Bolyongó lélek

Halotti lepelként a hófehér bársony takaró, A temetőt ünnepi ruhába öltöztetni akaró. Se élet, se árnyék, se hit, se bánat, se remény, A hajnali magány itt hideg, nyirkos, kemény. Halkan motyogva kábán, bóbiskolva álmosan, Árva lélek a sírok között botladozva bolyong. Csak céltalanul rovom a temetőben a köröm, Se szó, se hang, se csók, se … Olvass tovább

Álmodni tovább

Befejeztem most már éltemet, Nem tanítom már a népemet. Koporsóra tették a képemet, Meghagyták az öröklétemet. Kérem még utoljára a béremet, Élnem tovább így nem lehet. A sok jó barát majd eltemet, Mély sírba dobják testemet. Láthatod majd a vesztemet, Ha így látsz majd engemet, Megismered majd a lelkemet. Az emberek nem ismernek el, Az … Olvass tovább

Mindig van remény

Mindig van hit a csodában, Kereszténység a pogányban. Pislogó fény az éjszakában, Tisztító tűz a vak homályban. Kis józan ész a sok butában, Keserű könny a magányban, Micsoda illat a szép virágban, De sok a képmutatás a világban.

Mindig kell

Kell egy apa, aki vigyáz rám, Kell egy hang, ami nyugtat. Kell egy anya, aki dédelget, Kell egy kéz, ami simogat. Kell egy vágy, hogy legyek, Kell egy társ, hogy élhessek. Kell egy érintés, hogy tudjam, Kell egy csók, hogy érezzem. Kell egy szív, hogy érezzek, Kell egy szó, hogy higgyek, Kell egy cél, hogy … Olvass tovább

Hogyan kell élni?

Az ember mindig tudja a módját, Ismeri élete legfontosabb dolgát. Munkával gyötörve fáradt testét, Családja nélkül tölt minden estét. Dolgozik, amíg csak erővel bírja, Az életét a nyomorult vérével írja. Asszonyt szeret, gyereket nevel, Majd önpusztítón lelket kilehel. Míg a halál csókja homlokára ég, Mindenkinél többet tud már rég. Könyörtelenül akkor jön el a vég, … Olvass tovább

Demecser természeti szépsége

Gyerekkoromban sokat barangoltunk a környező erdőn és a mezőn, ismertünk minden rejtett zugot. Sokat jártam a természetet itt szabad vagyok mint a könnyű röptű madár. Hajnal 4-kor keltünk akkor még nem volt meleg, kimentünk a szőlőbe kapálni vagy a Koldbárdra a tengeribe. Hét órakor volt egy gyors früstök és egy óráig nem volt megállás. Itt … Olvass tovább

A sötét oldal

Sokan a létezéséről sem tudnak, talán jobb is így. Vigyázzunk ne hogy áttévedjünk a föld árnyékos oldalára, mert onnan már nincs vissza út.Több évtizede van az internetnek egy olyan része, ami az átlag felhasználó elől rejtve van. Angolul dark webnek hívják, a láthatatlan internet, azaz a deep web részét képezi. A sötét alvilág virtuális világa … Olvass tovább

Supremum vale

Supremum vale Annyi mindent lehetne tenni még, de itt az idő, eljött a vég. Isten homlokon csókol, megáld és magához ölel, mennyi időt vesztegettem el, mennyi csókot mulasztottam el, mennyi könnyet pazaroltam el, mennyi álmot szalasztottam el. Talán mégis megérte, mert megéltem és megértem. Olyan nagy darabot hagyok szívemből, amit kikerülni nehéz, Így néha belebotlik … Olvass tovább

Hova kerültem?

Miért írok a sorok között? Olyan populáris világban éltem, ahol, a tetoválás, a piercing, a cigaretta, az erőszak a trágár beszéd az alkohol és a drog volt a menő, ahol a művelt ember üldözött, ahol a vélemény csak akkor megengedett, ha kommersz, ahol könyvet olvasni ciki és a tudás bűn, ezért a sorok között bújik … Olvass tovább

Adni hittel

Adni hittel Itt állok a Tarpai hegy lábánál, Az öreg kút száz éve adja vizét, Így telik el minden napja. Nem csügged, nem panaszkodik. Milyen szép, magasztos feladat Csak adni, adni mindenkinek. Ilyen kúttá kellene válnom! Csak adni egész életemben. Mindig csak adni nem fárasztó? Hogy győzöd ezt vízzel, erővel! Öreg kút, hogy bírod energiával? … Olvass tovább

Mi vót a faluszája?

