Éjleány
Éjleány A Hold az éjleány sziporka szánja, hogy belássa róla földet és egét, ha őt a mély magánya néha bántja, dúdol egyre csak falatnyi éjzenét. Ölébe kapja sírva, mint egy álmot, a tünde fény, erős, ezüst vezére, reá teríti hát az éjpalástot, derűt simít a két sötét szemére.