Vágy-álom

Kavarog a zabolátlan szélben egy eltévelyedett pajzán vágy. Hívatlanul oson be a szívekbe, csalóka reményt ébresztve. Olykor tévútra vezetnek, máskor fellegekbe emelnek, hol nincsen sem tér sem idő, csak a feneketlen mélység. Oh te engedetlen kéjúr, bármerre járj is, menekül az igazság. Néha gúzsba köt, akárha túláradó negédes lágy melódia. De hívd elő a valóságot, … Olvass tovább

Az éjszaka csodái

Tegnap éjjel álmomban, elég hóbortos álmot láttam. Házról házra poroszkált, egy meghökkentő gondolat. Fürkész kíváncsisággal lestem, megpihen e majd valahol. Még a holdvilág is mosolygott, e hajmeresztő furcsaságon. Oly jó gondolatban kalandozni, kíváncsi merészen bebarangolni, egy izgalmas ismeretlen világot, ahol bármi akármi megtörténhet. A képzelet végeláthatatlan színterén. csapongtak fejemben az életképek. Lassan, nesztelen suhantak a … Olvass tovább

Lehetetlenségek

Lehetetlenségek Hírtelen riadtam fel álmomból. Hm! Micsoda fárasztó éjszaka. Volt ott minden. Öröm, bánat. Derűre ború. Mindez egyetlen, végtelennek tűnő éjszaka alatt. Tegnap például álmomban, álom voltam. Mily fura! Akármilyen kesze-kusza is, mégis megesett e csoda. Jóllehet, már a valóságban vagyok, de azért tovább göngyölítem álmom. Milyen lenne világunk, ha a nappalt, éjszakára cserélnénk, így … Olvass tovább

Legenda Szív(z)űr

Tél van. Még mindig. Üldögélek szerény és nagyon hideg albérleti szobámban. A csontomig hatoló hideg talán attól olyan hideg, hogy egyedül vagyok. A ködös hajnali szürkületben bámulok ki az ablakon, s tán a fejemből is. A tegnap árnyai még épp csak elsuhantak fülem mellett, de lustán komótosan már érkezik a ma. Az utca néptelen. A … Olvass tovább

Mélypont (Légy merész)

Mélypont (Légy merész) Mikor ébren vagyok, tudom, mert ébren vagyok. Ám mikor álmodom, nem tudom, mert alszom. Olykor álmomban megteszem, mit nappal talán nem merek. Máskor gonoszul gúzsba köt, s hírtelen csatakosan riadok fel. Álom? Furcsa, de talán mégis, álmomban is tudatomnál maradok, mert különben, örökké tartana, e tudattalannak hitt ingatag álom. Néhanap az ébredés … Olvass tovább

Hinni

Hinni Azon gondolkodtam a minap. Mily csodás is a természet. Vele kezdődött minden mi élet. Ám tőlünk, rajtunk is múlik, meddig használhatjuk mindezt. Hisszük, a bűvös természet, adakozó, s kegyeit örökkön, bőkezűen méri. Ám olykor, gonosz is egyben, s elveszi, amiről úgy hittük, a mienk. Nézem az erdőben a sudár fákat. Nyújtózkodva, az ég felé … Olvass tovább

Messzeség

A távoli jövő. Mondják. Innen oly messzinek tűnik. Szinte elérhetetlen még. Amikor boldog az ember, bizony a sok is oly kevés. Fogorvosi székből nézve, még a kevés is, mily sok. Amikor az ember fiatal, oly messze még az örökké. S ahogy múlnak az évek, karnyújtásnyira az örökké. Messzeség, távolság. Határozott, kézenfekvő. Mégis oly látszólagos. Fiatalon, … Olvass tovább

Láthatatlan világ

Véget ért egy esztendő, de nincs vége semminek még, mert hisz minden vég, valaminek a kezdete is egyben. Kinéztem az ablakon, de mégsem láttam semmit. A sejtelmes ködfátyol, puhán gubbasztott a tájon. Olyan mintha csak az ember, súlytalan lebegne bele, egy habkönnyű vattaszerű, átláthatatlan semmibe. Sejtelmes természetajándék. Óhatatlan, hogy ilyentájt, az ember számvetést végez. Az … Olvass tovább

Egy fenyő élete

Egy fenyő élete Mese nem csak gyerekeknek Történetem messze innen, a zajos városokon túl, egy vadregényes pagonyban kezdődött. Ott születtem, cseperedtem egy fenyőerdő közepén, sok örökzöld tűlevelű társaságában. Úgy hiszem, nagyon szép gyermekkorom volt, s ahogy tűleveleim sokasodtak, vastagodott a törzsem is. Mint minden fenyő, én is törekedtem a fény felé, így gyorsan nőttem, növögettem, … Olvass tovább

