Szabó ViktorNem szólhatok. Pedig bennem minden szó könyörögne, hogy hang legyen végre. De csak a csend marad — a csend, ami lassan megtanul beszélni helyettem. Minden nap ugyanaz a remegés. Egy pillanat, egy villanás, amikor a világ elnémul, s csak a szívem tudja, mit rejtek el. A vágy ott lüktet, hangtalanul, mint egy madár, amelyik nem … Olvass tovább
A kávé illata lebeg a levegőben. A kanál lassan forog a csészében, mintha az idő is körbe-körbe járna, csak hogy ne kelljen tovább haladnia. Ő mosolyog. A szeme sarkában apró ráncok gyűlnek, és én elhiszem egy pillanatra, hogy ezek a ráncok miattam születtek ,miattam ülnek a bájos arcán. „Jó veled beszélgetni.” Én hallgatom, miközben minden … Olvass tovább
A szoba csendje úgy feszült köré, mint egy láthatatlan háló, melyben vergődni is felesleges. Nem zaj volt ez a csendben, hanem hiány – egy hang nélküli, végtelen kiáltás. Az asztalon kihűlt a kávé, az ablaküveg mögött lassan csorgott az eső. És minden csepp olyan volt, mint egy szívverés, amely nem az övé. Barátok emlékei suhantak … Olvass tovább
…mikor a könny már kiszáradt Az idő nem gyógyít. Csak elhalványítja a színek kontúrját, míg végül minden szürkévé olvad – és az ember már nem tudja, mikor kezdődött a fájdalom, és mikor lett belőle élet. Most is itt ülök az ablaknál, ahol egykor ők álltak. A gyermekem kacagása még ott visszhangzik a poros levegőben – … Olvass tovább
Az ablaknál ült minden délidőben, mosolya fény volt, csönd a szívem rejtekében. Vágytam szavára, mégsem szólt felém, csak a némaság zenélt az est ölén. Egy érintés — oly halk, mint esti szellő, mégis bennem maradt: örök jel, emlék, felhő. És a perc súgta halkan: „lehetne több talán”, de elsodort minket a sors vad áramán. Más … Olvass tovább
Az éj birodalma tombolt, szórta mérgét, S a csillagok kihunytak, mint sebzett vércsék, De messze fenn egy lángpallos lobogott, Az Ítélet fénye a sötétre lecsapott. A föld remegett, s az árnyak ordítottak, Mint láncra vert, bukott démoni hadak, De fény-özön tört át a szent kapun, S Új Hajnal született: azon a bús napon. Ott álltunk … Olvass tovább
Elmúlt boldogság Régen vártam, hogy velem légy Vártam, hogy gondoskodó karodba végy, Hogy szerelmes szavaid hallatán , Szívem üsse a te szíved dallamát. Régen vágytam rá, hogy megcsókolj , Hogy szerelmes szívünk egybeforr, Arra, hogy örökre te meg én együtt vár ránk az öröklét. Régen vártam ,hogy hozzám szólj, Hogy mesélj a közös álmunkról, Hogy … Olvass tovább
Szeretnék egy csillag lenni, S onnan fentről nézelődni , Erre a szép világra. Szeretnék egy csillag lenni , Minden zugot bejárni, Ebben a nagy világban. Szeretnék egy csillag lenni, Gondot ,s bajt nem érezni , Ezen a szép világon. Szeretnék egy csillag lenni , S a legfényesebben ragyogni , Ennek a szép világnak. Szeretnék egy … Olvass tovább
Örök szerelem Hazudnék ,ha azt mondanám elfeledtelek, hazudnék, ha azt mondanám nem szerettelek, Hazudnék ,ha azt mondanám jól vagyok, de neked hazudni nem akarok. Hazudhatnám ,hogy elmúlt már a fájdalom, hazudhatnám,hogy boldog nélküled a nappalom, Hazudhatnám,hogy minden jó,és jól vagyok, de neked hazudni soha nem akarok. Hazudom magamnak, hogy már nem kellesz, hazudom azt is, … Olvass tovább
