Szabo-Bencze Zsanett Magyarnak van hazája, Istene és hű oltára! István az Ő királya! Elmúlt évszázadok Tudjátok, hogy itt vagyunk! Maradunk és építünk, Magunkban hiszünk,mert A Magyarnak van hazája, Dicső múltja és koronája. Ahol egy toll összeírott, Szabadságért tizenkét pontot, Ahol egy ember szava, Ébresztett fel százakat Ott kezdődik a hontudat! A Magyarnak van hazája, Büszkesége hét határa! … Olvass tovább
Oly rég láttam már hóesést, Hogy felidézni is nehéz. Azt a fehér puha takarót, Ami átölelte ezt a földet, Hogy az kicsit megpihenjen. Aztán újra erőre kapva, Termését ismét nekünk adja. Rég volt már nagyon rég, hogy Ott voltunk Isten tenyerén. Most nincs hó,nincs jég Nincs megújító pihenés. És a tiszta szűz hófehér Setét vörös, … Olvass tovább
MEGJELENT: Szabóné Bencze Zsanett: Tollamból c. kötete! (versek, novellák) Oldalszám: 110 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Szabo-Bencze%20Zsanett A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! Az E-kötet megvásárolható a Holnap Magazin webáruházában! Fokvárostól mindössze 9050 kilométerre születtem meg, Szekszárdon, a hippi korszak után. Talán ezért akarták a szüleim, hogy Szeszisztens legyek, … Olvass tovább
Nem tartozom Már közétek. Elbúcsúzom. Isten véletek! Volt, mi volt Szép és rusnya Fájdalmát Az idő mossa. Gőg nélkül Marad a lényeg, Hogy végül Csak megérted, Miért hiányzik Majd az a hely Amit eddig a Kétség ölelt. Mert volt, ott volt És jó volt, és ott Hol már nekem Minden idegen, Csak emlék az Amit … Olvass tovább
Törbecsalni a holnapot, Az volna csak jó dolog. Aztán azt hazudni néki, Hogy még minden a régi. És nem múlna a nyár Többé soha! Ó én ostoba! Akkor nem látom,az Ősz mosolyát, A színes levelek kavargó táncát. A madarak ősi vándorlását, Az emlékezés fájó Hónapját De mit tegyek,ha vonz a nyár? A pompás meleg napsugár. … Olvass tovább
Az a hanyag pirkadat, Rajzol rád,most ráncokat. Megsem várja a reggelt, Hogy az ébredést öleld. Az álmok szigetéről, Elrabolva, vadul csörög, Azaz átkozott vekker. Mi elhozta a reggelt. Pedig még maradnál, Az álom sziget partján, Mint egy hajótörött, Ki nem várja,a megmentőt. Mert ott csend van, Nincsen zavaró hang. Ami kéretlenül ébreszt, És az a … Olvass tovább
Szoba közepén, Az ablak előtt, Vár a hintaszék. Ami állja,az időt. És néha néha, Álomba ringat. Teát kortyolva, Nézek ki róla, És látom,hogy Agg barátom, Az a fess Akác A széllel paroláz. Hajlik kecsesen, Ide-oda ővele, Most,ez a páros Keringőt táncol. A lomb libben, Az ág rezzen, Mint szeretők, Úgy ölelik ők Egymást, amíg Az … Olvass tovább
December volt, És esett a hó. Mikor eljött, Hozzám Ő! Virággal kezében, Állt a hóesésben. És,én csak néztem Mert nem hittem, Hogy létezik még, Olyan teremtmény Akinek a szívében Ott dobog az illem. És azok a szavak, Mint fénylő arany, Úgy ragyogtak rám. Azon az éjszakán, Ami fagyot szórt. Mégis ott valahol, Egy apró szikra, … Olvass tovább
Az idő is megvénül, A kopott teraszon. A jelen halni készül, A repedt járólapon. Túlvilági a lehelet, Az este démoni Árnyaival integet. És azt kémleli, Hogy van e lélek, Amiért nem kár? Ami megérett, A züllés mocskán! Meglelte, elvitte. Nincs áldozat, Hisz ő nem kell, Ha a cél elhagy. És a vén idő, Azon a … Olvass tovább
Belső zajom Hangja lüktet, A metronóm Az ami ébreszt. Zörren a gép Ritmusa dalol. Idilli ez a kép Mit,az ütem rajzol. Ismerős már Ez a moraj, Ami inspirál S tova hajt. A lázas hév És,a ma megtalál A holnapért. Mert arra száll, Amerre a szél. Zúgása terjed, És árad szét Fennt a légben. Fehérsége vár … Olvass tovább
