Zongora

Alex nagy levegőt vett és felemelte a telefonját. Felvette a szokásos, mesterkélt vigyorát, megnyomta a felvétel gombot és azonnal beszélni kezdett. A lehelete látszott a fagyos, téli levegőben. – Helló, fiúk, lányok! Megint itt a kedvencetek, Alex! Láttam ám a legutóbbi kommenteket és úgy döntöttem, belevágok a legújabb videó sorozatomba. Az első helyszín a híres … Olvass tovább

A barista

A Titkos Kávézó egyszerre volt jelen mindenhol és sehol. Fellelték már nyüzsgő városok mélyén, felhőkarcolók alatt és kis falvakban eldugott utcáiban is. Nem lépett be más, csak a legmagányosabb emberek, mert csupán annak jelent meg, akinek szüksége volt rá. Voltak a vendégek között elveszett írók és művészek, akiknek az álmait a világ már összetörte. Akadtak … Olvass tovább

A nádsíp

Szép, kora őszi nap volt. A falu határában hatalmas rét terült el, amelyet tucatnyi, már megsárgult levelű fa szegélyezett. A fák tövében egy kisfiú ücsörgött. A békésen legelésző birkákra kellett vigyáznia. A gyerek kusza, barna haja rövidre volt vágva. Szürke szemei ide-oda vándoroltak, a tájat szemlélve. Beesett arcán látszott az unalom, de muszáj volt ott … Olvass tovább

Vörös Hölgy

Egy antik ruhabolt mélyén, a poros ablakokon túl, régi, különleges próbababák álltak. A tulajdonos maga csináltatta őket porcelánból. Az arcuknak megtévesztően emberi kifejezése volt, emiatt sok vásárló megrémült tőlük. Mindegyik parókát viselt, a szájukat és az orcájukat megfestették, egyeseknek pedig üvegszeme is volt. A tulajdonos néhai felesége varrónőként dolgozott és mindig csodaszép ruhákat varrt, amelyeket … Olvass tovább

Az emelet

A város szélén álló régi emeletes házak egyikében egy öreg lift állt. Az idő vasfoga rég megette az alkatrészeit. Kevesen mertek beszállni. Nem csupán attól féltek, hogy bent ragadnak, de a különös hangoktól is, amelyeket csak benne lehetett hallani. Egyesek suttogásokat hallottak, mások sikolyokat és dörömbölést, amelyek mintha a falaiból jöttek volna. A lift néha … Olvass tovább

A köd

Mike rendületlenül kocogott az éjjeli ködben. Nem rémisztette meg az egyedüllét, a sötétség és az időjárás sem. Nap közben túl sokat volt emberek között és állandóan beszélnie kellett, így egyáltalán nem bánta azt, hogy edzés közben egyedül lehetett. Reggeltől estig dolgozott és későn ért haza. Utána ment el kocogni, bármilyen is volt az időjárás. Nem … Olvass tovább