Semplicemente

Van a hangzás, az a percegés, ahogy a por száll – észrevétlen, mégis t u d o d a jelenlétet, apró varázs a szavak után a bizsergés, ahogy a pont vár – folytatásra késztet, s hagyod, hogy a változásnak díszes ruhát adjon az a c s e n d fehér illata leng odabent jár – … Olvass tovább

Én voltam

kijátszottam a sorsom – elhagyatott álmok sötét utcáiban remegő kézzel szedegettem a reményt, többször elvesztem egy szívdobbanásban, máskor csak futottam a kevesebbért eldobáltam perceim – üres testem sötét súly alatt zokogott, s időért könyörgött egyetlen alkalom, visszavonhatatlan pillanatokon kifelé zuhantam régi magamból végigjártam az utam – kihűlt helyemet csodáltam, s mosolyogtam mielőtt elfelejtettem az egészet, … Olvass tovább

Karcos karácsony

És eljött az az idő, amikor van még hat nap az évből, de te már a szilveszteri piálásra gondolsz. Amikor roskadásig van a frigó, az a büdös kölök meg pirítóst kér- ebédre. Amikor plusz tíz fokban, kesztyű-sál-sapka nélkül álldogálsz a verőfényben, s fejed búbját simogatva, azon szánt az agyad, hogy hová lett a tavaly előtti, … Olvass tovább

Kinyúlt ruhák, kinőtt mosolyok

Nem várnak a fák, nem látnak a házak, úgy viszem árnyékát egy sóhajtásnak; egyetlen lélegzetben szabadul fel ezernyi álom, fényük sebet hasít bennem futnak a képek, összekeverednek: nem hagyom, hogy fájjon az utolsó perc, nem hagyom, hogy lásson a halálos csend ütemeit lerázom nehéz lépteimmel eltaposom mindet – szememben hideg a távolság, egyre nagyobb, s … Olvass tovább

Tudatos vásárló avagy itt a humorérzék hiánya lefizethetetlen kö

A tudatos vásárló, piacra jár. Mert ott mindig, minden jó áron (sic) van! Nem fizet külön csomagolásért, s mindig az idénynek megfelelő zöldséget-gyümölcsöt veszi. A banán az egyetlen kivétel, annak nem tud ellenállni, tehát mindig vesz egy fürtöt, napszaktól és évszaktól függetlenül. A tudatos vásárló, tudatos utazó is. Nem hord magánál átlátszó nejlonszatyrot , felirattal … Olvass tovább

150 gramm szeretet

Van egy plüssnyulam. Lassan két éve adta nekem a kislányom. Ő az ötödik születésnapjára kapta az óvodában de,mert neki nem kellett így odaadta nekem. Azért, hogy legyen ,,kivel” aludnom. A születésnapja előtt néhány héttel elmeséltem neki, hogy kislány koromban egy lapos, két tenyérnyi méretű kacsával aludtam. Akkoriban az ilyen alvó-puha állatkákat nem lehetett plüssjátéknak nevezni, … Olvass tovább

Ima után

Ima után amikor fontos volt az a lélegzet – vagy a sírás, máshogyan emelkedett a szív, puhán az időre térdepelt az összekulcsolt, remegő kezekben erő szaladt fel és alá, hely nélkül, pihenni vágyón, elfogyva legvégül – akkor saját magát sebesre rágta – mégsem volt elég az éhező szájnak amikor sötét volt ott, a lélekben, s … Olvass tovább

Mellékszál

Mellékszál végigűztek a szavak ahol az a gondolat nincs – amilyet szeretnék: percekre szabdalt menedék ami még tetszik másképp hallgatom mintha lennék valaki vagy fontosabb egy részletnél szebb: amolyan elérhető kis öröm ha enyém is: köszönöm szalmaszálam vigaszom érték a kövér por alól felsírok még és néha elhiszem: tartozéka lehetek másnak voltam idelent – lassan … Olvass tovább

Konzekvencia

Konzekvencia Nem szeretem a következményeket – a nyarak után érkező teleket, szavak végén a szomorú csendeket, nem szeretem a nagy lélegzeteket. Még viselem azt, ami lehetetlen: kimért időn túl lévő életeket, erőm fogytán a szép szívveréseket, még cipelem a felismeréseket. Nem szeretem a súlyos feleslege(s)t, az elkapkodott szeretgetéseket, látványok mögött csurranó könnyeket, nem szeretem a … Olvass tovább

A szóban

A szóban elszidom a percet, mintha tehetne rólam vagy valamit értem, léket ütnek a szóban – a felfutó hangok fájdalmat (is) lihegnek, szívemre vastagon terítik az emléket. Elvesztem a helyem, csak kölcsönbe kaphattam, könnyű kis kegyelem, időmön túl adhattam igazán magamból, mintha lehetne rólam valami jót abból, aki vagyok vagy voltam ott, a szóban – … Olvass tovább

