Ha dőlnek a falak

Ha dőlnek a falak… Szüleim szomszédja Pista bácsi magas, szikár ember volt. Az a fajta, akinek minden csontja meglátszódik a bőre alatt. Kézfeje inas, ujjízületei mint egy-egy boglyasra kötözött csomó… Ha a kerítés mellett beszélgettek apámmal jól szembetűnt köztük a különbség, legalább másfél fejjel magasabb volt nála. Rosszkedvű, morózus természete miatt mi utcabéli gyerekek tartottunk … Olvass tovább

Tavasz, szerelem: Hetedik történet: Túl korán, vagy túl későn

Túl korán, vagy túl későn… Az idősek otthona a város határában, a környék legszebb pontján áll. A legjobb helyen ahhoz, hogy a forgalom keltette zaj ne zavarja az intézmény lakóit, ám elég közel, hogy azok rövid buszozással a központba vásárolni mehessenek, beüljenek egy mozi,- vagy színházi előadásra. Berta 69 éves múlt. Sosem volt férjnél, egész … Olvass tovább

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Van-e csodásabb, mint tavasszal a virágba borult fák? Mámorító illatukkal a méheket magukhoz vonzzák, miként bálteremben ifjakat a tüllruhás, kacagó lányok… Szélesen mosolyog trónjáról a nap, és dirigál: tűnj messze fagy! A friss szél kereszthuzatot fú’, kotorja az udvarról mi elszáradt, rút, a bimbózó virágok körül elmereng, lábujjhegyen oson tovább, szédeleg… Kert alatt … Olvass tovább

Ő fiú, te lány…

Ő fiú, te lány… „Tudod mi a különbség fiú és lány között?” Kérdi barátnőjét suttogva Vicus… Húsvét táján jár az idő, cserfes széltől szédeleg március… a réten sárga csillagvirágok… fenn az égen felhőraj lebeg… nyújtózkodó fűszálak közt üldögél a két ötéves szöszke gyerek… „Bátyám tanult, rám szóltak maradjak csendben, mert ha elakadt: „Zöld erdőben jártam… … Olvass tovább

A szánkó

A szánkó Húsz éve is megvan már annak, hogy az akkor még fiatal, vidám Kis Mihály gazda kiballagott az erdőbe, és fadarabokat hozott be onnan a hóna alatt. Felesége várandós volt, és Mihály szentül hitte, hogy fia születik. Maga előtt látott egy társaival telente hócsatázó, a jégen csúszkáló piros arcú, csillogó szemű kölyköt, akit úgy … Olvass tovább

Télvarázs: Kilencedik történet: Répaorr

Télvarázs: Répaorr A hóember a kertben állt, a gyerekek szobájának ablaka alatt. Azért ott, hogy építői bármikor örülhessenek a látványának. Mindent összevetve valóban pofás hóember lett. Szemeit, képzeletbeli kabátkájának gombjait csillogó fekete széndarabokból mintázták a gyerekkezek, kobakjára a nagymama egyik kilyukadt lábasát nyomták, kitárt, rövid kezébe a megritkult cirokseprűt. Legfőbb ékessége mégis hatalmas répa orra … Olvass tovább

Iránytű a ködben

Iránytű a ködben Valaki – tán’ a nagy égi öreg – pipájából füstöt ereget, ’s most lomhán hasal a köd a város felett, álcázva az ismert formát, kitöltve a tátongó közteret, a sápadt fényű lámpaoszlop könnyező nyirkot szitál… A hajnal ébredező nesze tompán rezonál, egy fázisú zümmögés perceg a félig kitakart házak ormán, a szél … Olvass tovább

Mikuláskaland

Mikuláskaland – Gézuka – állt meg íróasztalom előtt egy novemberi napon Karola, a főnököm felesége –, ugye számíthatok magára, és elvállalja a céges Télapó délutánunkon a Mikulás szerepét? Hogy én?! döbbentem le. Majd, ha piros hó esik zöld levelekkel… Már megint miféle összeesküvés ez ellenem? Engem üzenetsűrítő technológusoknak szerződtettek, aztán idővel közösségi média szakértő lettem, … Olvass tovább

Rövid az élet

Rövid az élet Rövid az élet, és a halál végtelen, nem titok… az Univerzumban csupán porszemek vagyunk, ‘s ha meghalunk nem omolnak össze galaxisok, forog minden tovább a maga ütemében… hányszor villant elmémbe a gondolat: élni, úgy, mint a vadak: másra hörrenni, és rabolni a koncot… hisz’ látom vannak effélék, kiknek ez nem okoz gondot, … Olvass tovább

Életképek – Csak azért sem!

