Szabo-Bencze ZsanettNem is sejtik, hogy figyelem őket az ablakon át, ami mögött az „otthonom” van, már hosszú hónapok óta. Mind siet valahová, olyannak tűnnek, mint egy kaptár szorgos méhei. Csak figyelek, mert van még időm, ez a kemoterápiás „cucc”, csak szépen, lassan mérgezi, a testem egészséges sejtjeit is. Azt játszom, hogy elképzelem a sorsukat. Néha felmerül … Olvass tovább
Ködöt lehel a hajnal, és az Utolsó csepp harmat, Most a földre hullott, Véle a nyár búcsúzott. Csókját az ősznek adta, És a dús lombkorona, Most a földre hullott, Véle a szél játszott. Az avar szőnyeg már Ragyogó, és színpompás. Most az arany, bronzba Fordul. Az utat takarva Sem marad rejtve bája, Már borulna a … Olvass tovább
Magyarnak van hazája, Istene és hű oltára! István az Ő királya! Elmúlt évszázadok Tudjátok, hogy itt vagyunk! Maradunk és építünk, Magunkban hiszünk,mert A Magyarnak van hazája, Dicső múltja és koronája. Ahol egy toll összeírott, Szabadságért tizenkét pontot, Ahol egy ember szava, Ébresztett fel százakat Ott kezdődik a hontudat! A Magyarnak van hazája, Büszkesége hét határa! … Olvass tovább
Oly rég láttam már hóesést, Hogy felidézni is nehéz. Azt a fehér puha takarót, Ami átölelte ezt a földet, Hogy az kicsit megpihenjen. Aztán újra erőre kapva, Termését ismét nekünk adja. Rég volt már nagyon rég, hogy Ott voltunk Isten tenyerén. Most nincs hó,nincs jég Nincs megújító pihenés. És a tiszta szűz hófehér Setét vörös, … Olvass tovább
MEGJELENT: Szabóné Bencze Zsanett: Tollamból c. kötete! (versek, novellák) Oldalszám: 110 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Szabo-Bencze%20Zsanett A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! Az E-kötet megvásárolható a Holnap Magazin webáruházában! Fokvárostól mindössze 9050 kilométerre születtem meg, Szekszárdon, a hippi korszak után. Talán ezért akarták a szüleim, hogy Szeszisztens legyek, … Olvass tovább
Nem tartozom Már közétek. Elbúcsúzom. Isten véletek! Volt, mi volt Szép és rusnya Fájdalmát Az idő mossa. Gőg nélkül Marad a lényeg, Hogy végül Csak megérted, Miért hiányzik Majd az a hely Amit eddig a Kétség ölelt. Mert volt, ott volt És jó volt, és ott Hol már nekem Minden idegen, Csak emlék az Amit … Olvass tovább
Törbecsalni a holnapot, Az volna csak jó dolog. Aztán azt hazudni néki, Hogy még minden a régi. És nem múlna a nyár Többé soha! Ó én ostoba! Akkor nem látom,az Ősz mosolyát, A színes levelek kavargó táncát. A madarak ősi vándorlását, Az emlékezés fájó Hónapját De mit tegyek,ha vonz a nyár? A pompás meleg napsugár. … Olvass tovább
Az a hanyag pirkadat, Rajzol rád,most ráncokat. Megsem várja a reggelt, Hogy az ébredést öleld. Az álmok szigetéről, Elrabolva, vadul csörög, Azaz átkozott vekker. Mi elhozta a reggelt. Pedig még maradnál, Az álom sziget partján, Mint egy hajótörött, Ki nem várja,a megmentőt. Mert ott csend van, Nincsen zavaró hang. Ami kéretlenül ébreszt, És az a … Olvass tovább
Szoba közepén, Az ablak előtt, Vár a hintaszék. Ami állja,az időt. És néha néha, Álomba ringat. Teát kortyolva, Nézek ki róla, És látom,hogy Agg barátom, Az a fess Akác A széllel paroláz. Hajlik kecsesen, Ide-oda ővele, Most,ez a páros Keringőt táncol. A lomb libben, Az ág rezzen, Mint szeretők, Úgy ölelik ők Egymást, amíg Az … Olvass tovább
December volt, És esett a hó. Mikor eljött, Hozzám Ő! Virággal kezében, Állt a hóesésben. És,én csak néztem Mert nem hittem, Hogy létezik még, Olyan teremtmény Akinek a szívében Ott dobog az illem. És azok a szavak, Mint fénylő arany, Úgy ragyogtak rám. Azon az éjszakán, Ami fagyot szórt. Mégis ott valahol, Egy apró szikra, … Olvass tovább
