Székács László Sötétedés után szívja őket milliónyi fekete lyuk, képtelenség, pedig rólam visszavert fotonok, pedig képemet terjesztik, a mindenségbe, és mégis mit láthat belőlem ezután a világ, a lyukak archiválnak, …a lyukká, a Nagy Suttyá mintha elvesznék az emlékezetemből …és száguld a vigyorom, grimaszom, csetlés-botlásom, és sok-sokkal lemaradva káromkodásom …mert egy fáról leskelődő galamb turbékolt maga alá, … Olvass tovább
Igazad Átzörögtél a szekéren. Ide. Izület, kő benned már nincsen. Nem bakján, a derékban, az odavetett szalmán. Esik, hideg van, és szél. A Nap bujkál. Mint akkor. Csend ül. A bakon. Mély dúrban, a cifra szűrében. A te utad. Irgalom. Nem kísérhet gyászhuszár. Megváltás. Szabadsághoz. Süketté vakult az indulat. Pedig ébred a zaj. Némaságod tetem. … Olvass tovább
Sötétedés után szívja őket milliónyi fekete lyuk, képtelenség, pedig rólam visszavert fotonok, pedig képemet terjesztik, a mindenségbe, és mégis mit láthat belőlem ezután a világ, a lyukak archiválnak, …a lyukká, a Nagy Suttyá mintha elvesznék az emlékezetemből …és száguld a vigyorom, grimaszom, csetlés-botlásom, és sok-sokkal lemaradva káromkodásom …mert egy fáról leskelődő galamb turbékolt maga alá, … Olvass tovább
Replika (József Attila: „Tavaszi ének” c. versére) Attila, Attila, talán késői a replika, de a tavasz nem Márta a tavasz Katkám, Katinkám, nyárra Katica, másnak Lilla vagy Léda, máskor Flóra, hja, esetleg szőke és másfél mázsa de semmiképpen nem Márta ! szólhattam volna már előbb, tudom, poszthumusz e replikám, de akkor még én nem voltam, … Olvass tovább
Frászból szült tükrödre görbülök, lásd vasorr bábája, egyenesen, mert átkod a paradicsomi munkanélküli én óbé-gató, és hályog, és élhetetlen ha kell, átképezem magam és reformként eszem meg fénysebességgel értem küldött tükörképemet köd előttem, és köpésed utánam seprűdön az alkoholszondák elöl át ne szúrhasd viaszmassémat, panoptikumod hátborzongóját ott hullok szét bőrömből revésedve izzás közben ezerévek után … Olvass tovább
1 síma 1 fordított csepeli kórház kóró kór ó mozgás rehabilitáció kinézek ha jól vagyok szemben járdán autók egy két fa lehet három is ha jól látom felette felhő csalogató kék semmiség aszfalt út busz jön háromjegyű kék tekereg helyét keresve a széthullatott gyártelep körül belül céltalan elberregett azon közben és túl kissé balra a … Olvass tovább
A pénz, vagy a tojás ablakkal keretezem a tájat, a szemközti gesztenyéket, összebújnak előlem, inkább más nihilleket lessek, mint az őszi agónia vagy a hibernáló vegetálás vakolat emlékű téglaflekkek vonnak patyomkindíszletet, szagtalanító frontvonalat, szegénységünk elé, idegen szemünk elé, tömjénnel hol itt a köd, itt az alkony az ázott, a jéghideg szagú, mint nyirok között a … Olvass tovább
Korgás egy hokedlin prakkoltam gyermekkorom, sámliról rá, és lestem a fazékba, ejha szagokat, el nem árulták, miből szakadnak, ők és az ízek pipiskedtem, borult az ég, benne a leves, a lötty hidrofil, a feszültség felületi, szétterült, végre a sikló konyha is előkerült, nekünk nem volt mégsem röhej, savanyú lett a hang, nincs ebéd, nincs, a … Olvass tovább
Kenyér(szegés) helyett istvánságot rég szentelnek László kezdte itt mit láthatott azt biztosan nem a verejték most mosott leletét kenyeret nem hoz törvény adni vissza se szeget szeggel szegnek sorminta viharfellegeknek ülnek a fejeken tornyosodásra harang félrerángatta a kötelet nyakasok a földönfutók jogot akarnak alkotnak álmodnak mányolnak már ezer éve 46-ban engedtek a 48-ból újat kötelet … Olvass tovább
A zsibvásár fia a kreatívak azokból is a szub engem na na itt vagyok vagyok befőttes üvegbe kötözött műbéka nagyi módi kockással bekötve az elvarázsolt a frenetikus a gigászi méltó vásári ajándék amikor … áh és nincs egy létra egy cigaretta felfúvóka csókold meg itt a sötétben mindegy mijét a tiéd és tiéd a királyfi … Olvass tovább
