Szanyi Ildikó

Hallom, ahogy mondod. Látom, ahogy érzed. Sajnálom, én már nem értelek téged.

A hátam mögött szétterülő, zabolátlan nyílt víz csendessé válik a hajóorr előtt és megadja magát a barna moszattól nyálkás, hullámtörő szikláknak. A fáradt, öreg jármű motorját lekapcsolták, és most hangtalanul siklik, megpakolva emlékekkel, és olcsó ajándéktárgyakkal. Augusztus van. Vége a nyárnak. A part még élénk. Köveken ülő lányok integetnek, mellettük egy horgász vár kapásra, nők … Olvass tovább

Míg mi habzsoltuk a perceket és dőzsöltünk a hetekben, már fente ránk a fogát az aljas idő, a kegyetlen.   Király módjára élveztük az órát, és faltuk a napot, most meg koldusként sírnánk vissza az elveszett pillanatot.

1. Felcipelte a Golgotára. S te mégis kételkedsz benne? 2. Itt nyugszik P. T., olvasta a pillangó és elcikázott. 3. Ódon torony bronz éke, amin boldogan csillog a napfény. 4. Homlokomra és szívembe vésve kaptam, büszkén hordozom.

kulcs a zárban cipő a sarokban csend a lakásban macska a szobában k-pop a rádióban vírus a tévében kaja a mikróban szelfi az arckönyvben pizza a szobában vodka a pohárban sípszó a mobilban vita a szomszédban wellness a fürdőben oldás a xanaxban üresség a lélekben magány az álomban

Csak ketten lépegetünk a kihalt újévi utcán szikrázó napsütésben: az emlékedre megszólított harang zúgása és én. Miközben kerülgetem az éjjeli tűzijáték széthagyott törmelékét, akarom, hogy a hanghullámok aurámmá váljanak. Rám simul az öblös hang, megrohannak az emlékek, érzem barna panofix bundád illatát, ahogy belém karolva, lassan bicegsz. Lassan haladok én is, félek, ha leáll a … Olvass tovább

Kételkedve bolyongtam a sárgásbarna völgyben. De Te benne voltál minden lehullott falevélben, az őszi szellő minden parányi rezgésében, a szent forrás szüntelen ezüst csobogásában, a lét elemeinek apró vibrálásában. Ekkor megnyugodtam. Még van hitem.

ketyeg az óra csöppen a csap ropog a tető koppan a csepp susog a szellő reccsen a szék perceg a bogár pattan a kép csattog a rigó surran az este kaffog a kutya remeg a teste dobban a lépés kattan a zár zizzen a lámpa lobban a gáz

Álmomban színes virágokon lépkedek, és erősen szorítom a mutatóujjadat. Te guggolva cseresznyét aggatsz a fülemre, és nevetsz, mert ügyes vagyok. Álmomban fehér kalapban hisztizek és földhöz vágom a sárga műanyag macit, mert nem értem, hogy miért tanítottál meg járni, ha már csak álmomban lehetsz itt.