Első írott barátaim

Összes megtekintés: 12 

Összes megtekintés: 12  Testvérem két évvel idősebb nálam. Mikor iskolába kezdett járni, hatalmas irigységet éreztem. Ő már nagy lett… Azokat a könyveket, miket én csupán lapozgathattam, és színes képeiben gyönyörködhettem, ő karácsonyra olvasta. Iszonyú türelmetlenség tombolt bennem. Én is akartam tudni, miről szól az a mese, melyhez a csodálatosan színezett királyfiak tartoztak, fekete paripájukon nyargalászva, vagy … Olvass tovább

Utazás

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Az alábbi történetet egy régi haverom, Karcsi mesélte, kivel egyik nap együtt utaztunk hazafelé. „Tudod, akkor már ötödik napja továbbképzésen vettem részt a fővárosban, minden porcikám örült péntek van, pihenhetek végre. Ki nem szokta meg a bejárást annak egy ilyen hét legalább annyira fárasztó tud lenni – ha nem fárasztóbb –, mintha egész … Olvass tovább

Terhek

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Karcsú ujjakként matatnak hajamba indái, a Nap felé kúszó szőlőnek, halott levelek perdülnek, arany és barna, a korhadt szagot párolgó anyaföldre. A levetkezett tőkék reszketve állnak, édes terhükkel duzzadva rakottan, a hamvas gyümölcs édes íze számba kúszik, vérként színezve fogamat. Gyűlnek veszteségeink, riadtan számoljuk őket, de míg számon tartjuk, bennünk él, s ha … Olvass tovább

Morzsánként

Összes megtekintés: 62 

Összes megtekintés: 62  Józsi bácsi nem mindig volt bácsi, vidám, fiatal legényként nősült, feleségül véve Kati nénit, kivel mikor néhány éve beszélgettünk, már akkor hatvan éve élt boldog házasságban. A szerelemből két gyermek született, kiket nagy gonddal neveltek, iskoláztattak, szívük minden szeretetével. Hiszen nem esett ez terhükre, az ember gyermekét is csak úgy gondozza, mint kertjét, … Olvass tovább

Kincskeresés

Összes megtekintés: 87 

Összes megtekintés: 87  Tűnjek bár naivnak, vagy lágy szívű bolondnak, de sosem mondtam ki, még ha magamban gondoltam is, hogy gyermekeim lusták. Ha nem volt kedvük segíteni az otthoni munkákban, inkább annak tudtam be vérszegények, gyengék, fáradtak szegénykék, mindezek ellenére szorgos, dolgos felnőttekké váltak. Az ember ha szülő lesz maga is, másként vélekedik bizonyos dolgokról, mentséget … Olvass tovább

Tanyavilág

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  Utolsó szikrái ragyogtak az ősznek, – a falun túlra kirándulni mentünk -, furcsa elmúlás szaga volt arra földnek, károgó varjúcsapat lebbent felettünk. Vén házak lapultak elhagyottan, – ez a tanyavilág – itt megállt az idő, omladozó a kerítés, öreg anyóka tipegett, kertjében ezernyi virág, s kukucskált hozzá jön-e a ritka vendég. A kapu … Olvass tovább

Credo

Összes megtekintés: 16 

Összes megtekintés: 16  Credo Számolni kellene a napokat, melyek sodródnak egymás után, alkonyi fényben a csillagokat, kik látják a mindenség misztériumát. Forgatni játékosan az élet kerekét, élni akkor, s ott, hol a mutató éppen megáll, s ha a sötétségbe ordítom: ez mind nem elég! a végtelen éj öle rám talál. Van az úgy, hogy az ember … Olvass tovább

Fogat fogért

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  A Kereszth és a Bihari család tanyái a végtelen puszta egyik szegletében bújtak meg, takaros portával, gondozott földekkel. Gazdáik évek óta haragban álltak egymással. Hogy min vesztek össze valójában senki sem tudta már. Bizonyára valami elkóborolt jószág, vagy földtulajdon lehetett a vita oka, paraszti emberek e dolgok felett tudnak úgy összeveszni, hogy azután … Olvass tovább

Csend és vihar: Tizedik történet: (A sziget)

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  – Számold meg anyukám a sarkokat! Jó éjt! Fia és menye átölelték, majd becsukták maguk mögött az ajtót. Néhány pillanat múlva hallatszott a vaskapu zörgése is. Egyedül maradt. Az asszonyt magához szorította a csend, megingott súlyától. A vastag falak szinte hermetikusan lezárták a házat, megszűrve a külvilág zajait. Kinyitotta a folyosói bukóablakot. Lábujjhegyen … Olvass tovább

Ígéret

Összes megtekintés: 67 

Összes megtekintés: 67  Ígéret Virágok nyíltak az őszi domboldalban, aranyló fejüket rázta a szél, ringtak, s ezt suttogták halkan: elmegyünk kedves, de cseppet se félj, mert jön majd új kikelet, s zöldül a fű, eresz alatt fecske csicsereg, előbújunk mi is, csak légy hozzánk hű, meglásd, tavasszal levelünk megleled. Jött a fagy, a hideg, hó borult … Olvass tovább

