Ablak: Hatodik történet
Nem is sejtik, hogy figyelem őket az ablakon át, ami mögött az „otthonom” van, már hosszú hónapok óta. Mind siet valahová, olyannak tűnnek, mint egy kaptár szorgos méhei. Csak figyelek, mert van még időm, ez a kemoterápiás „cucc”, csak szépen, lassan mérgezi, a testem egészséges sejtjeit is. Azt játszom, hogy elképzelem a sorsukat. Néha felmerül … Olvass tovább