Az idő is megvénül, A kopott teraszon. A jelen halni készül, A repedt járólapon. Túlvilági a lehelet, Az este démoni Árnyaival integet. És azt kémleli, Hogy van e lélek, Amiért nem kár? Ami megérett, A züllés mocskán! Meglelte, elvitte. Nincs áldozat, Hisz ő nem kell, Ha a cél elhagy. És a vén idő, Azon a … Olvass tovább
Belső zajom Hangja lüktet, A metronóm Az ami ébreszt. Zörren a gép Ritmusa dalol. Idilli ez a kép Mit,az ütem rajzol. Ismerős már Ez a moraj, Ami inspirál S tova hajt. A lázas hév És,a ma megtalál A holnapért. Mert arra száll, Amerre a szél. Zúgása terjed, És árad szét Fennt a légben. Fehérsége vár … Olvass tovább
Megannyi nyár, Emléke visszajár. Felidézi az erőt, A nem volt redőt. Visszahozza a, Naiv álmokat. A szabadságot, A nyitott világot. Édes kis vízió Volt,ott akkor. Mégis hihető, Hisz nincs redő. Aztán jött,a Pofon,az első. Az igazi ébresztő, A mesét kergető. Valós képet, Ide-oda festett. Hát,már felnőtt, De nincs redő. Majd felbojdul, Aztán halkul. Az a … Olvass tovább
Álom, már a jelen A múltat, jobban ismerem. Körülöttem sok idegen, Nézem és nem értem. Mind sürög-forog, Készül egy dolog, Aminek örülnek. Mellém ülnek, Egy asztalhoz. Valaki italt hoz, A másik egy tortát, Sok rajta a szám. Velem szemben, Takaros menyecske. Valamiket keresgél, Aztán tovább üldögél. Talán nem találja, Azokat a holmikat Amik után matat. … Olvass tovább
Pokol kapuja Nyitva,onnan Les a sok léha, Rest mogorva Alak,arra várva, Hogy egy legyek Velük.A sorban Beállva menjek A bárgyuságnak, Posvány szagú Mély mocsarába. Ahol megfakult Lényük,meddő Elvek között, Üresen tengődő Méla közöny. A sor duzzad, Növelve a teret. Fáj ez a harag, Amitől szenvedek. Mert elveszett, Azaz ábránd, Hogy nincsenek Tétlen bestiák. Figyelj lépted, … Olvass tovább
Egy ködfoltos éjszakán, Felragyogott a Holdvilág. Megcsillant fénye válladon, Majd simogatott szabadon. Pőre tested mámorát, Felidézi az a Holdvilág. Mi megcsillant a válladon, És akkor ott,az ágyadon. Tudtam,hogy már nem vagyok, Se részeg se átkozott. Mert ahogy Ő átkarolt, Mint látomás elvarázsolt. Szerelmének vad tüze, Vitt engem a szívébe. Mit elcserélni nem fogok, Csak a … Olvass tovább
Megint egy nap, Mikor mindenért Kár,és hiába Ébredezik a lét, Mert elfáradt Lelked összes Kínzó fájdalma, Egyszerre keres És talál meg. De te mennél Aztán mégse, Nehéz lettél Mégis gyenge. Az idő és a tér, A szabad elme Üvölt a tömegbe. Elemek tánca, Távozik lassan. A napok ránca, Kisimul halkan. De mindhiába, Mert jön megint … Olvass tovább
Mennem kell, Tovább az úton. Árnyékom eldobom, Ez nem az a hely Ahol pallérozott Az elme lángja. Torzult az,ideája Sebekkel tarkított. E bűzlő fekély, Mi,most elnyelne. Egy üres sekély, Elhagyott sírhelyben. Eltemet a szenny, Elfogy a levegő. Mennem kell, Mert ez temető. Test és lélek, Odavész csendben. Eltaposnak,megtörnek Sírfelirat nincsen. Mennem kell Tovább,van kiút. Itt … Olvass tovább
Csókja,mint arany Ragyog a tavon, S ringat halkan A szél a parton. Kérészek nászát Figyelem csendben. Az élet vásznát Festi a táj,közben Pihen a fény, És megmarad, A föld testén Mit,hűen simogat. Kalász érik, Fecske röppen. Eltévedt ladik, Gazdát keres éppen. Csobban mellette, Az ifjú és az agg Lassan,nem sietve Megy le a nap. Sugara … Olvass tovább
Kortyolok a szőlő édes véréből, És rád gondolok tiszta szívből. Ajkaid buja bája tüzem szítja, Feledem bánatim karjaidban. Lelkem virága vagy te nékem, Szép violám becses kincsem. Hiszen náladnélkül félholt e világ, Átlépném a pokolnak kapuját. Földi létem adnám a révésznek, Hogy vigye testem az ördögnek. Kortyolok a szőlő édes véréből, És rád gondolok tiszta … Olvass tovább