Az eső hangja
Az eső hangja Párát lehelő, alvó szörnyként szusszan a város, A hajnal félénken közelít, lábujjon oson, földet mar az ég, az utcai lámpa pislákol, a szél idegesítőn vonyít, az eső lotyog …. A reggel álmot űzőn hűvös. Rongyos palástba’ fasor alatt a kifosztott ősz fáradtan csoszog, magában motyog: hová tűnt ékes királysága…. a szél idegesítőn … Olvass tovább