

Összes megtekintés: 53 

Összes megtekintés: 53  Akkor mögöttem Akkor mögöttem megláttam a lágyan hömpölygő vizet, szívemben szeretet, buckákba tömörült kavicssziget, hullám járta, folyó kivájta, eső csiszolta liget. Együtt költöztek be lelkembe az őszbe fordult színek. Akkor mögöttem a nyár dideregve ködmönre váltott, Fák között a ködben lábujjhegyen, halkan tovaszállott, Nyomában hulló falevelek, a hegycsúcs behavazott, Patak medrében elmúlás és … Olvass tovább

Adtál nekem nevet

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Adtál nekem nevet Azt mondod tűz vagyok, adtál nekem nevet. Tűzben elvész a léted, és van, kit a tűz éltet. Azt mondod parázs vagyok, adtál nekem nevet. Vörös láng emészti fel, a múló emlékeket. Azt mondod szél vagyok, adtál nekem nevet. Én elviszem híredet, és mindenki elfeled. Azt mondod föld vagyok, adtál nekem … Olvass tovább

Hópelyhecske

Összes megtekintés: 80 

Összes megtekintés: 80  Hópelyhecske Az a felhő oly nagyra nőtt, belül gyémánt, kívül meg szőtt, tündérlányok ülnek rajta hópelyheket fújdogálva. Szellő vígan dudorászik, Nap is elbújt, havazhat is! Rakoncátlan hópelyhecske, fehér ruhás kis hölgyecske. Földre lenéz, jaj, de sötét, megráncolja szemöldökét, december van, télapó jár, nem fog csúszni rajta a szán. Puha felhő, ugrálni jó, – … Olvass tovább

Remény

Összes megtekintés: 95 

Összes megtekintés: 95  Remény Óh, megannyi rabságban töltött év, vágyak börtönében, szenvedélyek hálójában vergődő kismadárként. Óh, ha látnám én az égre szivárványt festő reményt, mely átölel és felemel, miként kék az ég! Óh, remény jöjj hát és takarj be a tengerek mélységével, a felhők könnyedségével és karodban lágyan ringatózva mesélj… Mesélj, hogy nélküled sivár dombok és … Olvass tovább

Karácsonyi szív

Összes megtekintés: 633 

Összes megtekintés: 633  Az öreg bodnár fáradtan, komótosan felállt a székről, lassan odacsoszogott a tűzhöz és fát dobott a kandallóba. Hideg, sötét este volt. A téli táj megdermedt, az ablakon át nem látszott semmi más, csak a ködös, felhős, szürke némaság. Az öreg közelebb ment az ablakhoz és szomorúan felsóhajtott: – De szomorú így egyedül! – … Olvass tovább

Régi idők karácsonya

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Régi idők karácsonya Hajdanán a nagymamám, a szép karácsony hajnalán, csizmát húzott, szólongatott, mintha most is hallanám. Esik a hó, gyere kincsem, hozd a szánkót! Ügyesebben! Ródlin csúszni de jó volna, havas már az bércek csúcsa! Hajdanán a nagypapám, a szép karácsony hajnalán, műhelyében tűz pattogott, fenyőfára talpat rakott. Hozd a diót, csomagoljuk! … Olvass tovább