Lopott pillanat

Rügyeznek a virágok a fák. Újra tavasz köszönt ránk. A szerelem ideje. Mondják. Oh. Be szerelmes voltam, valamikor régen magam is. Milyen volt, nem is tudom már, csak halványan emlékszem. Rég volt, talán igaz sem volt. Lehet, hogy csak képzeltem. Ám a képzelet csodákra képes. Képzelet, vagy talán valóság? Szeretet, gyűlölet, öröm, bánat. Életünk e … Olvass tovább

Miért is?

Miért is? Oly háborítatlan e nyári délután. Látszólag csendes, nyugodt minden. De mind tudjuk, nem így van ez. Testben és lélekben, valahol most is, élethalál harcok dúlnak. Miért is. Pedig mily végtelen e galaxis. Hisszük, bárakárki elfér benne, zavartalan, békés nyugalomban. Miért, van ez, mégis másként. Mond csak. Te tudod a választ. Meglehet, e pillanatban … Olvass tovább

Jelmezbál: Ötödik történet: Hétvégi barátság

Hivatalos voltam egy találkozóra a hétvégén. Nem nevezném osztálytalálkozónak, inkább amolyan könnyed baráti, hétvégi bulizós, „kalandtúra”. Amolyan komótos, hatvanasformán. Régen találkoztam már barátaimmal, mert az utóbbi években életminőségünket kissé eltérően formálta a sors. Mostanság önérzetből, netán irigységből, vagy ki tudja miért, de több ilyen jellegű meghívást is elhárítottam, elodázva ezzel a találkozást. Szembesülést a ténnyel, … Olvass tovább

Valahol…De hol?

Álmosan kémleltem a függönyön át, a néptelen kihalt magányos utcát. Későre jár. Közeleg a holnap már. Bár pislákol még itt ott némi világ, a városka is aludni készülődik már. Befészkeltem hát magam, kedvenc kis zugomba, álomország küszöbén, lustán újragondoltam a mát. Szempillám megpihen ráérősen. Komótos, könnyed léptekkel, testemből is oson a tudat már. Lassan, öntudatlanul … Olvass tovább

Emlék kavalkád

Tengerparti városka, aprócska kis főterén, ütött-kopott régiségbolt, kínálata mesebeli. Kirakata csupa csuda rejtély, és izgalom, elmenni mellette, bizony lehetetlen volt. Bár e régiségbolt igazából nem is volt bolt, sokkal inkább, talán múltidéző mesedoboz. A Bolt előtt ódon kandeláber sápadt fénye, méltó őrzője e relikviák ezredéves emlékének. A polc finom homályában, régmúlt idő tárgyai. Nézd, ott … Olvass tovább

Ránctalan

Ahogy szép komótosan bandukolnak az évek, a távolság lecsendesíti, a fájdalmas emlékeket. Meglehet, ráncra ráncokat rakott, a végtelenbe tűnő el/múlt, ámde vállamon kuksol a remény, hisz szívem ránctalan még. A remény, mely jóllehet öregebb, még a megállíthatatlan időnél is, ám ha óvatlanul magára hagyod, homályba vész röpke pillanat alatt. Talán már kevesebb a holnap a … Olvass tovább

Porszem csupán

Néztem, ahogy a látóhatár peremén, a napkorong fáradtan búcsút int. Soha nem pihen. Valahol a világban, valakiknek még most is ragyog. Csodás naplemente. Természetajándék. Mikor múlóban a nap, de a holnap, messze még. Van kinek, most kezdődik, de van, akinek most ér véget e nap. Ízlelgettem, amit szemem befogott, mely az univerzum parány szeglete csak. … Olvass tovább

Remete lét

Remete lét Messze innen túl a hegyen, egy elhagyatott kis szigeten, éldegélt egy szomorú szemű, nem túl eszes remete ember. Egyebe sem volt szegénynek, mint egy sovány tarka tehene. Így nem volt teljesen egyedül, a szomorú szemű ember remete. Gondolt egyszer egy merészet. Nevet kéne adni eme tehénnek. Remete lett a neve e tehénnek, hisz … Olvass tovább

Vágy-álom

Kavarog a zabolátlan szélben egy eltévelyedett pajzán vágy. Hívatlanul oson be a szívekbe, csalóka reményt ébresztve. Olykor tévútra vezetnek, máskor fellegekbe emelnek, hol nincsen sem tér sem idő, csak a feneketlen mélység. Oh te engedetlen kéjúr, bármerre járj is, menekül az igazság. Néha gúzsba köt, akárha túláradó negédes lágy melódia. De hívd elő a valóságot, … Olvass tovább

Az éjszaka csodái

Tegnap éjjel álmomban, elég hóbortos álmot láttam. Házról házra poroszkált, egy meghökkentő gondolat. Fürkész kíváncsisággal lestem, megpihen e majd valahol. Még a holdvilág is mosolygott, e hajmeresztő furcsaságon. Oly jó gondolatban kalandozni, kíváncsi merészen bebarangolni, egy izgalmas ismeretlen világot, ahol bármi akármi megtörténhet. A képzelet végeláthatatlan színterén. csapongtak fejemben az életképek. Lassan, nesztelen suhantak a … Olvass tovább