Nem lenne rossz helyem

Nem lenne rossz helyem olyan jó lenne földig érni biztonságban boldogan (?) élni – a helyen az elrendeltetett mondhatni nem jó s nem rossz` helyen olyan jó lenne megszeretni az életet s máshogy nevetni mikor sírni vagy zuhanni kell azon az időn túl – szenvedve olyan jó lenne annyit érni amennyit egy szó s egy … Olvass tovább

Csendélet

Csendélet Azon a festményen van egy arc, azon az arcon még mosolyognak a szemek, mintha boldog lenne az az ember ott a festményen. Azok a színek jók, melegek, mint késő tavasszal a helyek, ahol illatos a pillanat, mikor a színeknek testük van. Ahogy az életben van egy perc, amitől a lélek megretten, aztán sírva-nevetve nézi, … Olvass tovább

Engedmény

Engedmény összehordtam a terheket; nincsen szemem, a szám tele – súlyos csöndem kibeszélem, nevetnem kell az egészen szót nem ígérek, s nem lopok, ha szükséges – belehalok előtte még vagy a z helyett szétszakítom halk lelkemet rendetlenül teszem ezt is, két lélegzet között a kis öröm, súlytalan lebegés elsiratni mégis kevés voltam, szépségem elkopott, már … Olvass tovább

Valaki

Valaki Visszahúzódó vagyok, a könnyeim mind az enyémek sok ideje nem mutogatom szívemből veszteségem. Láthatatlan időmet kitöltöm néhány fontosnak hitt tettel, legyen elég belőlem – ez minden, A valami. Szürkeségem színekben elrejtem, törékeny értékem idegen s értékelhetetlen, mégis megyek félénken. Lassan múló lelkemet járatom meg újra mindaddig, míg hordhatom létem és nevem, ez voltam, csak … Olvass tovább

Hangok

Hangok Szóltam, többször mondtam, sokat – elrontottam, a hangsúlyt, a kedvet, az egész életem, már most lehetetlen az időm, a helyem, a vágyam, szép álmom s könnyem – szempillámon, folyton reszket – sokkal nehezebb, ahogyan megint magam vagyok túl a szép szavakon, féltem, többször adtam, sokat letagadtam – fényem, feketében az egész életem.

Életöröm

Életöröm Az a legkisebb boldogság, hogy élek, reggel láttam a nap fényét – megégtem. Résnyire nyitott szemekkel simultam a mába könnyelműn, mintha a múltat temette volna a nap, szívem dobbant máshogyan, létezem mégis azokban a pillanatok utáni keserves pillanatokban, ahol felesleges a sírás, csendesen elhagytam magam – vagyok, s örülnöm kell, hogy komolytalan az egész … Olvass tovább

Nagyító

Nagyító Kigondoltam a bármit, ami lehetne még utoljára – ténylegesen, ha már itt maradtam a magam mintájára, megszámoltam, mert tetszett, ezért újra, mintha kevés volna, az eddig kapott – eltelt időt, így láthatom mégis soknak az ugyanannyi percet egy szép formában, kicsit máshogyan – még élhetek színesen, de legalább nagyon – így biztosan kitaláltam a … Olvass tovább

Magunk

Kesze-kusza képzavar a tömegben, egyedül vagyunk – a sokban egymagunk vagyunk. Körbevesznek az emberek , oda-oda szólnak. Kérdeznek valamit, s van, hogy válaszolsz. Beszélsz hozzájuk, figyelsz rájuk, csak mindig, amennyit kell, amíg válaszolnod kell. Azt feleled amit várnak Tőled, s azt kapod amire számítanod lehet. Se többet, sem kevesebbet. Indulsz tovább. Egyedül. Csendesen. Vártad ezt … Olvass tovább

Időváltozás

Időváltozás Cirógató,lágy kezekben sóhajtoznak fájó fényben a napok óta kiszáradt rőzse-szagú virágszálak. Reád is annyira vártak, ahogyan az éhes szájak, hosszú ideje már annak, hogy jó falatba haraptak. Egyedül fekszel magadban, olyankor mindig lakatlan az időd szigete, partját vérvörös könnyek koptatják simára sírod életed csak ne lásson így senki meg ami éppúgy szép lehetett az … Olvass tovább

punctum

punctum túlszaladtak rajtam a percek, úgy, hogy nem is érinthettek meg mások ideje, mint idegen tekintetek egy járatlan hely rendezetlen, poros tárgyain keresték tiszta lábnyomaim tőlem is magasra emeltek s nem bántam, nem sírtak helyettem sehol ahogyan még kellettem, olyan már nem leszek – sohasem