Mese a bőrcucc őrületről

Hol volt, hol nem volt, volt egy…. Hohó, álljunk meg egy pillanatra! Bocsánat, de Katinak még nem volt! Akkor erről mesélek. A nyolcvanas évek derekán jártunk. Nagy divatnak számítottak hazánkban a Törökországból melltartóban, apus többnapos zoknijában, vagy egyéb csalafinta helyeken eldugva becsempészett arany ékszerek és a divatos bőrholmik. Ez utóbbihoz kapcsolódóan olyan nőt is ismertem, … Olvass tovább

Karácsony után

Az utca kövén kifosztott fenyőfák sora, mint elejtett vadak teste alkonyi fényben… néhányukon ott csillog az angyalköd pora, hivalkodó, és koldus… , együtt jól megférnek. Gyanta illata lebeg a kémények felett, árva mézeskalácsmorzsa sír a dobozban, különös álmot látnak az alvó emberek az Alföld ölelte vidéki kisvárosban. Mély erdőben járva térdre ereszkednek, hol imát mormol … Olvass tovább

Én biz’ panaszt teszek…

Barackot nyomott fejemre a Január, amikor számonkértem tőle havait… “Na bizony! hányszor hallottam tőled unsz már!” emlékeztetett vihogva, és rám kacsint. – Megbolondultál?! Nézd kukucskál a virág, bimbó nyújtózkodik ágbölcső peremén… “Oly’ botor, hogy illatozni, zöldellni vágy’? Hol van? Hadd’ harapjam le hamar a fejét!” – Minap kóválygott ott fent egy vadlúd csapat, dél felé … Olvass tovább

Újév reggelén

Újév reggelén Az éjszaka elnyűtte végső percét, álmosan pillant rám a sápadt Hold, rózsás felhők szövik az ég peremét, a reggel nyakamba bújva súgja ő új, a tegnap holt. Csikorgó hideg roppan lábam alatt, kezem zsebemben – mint fészek melegít – dértől borzolt szemöldökömön a fagy ifjúságom kutatja…, nem ő öregít. Az éjjel.. röpke pillanatra … Olvass tovább

Fogadalom: Hatodik történet: Egy férj fogadalma

Megfogadom…. De mit?! Nézek ki a szilveszteri tűzijátékfüttyös éjszakába, és nem jut eszembe semmi. Mit kellene megfogadnom?! Persze, persze, mondhatja valaki, hogy ejnye, ne má«, ugye nem azt akarod sugallni, hogy te egy tökéletes ember vagy, kispajtás? Koránt sem. Legfőbb hibámnak a túlsúlyomat mondanám, de az asszony ilyennek szeret, azt mondja mackó alkatú vagyok. Hát … Olvass tovább

Péter a tanítvány fogadalma

„Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” János evangéliuma 13. fejezet (részlet) Fogadtam Uram, sosem hagylak el, történjék bármi, én melletted leszek, törjön bár ellened orvul a gonosz, élő pajzsként magam kardja elé vetem. Fogadtam… a szó mint tollpihe elröppent, ‘s mikor tett kellett a fájdalmas, ijesztő, egy pillanat… … Olvass tovább

A szeles kapcsolat

Gyöngyi izgatottan feszengett székén, miközben kifelé tekingetett az étterem üvegportálján. Barátnőjét várta, és még valakit… Úgy beszélték meg, hogy Julcsi újdonsült kedvesét is magával hozza. A telefonba nevetgélve mondta, be szeretné mutatni. Gyöngyi jól emlékezett a régi időkre, amikor barátnője elvált. Imre valóban nem volt Julcsihoz való, gyakorlatilag semmiben sem hasonlítottak egymásra. Míg barátnője folyamatosan … Olvass tovább

Az Angyal

Két kezén ujjait összefonta, úgy imádkozott nagyanyám. Ajkai hangtalanul mozogtak, az asztalon pislákoló gyertya lángja egy-egy nagyobb levegő vételére imbolygó táncba kezdett. – Mikor jön az angyalka? – suttogtam, megszegve ezzel az utasítást, hogy csendben üljek, mert az angyalok most díszítik a karácsonyfát odaát a szobában. – Hallgass, miattad nem lesz karácsonyfánk! Bátyám összekuporodva ült … Olvass tovább

Hó – ember

Hópelyhek Számolom a hópelyheket, ‘mik kezemre hullnak, ámulom, és kutatom a felhőt , amelyből érkeztek…. Az ónszínű eget, hol láthatatlan ujjak jégcsillagot gyúrnak, és hová a lelket habfehér szárnya emel… A tökéletesség, az ragadt meg benne, az egyedisége , a nem másolható… “Talán ez lehet – gondoltam – az angyalok könnye”. Ő a Tél, a … Olvass tovább

Hóember – Lisztből

Hull a hó, hull, hófehér, hegyháton fut a szekér, kőkupacra rászalad, a kereke megakad. Szekér hátán lisztes zsák. Bakon szundít Lisztes Pál. Álmodozik: ” Haj’ hahó, otthon lenni volna jó! Kertek alatt karácsony, az asztalon kalácsom, finom étkek sora vár, kandallóban fahasáb…” Nagyot reccsen a kerék, megbillen a társzekér, legurul a rakomány, a lejtőig meg … Olvass tovább