Csak azért sem! Vannak események, amelyeknek megértéséhez fel kell, hogy nőjünk. Visszaemlékezve iskolai éveimre a dicséretek, a tanulmányi,- és a szavaló versenyek jutottak eszembe korábban, pedig hát kaptam én osztályfőnöki intőt is. Felsősként nem volt könnyű helyzetem. Templomba jártunk testvéremmel, amivel a ’70-es években senki nem dicsekedett, más világ járta. Éppen ezért gondolhatott bele az … Olvass tovább

Úton: Hatodik történet: Útfélen

Úton – útfélen A peremkerület keskeny, zegzugos utcái között kanyargó hajnali buszra mindig sokan várakoztak. Sofőrje nem volt már fiatal, hosszú évek tapasztalatával vezette a járművet. Ha munkájáról beszélt enyhe túlzással állította, hogy akár bekötött szemmel is képes lenne a végállomásig eltalálni, annyira ismerte a leágazásokat, megállókat. Sosem volt balesete az elmúlt harminc év alatt. … Olvass tovább

Sötét csillag

Sötét csillag Fényes, apró csillag voltam, úgy csodáltam én a holdat, mint istennőjét jámbor nép: földet csókol, ha elé lép. S’ hogy az imák hozzá szállnak, őt köszönti ember, állat, soha meg nem irigyeltem, koronájáért tiszteltem. Elismertem ősi jussát: királyságát, éji trónját, de most véli övé az ég, hát kioltom fényem tüzét. Sötét csillag leszek … Olvass tovább

Október csalogató

Október-csalogató Csak akkor gyere be, ha ajtóm még nyitva találod, és ajkad mosolyában aranyló fényeket hozol, felhő szemeid közt rejtőzködő csillag talányok, széldúdolásod egy reménytelibb holnapról dalol… Csak akkor gyere be, ha a rámboruló házfalról kaccanva perdül le, ‘s táncot lejt a mogorva idő, simulnak a múltba kapaszkodó emlékfoszlányok… én nem vágyódom másra, üdvözlöm, mi … Olvass tovább

Az eső hangja

Az eső hangja Párát lehelő, alvó szörnyként szusszan a város, A hajnal félénken közelít, lábujjon oson, földet mar az ég, az utcai lámpa pislákol, a szél idegesítőn vonyít, az eső lotyog …. A reggel álmot űzőn hűvös. Rongyos palástba’ fasor alatt a kifosztott ősz fáradtan csoszog, magában motyog: hová tűnt ékes királysága…. a szél idegesítőn … Olvass tovább

Felkavart idő

Felkavart idő Hozsannát kiáltott a tavasz mámorában a késői fagyok után napfényt áhító világ, a templomablaki sérült üvegtábla parányi repedésén szélgyerek bújt be az ujjával szívére mutató alak feje mellett, és halk füttyöket eregetve keringett, táncolt a kupola alatt, majd a gyertyalángba karolt, mosolyra buzdítva ezzel a komor, füstös falat, ki néma csodálattal leste a … Olvass tovább

Kutyavilág

Kutyavilág A ház udvarán egy vén komondor ücsörög, odakinn, a kapu előtt egy ifjú korcs hőzöng: “Nekem ugyan ne akasszanak nyakamba örvet, s’ tegyenek bőröm alá mindenféle csipnek nevezett dolgot! Szabadnak születtem, anyám sikátorban élt, míg egy patkánymarás elvette életét… tetemét elvitték a “gazok”. Azóta önellátó, a magam ura vagyok…” Fejét felvetve, büszkén csahog, már-már … Olvass tovább

Ősz

Ősz Tovább ballagnak, más tájra vándorolnak a nyári napok, sóhajtva búcsúzkodnak tőlük a bánatos akácosok, könnyként peregnek alá sárgult leveleik, ritkul a lomb… Kifakult ruhában, zizegve ring a kukoricatábla, megfeketedett az érett csövek szélpödört bajuszkája, álmos, ásítozó alkonyok gubbasztanak a házfalon. Tücsök ugrik a kamrába, a tárt ablak mintha rá várna, és virágjukat elszórt muskátlik … Olvass tovább

Levéltánc: Tizenkettedik történet

Levéltánc Leveleket gereblyéztem vén diófám alatt. Munka közben leültem az egyik kupacra, ekkor súgta fülembe egyikőjük a történetét: “Arra eszméltem, valaki puhán megcirógatta az orrom hegyét, és a fülembe súgta: ­ Ébredj! Ismerkedjünk meg! Én a Tavasz vagyok! Óvatosan nyitogattam a szemeim. Először az egyiket, majd némi erőfeszítéssel a másikat is kipattintottam. Vakító fényesség vett … Olvass tovább

Az Angyal

Az Angyal Tanuló nővérként a Váci kórházban töltöttem szakmai gyakorlatomat. Az egészségügyet választottam életpályának. Szerettem az embereket, és segíteni akartam rajtuk lehetőségeim szerint. Szívemhez legközelebb a csecsemők álltak, pedig mindig idegenkedtem a torz vigyorba meredt arcú játékbabáktól. Velük ellentétben a mozgó, gőgicsélő apróságokat egészen másnak találtam. Utcánkban öt éves koromtól én voltam az ügyeletes bébicsősz. … Olvass tovább

Ének a felhőkről

Ének a felhőkről Kezdetben az égbolt szemfájdítón kék volt, saroktól-sarokig feszülő, fénylő selyempalást, de csupán kék… A Teremtő – kinek szemét bántotta ez egyhangú ragyogás – néhány arany és ezüst korongot gurított rajta szét… ám valamit még mindig hiányolt… A Földön az Élet tarkán világolt, palettájáról a festéket elhasználta rég… A fehér, a „semmi színe” … Olvass tovább