Szeleczky Lilla Percenként felejtem el mindazokat a szavakat, melyeket egyszer még te mondtál nekem. Mára már eltűnt a ködben az összes hazugságod, így eléggé üresek a napjaim. Magam ellen vagyok én, de közben menteni próbálom saját lényem. Máskor pedig elszalad velem az idő, és azt veszem észre, hogy nem jutottam semmire. A túlgondolás fájdalmas, szétmarja az embert, … Olvass tovább
Suttogva kérdezi a csend, s válaszra várva melléd ül, elvárja, hogy őszintén válaszolj, arra a kérdésre, mit még soha nem mertél magadnak feltenni: „Szeretnéd, hogy szeressen?” – kérdezi. Szeretném, de ki vagyok én, hogy bármit is érezzek? Nem vagyok én senki, sem gyerek, sem ember, sem állat, sem valaki, ki vágyik arra, hogy szeressék. Mi … Olvass tovább
Még egy ideig nem volt senkim Majd egyszerre vett körül mindenki Megfosztottam magam minden jótól Meddig kell ezt kibírni Ártatlan kérdések sorakoznak Átfut rajtam minden emlék Álmodtam valami szépet de Át kellene mindazt élni Talán újra boldoggá akart Tenni mintha újra lenne hozzá joga Téves így gondolkodni Te tudod csak mennyire helyes Inkább csak meg … Olvass tovább
Amikor utolsó szavaidat kimondtad, Tudtam, hogy ez végleges búcsú lesz. Fájt, mélyen fájt, s hiába kérted, A lelkem még nem készült fel erre. Minden megsemmisült, mikor eltűntél, Te mindent magaddal elvittél. Egy pillantást sem vetettél vissza, Szótlanul távoztál, mégcsak el sem köszöntél. Megérdemeltem e? nem tudom. De amit te teszel, én sosem fogom. Amikor utolsó … Olvass tovább
Kibírhatatlan vagyok, olykor mindenkit megbántok, majd eltűnök, mintha megöltek volna – mindenféle nyom nélkül. Várom, hogy valaki megmentsen, elfelejtve, mennyi fájdalmat okoztam másoknak, miközben magamat sajnálva remegtem. Ez vagyok én: semmi nélkül, egy ember, akiből minden érzés eltűnt. Nincs sajnálat, nincs szánalom, nincs boldogság, amit már nem is várok. A szavak is elfogytak, nincs semmi … Olvass tovább
Tudatlan emberek próbálnak okoskodni, hangjukban irigység szikrázik. Nem segítenek, de valahogy mégiscsak eljutottak idáig, s én is itt vagyok, mégis nekem is bűnösnek kell lennem, hogy őket hallgatom. Szemközt ülnek, mutogatnak, azt hiszik, megfog a szavuk, de életük üres papolása csak elfordít. Fájnak a percek, míg itt vagyok – bárhol máshol szívesebben lennék, akárhogyan kínozhatnának. … Olvass tovább
Úgy érzem magam mint a hervadó virág, melyre ha rá sütne a nap se nyílna ki már. Mely ha törődést kapna, sem éledne fel újra, ha esne az eső a virág már csak száradna, mert tudja nincs esélye kinyílni újra. Tudja a virág, hogy elfáradt újra és érzi nincs ki gondoskodna róla…
Romokban táncolva próbálom összeszedni magam, zajok visszhangzanak, melyek nyomasztanak. Megkínoz az élet, bántva tart, túl sokszor félek. Meglehetősen sokat gondolkodom, olykor rossz helyen és időben vagyok, de miből tanuljak, ha nem a hibáimból, amikor egy választ sem kapok? Szépen kérve segítséget soha nem találok, viszont ha én kellek, természetes, hogy nekem kell adnom az egészet. … Olvass tovább
Legyőzőm az álmaim, melyeket kergetek halványodnak ezzel a napjaim. Hátralévő napjaimat számlálom még, az egész időpocsékolásnak tűnik. Fura álmaimra riadok fel hajnalban, egy perc után elfelejtve újra álomba fordulok. Egyetlen dolog van amitől elszomorodok, illetve kettő, de az egyik az a jövőm. Kerestem sokáig a társat, aki a hazug szavakkal mondta s bátorított együtt a … Olvass tovább
Életemben először eljött hát a pillanat, Keresni akartál, de már nem értél el. Én inkább elmentem, magamat nézve, Hogy ne magamat bántsam és felejtselek el. Ha már tőled elszöktem, magamtól hogy tegyem ezt? Mert a gondolataim, melyek gyötörnek, Még mindig itt vannak velem. Megmenteném magam én ettől, De akkor voltam csak nyugodt, Mikor a kezeit … Olvass tovább
