Stancsics Erzsebet Lassuló vitorlák Évek szállnak üresen lobogva, szívünkben a messzeség ver fészket. A tűz pillangózó lángjában zizzen könnyű szárnyú, halk nevetésed. Egymást keressük sziklák és csillagok között. A szél közénk ezüst viharokat fúj. Lassuló vitorlákkal majd fénybe-csendbe szállunk s az idő tarkán gomolyogva továbbgurul…
Stancsics Erzsébet: Csepp neszek Tavaszodik már itthon is lassan. Vadonatúj életekből ruhatárat kapnak a fák, virágaik, mint szájszögleten kicsordult csókok. „Mamut-motorok” zajában azok a csepp neszek: ahogy visszahőkölnek a szelek, téli fekete madarak és a résnyi pirkadásban vánkosát fordítja a szeretet.
Stancsics Erzsébet: Szépség Szépség. Fogalom. Van definíciója is. Közhely. Mi tetszik nekem és mi tetszik neked? Egyáltalán, létezik még érdek nélküli szépség? Inkább un. divat irányzat létezik. De az nagyon! Amihez hasonlítani kell. Muszáj! Az én szépség-ítéletem nem hasonlít hozzá. Mondhatná bárki: már kilógok a sorból, mert öregszem. Vagy már meg is öregedtem. Mert nekem … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Egyenjogúság Két kezében három szatyor, a gyerek is ott kapaszkodik. Főzés, mosás kész legyen, mire az ura hazatakarodik. És ha nem? Akkor biztos egy lucskos söntésben ázik és kadar mellett részeg pasasokkal az egyenjogúságról vitázik. 1997.
Stancsics Erzsébet: Sznob, vagy értelmiségi? Ma már nehéz dolgom van, amikor a címben jelzett tulajdonságú embereket meg kell különböztetnem. Már nincsenek meg azok a korábban jól és pontosan körülírt jellemvonások, amelyek régen velük szemben is kőbe vésett elvárások voltak. Összemosódott minden határ. Általában lefelé…Az értelmiségi szó értelme koronként és társadalmanként változik, egy jelző lett, amelyet … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Szécsi Margitot olvasni… Szécsi Margit, háromszoros József Attila-díjas magyar költő, a „világ női vagánya”, így ír saját magáról: „Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni. Sokadmagammal a várakozásban megvirradva: mint hajdan, vagyok ma is elemi része a népnek.” Ide kívánkozik egy aprócska verse, melynek … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Történelmi barátságok (Táncsics és Jókai) Tamási Áron azt mondta: „”Az ember szíve mélyén oda való, ahol született. Történelmi és irodalmi hőseink – Táncsics Mihály és Jókai Mór igen nagy távolságban voltak egymástól, úgy korban, mint földrajzilag, társadalmi és politikai helyzetben, országos elismerésben, de leginkább anyagiakban. Mégis úgy hozta a sorsuk, hogy mindkettőjüknek … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: A Bem tér gesztenyefái Hétköznapok börtönében, fojtó szürkeségben járni, mikor fényben ringatóznak a Bem tér gesztenyefái! Reggelek apró, varázsos pillantát újra látni, ahogy körülállják némán a Bem tér gesztenyefái. Jó lenne, mint akkor újra repülni, sietni, szállni, hogy szíveddel öleljenek a Bem tér gesztenyefái. És szememből zöld villanást, mint tenger hullámát várni, és … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Ami túl közel van Ami túl közel van a szívhez, arról pironkodva szólunk. Ki sem mondott kérdésekre szakadékból feltörő válaszok, nevetésbe fojtott sírás iszap-mélységéből érezni: az örömnek is van érkezése. Ami túl közel van a szívhez, azt burkolják párás gondolatok, s nem lehet olyan gyorsan leírni, ahogy a szeretet lépked utánam s kérdi: … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: A nők mosolya A nők mosolyához béke kell, hogy villanjon, mint a tükör fénye, lobogjon, akár napraforgók a nyárban s égjen, mint aranyhajú kalászkéve. A nők mosolyához öröm kell, hogy zengjen a szépség illatos völgyében és vigyázhassák örök csodáját csillagőrök a végtelen csöndjében.
