A kívánság

Marica úgy vélte, a piac szemet gyönyörködtető. A nyári virágok káprázatos színei, a gyümölcsök édes illata eszébe juttatta, hogy július, ez a bőkezű hónap mindig is a kedvence volt, bár már az utóbbi években a sok baja közepette szinte elfelejtette. Amint járkált a sorok között, magába szívta a fűszeres levegőt, megállt az egyik stand előtt. … Olvass tovább

A fuvallat

Az első szerelmekhez Szél úr egész családja vendégségbe indul. Van úgy, hogy a szellő tomboló erejű orkánná válik, amely mindent elsöpör ha az útjába kerül, és van úgy, hogy kedves fuvallat marad. Ez utóbbiról van egy történetem. Bandika emléke belerajzolódott elmémbe, úgy maradva ott, mint halk szavú, tejföl-szőke , vékony dongájú fiú, aki a szakmunkásképző … Olvass tovább

Séta a ködben

Séta a ködben Hajnali ködben róttam az utam, egyedül, a magány fogta kezem, a hideg cseppek arcomba hulltak, köröttem az erdő ébredezett, A Nap fénye áttört a homályon, tépkedte a felszálló köd fátylát, gyűrt levelek hasaltak tócsákon, bambán bámultak a jelzőtáblák. Fagyos ágak nyújtóztak szikáran, egy madár rikoltott riadtan fel, ‘s míg a hangra tétován … Olvass tovább

Attila

A délutáni napfény bágyadt sugarai bekukucskáltak a szobaablakra akasztott megritkult függönyön. Két rácsos kiságyat láttak a sarokban, szegényes bútorok között. Az egyikben néhány hónapos kislány aludt, rózsás arcocskája körül arany színű hajpihe repkedett a kitárt ajtón belibbenő enyhe szélre, a másikban egy kisfiú oldalára fordulva, három éves körüli. Egyedül vannak, az anya vacsora főzéshez készülődött, … Olvass tovább

A lovag: Nyolcadik történet: A titokzatos lovag

– Hogy miért nincs barátom? Igen egyszerű a dolog. A férfiakat ma már nekünk kell a tenyerünkön hordoznunk, figyelmességgel elhalmoznunk. Elvárják tőlünk. Nincs olyan, hogy lovagiasság. Eltűnt a világból. Ági hangja ridegen csengett, bár Rita úgy vette észre, mintha szavaiban parányi keserűség bujkálna. Még az irodából hazafelé menet is ő járt a fejében. Valahogy sajnálta … Olvass tovább

A vén lovag imája

A vén lovag imája Vajon megtalálom e azt a házat, hol őszülő fejemet lehajthatom? de annyi még e földön a gyalázat, remélni sem merem, békén nyughatom. Országutak koldus lovagja vagyok, jó lovam csontjait farkasok eszik, páncélom rozsda marja, tán ez a napom, mikor haramiák véremet veszik. Hogy honnan indultam, már nem emlékszem, ki oltott belém … Olvass tovább

Almafa – virághullás

Virágod hószínű almafa, mint lányok ruhája a misén… Fényes ágad a Nap udvara, ott keringnek ők, riadt pihék. Hű őrzőm voltál, hozzád bújtam, várfallá nőttek leveleid, hallgatlak, idézve a múltat, régi almás történeteid… Éva „A Nő”, ki tudni vágyott, egy almáért bukta az édent, s Ádám, a férj szintén ráfázott, csatlakozhatott a nejéhez. Majd jött … Olvass tovább

Kopogtat a népszámlálóbiztos!

Népszámlálás volt a faluban. Jolánka néni, az idős önkormányzati dolgozó járt házról házra, kikérdezve a lakosokat. Helyi lévén, az emberek bizalommal engedték be otthonukba. Nem maradt előtte titok, tudta az éppen aktuális eseményeket a családoknál. Fecót jól ismerte, hirtelen természetű embernek vélte, mint ahogyan a faluban mindenki. A férfi talán gyermekkorából hozta magával azt a … Olvass tovább

Repcetánc

A Tavasz sárga virágot gyűjt csokorba, nézi a Nap, ablakából kihajolva. Lent repcesor táncol, vidáman hajladoz’, mint arany-fátyolos tündérsokadalom. Méhraj döngicsél a mézszagú szirmokon, ringó szárak között a szél puhán oson, madárraj rebben fel, széttörve a csendet, néma áhítatból ébresztve a lelket. Egy kocsi zörög át az út mosott gödrén, bajszos gazda rajta, lova, maga … Olvass tovább

Karantén történetek: Tizenkilencedik történet: Mozaik

Nem vagyok már fiatal, azt is mondhatnám kenyerem javát megettem. Éltem át szegénységet, családom nem tartozott a vagyonosabbak közé. Gyermekkoromra mégis szívesen gondolok vissza, mert a határtalan szabadság, a vidéki élet olyannak tűnik visszaemlékezve, mint egy mesevilág. Én voltam az egész Örkényi Kirakodónak, annak a vályoggyúró gödörvilágnak a hercegnője. Ismertem minden bokrot, minden fát, és … Olvass tovább

