Karácsonyi szív

Az öreg bodnár fáradtan, komótosan felállt a székről, lassan odacsoszogott a tűzhöz és fát dobott a kandallóba. Hideg, sötét este volt. A téli táj megdermedt, az ablakon át nem látszott semmi más, csak a ködös, felhős, szürke némaság. Az öreg közelebb ment az ablakhoz és szomorúan felsóhajtott: – De szomorú így egyedül! – mormogta maga … Olvass tovább

Régi idők karácsonya

Régi idők karácsonya Hajdanán a nagymamám, a szép karácsony hajnalán, csizmát húzott, szólongatott, mintha most is hallanám. Esik a hó, gyere kincsem, hozd a szánkót! Ügyesebben! Ródlin csúszni de jó volna, havas már az bércek csúcsa! Hajdanán a nagypapám, a szép karácsony hajnalán, műhelyében tűz pattogott, fenyőfára talpat rakott. Hozd a diót, csomagoljuk! Karácsonyfát felállítjuk! … Olvass tovább

Télűző

Télűző Tél elbújna, itt maradna, ház zugában meghúzódna, akár dalra is fakadna, de farsang halad szaladva. Maskarát ölt, vígan járja, sült malacka a barátja, farsangi fánk cimborája, színes jelmez a ruhája. – Tavasz gyere! – kiabálja. – Telet űzni! Vigasságban! Langyos tavasz, hozzád szólunk, Dermedt jégcsap, elolvasztunk! Csöpög már az eresz alja, Telet medve mind … Olvass tovább

Újévi köszöntő

Újévi köszöntő Jégvirág szirmai, zúzmara ágai Büszkén tündökölnek. Idő vándorai. Óévet kísérnek, tó tükrén mesélnek, Újév előtt vígan kalapot emelnek. Kívánságkosárka fedele kinyílik, Jósággal, óhajjal sietve megtelik. Kis patak sebesen elviszi messzire, Örvendezve teszi le tündérek kertibe`. Hófehér fák alatt apró tüzek gyúlnak, Holdvilág fényénél koboldok táncolnak. Száll a tündérének, harsogja a berek: Új esztendő … Olvass tovább

A szilvafa meséje

Fújt az őszi szél, szilvák a lombos fakoronán beszédbe elegyedtek… – Emlékszem – kezdte beszédét az egyik, október volt azon a szép őszi napon is. Majd merengőn a messzi távolba nézett, hamvas-lila kabátját végigsimította, és mint akit az ég is cserfes szilvának teremtett, büszkén, magát kihúzva mesélni kezdett: – Réges-régen ott fent, a dombon, éldegélt … Olvass tovább

December érkezik -karácsonyi mese –

A tündöklő, színarany nap, mely mosolyogva szórta tájra sugarait, ásítva, szemeit lassan becsukva eltűnt a zöldellő fenyők mögött. December érkezett. Zord szakállát némán végigsimította, és a november őszapó képében helyéről felállva egy diót nyomott utódja markába. Mennyi pompás dolgot hagyok rád! – mondta, majd kabátját a vállán megigazítva, elindult a hegyek felé,   a halovány … Olvass tovább