Bagoly röpte

Élt valahol réges régen Odafenn a magas bércen Valahol a hűs homályban Ott éldegélt egymagában Csőre horgas, karma éles Két szeme is hideg fényes Tölgy odvában háza kuckó Rikoltása vérfagyasztó Szárnysuhogás beleremeg Erdő, mező és a berek, Fél az egér és a pocok, Vackaikban mind rí, zokog Lombok felett felkel a hold Árkot ugrik a … Olvass tovább

Bagoly röpte

Volt valahol réges régen Odafenn a magas bércen Valahol a hűs homályban Ott éldegélt egymagában Csőre horgas, karma éles Két szeme is hideg fényes Tölgy odvában háza kuckó Rikoltása vérfagyasztó Szárnysuhogás beleremeg Erdő, mező és a berek, Fél az egér és a pocok, Vackaikban mind rí, zokog Lombok felett felkel a hold Árkot ugrik a … Olvass tovább

Őszi éj a vár romjain

Látni, hogy  csak egy várrom, Mit a bú fellege sirat az alkonyon S porladó falai alatt Nyögve nyikorog az erdő Gambáját járatja egy holló A hold sarlója épp suhint egyet A lombját vesztett tölgy felett Csak egy csillag pislákol Alig élve a távolon Fürkészve nézi Hogy ott gubbasztok a várromon Bagoly röpte úgy suhan A … Olvass tovább

Surranóban 1. rész

Előszó: „Hálás vagyok azért, hogy olyan korban voltam katona, amikor nem kellett kényszerből, vagy parancsra életeket kioltani, s a három évtizede történt bevonulásomat követő időszakból sok kedves, s kevésbé kedves emlékem maradt meg, melyeket alább elevenítek fel azok kedvéért is, akik ugyanazt élték át akkoriban, mint én. Sokaknak ismerősek lehetnek a leírtak, a kialakult élethelyzetek, karakterek. … Olvass tovább

Grál lovagok a Redvesen

Megkoptak az ősz léptei. Száraz avarszőnyeg táncolt sóhaja nyomán, ahogy végigsimított gyengéden még egyszer utoljára a  színes faleveleken. Az ősz színes búcsúszavát elnyomja lassan a csapkodó havas eső, s a kajánul vigyorgó északi szél. A varjak a városba húzódva a parkokban reszelgetik egy ideje a rekedtes torkukat riadt fekete tekintetükkel prédára lesve. Csikorog a hajnal, … Olvass tovább

Csikorgó hajnali léptek

Mély álmából még nem kelt fel a nagyváros. Némi mocorgás a pályaudvar mentén tapasztalható csak, a munkába igyekvők még nem jelentek meg az utcán, de már talán álmos szemekkel a hajnali forró kávéjukat szürcsölgetik otthon. Egy vibráló neonfény reklámja idegesen néha megvilágítja a szemközti bérház évszázados málladozó vakolatát. Az útpadkához simulva az előző napi vizes … Olvass tovább

Térdig avar

Oly gyorsan rám rúgta az ajtót, hogy eszmélni sem volt időm. Hangos robajjal szakadt le az ajtópánt, recsegve-ropogva nagy dörrenéssel adta meg magát, s az ősz hűs szele sárgult falevél fergeteget fújt az arcomba. A didergető hangos gúnykacajjal érkező szél alattomosan bekúszik a pulóver alá is, s deres markába fogva megráz, akár foxi a lábtörlőt. … Olvass tovább

Szeptember lehelete

Vajon miért van az, Hogy könnycseppet húz szemembe a szél, Távozó fecskerajok nyomán, Vajon miért van az, Hogy borzongva ballagok az utcán, Egy hosszú napnak bús alkonyán? Vajon miért van az, Hogy sárguló falevél lejt táncot Egy vénséges tölgyerdő határán? Vajon miért van az, Hogy varjak veszekednek bőszen Üres gólyafészek maradékán? Vajon miért van az, … Olvass tovább

Árnyjáték

A hold keskeny sarlójába kétségbeesetten tíz körömmel kapaszkodik az alkonyat, s csillagos köpönyege fakón, hanyagul terül a vállára. Nyugat felé egy üllőt formázó zivatarfelhő villámai is kihunynak, s utolsó halk morajlással magába roskadón összeesve a felhő halványszürkévé szelídül, majd lassan feloszlik. Az est árnyai lassan magukhoz ölelik az erdőt. Kabócák hangolnak, s kezdenek bele az … Olvass tovább