Lehetetlenségek

Lehetetlenségek Hírtelen riadtam fel álmomból. Hm! Micsoda fárasztó éjszaka. Volt ott minden. Öröm, bánat. Derűre ború. Mindez egyetlen, végtelennek tűnő éjszaka alatt. Tegnap például álmomban, álom voltam. Mily fura! Akármilyen kesze-kusza is, mégis megesett e csoda. Jóllehet, már a valóságban vagyok, de azért tovább göngyölítem álmom. Milyen lenne világunk, ha a nappalt, éjszakára cserélnénk, így … Olvass tovább

Legenda Szív(z)űr

Tél van. Még mindig. Üldögélek szerény és nagyon hideg albérleti szobámban. A csontomig hatoló hideg talán attól olyan hideg, hogy egyedül vagyok. A ködös hajnali szürkületben bámulok ki az ablakon, s tán a fejemből is. A tegnap árnyai még épp csak elsuhantak fülem mellett, de lustán komótosan már érkezik a ma. Az utca néptelen. A … Olvass tovább

Mélypont (Légy merész)

Mélypont (Légy merész) Mikor ébren vagyok, tudom, mert ébren vagyok. Ám mikor álmodom, nem tudom, mert alszom. Olykor álmomban megteszem, mit nappal talán nem merek. Máskor gonoszul gúzsba köt, s hírtelen csatakosan riadok fel. Álom? Furcsa, de talán mégis, álmomban is tudatomnál maradok, mert különben, örökké tartana, e tudattalannak hitt ingatag álom. Néhanap az ébredés … Olvass tovább

Hinni

Hinni Azon gondolkodtam a minap. Mily csodás is a természet. Vele kezdődött minden mi élet. Ám tőlünk, rajtunk is múlik, meddig használhatjuk mindezt. Hisszük, a bűvös természet, adakozó, s kegyeit örökkön, bőkezűen méri. Ám olykor, gonosz is egyben, s elveszi, amiről úgy hittük, a mienk. Nézem az erdőben a sudár fákat. Nyújtózkodva, az ég felé … Olvass tovább

Messzeség

A távoli jövő. Mondják. Innen oly messzinek tűnik. Szinte elérhetetlen még. Amikor boldog az ember, bizony a sok is oly kevés. Fogorvosi székből nézve, még a kevés is, mily sok. Amikor az ember fiatal, oly messze még az örökké. S ahogy múlnak az évek, karnyújtásnyira az örökké. Messzeség, távolság. Határozott, kézenfekvő. Mégis oly látszólagos. Fiatalon, … Olvass tovább

Láthatatlan világ

Véget ért egy esztendő, de nincs vége semminek még, mert hisz minden vég, valaminek a kezdete is egyben. Kinéztem az ablakon, de mégsem láttam semmit. A sejtelmes ködfátyol, puhán gubbasztott a tájon. Olyan mintha csak az ember, súlytalan lebegne bele, egy habkönnyű vattaszerű, átláthatatlan semmibe. Sejtelmes természetajándék. Óhatatlan, hogy ilyentájt, az ember számvetést végez. Az … Olvass tovább

Egy fenyő élete

Egy fenyő élete Mese nem csak gyerekeknek Történetem messze innen, a zajos városokon túl, egy vadregényes pagonyban kezdődött. Ott születtem, cseperedtem egy fenyőerdő közepén, sok örökzöld tűlevelű társaságában. Úgy hiszem, nagyon szép gyermekkorom volt, s ahogy tűleveleim sokasodtak, vastagodott a törzsem is. Mint minden fenyő, én is törekedtem a fény felé, így gyorsan nőttem, növögettem, … Olvass tovább

Különös éj

Esteledik. Apad a fény, nő a setét. Lassan ereszkedik már az éj. Árnyak cikáznak mindenhol. Élednek a nyugtalanító érzetek is. Néha bizony rossz tanácsadó a sötét. Szinte fojtogató a bénító feketeség. Önálló életet élnek a zavaros neszek. Ilyentájt születnek a mágikus képek, Mint a gyanakvás, mely akárha cián, mételyként emészti föl a napod. Azonban a … Olvass tovább

Hangulat

Az éj lassan birtokba veszi a várost, fejemben, mint megannyi mozgókép, huncutul fickándoznak a gondolatok, s élvezem e játékos pillanat üzenetét. Szobámba befészkelte magát a csend, megpihenek e némaságban kicsinykét. Lezárom szempillám, kizárom a világot, magamat e meghitt pillanatnak ajánlom. Szélsebesen sodorja az éj a pillanatot, hírtelen visítva, egy autó fékez valahol. Fejemből a gondolat, … Olvass tovább

Játék a szavakkal

Ragyogó csillagos, tiszta az égbolt. Ámde fejemben, furábbnál furább, meglepő gondolatok. Mi mindenre is jók, azok a kimondott, néha semmitmondó homályos szavak. Van köztük, miktől megolvad, tán a jég is. Némelyik metsző, dermesztően sértő. Egyike nyakatekert, girbegurba. Másika inkább rövid, mintha tán nem is szó volna. Ha ezt hallod „ha” az igen is meg nem … Olvass tovább