Szabó László Dezsõ

Csendesen élem életem Csendesen élem életem, sokszor a múlton töprenkedem, de elképzelem a jövőmet, mert a gondolatok jönnek. Leélt 81 év után nem bokázik már a bokám, mert más örömök intenek dédunoka, unoka, és gyerek. Az alkotásra friss a szellem, hisz a világ gyötri a lelkem, utódaimra most mi vár, kinyílik, zárul a határ? Sokszor … Olvass tovább

Az öregedésről Megöregszünk persze, ha van rá idő, és ez az állapot néha mégis derű, mert a feledékeny, botladozó öreg magában mosolyog, emlékeket követ. Ha az ember ifjan balgaságot művel, van min mosolyogni azon is, idővel. Ráncos arc, szédülés és reszkető kezek, mindez majd öregen megtörténik veled. Ám a hosszabb élet némi pótlást adott, minden … Olvass tovább

Meg tudsz bocsájtani? Mindenkihez szólok most, és mindenkit kérek, kiket megbántottam! Sír bennem a lélek! Kikkel gonosz voltam, akikkel közömbös, kiket nem értettem, mert más volt a köntös, elfordulva tőlük és hátat fordítva, konok lépésekkel hagytam mind magukra! Mindenkinek szólok, bocsánatuk kérem, mert a megbocsájtás egy gyönyörű érdem! Meg tudsz bocsájtani életben, halálban? Hiszen tán … Olvass tovább

A mi nyelvünk Imádom a magyar nyelvet, mert hogy különleges szerzet, bársonyosan huncut, egyben mint egy mosoly női szemben. Egy szó, mint száz: különleges, egyedülállóan nemes, egy szóval ki lehet fejezni sok-sok mindent! Ez nem semmi! Ősi gyökök összerakva tenger kifejezést adja! Mint mosollyal asszonyszemben vagyok vele szerelemben! Drága kincsem! Játszom véle; ő a szablyámnak … Olvass tovább

2018. első reggelén Itt az Újév! Pezsgőt bontva ölelgetjük egymást sorba, furcsa módon arra iszunk, növekedett életkorunk! Ejnye! Most búsulni kéne? Búbánattal a fenébe!! Száll az idő, bármit teszel – de idővel bölcsebb leszel: megteszed azt, amit lehet, amit meg nem, nem fáj fejed. Majd bevégzed később, holnap! A ma után is van még nap! … Olvass tovább

Tavaszcsalogató Hej napocska! Dugd ki orcád! Várják fényed erdők, puszták! Szórd áldásod a rügyekre, vágynak már a melegedre! Néhány cinke is dalolgat, hátha felbukkan maholnap Tavasztündér mosolyogva, virágait szerteszórva. Érezni, hogy minden feszül, a rigó is máskép repül, fészket keres a bokrokban, végigjárja mind, mind sorban. A krókuszok mind kibújtak, mind a napfény felé nyúlnak, … Olvass tovább

Az emlékmű A történelem zuhatagában sziklaként állni oly nehéz! Mégis, dacolva megmaradni sikerül annak, aki az égre néz! Hányszor tiportak le a porba becsületet, jövőt és életet, s utólag minden, ami történt, egy kissé máskép méretett! A tények mindig egyszerűek, a vetületük mégis más, a szubjektumok beleszólnak; mindig másnál van a rovás… Hol az igazság? … Olvass tovább

Karácsonyi vers rólatok, rólam Szánlak titeket, és magamat is, persze, meg vagyunk átkozva és ezerszer verve! Nem tudjuk átlépni önmagunk határát, nem tudjuk menteni lelkünket, az árvát. Mennyi bűn, gyalázat lopakodik némán benn a szívünk mélyén, s mi csak állunk bénán; mennyi dacos önzés, mennyi rút hamisság rejti el előlünk, hogy mi az igazság! Egymást … Olvass tovább