Azt ugyan nem látta és nem hallotta soha senki, de mégis jobban féltek tőle mint az ördögtől. A falu pletykáit széthordozó öregasszonyokat, nevezték így, apám csak kontyosrádiónak hívta őket. Tisztaságnak és rendnek kellett lenni, hogy ne érje szó a ház elejét, ne adjanak okot a pletykálódásra, szájára ne vegye a falu. Gyerekkoromban nem igazán volt … Olvass tovább

A provokátor hangja

A provokátor hangja Vadul vagdalkozva dobálja a sarat, Indulatos hévvel formálva a szavat, Míg magasba lendül fenyegető karja, Néhány zendülő őt vezérnek akarja. Félő tekintetem az arcok közt halad, Pillantásaikban gyűlölet és harag. A provokátor szava erős kardot farag, A csapat élére áll, de vajon ott is marad? Átkokat szórva izzón nyelve pereg, Az első … Olvass tovább

Arspoetika

Az író, a publicista hitvallását, feladatát céljait és nézeteit a halál közeledtével kifejti, hogy az utókor megértse mi indította arra, hogy írjon. Megteszem hát én is, mert így kívánja a világ. Az élet arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál … Olvass tovább

A háború

A háború Háborúba mennek az emberek, Hogy belőlük holtak legyenek. Hullanak a katonák, mint a legyek, Nézek magam elé, és csak megyek. Előttem szerteszét hullahegyek, Mindent beköpnek a rút legyek. Mögöttem bűz, füst és vér szaga, Haldokló emberek utolsó szava. A félelemtől a két lábam remeg, De megállni már nem merek. Egy golyó eltalál, csak … Olvass tovább

Emlékek a szülőfaluról

Talán érti valaki, talán emlékszik még valaki, talán él még valaki… Én ilyennek látom. A falu az élet bölcsője, egy szelet múlt, ami örökségünk féltett gyöngyszeme. A szép új világ a nagyvárosok, mind a picike falvakból nőttek ki, lakói a falusiakból születtek, a múlt emlékei dicsősége és bizonyítéka a falvak mélyén lakozik, a régi vályogházakban, … Olvass tovább

Egy magyar katona naplója

Egy magyar katona naplója A magyar katona naplója A háború vad, zajos a füleknek, Itt mindennap hősök születnek. Sorsdöntő nap a mai, mert ma győzünk, Gyilkos ellenséget örökre kiűzünk. Jön a golyó lánggal, fénnyel, Mégis tele a szívünk reménnyel. Égnek testünkben tüzes billogok. Szállnak vállunkra fényes csillagok. Én, drága Hazám, én, drága népem, Nem jártam … Olvass tovább

Szenvedélybetegségek a fiatalok körében

Mi tanárok, napi munkánk során, pontosan látjuk, hogy Magyarországon évről évre nő a szenvedélybetegek száma az iskolákban, köztük egyre több a kóros játékfüggő, de a mobilfüggőség és az internetfüggőség is lassan népbetegséggé növi ki magát. Az iskolákban, a szünetekben és egyre inkább már az órákon is láthatjuk a jeleit. A számítógépes függőség több, annál, hogy … Olvass tovább

Bezzeg a mi időnkben

Az iskola más volt, az értékek mások voltak, az emberek mások voltak, az élet más volt. Mindannyian magunkban hordozzuk iskolánk hangulatát. Az épületet, a kaput, melyen annyiszor átléptünk, tanáraink–diáktársaink emlékét. Sok olyan ember tanulta ebben az iskolában az abc-t, az egyszeregyet, akik ma anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, netán dédszülők. Volt aki orvos lett, volt aki … Olvass tovább

Miből lesz a cserebogár?

Egyszer a középiskolában, a kémia tanár azt kérdezte tőlem ki alapozta meg az elemek periódusos rendszerét. Azt válaszoltam Mengyelejev előtt Berzelius svéd vegyész tette meg az első lépéseket. A tanár kizavart az óráról, pedig csak többet tudtam nála az esetről. A tanár hiányos ismeretei miatt csak a konvergens választ fogadja el. A liberális gondolkodás alapja … Olvass tovább