Különös éj

Esteledik. Apad a fény, nő a setét. Lassan ereszkedik már az éj. Árnyak cikáznak mindenhol. Élednek a nyugtalanító érzetek is. Néha bizony rossz tanácsadó a sötét. Szinte fojtogató a bénító feketeség. Önálló életet élnek a zavaros neszek. Ilyentájt születnek a mágikus képek, Mint a gyanakvás, mely akárha cián, mételyként emészti föl a napod. Azonban a … Olvass tovább

Hangulat

Az éj lassan birtokba veszi a várost, fejemben, mint megannyi mozgókép, huncutul fickándoznak a gondolatok, s élvezem e játékos pillanat üzenetét. Szobámba befészkelte magát a csend, megpihenek e némaságban kicsinykét. Lezárom szempillám, kizárom a világot, magamat e meghitt pillanatnak ajánlom. Szélsebesen sodorja az éj a pillanatot, hírtelen visítva, egy autó fékez valahol. Fejemből a gondolat, … Olvass tovább

Játék a szavakkal

Ragyogó csillagos, tiszta az égbolt. Ámde fejemben, furábbnál furább, meglepő gondolatok. Mi mindenre is jók, azok a kimondott, néha semmitmondó homályos szavak. Van köztük, miktől megolvad, tán a jég is. Némelyik metsző, dermesztően sértő. Egyike nyakatekert, girbegurba. Másika inkább rövid, mintha tán nem is szó volna. Ha ezt hallod „ha” az igen is meg nem … Olvass tovább

Álmomban

Friss üde esőillattal fújdogált, a hegyek felől susogó szél. Álmomban szirtisas voltam, nem tudom, honnan jöhetett, eme fura, hihetetlen gondolat. Az álmok nem hazudnak. Mondják, olyan akár térkép, egy eltévelyedett vándornak. Meglehet, csak nem tudok, álomnyelven olvasni? Még. Élveztem, ahogy hatalmas szárnyaim, belemerítettem a hajnali derengésbe. Szárnyaltam szabadon egyre feljebb, hol emberi szem már el … Olvass tovább

Október?

Október? Hihetetlen. Október van. Noha ezt olykor, csupán a naptár mutatja csak, hisz lehetne akár még szeszélyes április is. Sokadik októberem ez már. Úgy hiszi ez a fránya hónap, hogy mindenkit becsaphat, bámulatos nyári mosolyával. Ragyogása megtévesztő már, hiszen az éles fehér fények, szinte szemedig felérnek. De tudod, a káprázatos Nap, mára alacsonyabbra költözött. Olyan, … Olvass tovább

Kárpótlás

Esteledik. A házfalakra tompán, ereszkedik már az alkony, akárha posztmodern alkotás. Picit benne még a délután, de már, az est is láttatja magát. Hasonlatos a kamaszkor is kicsit. Hiszen nem vagy már gyermek, de még felnőtt sem igazán. Valahol ilyen a harmatcsepp is, benne csillan az éj, de a hajnal is. Hisszük, az élet folyvást … Olvass tovább

Tengeremlék

Tengeremlék A szikrázóan tündöklő reggelen, ablakomon belopódzott a tenger. Habzsoltam a hűs tengerillatú reggelt, bőrömön éreztem a sós tengerillatot. Ameddig a szem ellát, körös körül, pompázatos, szeszélyes víztükör. Parttalan, végeláthatatlan medrében, tarajos hullámok táncoltak a széllel. Hány folyó táplálja eme vízóriást, minden folyók legvégső nyughelyét. Megbabonáz e szikrázó azúrszépség, e nyughatatlan tengernyi tenger. Csak ültem … Olvass tovább

MásVilág

MásVilág (balett) Átszellemülten ültem a nézőtéren, néztem az ünneplőbe öltözött arcokat. Most is elvarázsol, szinte megbabonáz, ez a várakozásteli feszült hangulat. Ahogy a rafinált tompa fények, megtörnek a súlyos bársonyon, még föl sem gördült a függöny, a színjáték már itt elkezdődött. A színház különleges illata, első találkozásunkkor rabul ejtett. Olyan, akár a szerelem illata. Azonnal … Olvass tovább

Utak

A lehetőségek micsoda tárháza. Van kocsiút, földút, kövesút, egyenes, no meg kacskaringós. De mind, vezethet ugyanoda. Minden út Rómába vezet. Tanultuk történelemórán. Ám vezethetne Párizsba is, ha a Pápa Párizsban élne. No persze jelentheti még azt is, hogy ha van egy kitűzött cél, legyen az, bármily aprócska, elérhető Rómán keresztül akár. Azt mondják minden út, … Olvass tovább