December sóhaja

Valahol már dér szorítja, Jeges markával a rétet, Dermesztő hűs lehelettel A csillogón konokon lépked. Valahol vad szél kergeti A fák alatt tekergőt, Egy őz anyát gidával, A szökkenve didergőt. Valahol széttöri a csendet Gúnyosan vadul felnevet Elárvult tavaknak tükrére Ékes jégpaplant tereget Valahol bokrokat öltöztet Ragyogó zimankós ruhába Csipkével szórja az ágakat Vaskosan ékes … Olvass tovább

Ősz apó léptei

Észrevétlen változás, meg nem fogható, Rebbenő szárnyai halk szellőt tolnak felém, Arcomba csapva hűs lehelletét, Lesújtva  a bágyadt gondolatokra. Az imént még buján zöldelltek a lombok, Most csörgő színes falevelet kerget a szél. Nemrég még fecskék csiviteltek az eresz alatt, Ma árván kushad a fészek az eresz alatt Esténként csak bagoly szól mélabús dallamot. Nemrég … Olvass tovább

Jöhetsz velem te is

Apró mozdulatra megreccsent alatta a szék. Öreg, kopott fa támlás szék. Egy vénséges kis ház a falu szélén Még a nagyapja korában épült. Kis kert, majd mögötte odatúl az erdő. A ház régi tornácos nádtetős ház. Belesimult a falu hasonszőrű kis házai közé, csak ez épp szélső ház volt. Mellette hajtotta a kondás nap mint … Olvass tovább

Csoffadék keszegek és fonnyadt pipafüst

Egyre csak bámulta maga előtt a víz partján felejtett a rozsdás fazekat. Ott hevert a kavicsos fövenyen hanyagul. Talán egy hajóról eshetett nemrég a folyóba, amely egy ideig görgette az aljzaton, majd megunva a játékot partra vetette. Fura kinézetű leveses fazék. A meder kavicságya néhol lekoptatta róla a veres zománcot, s alatta a vaslemezre kiütött … Olvass tovább

100 év-monológ

Mint porszem az élet nagy sivatagában, egy szempillantás az univerzum hosszú évei során, egy mozzanat, az emberiség történetében. Mégis, mégis míly gyötrelem ez, a magyar nép lelkében? Atyai nagyapám lenne épp száz esztendős. Mennyi mesélni valója lehetne, mennyi kis történet állhatna össze  egy mozaikká, s illene be a magyarság nagy kirakós arculatába egy elemként. Revizió, … Olvass tovább

Mesés reggelek

Ott született ez a történet, ahol az Alpok hegyláncai napkelet felé lágyan önmagukat megadva belesimulnak a rónaságba, ahol az öreg Duna haragját vesztve megszelídül, s ezer ágra bomlik szelíden, ahol a madarak éneke a legszebb, s ahol az erdők, mezők, s vizek népe vidáman köszönti a felkelő napot, ott született ez a történet. Ott, ahol … Olvass tovább

Költeszet világnapján

Költeszet vilagnapján Dicső költők, elhamvadt poruk sírba szállt, Lelkük fénylő dallama újra felkiállt! Hol vagytok óh, ti írók, ti művészek? Tollatok megette tán rég az enyészet? Hangotok issza, virit a tavaszi virág, Szomjúzza szavatok újfent most a világ. Dicstelen időkben szükség van a szóra, Lelketek dallama így vezethet jóra. Van még ki tisztán a világot … Olvass tovább

K á l m á n

Szikrázóan sütött a nap, ereje percről percre érezhetőbbé vált. Az imént még épp csak derengett, s most egy pillanat alatt a nap sugarai szétzavarták a ködöt, mely homályos szürkeséggel fogta két markában szorosan hajnaltól a vidék torkát. Immár Mátyás árnyéka is a vízre vetült, s a nap melegíteni kezdte arcát, a nyirkos ködtől átfagyott kezeit. … Olvass tovább

Március idusán

Március idusán „Mert ott tanult Petőfi éneket, Ahol a vad pusztai szél dalol, Vagy a derengő nyári reggelen Pacsirta szólt rózsabokor alól! S mikor a nagy március hívta őt, Mikor lerázta láncát a magyar, Petőfi zengett izzó éneket, S felharsant ajkán a nemzeti dal! Népek ezrei hallták a szavát És véle zúgták a dalt. Esküszünk, … Olvass tovább

Somodi Csaba: Író-olvasó találkozó és könyvbemutató MEGHÍVÓ!

Szigetközi kalandok című könyvem, vásárlással és dedikálással egybekötött bemutatójára várok mindenkint szeretettel! (17 horgásznovella, 5 vers és egyedi illusztrációk a könyvben melyeket Eichardt János készített) Helyszín: KFMKK – olvasóterem Cím: Szent Borbála tér 1. Oroszlány 2824 Időpont: 2020. Február .24. Hétfő 17:00-20:00 Somodi Csaba