Fénypersely Poros ezresek és milliók. Idő és Ember. Út. Mércéik. Visszafelé csillámlás. * Itatgatja szemtükröm képeit, fűszereit ízlelgeti. Kitus, Ti vigyázzátok Napom, rovásom hív, merülj fel múlt, jöjj fel jövőnkké, reflex a célra, reflex a távolba. * Rágcsáló homlokfogzás. Kapál, metsz. Hom(l)okszem. Pászmákba. Rejtve. Gördül. Nemtő. Tő. Név. Szó. Fogas. Okos. Bece. Szószék. Szoszék. Szuszék. … Olvass tovább
A köcsögfa titka Jelek. Ne félj! Igaz. Igaz? Ez nem beszél. Hív. Újból és újból. De a jelek! A sötétség szuggerál. Múltra szakad szemhéjad. Tompa agyadra a hangok. Csattannak, mikor közülük egy-egy a fára, végül a hét ágára akad és összeszisszennek: – te Is(z)ten Nézd! Koponya! A csúcson! A nyolcadik vég. A semmi. Siklik és … Olvass tovább
Zöldkarc ha olvasnád firkáimat, műanyag szatyrokra és műanyag szemetes zsákokra nyomtattatnád, festetnéd őket, minden oldalukra, úgy három dimenziósra így mindig veled lennék ha becsülnéd is firkáimat, akkor citrom háttérre, csupa fekete nagybetűvel, műanyag festékekkel mindet babérkoszorúzva ha szeretett költőd is lennék, a negyedik dimenzióba tennél, így műveimmel felkent zacskóid, szatyraid és szemetes zsákjaid mielőbb szemétkupacokba … Olvass tovább
A bor múzsái szekszárdi dombokon írják félistenek a vörösek, fehérek és rosék, könnyű és testes flörtjeit, a szőlőkből szökkenő sáraranyt a gyümölcsök minden fürtje a Napnak fia, vére titkokká erjed, mesterek forrása ősidők óta versel e tájon a nedűk lantja, raboltak innen vesszőt, népet, rombolták borok végvárait, a paradicsomi földásványok világát … mert a balgák … Olvass tovább
Felakadtam amikor a pont fölé horog is akad, keresztez akarat és vég, … a vízben, s felkiált a jel: merre, … merre, … készség merül, készség mindenbe, tér és kép sehol, vagy zavaros, de egy kapás a meccs vége, a horog felfordulva ránt ki, … tudod-e, miért nem hagyott fulladni, hite, halként van csak értelmem, … Olvass tovább
Munkaszolga (Radnótira gondolva) az idegenbe akkor nem fonal vitt, de puska, szurony és marhavagon, váltók lökték őket holnapi csatamezőkre árkokat vésni a földbe, ahol a halál majd nem téved, mindenkit megtalál addig szögesdrót visz otthonról, legalább lelkük sikolya visszatalál, legalább a tömeg sír majd, mikor közülük derül ki, kit nem védett meg a gyűlölet a … Olvass tovább
Tettemre hívás Csábított a hidegrázás. Tettettem a frászt. Függönyt fel! Látomás. Lángja feketedik, csapadék pelyhekké, mint szulfidos analitikák. Ver végig a zsigereken, vinnyogó lett bennem a tettenérés. Félelem. Miért is a tettemre hívás? Dagonya szutyka a tettem, szőrzetemben élősködők, rettenetük, tetem, tetem. Egy, ha megmenekült. Rapszodikus az életük. Mocskos dagonyámtól függ, hempergek ellenük, vesztük sárparázna … Olvass tovább
Magjaim között mert nem láttam, hátra, miért kellene bennem, rohantam fel, magjaim közé a többteremben, és vetettem magamba, magam néha találkozhatnánk, szóltam, … jó, … találkozzunk, figyelj, mind, mind, gondoltam, és az idő hullik, csak szór a semmibe találkozok, magból maggá, osztott léteim, csak víziótok testem, mint hologram csúsznak tereim ilyenkor egybe, szét, ez Egy … Olvass tovább
Kukoricázok A nap végén alkonyt keresek. Meditálni világunkon. Kukoricázni. Kivel, mivel, mindegy. Csak a kérdés és válasz vitázzon. Ehhez nem kell tengerpart, giccs fotó, csak szakadék, képzelt vége a világnak. Tengeri, ez egy kicsit porzik. Jobb név a kukorica. Szétdúlva-túrva csak felmásztam. A halom tetején lótuszülésben koncentrálni kell, de nem megy. Inkább számolok, lassan: a … Olvass tovább
Csepplátás vízhólyag szivárog, hullásaim cuppognak, érzéketlenkedek, fáj a toccskoppanás miért szedjem össze a homokszemeket, időm pergetik, bolonddá, utam hintik könnyű hazugságokkal, mandaláknak álcázottak, fentről zengők, fogat fogért, szemet szemért szóratnak átlépem színes világukat, … és tovább ülök, lótuszokról szökken velem a véges a végbe, a hihetetlen pillanatról pillanatra dermedek a csapos kőhegyeken, fejjel lefelé, a … Olvass tovább