Szívfájdalom

István bűvöletbe ejtette egy kék szempár. Nem volt ez olyan ritka dolog nála, ma egy kék, holnap talán egy zöld, holnapután egy barna… Ötvenötödik évét töltötte múlt karácsonykor, és ha valaki megjegyzi nem fog rajta az idő, a bókra kisfiúsan elmosolyodik. Szerelmei szigorúan a józan ész határain belül maradnak, mert ha valamiféle végleges elköteleződés gyanúja … Olvass tovább

Egy régi barát

Egy régi barát Jó barátom, öreg bringám gyere elő, ne gubbassz ott a pókhálós sarokban! Az aranysárga ősz csodás, szerethető, vár ránk az út, mint a régi szép napokban. Lám még mindig fényes, ruganyos a tested, nem viselt meg a velem töltött néhány év, igaz, rajtam múlott… vagy hűtlen feledted hányszor kenegettem kereked küllőjét? Hja’, … Olvass tovább

A virtus

– No, még egy kicsit! Emeld! Izzadt, az alkohol mámorától vörösre gyúlt férfiarcok tátott szájjal nézték a molnárlegényt, aki két barátját hóna alá csapva pördült egyet a kocsma kövén, busa fejével odaintve a harmadiknak. – Gyere! Az ügyetlenül lépett föl egy padra, ám néhány pillanat múlva már vigyorgó arccal ült Anti izmoktól duzzadó vállain. A … Olvass tovább

EmlékmorzsákTizenegyedik történet: Hamupipőke riadó

Anyai nagyanyám 42 évesen háborús özvegyként ment hozzá a 60 éves agglegény favágóhoz, nagyapámhoz. E frigyből anyám második lánygyermekként látta meg a napvilágot egy alföldi tanyán. Az egyszerű élet spórolásra nevelte. Tizenhat éves korára meghaltak szülei, és féltestvére házában élt, besegített a háztartásba. Amikor apámmal összeházasodtak szokásai nem sokat változtak, igényei sem nőttek. Talán más … Olvass tovább

Emlékmorzsák 2. (A béka..)

A béka Hópihe süvegek kémény szélén ülnek, karácsony tájékán meg is részegülnek. Jégcsappá olvadnak a napsugár csókra, és szobába lesnek ablakig nyújtózva. Csecsemő sikoltoz odabent a házban, ki körül a szülők rémülten ugrálnak. Bömböl mint oroszlán, sosem fárad hangja, nappal jókat alszik, oson anyja, apja. Éjjel aztán ordít, fölveri a házat, szülei az ágyból ijedten … Olvass tovább

Emlékmorzsák

Emlékmorzsák  Halványuló mozaiksor mögöttünk az életünk, villanások csupán a múlt fényei… mi olykor szép volt, máskor bántóan keserű, a sors írta, vagy mi, ki tudná ezt utólag eldönteni… Megszülettünk. ‘S hogy rendeltetésünk van ez bizonyos, ám miértjét felfedezni nekünk kell könnyek és sóhajok árán. ‘S okulunk kudarcainkból a magunk kárán. Van hogy megyünk, mert a … Olvass tovább

SzembeSülve

– Ó de kedves ismerős, régen találkoztunk! Ha gonosz lennék azt harsognám itt az utca közepén, örömmel látom, te is megöregedtél, arcodra ezer barázdát vésett az idő, fogaid lecserélted egy hollywoodi mosolyra. Úgy tűnik számuk hirtelen 42-re nőtt. Hajad amely egykor rakoncátlanul homlokodba hullott most valahová hátrafelé igyekszik koponyádon, szemérmetlenül mutogatva a elől a tar … Olvass tovább

Egy szem barack

Az anya előhúzta nagykendőjét a komód fiókjából. Igaz, hogy nyár van, de a lányt magával kell vinnie a szőlősbe, hát legyen mire fektetni. Marika 4 éves. Súlyos betegségből gyógyult fel, amelynek nyomai még mindig meglátszódnak fehér arcocskáján. Az elmúlt télen a falu temetőjében megszaporodtak a gyermeksírok, szinte nincs is olyan ház, ahol ne feketébe öltöznének … Olvass tovább

Október

Október  A homokbafúlt útra esőcsepp szitál, hol tegnap aranyport hintett a karcsú nyár. Tarlóról repül egy didergő szalmaszál, köd ködmönbe bújnak a hűvös éjszakák . Verébraj alatt libben a gyenge faág, a fénylő gallyhinta lomhán föl-le száll. Bokorkölyköket a szél vihogva cibál, október kalapjáról vízcseppet pöccint rám.

Cipó történetei: A tetű

Cipónak sűrű, mézszínű haja nőtt, miután babahaja kihullott. Kitől örökölhette, hiszen apjának fejét koromfekete kefefrizura díszítette, anyjának pedig ritkás gesztenyebarna hajat adott a Teremtő… A szülők úgy döntöttek, nem vágják a különleges hajkoronát, copfba fonva, lófarokba kötve éke az egy lánynak. Növögetett a hajzuhatag, a lányka öt éves korára majdnem a derekáig ért, ám ő … Olvass tovább