Hajnali három óra után kezd csak csendesülni az élet, szombatonként nem vész el semmi és a titkok amiket hordoz ez a nap, se jön rá úgyse senki. Későn értem én is haza, mégsem tudok aludni, felkeltem a szomszéd hangos zajára nem találta a kulcsát csak tíz perc múlva. Én nem keltem akkor ki az ágyból, … Olvass tovább
Kinek a búcsú nem ártott, Kinek a búcsú egy szót sem mondott. Mint egy évvel ezelőtt se ígértük meg, Ki halhatatlan, most megy el. Bátorítottál, hogy ne adjam fel, De ki lett belőlem nélküled? Egy darab belőled örökre megmarad, Itt van a szívemben, oda ragasztottam. Majd ha már nem tart az élet, S minden nehézséget … Olvass tovább
Ne maradjunk kint annyira sokáig, hisz nagyon fagyos az idő. Ne beszéljünk most annyira sokat, még a végén megfagynak a szavak. Túl hideg van most ahhoz, hogy bármit is csináljunk inkább menjünk be, teázzunk. Amikor beérek, realizálom, nincs itt velem senki kihez is beszélek én? Én vagyok az egyetlen, ki fagyos, mert megfagyott mindene, s … Olvass tovább
Érintésed után sóvárgok, mintha a víz alól próbálnék levegőt venni. Kezeidet keresem, hátha megfogsz még utoljára, és nem engeded hogy lezuhanjak a mélybe. Ha még egyszer elkapnál, én fel nem kelnék már, Gyökereket láncolnék, és nem engedném, hogy te is ugyanoda visszatérj. Bárcsak hallanál, észrevennél, nem kéne üvöltenem tudván, hogy úgysem hallod meg, még ha … Olvass tovább
Ha magatok vagytok, nem tudtok saját döntéseket hozni, Miközben, amíg másokkal táncoltok, nem tudjátok a lépést tartani. Mindenki másban látja a hibákat, miközben önmagában sohasem keresi, Mert ki igazán őszinte, nem tud senkinek sem hazudni. Ti mindig azt hiszitek, hogy mindenki teljeset tud nyújtani, de arra nem gondoltok bele, ezzel mekkora fájdalmat tudtok okozni. Mert … Olvass tovább
Te kedves szív, oly csodás vagy Ne hagyd hogy a szavak megtörjenek, És más emberré változtassanak. Ne hagyd, hogy az álmok, kudarcba fulladjanak, Ne akard, hogy minden elvesszen egy másodperc alatt. Hisz olyan sok mindent felépítettél már, Hatalmas erő van benned, ne hagyd, hogy a gondolataid tönkre tegyenek. Ne akarj megváltozni más miatt, Soha ne … Olvass tovább
Az idő mindig megmutatja, mennyit is érek, Gondolatok sokasága most az, ami éget. Fagyos szívem néha képes megtörni, Ilyenkor könnyeim azok, mik emlékeztetnek: Még élek. Felfordult minden körülöttem, hogyan tehetném jóvá? Ki segíteni akar, én ellököm, hiába próbál. Fáj a testem, zsibbad, mégis kényszerít a lépés, Ha befejezem, minden megszűnik, de: Még élek. Lassan haladok, … Olvass tovább
Te kedves szív, oly csodás vagy Ne hagyd hogy a szavak megtörjenek, És más emberré változtassanak. Ne hagyd, hogy az álmok, kudarcba fulladjanak, Ne akard, hogy minden elvesszen egy másodperc alatt. Hisz olyan sok mindent felépítettél már, Hatalmas erő van benned, ne hagyd, hogy a gondolataid tönkre tegyenek. Ne akarj megváltozni más miatt, Soha ne … Olvass tovább
Álmokkal teli világban élek, nem tudom a szívem a lelkem mennyit bír el. Magányosság után loholok, sosem érem el. Apró villanások jelzik még itt vagyok. Ki bírja majd el ha én meg sem szólalok? Senki, felelem én rá, mint aki még sosem hallotta magát. Vágyakozó szíved meddig bírja még a dobbanást nem vár már a … Olvass tovább
Néha eszembe jut, hogy itt vagyok még, Őszi esték szomorú fényében, Hogy könyörögtél, maradjak, Miközben már távozni akartam. De nem vitatkozom, maradok, Hiába sürget az idő, kitartok. A kezed melegét még mindig érzem, Bár már el kellett volna mennem. Terveinket álmodtuk, kezünket összekulcsoltuk, Egymás szemébe néztünk, És csak álmodtunk. Fájó szívvel elbúcsúztunk, Nem szóltunk semmit, … Olvass tovább