Október – ma Színpompás, őszi reggelek, esőt cipelő fellegek, aranyló lombok, durva szél – újra a csodáról mesél. Több, mint félszázad röppen el, a nemzet újra ünnepel! Nem hunyt ki tipró láb alatt, mert szívünk kínban is szabad, a forradalmi bűvölet lázba hoz ma is sok szívet! Pereg a könny az arcokon… Túl véres bosszún, … Olvass tovább

A törvénynapon Oda igyekszem, a törvénynapra keserű panaszaimmal telve. Talán csak Ő az, ki keserveimre bölcsességével megfelelne. Hosszú az út, ezer keserves lépés ezer év, amíg odaérek, valahol távol, az irdatlan múltba, ahová vándor csak alig érhet… Jő nyári hajnal, átparázslik a szent nap fénye a lombok között, míg az öles törzs félhomálya oszlik, a … Olvass tovább

Ugyanolyan vagyok Ugyanolyan vagyok, mint a többi, nem tűnök ki a termetemmel, nem tűnök ki a mosolyommal, nem tűnök ki erénnyel, bűneimmel. Egyszerű vagyok, hétköznapi, eszem, iszom, lélegzem, TV-t nézek, háborgok, és morcon morgolódok, de amikor elkap az igézet, földi bőrömből lassan kibújok, az ég felé tárul két kezem, a fényben tisztulva megújulok, és írni … Olvass tovább

Mitől vagyok magyar? Tényleg, mondjátok meg, mitől vagyok magyar? A kérdésre válaszolni nem mindenki akar, s ha akar is, nem tud, nem biztos, hogy képes, de a bizonytalanság, – ki is mondom: rémes! Talán attól is, hogy magyarul beszélek, magyarul álmodik rég bennem a lélek, atyámfiaihoz, hogy magyarul szólok, megértem magyarul, ha szónokol szónok. Ha … Olvass tovább

Mit szeretnék? Mit is szeretnék még elérni? Magamban ezt az óhajt bemérni nem is olyan egyszerű dolog! Talán vágyaim itt csúcsosodnak, kérdések, válaszok sokasodnak – hát ezeket mind, mind leírni! Kiírni a tollaimból a tintát, egekig lökni az élet-hintát, és adni, adni nektek itt! Mit is szeretnék? Dolgomat tenni, Istent és titeket jól szeretni; ami … Olvass tovább

„Forgószél” (A szovjet agresszió 56. évfordulójára.) Lecsapott, és folyt a vér, mennydörögtek az ágyúk, tűzeső hullott Budapestre, porba hullott a vágyunk. Orvul. galádul. elvtárs-módra tiportak mindent, ami szép, – véres fejjel, de szembenézett gyilkosaival ez a nép, és harcolt, amíg lehetett. Hiába tépte forgószél a fákat; hogy hősök földje ez a föld, megmutattuk a nagyvilágnak! … Olvass tovább

Távoli múltba merengve Távoli múltba merengve látom az égen az árnyad. Hősi csatákban az elsőt, vívni, ki sohase fárad! Nem köszönöm neked Árpád, hogy idehoztad a népem! Vad viharok közepette telt el az első ezer évem! Bő örökségünk földjét mindig áztatta bőven vérünk, s most, hogy végre megtelepedtünk, bőszen tipornák el a létünk! Letekintesz végre … Olvass tovább

Üzenet Londonba A világ most újra megmérettetik, hogy ki lesz az első, az eldöntetik! Nem karddal, hadakkal, tűzzel viaskodnak, de most nemes módon áldoznak a sportnak. Atléták és úszók, hajók versenyeznek, több tucatnyi sportág versenyzői mennek, és mindben mindenki tör a győzelemre, ha meg nem az első, nem megy el a kedve! Mily öröm, s … Olvass tovább

Megbánt szerelem Szerelmes lettem egy bankba! – hogy lehettem ilyen balga!? – Szép volt szeme, csókos ajka, és egy hiba sem volt rajta. A dereka csodás íve mélyen behatolt a szívbe, a járása kecses, ringó, mint réten a kék iringó. Mosolygott a két szemembe, kezét tette a kezembe, illatfelhő lengte körbe, ugrált tőle a szív-görbe! … Olvass tovább