Szilvási Zoltán Ferenc Éjjel (haiku ciklus) Az éjjel leple szívemben mintáz ősi dallamot, időt. * Minden sötét. A kandeláber foltja rés a csend hevének. * Őrzöm a titkot, mint a csillagok fényét a sötét kontúr. * Sokan már álmok küszöbén túl járnak, mint macska az avaron. * Van, ki nyugtalan. Öntudatlan lendülés műt múltat, sebeket. * Bagoly huhog, … Olvass tovább
EGY VÁGY PERNYEKÉNT MEGMARADT VERSEI (ciklus) Kinyílt virág Üdvömön túlról nyúlik ide lényed. Kíváncsi mondat, játékos remény. Oka a belső kigyúló fénynek. Semmi nem durva, semmi sem kemény. Lágyan és üdén nyílsz ki most bennem. Félelmed kincsem, erényre fakaszt. Dolgomat féltőn, kitartón teszem. Jó volna látni rezzenő hajad! Bimbódból virág, szívedből csókod öleljen át (a … Olvass tovább
Mária poszáta Oly szabad nád, min ring a poszáta. Mária oltár emberi testből. Szíve így otthon, és a fiára földi imádság hull le a mennyből. Nád az imánk, és Mária tudja lényétől átjárt lesz, ha mi kérjük. Ő a poszáta, s dalának útja oly szép, min mi a kegyelmet értjük. Égi mezőkön hallik a trilla. … Olvass tovább
Sebeink Fodorba csapnak hullámok bennem. Gondom, mi bántott, magamba rejtem. Széthulló cseppek újra meg újra csipkévé válnak ugyanazt tudva, amit a lényem megért, és átél, amit a tudat szívemmel átér: reményem kell, hogy győzzem a sebek fájdalmát, míg a gyógyító hegek lehullnak, és így számtalan helyen lelkem már ép, és fénylik a szemem. Sebeim súlya … Olvass tovább
Csönded Szívem kincse csöndbe olvad; ami zaj az tűnik, korhad. Messze pereg minden önrész, ami talmi s nem is egész. Belső zajom, indulatom gyökerét így elfogadom. Szent alaphoz jutok így el, s ami ily mód lágyan rímel, az a csoda, az a csönded. Így lett bennem minden könnyebb. Szent végtelen terjed bennem. Pont maradtam, s … Olvass tovább
TEÁZÁS Teázás eleje A teás kancsó őrzi italunk hőjét. Türelem, kell hogy szabad legyen mindaz, mi köztünk most történni fog. Teázás Egészen szelíd s tea-meleg szavaink felöltöztetnek – leginkább a lélek sok színes tarkaságával. Teázás vége Hűlt csésze, kanna. Utolsó ütemek gyűlnek szívünk zugain. Mi nem hűltünk ki. Visszük egymást (mint hullámokat). Teljesség a folyóparton … Olvass tovább