Intrika

„Szeretet, megbocsátás, elfogadás. Milyen szép szavak! Az emberiség történetében mikor valósulhat meg?” (Szani) Kata már éppen azon törte a fejét, megírja beszámolóját a jó hangulatú és nagyszerű értékeket adó irodalmi rendezvényről, amikor megnyitva a levelezőrendszert, Pankától talált egy levelet, melyben Panka, legnagyobb döbbenetére megírta, hogy mindent tud a tegnap esti beszélgetésen elhangzottakról, mert valaki elmondta … Olvass tovább

Balatoni vihar

A vitorlás útra készen horgonyzott a kikötőben. Az árbochoz ütődő rögzítő bilincs csilingelő hangjai közé a hajótesthez csapódó hullámok kluttyogó hangja vegyült. A mai cél Badacsonytördemic, Badacsony, Keszthely, onnan Tihanyig, majd le egészen a kenesei fehérpartokig, késő délután pedig ugyanezen az útvonalon vissza. – Hosszú napom lesz! – sóhajtott a kapitány. – Nincs mit tenni! … Olvass tovább

Tékozló gyermek

Szakáli Anna Tékozló gyermek Mágnes-bölcsőben ringatózom, suhanok spirálkarok óceánján. Napom fényének ölelése nem ismert életeket nevelt, s bimbózó sejtek összefonódása megteremtette az embert. Lelket lehelt beléjük az Isten, de micsoda lelket, hogy ölni kell, hol víz, tenyérnyi zöld sincsen, vagy éppen azért, mert sok van. Nem erre szegődtünk. Esti tűzre, hajnalhasadásra, csillagos égre, dalolásra és … Olvass tovább

Legszebb korunk

Négy év, sodródó papírcsónak. Égő tekintet, tüzes villám, dühöngő tengeren csillag-kor, partot mardosó futó hullám, ifjonti szellem makacs daccal, bárgyú döntésekben tétova, lángröptű eszmén szállt tova. Évről évre kopó, szeplőtlen eszmét mosó komor valóság. Elveszett hang tettben erőtlen, fagyott eszme, égető ráncok, vesztett évek álom-holnapért, idővonszolt korszak ígért jót, míg ködös homálya véget ért. Visszatekintve … Olvass tovább

Slam poetry*

Slam poetry* versek, verítékek sorstársaim fülelnek, mit tanultam, szavakat tollam egybe gyúrja, vagy tán az eszem csavarja, tépi, író kurzuson mit kell megélni, slam poetry, slam poetry, ha nem sikerül lelkem sérül, amíg végül eldönthetem, befejezésül lesz-e kötetem, lesz-e katarzis, vagy elmarad az is; a szürkeállomány szűk szavú silány, legyőz, kiüt, leszól, leránt, slam poetry … Olvass tovább

Tékozló gyermek

Szakáli Anna Tékozló gyermek Mágnes-bölcsőben ringatózom, suhanok spirálkarok óceánján. Napom fényének ölelése nem ismert életeket nevelt, s bimbózó sejtek összefonódása megteremtette az embert. Lelket lehelt beléjük az Isten, de micsoda lelket, hogy ölni kell, hol víz, tenyérnyi zöld sincsen, vagy éppen azért, mert sok van. Nem erre szegődtünk. Esti tűzre, hajnalhasadásra, csillagos égre, dalolásra és … Olvass tovább

Szél süvít jeges tájon

Szakáli Anna Szél süvít jeges tájon (Északi dal) szél süvít jeges tájon sodró szél csontomig ér hej jó kutyám falka kutyám dermesztő est utolér hang kúszik fagyott buckán fenyők síró ága közt hej jó kutyám falka kutyám sarki fény íve füröszt hófehér messzeségbe’ kéményfüst tör az égre húj jó kutyám falka kutyám hazaérünk estére arcomba … Olvass tovább

Huzavona utca

Az ÜDÜLŐTELEP felirattal ékeskedő településrészen található Huzavona utca elhíresülése folyamatosan történt. Nem volt semmi kézzel fogható bizonyossága, hogy ez bekövetkezik, de bekövetkezett. Az utca lakói azzal szembesültek, hogy a svájcikölcsön alapból felépített méregdrága és több esetben hivalkodó új házak között, egy különös építmény emelkedett napról napra. Formáját tekintve inkább hasonlított egy nagy teáskannára, mint a … Olvass tovább

Én sírok

Hullik a harmat, szitál a földre, keringve suhanok mindörökre. Faágtól elváló levél szárnyán, éjjeli pillangó puha álmán hajtom fejem nyugalom ölébe, szirmát hullató rózsa tövébe. Pihenek megfáradt fűszálakon, suttogok szélcsendes hajnalokon, felkap az őszi szél, messze sodor, szemedben én vagyok az a kis por. Ha látod a rózsát harmatosan, én sírok, jajongok a magasban.

Szegények

Lali mosolyogva ült le a hokedlire, és vett az eléje tett süteményből. Már felnőttként ült velünk szemben az asztalnál, és komolyan, hosszan beszélt a munkájáról, az életéről. El-mondta, hogy saját házat vesz nemsokára, és végre annyit és azt ehet, amennyit akar, és amit szeret, mert gyerekkorában sokat éhezett, amire nem szívesen emlékezik, de néha jó … Olvass tovább

Szél süvít jeges tájon

Szél süvít jeges tájon (Északi dal) szél süvít jeges tájon sodró szél csontomig ér hej jó kutyám falka kutyám dermesztő est utolér hang kúszik fagyott buckán fenyők síró ága közt hej jó kutyám falka kutyám sarki fény íve füröszt hófehér messzeségbe’ kéményfüst tör az égre húj jó kutyám falka kutyám hazaérünk estére arcomba vág szél … Olvass tovább