János úr a vonaton
Már régóta követte tekintetével a kalauzkisasszonyt, és arra gondolt, hogy megszólítja, de inkább lecsillapította magában a közvetlen, joviális urat, aki idegenekkel ismerkedik. Az ablak felé fordult, és az elsuhanó agglomerációs várost nézte. A látványt az ablaküvegen esőcseppek csíkozták, ahogy az ablakra verődtek, majd a menetszél szétkente őket. A szerelvény lassított, a sör előre dőlt a … Olvass tovább