Vérző szívvel

Vérző szívvel Könnybe lábadt égbolt alatt, Bűzlő gond-sikátor mélyén Reszket a sors csapásától, S vacog a kolduló remény. Ő maradt a kis csapatból, Mit össze verbuvált szívem, Ő az egyetlen barátom, S a szerető,gondos hívem. Elsők közt a szeretet volt, Ki beadta a felmondást, Nem akartam aláírni, De nem hagyott más megoldást. Nem tudta tovább … Olvass tovább

Álca csapda

Álca csapda Ma új álarcot tettem fel, A sokat használt boldogat, Igy nem lássák és nem érzik A bennem dúló fájdalmat. Újat kellene varratnom, Mert attól tartók,elszakad, S nem lesz erőm megmutatni, Hogy nem kell hordjak, másikat. Minden nap egy újabb álca, Egy újabb álca-csapda, Már te sem tudod a legvégén Melyik a te lelked … Olvass tovább

Légy a jelen gyermeke

Légy a jelen gyermeke Ha lépni kell,ne gondolkodj, Csak bátran s mindig előre, Mert ha félsz és folyton aggódsz Úgy nem lesz semmi belőle. Legyél örök vakmerő, Nem könnyű ez a nagy élet, Hogyha nem vagy bátor s erős Felemészt s eltöröl végleg. Gondfelhőkön üldögélni Nem túl biztonságos alap, Mert a vihar reád talál S … Olvass tovább

Végfohász

Végfohász A bezártság hűvös hajnalán, Én és az idegroncs magány, Együtt kávézunk,szótlanul Az unalom fásult teraszán. Hangtalanul ülünk ketten, Csak a csésze beszél hozzánk. A kávé aromája lassan Gőzbe vonja elme-fogdánk. A hajamba matató szellő Kioldja a valóság láncát S újból kezdhetem járni Az aggodalmam őstáncát. Mi lesz velünk,emberekkel, Meddig tart vírus- Golgotánk? Meddig véd … Olvass tovább

Életünk és végzetünk

Életünk és végzetünk Életünk végtelen körforgás, Hol mindennap elvesztünk valamit, De mindennap új dolgok születnek, Mik kitöltik foghíjas sorait. S így kering velünk a mindenség, Hol soha nem lehetünk nyertesek, Hol lehullnak rólunk a végső nap A reánk szabott sorsjelmezek.

Közeleg a tél

Közeleg a tél Jaj,Istenem,mit tegyek? Új kályhát kell szereljek. Kilyukadt az oldala S nincs aki befoldozza. Próbáltam de nem lehet, Pénzem nincs,hogy mást vegyek. Én jó Uram,meghalunk, Mert a télen megfagyunk. Nem sajnálom magamat, Fűt bennem az akarat. Csak az asszony és a gyerek, Reájuk gondolni sem merek. Egyik komám megsajnált, Egy régi kályhát felkínált. … Olvass tovább

Őszi hangulat

Őszi hangulat Vértől maszatos mezőkön Sétálgat a pirkadat. Elharácsolta jókedvét A kora őszi hangulat. A felkelő nap mosolyától Fázósan megborzongott, S elment pihenni az éjjel, Mely egy felhőn utazott. Pipázgat a dermedt talaj, Bő, ködpárát ereget. A domb alatt, a kis tócsában Két békalány beszélget. Gólyák szelik át az eget, S vége lesz a pletykának. … Olvass tovább

Szeressünk minden nap

Szeressünk minden nap A szeretet kis helységben is elfér, Minden érzéspulzust hűségesen bemér. Nem kell önéki többszintes palota Márványból kirakott termekre felosztva. A szívünk mélyén kibérel egy szobát, S onnan komponálja érzelmeink dalát. Testvére, a jóság lesz a lakótársa, Ráhangolják lelkünk az igaz boldogságra. Az immunrendszere, sajnos túl gyönge, A gonoszságra nincsen ellenmérge. A kapzsiság … Olvass tovább

Itt a helyem

Itt a helyem Szeretem én ezt a tájat, A szürke hegyek fellegét. Hargita kelt tépő vágyat, Ha itt hagyom szívem melegét. A büszke fenyők suttogása Felébreszt sok emléket. Szárnyuk csendes suhogása Úgy simogassa lelkemet. Szép ez a hely,itt születtem, Nem fáj,hogyha bánt, ha sért. Aranyat,én kincset leltem: A Szülőföldem melegét! Itt a helyem,nem mehetek, Nem … Olvass tovább

Az utolsó könnycsepp

Az utolsó könnycsepp Karácsony napjára virradt fel a nap S felhőágyából fagyosan bámult szét. Meleg kéz sugara egy köpeny után kap, Nehogy szétszórja a hajnalnak hidegét. S a házakba toppanó béke és szeretet Melege tölti fel az arcokat,szíveket. Ő nem érezte e boldogság édes izét. Ott állt a templom nyitott kapujában. Koldus volt,szegény,kit utál más,s … Olvass tovább

Vigyél magaddal

Vigyél magaddal Közel járt a pengéd halál. Lázban úszó testem vérzett, Ahogy belém döfted gyilkos szemed Lobogott tűzében a féktelen vágy. Mégis elakadtál, nem vittél magaddal, Hagytad, hogy lelkemet szagassa a kín. Térj vissza, barátom, átadom életem, S halálos ágyamnál ne sírj, Világ.

Nyárálom

Nyárálom Ravasz ötlet bontott rügyet Nyárapó ősz fejében, Soha nem volt szabadságon, Csak télen, a hidegben. Irigyli az embereket, Kik gondtalanul nyaralnak, S ő csak dolgozik keményen, Hogy szép időket kapjanak. Ő is menne, lustálkodna, S fürdőzne a napfényben. A szép lányokat megbámulná, S fejest szökne a tengerben. Megegyezett Napurammal Ő is menne régen már. … Olvass tovább