Megannyi nyár, Emléke visszajár. Felidézi az erőt, A nem volt redőt. Visszahozza a, Naiv álmokat. A szabadságot, A nyitott világot. Édes kis vízió Volt,ott akkor. Mégis hihető, Hisz nincs redő. Aztán jött,a Pofon,az első. Az igazi ébresztő, A mesét kergető. Valós képet, Ide-oda festett. Hát,már felnőtt, De nincs redő. Majd felbojdul, Aztán halkul. Az a … Olvass tovább
Álom, már a jelen A múltat, jobban ismerem. Körülöttem sok idegen, Nézem és nem értem. Mind sürög-forog, Készül egy dolog, Aminek örülnek. Mellém ülnek, Egy asztalhoz. Valaki italt hoz, A másik egy tortát, Sok rajta a szám. Velem szemben, Takaros menyecske. Valamiket keresgél, Aztán tovább üldögél. Talán nem találja, Azokat a holmikat Amik után matat. … Olvass tovább
Pokol kapuja Nyitva,onnan Les a sok léha, Rest mogorva Alak,arra várva, Hogy egy legyek Velük.A sorban Beállva menjek A bárgyuságnak, Posvány szagú Mély mocsarába. Ahol megfakult Lényük,meddő Elvek között, Üresen tengődő Méla közöny. A sor duzzad, Növelve a teret. Fáj ez a harag, Amitől szenvedek. Mert elveszett, Azaz ábránd, Hogy nincsenek Tétlen bestiák. Figyelj lépted, … Olvass tovább
Egy ködfoltos éjszakán, Felragyogott a Holdvilág. Megcsillant fénye válladon, Majd simogatott szabadon. Pőre tested mámorát, Felidézi az a Holdvilág. Mi megcsillant a válladon, És akkor ott,az ágyadon. Tudtam,hogy már nem vagyok, Se részeg se átkozott. Mert ahogy Ő átkarolt, Mint látomás elvarázsolt. Szerelmének vad tüze, Vitt engem a szívébe. Mit elcserélni nem fogok, Csak a … Olvass tovább
Megint egy nap, Mikor mindenért Kár,és hiába Ébredezik a lét, Mert elfáradt Lelked összes Kínzó fájdalma, Egyszerre keres És talál meg. De te mennél Aztán mégse, Nehéz lettél Mégis gyenge. Az idő és a tér, A szabad elme Üvölt a tömegbe. Elemek tánca, Távozik lassan. A napok ránca, Kisimul halkan. De mindhiába, Mert jön megint … Olvass tovább
Mennem kell, Tovább az úton. Árnyékom eldobom, Ez nem az a hely Ahol pallérozott Az elme lángja. Torzult az,ideája Sebekkel tarkított. E bűzlő fekély, Mi,most elnyelne. Egy üres sekély, Elhagyott sírhelyben. Eltemet a szenny, Elfogy a levegő. Mennem kell, Mert ez temető. Test és lélek, Odavész csendben. Eltaposnak,megtörnek Sírfelirat nincsen. Mennem kell Tovább,van kiút. Itt … Olvass tovább
Csókja,mint arany Ragyog a tavon, S ringat halkan A szél a parton. Kérészek nászát Figyelem csendben. Az élet vásznát Festi a táj,közben Pihen a fény, És megmarad, A föld testén Mit,hűen simogat. Kalász érik, Fecske röppen. Eltévedt ladik, Gazdát keres éppen. Csobban mellette, Az ifjú és az agg Lassan,nem sietve Megy le a nap. Sugara … Olvass tovább
Kortyolok a szőlő édes véréből, És rád gondolok tiszta szívből. Ajkaid buja bája tüzem szítja, Feledem bánatim karjaidban. Lelkem virága vagy te nékem, Szép violám becses kincsem. Hiszen náladnélkül félholt e világ, Átlépném a pokolnak kapuját. Földi létem adnám a révésznek, Hogy vigye testem az ördögnek. Kortyolok a szőlő édes véréből, És rád gondolok tiszta … Olvass tovább
Egy percre elmerengve, Vágyam láttam beteljesedve. Ő és én egy szűz lepedőn, Indultunk a tüzes lejtőn. Kéz a kézbe markolt, Érintésre csók válaszolt. Test a testtel érzéki harcban, Elolvadtam a karjaiban. Párás csípőm,nedves kelyhe, Befogadta Őt,mint szent ereklye. Egyre mélyebben,s hevesebben, Kerültünk az élvezet kertjébe. Ahol érzéki sikoltással, Értünk nászunk csúcsára. A valóságtól megtagadva, Még … Olvass tovább
Kopott küszöbön,rothadó deszka Romos falak,dohos maradványa. Ösvényt rejtő,kusza bozótos Borostyán tengeren hullámzó, Megfeneklett roncs,és torzó Az a lélek,ami mostmár eladó. Tort ül a tömeg,koporsódnál Vigad,és látni kaján mosolyán, Hogy már semmit sem sajnál, Felhalmoz és feláldoz,a máglyán. A hedonizmusra hajló étvágyát, Zabolázni a csahos kutyáknak, Csak a saját bűzös mocskába Fojtva,pusztul el csúf játéka. Sírjából … Olvass tovább