Szaszkó Bettina A bánat csípi szájam szélét. Bánat, mely először édes. Könnyekkel vegyülve sós. S mikor az utolsó perce már ékes, Akkor lesz fájdalma valós. A csend, ami körülvesz fojtó. A fojtástól tudat hasad. S ha keserű létem már foszló Magamból semmi marad.
Szívem elégtelen. Szúr és tűr, Néha megáll, Aztán nagyot dobban. Megbetegszik mellkasomban. Mire gyógyul, újra lázban Vergődik a test-romházban. Villany lustul mellüregben, Pislákol, csak rossz ütemben. Villog kettőt. Utoljára. Visszavágyik hazájába. Azt a kettőt érte veri, Ha újra látja, megismeri. Billentyűi szétesőben, Gondolata lomha, De azzal írja búcsúját A keringő malomra. Most ketyegése olyan, mint … Olvass tovább
Ó, azok az alföldi nyarak! Hol susogó szélben a nyárfák hajlanak És lábujjaim között homokszem sündörög. Hol vagy, Te? Te alföldi nyár! Mikor kék egedet viharfelhő váltja És vízözöntől törik át a Tisza gyenge gátja. Hol vagy? Te alföldi zivatar! A forró éjszaka mely testével betakar s mégis reszketek. Testem többet kíván, de lelkem reszketeg. … Olvass tovább
A boldogság: életem szinopszisa, elképzelve, papírra vetve Jelenések sorozata szemem előtt ellebegve. Boldogság a pulóveres március és október Ha a hosszantartó fejfájás elmúlik egy gyógyszerrel. Boldogság, ha a szmogot takarja a ködfátyol Ha egy sohamúlt szerelem néha-néha fellángol. A boldogságot megtaláljuk mások arcán, szemében Ha a miénk éppen néma, hagyjuk másét, beszéljen! Boldogság a babakacaj, … Olvass tovább
Emlékszem a kávéra. Te főzted. Rossz volt, de megittam. Akkor nem érdekelt az íze. Mint ahogy téged az, hogy nem feketén iszom. Örömmel csináltad. Örömmel fogadtam. Néztelek. Minden apró barázdát az arcodon jól megnéztem és eltettem későbbre. Ínséges időkre. Hogy legyen valami, amitől fáj. Akkor még nem tudtam, hogy ilyen idők nem lesznek. Akkor még … Olvass tovább