Mikor… Amikor végleg megválsz a közös ágytól, Mikor RÁ gondolva remeksz még a vágytól, Mikor zenét hallva eszedbe jutnak emlékeitek, Mikor képét elővéve zokogsz ,mint egy gyermek, Akkor hiányába mindig kicsit belehalsz. Amikor mindenütt őt csak őt keresed, Mikor sírsz, mert sehol nem leled , Mikor este egyedül járod a várost , Mikor tudod ,ő … Olvass tovább
Elég volt! Belefáradtam már a sok rosszba, A borzasztóan rosszul megírt sorsba, hogy én mindig csak halkan szenvedek , és ritkán mosolyognak rám az emberek. Belefáradtam már a sok rosszba, Fájdalmamat e kegyetlen világ okozta, Hogy elvette tőlem ,akiért élnék, Kiért ha kell ,én a tűzbe is mennék. Belefáradtam már a sok rosszba Bár sebzett … Olvass tovább
Lennék az! Bárcsak lehetnék az aki kell, Ki csókol téged, és sírig ölel. Bárcsak az lennék akire vársz Ki melletted, és ki mellett te állsz. Bárcsak ott lehetnék mindig veled, Kezed foghatnám ha fáj a lelked. Bárcsak ott lennék ha boldogság ér, Mikor gyönyörű szemedben csillog a fény. Bárcsak érezhetném bőröd illatát, Gyengéd, puha ajkaid … Olvass tovább
Feladom Feladom, mert ezt kell tennem, Feladom mert nincs már veled tervem. Feladom , az út itt most véget ér, Feladom ,mert a szív már nem remél. Feladom ,a küzdelmet érted, Feladom ,és jövőnk itt ér véget, Feladom , mert nincs már remény, Feladom,bár nagyon szenvedek én. Feladom , de megszakad szívem, Feladom , bármit … Olvass tovább
Az első…. Eltelhet megannyi év,és vagy milliónyi élet, Ha rád pillantok, még mindig csodálva nézlek. Úgy, ahogy legelőször megláttalak , Mikor megláttam szemeidben a fénylő kis szikrákat. Az első pillantást sohasem felejtem, Lelkembe láttál azon a reggelen. Eltelhet megannyi év, és vagy milliónyi élet, Vágyom rá ismét, hogy ölelésedben éljek, Úgy ahogy először öleltél, és … Olvass tovább
Utolsó könnycsepp Éjszakákon át sírtam én utánad, Szívem lelkem fájt ,de te nem láttad. Testem remegve epekedett érted, S éjjelente vártam gyengéd érintésed. Utolsó könnycsepp folyik végig arcomon, Mit érted ejtek ,drága angyalom Szeretlek, imádlak, nem feledlek soha, Szerelmednek szívemben örökké marad nyoma. Utolsó könnycsepp folyik végig arcomon, Vége van életünknek ,ezt már jól tudom. … Olvass tovább
Csönd van bennem ,már a lelkem sem zúg, Eltemetek mindent ,mi van és mi elmúlt. Megfáradt lelkemet szögre akasztom, Élem életem tovább ,és megnyugszom. Még dobog a szívem, lüktet ereimben a vér, Bár Ő nélküle életem már hasztalan , és semmit sem ér. Hát megállok …… Hát megállok egy percre, és behúnyom lágyan szemem, És … Olvass tovább
A csillagok alatt fekszem csendben, Csak gondolatok cikáznak fejemben. Mondatok mit egykor mondtál, hogy engem senkiért el nem hagynál. Hogy szereted mind azt amit mondok, Mert ha beszélek elszállnak a gondok. Hogy imádod azt ,ahogyan nézlek, Mert téged így még senki sem nézett! Hogy szereted ahogy hozzád érek, Mert érintésem az maga a végzet. Emlékszem … Olvass tovább
Utolsó csók Aznap este ,azon a szomorú éjszakán, Ketten ültünk kéz kézben,egymás oldalán. A hold fénye besütött át az ablakon, És én láttam legördülni egy könnycseppet gyönyörű arcodon. Csak néztél rám szótlan, könnyes szemmel, Én néztelek téged végtelen, örök szerelemmel. Mindketten tudtuk ,hogy ez a meghitt pillanat, Az utolsó lesz ,mi szívünkben megmarad. Csak néztem az … Olvass tovább