Az utolsó busz

Összes megtekintés: 57 

Összes megtekintés: 57  – Sistergős mennykő! Ördög, és pokol! Mi lehet ez? Értetlenül állt az aluljáró egyik zugában, kezében az utolsó éjszakai, furcsa módon zsúfolásig megtelt buszon zsákmányolt pénztárcával. Arcából kisimította csapzott haját, hátha a sötétben így jobban látja mit sikerült szereznie. Most, hogy visszaemlékezett rá, fura külsejű fazontól vette el, pedig nem is nagyon szokta … Olvass tovább

Szeptemberi séta

Összes megtekintés: 74 

Összes megtekintés: 74  Szeptemberi séta Szeptemberi napfényben fürdőzik a hegyoldal, a lágy kék égen felhőraj lebeg, zöld árnyalattal még a falombja, de közte már aranyló levelek. Ellopott szikrákat olvaszt magába a lustán hömpölygő folyó, köves partján karját sziklába vájja, az időnek emlékjelet rajzoló. Valahol messze a sínek felől felbőg egy robogó gyorsvonat, a hang szétterül, a … Olvass tovább

Csend és vihar (2) A tenger

Összes megtekintés: 33 

Összes megtekintés: 33  A tenger (Csend és vihar) Méhemben titáni harcok dúlnak, vihar zúzza szét a megdermedt csendet, lágyan fodrozódom ha felkel a Nap, hullám taréjaimon hajók eveznek. Sóvár karjaimmal ölelem a partot, ringatom milliónyi teremtményemet, dalt susogok nekik, ha jő az alkony, ezüst hajú szirénekkel sziklán énekelek. S ha feltámad a szél, hullámaim az égig … Olvass tovább

Az őrangyal

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  A vonat zökkenve állt meg az állomáson. Odakint sötét, ködös, késő őszi este fonta homályba a házakat. A peronra lelépő lány sóhajtva gombolta össze magán kabátját, fejére húzta bojtos sapkáját, de még így felöltözve is, fázósan megborzongott. Ezt a nyákos időt nagyon utálta. Cipője alatt csikorgott az út menti kavics. Az utca kihaltan … Olvass tovább

Csend és vihar

Összes megtekintés: 80 

Összes megtekintés: 80  Csend és vihar Ülök hálóbafont, néma alkonyatban, mellém oson a bágyadt, méla csend, testemben billentyűk zakatolnak, míg körém fonódik a rend. Felettem felhő, sötét fodra mögül csillag fénye gyúl, szikrát kacsint a bamba Holdra, s míg agyam dörömböl, zakatol, szívem a békülést súgja. Lásd! Ezek vagyunk mi: vitatkozunk, ezt szeretem legjobban benned: szavad … Olvass tovább

Szüret

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  SZÜRET (…. HA EGY CSEPP BOR SINCS) Eljött az ősz, a SZőlőtőkék roskadoztak terhÜk alatt, fölöttük csapatban keRingtek, gyűltek a tolvaj madarak. Hiába zörgette a szél a kolompot, s rEpkedett szalag, madárijesztőtől sem riadTak a szárnyas rablóhadak. Darazsak dongták körbe a gyümölccsel megrakott tőkéket, az édes szemekbe vájva magukat, szürcsöltek, jól éltek. Ezért … Olvass tovább

A bélyeg

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Zsuzsi alakja úgy tűnt elő Krisztina emlékeinek homályából, mint akkor ott, gyermekként házuk kapujában állva. Zsuzsi, kit a Jóisten furcsa kedvében teremtett…., s ki gyermekkora meghatározó szereplője volt. Emlékezett a kislány csodálatos nagy őzikebarna szemeire, gyöngyfehér fogsorára, gyönyörű baba arcára, és két derékig érő vastag copfjára. S mikor arra gondolt, a Teremtő furcsa … Olvass tovább

Jelek

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Jelek Bölcsőmnél ott állt a halál, nyúlt felém jeges kezével, de riasztotta a magány, mit látott apám szemében. Két évet alig éltem meg, s ismét ajtónkon kopogott, egy angyal fogta kezemet, ő zavarta, takarodjon. Hányszor emlékeztetsz Isten: létem kegyelmed. Hisz\’ tudom! Elém akadályt gördítesz, majd fölemelsz, ha elbukom. Szereteted sírva kértem: nem éreztem … Olvass tovább

Cipó történetei (A füstölő kisértés)

Összes megtekintés: 51 

Összes megtekintés: 51  – Fújj még egyet! -kérte dohányzó apját Cipó, kivel nyáron az almafa árnyékában üldögélt. Az cigarettázott, s úgy eregette ajkai közül a füstöt, hogy apró karikák táncoltak, repdestek egymás után. A kislányt elbűvölte a tűz. Csodálta erejét. Télen ha nagyanyjánál esténként a sparhelt ajtaját kinyitották, a sötétben üldögélve az izzó parázs bevilágította a … Olvass tovább

Kilenc életből kettő

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  ;Azt mondják, a macskák, lusta nemzetség. Én azért ezzel vitába szállnék. Feleslegesen nem pazarolják energiájukat igaz, de a vadászathoz, az éjszakai kóborláshoz tartalékolni kell erejüket. Ennek tudható, hogy mikor világosban itt-ott elnyújtóznak, s mi beléjük botlunk, csak látszólag lustálkodnak, ilyenkor töltődnek a jótékony meleggel, pihenik éjszakai fáradalmaikat.; Ezeket Cipó apja mondta mosolyogva lányának … Olvass tovább