Stancsics Erzsébet: Zeneakadémia – ráadással Nem újdonság, ha egy hangverseny műsorát a zenekar a sok lelkes taps miatt megtoldja egy-egy ráadás zeneművel. Mi azonban a 2023. június 10-i koncert alkalmával előre és egy nem várt témában is kaptunk „ráadást”. Gondolom, mindenki tudja, hogy Budapest egyesítésének 150. évfordulójára zenei pályázatot írt ki a Fővárosi Önkormányzat. A … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Vendégek a Zeneakadémián A 2024-es év itt is nagy zenei élményekkel kezdődött. Akik azon a január eleji estén ott voltak, csupa vendéget láthattak a színpadon. A zenekar a Szolnoki Szimfonikusok voltak, a karmester Orhan Salliel Törökországból érkezett, a három vendégművész pedig Koreából: Luu Hong Quang zongoraművész, Haejin Lim brácsa, – és Kyoung-Joo Sung … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Az írástudókhoz Ha nincs toll, írj ecsettel! Ha nincs ecset, ujjaddal a porba, mint ama férfiú a farizeusokról, akinek nem volt rangja, csak égig érő, karcolatlan hit szenvedélye, a csontig ható életerő hatalma. Hát ne nyafogj, ha írni kell az utolsó percben, mert ujjad van s a por nagyon közel! 1992.
Stancsics Erzsébet: 2001. karácsony éjjelén Új évezred Karácsonya merre jársz az éjjel? Kis csengődnek ezüst hangján szállás melegével? Betlehemi csillag helyett plakátok mutatják, merre menjen, akiket a melegedők várják. Betlehemi kisjézusnak akadt barom szája, hogy az istállóban egy kis hőt leheljen rája. Barom szájat ma már ingyen ugyan, ki találna? S ki tenne le kincseket … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Lehetne Lehetne ez egy apró lélek szerelmi vallomása földnek, égnek, életnek, ahol a harmónia a világmindenség szövetének élő szerkezete? Lehetne minden fejszecsapás a költészet erdő-táncoltató viharában, mikor a cinke szívét is összeszorítja a fagy, mert mi is esünk, ahol fát döntenek! Mi miden lehetne ez a vetés: búza, rozs, vagy hazáig érő gondolat, … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Őszi óda két szólamra (Szántai Sándor versére) „Lassúbb és melegebb tüzek parázslanak” e forrósággal terhes őszi éjszakán. Az asztalon tágul a régi repedés és a szék alatt sűrűsödik a homály. Te látszol arcomon is. Kezemben tőled pihen el a munkától megfeszült izom. Utánam kurjant egy érett fürt a tálból ahogy a konyhában poharadból … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: Gondolatok Táncsics Mihályról a XXI. században Nincs a fõvárosban olyan kerület, s az egész országban olyan falu, város, ahol utca, vagy tér ne viselné a nevét. Személye különleges helyet foglal el a történelemben, kora társadalmában, az irodalomban, köznevelésben, s ha õ nincs, talán a 48-as forradalom sem lett volna olyan, amilyen volt. Táncsics … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: „Testvér-falvak” Van a Bakony környékén két falu, amelyek bizonyára csak hírből és a térképről ismerik egymást, de nekem a szívemben testvér-falvakká nőttek össze. Az egyik Ácsteszér, a másik Ősi. Mindkettő híres valamiről: egyik Táncsics Mihály szülőfaluja, a másik honfoglalás kori múlttal és Erzsébet királyné személyes látogatásával büszkélkedhetik. Kicsi mind a kettő, de annál … Olvass tovább
Stancsics Erzsébet: A túlélő Lettem naponta túlélő ötven fordított jégcsap-gyertya, lettem idő-ellenálló hegyek égbe harapó fogazata. Lettem inakban göböt virágzó, bőrön átütő erek rajza, tolmács nélkül is minden mosolyt megértő. Kapu, melyet gyermek is kitárhat. Ha madárnak jog a szárny, lettem olyan napsütötte vágy, mint túlélőknek a szemekbe csukódott világosság.
Stancsics Erzsébet: A költő már nem mesél Két háború után egy világválság. Az Idő vagonjain maszatos arcok ablaka, tűhegyen forog, aki él. Autósztrádák hüllő-gyűrűin nemzetközi életveszély, a halál piros-sárga-zöld szemei nekünk pislognak. Fölötte a gondolat-szárnyalás szürke kondenzcsíkjai. E világ hangzavarban a jellem kiállja-e a mikrofonpróbát? A szívekre célzott gyűlölet őrzi-e majd az életet? Mondják, az … Olvass tovább