1532. Az új világ

1532. Az új világ – Hallod, Juan? A tenger, mint veszett vad üvölt, egy hullám hajónkat tán’ darabokra szedi, a Hold oly’ véres, elmémben félelem szűköl, érzem testem e falánk mélység ma elnyeli. – Ne reszkess pajtás! Kardunk szent, velünk az Isten! Neki hordjuk a kincset arany palotákból, megtöltjük ládáink, Pizaro1 szavát higgyed, barbárok azok, … Olvass tovább

Új világ

Hányszor keltem útra, tarisznyámban az élet súlya: a temérdek rossz, és kevéske jó, mi történt velem! s hányszor nem léptem, bár vonzott a tudás kútja, mikor félrelöktek képmutató, álszent emberek. Hinni akartam, valahol vár egy új, egy szebb világ, ahol nyugodalmam lehet, mindig tele a kamra, egy virágos mező, rajta nádtetős, meszelt kis ház, tulipános … Olvass tovább

Április virágai

Április virágai A tavasz itt jár a téren, ‘s kergetőznek kóbor szelei. Mosolyra, könnyre fakaszt… Április vihogva űzi a felhőket, egyszer esőt facsar, máskor jeget, havat. Roppan a száraz, halott ág lábam alatt, a gyöp még kapaszkodik, nem enged e rög…. nyújtózik a látóhatár, messze szalad, a homályban hegyek állnak, védelmezőn. Varjak gyűlnek a fényes … Olvass tovább

Adni jó!

– Hej, az anyád ne sirasson! A vásári forgatagban a mézeskalácsárus sátra körül állók felkapták fejüket. Habár az embereket különös révületbe ejtette a végtelen emberáradat sodrása, az áruk tömkelege, az illatok egyvelege, az ordítás egy pillanatra mindannyiukat meglepte. A kiáltást követően szutykos rongyokba öltözött apró kölyök bukkant elő, hihetetlen gyorsasággal szaladva az emberi lábak és … Olvass tovább

Volt egyszer: Tizennyolcadik történet: Volt egyszer… (Gyerekszáj)

– Volt egyszer… – Mi, mi volt, nagymama? Az óriási kék szemek és a mosolygó száj láttán Böske mama elnevette magát. Böbi, az unokájuk öt éves, és a világot hihetetlen gyorsasággal szeretné megismerni. Kérdéseire komolyan kell felelni, mert megsértődik. – Egy kislány…. – De miért csak volt? – Hát… a mese így kezdődik mindig, vagyis… … Olvass tovább

Volt egyszer…

Nem hiszek már a mesékben, megcsúfolt a délibáb, tündér álmok messze tűntek, és megnőtt a kicsi lány. Pedig régen hogy szerettem a “királyfis” meséket, naphosszat csak azt olvastam, ‘s az unalmas estéken. Kedvencem lett minden sárkány, habár gonosz valahány, nem számított hány feje van, nálunk otthonra talált. Nem volt tévénk így a könyvek repítettek messzire, … Olvass tovább

Találkozások: Huszonhatodik történet: Örök harag

A férfi vigyorogva kuncogott. – Te leszel a menyem! A kislány válasza dühösen csattant: – Azt ugyan lesheti! Az öreg láthatóan meglepődött, dadogni kezdett, szájáról leolvadt a vigyor. – Neem? És …. ugyan miért? – A maga fia gonosz. A gyermekből egyetlen szuszra szaladt ki a mondat, majd ijedten pillantott az apjára, aki mérgesen vonta … Olvass tovább

Tükörben: Tizenharmadik történet

Már megint csörög az óra. Hhhhh… de utálom! Az ablakon át látom, odakint szél csavargatja a fákat, és esik az eső. Ilyen ítéletidőben menjek be a suliba? A városban bizonyára őrült káosz uralkodik, autósorok kanyarognak az utakon, vezetőik türelmetlenül dudálnak, egymás felmenőit szidják, és jobb kezük középső ujját felemelve jelbeszéddel mutogatják jókívánságaikat. Amíg a fürdőszoba … Olvass tovább

Tükörben 2.

Ha tükörbe nézek, anyámat látom, tengerkék szemei súgják: részem vagy! orrom hajlatával is őt formázom, és bevallom , természetem harcias. Ha tükörbe nézek, apámat látom, magas homlokán megcsillant a derű, a szája körül futó néhány mély ráncot, ‘mely elárulta, az élet nem egyszerű. Ha tükörbe nézek önmagam látom bizalmatlanul felvont szemöldökkel, de szívembe zárnám az … Olvass tovább