Poroszkáló gondolat

Az augusztusi tikkadt hőség, fojtogatón remeg a fák közt. A folyó fodrain cikázik a fény, lelkemet körülöleli e szépség. Köröttem némaság és homály, elvarázsol ez a meghitt pillanat. Visszaidézek régmúlt perceket, szívemet rabul ejtik az emlékek. Nagy hírtelen felneszel a hajnal, valahol megkondul egy harang. Merengésem szétárad e hanggal, és tova sodródnak a pillanattal.

Netalántán

Talán. A legrosszabb válasz, mit ember csak adhat, kaphat. Nem teszi élhetőbbé a jelent, de bizonytalanná teszi a jövőt. Minden talán, valahol igen is, meg persze benne van a nem is. Talán nem? Vagy inkább igen? A válasz, a hangsúlyban rejlik. Megfejthetetlen akár az élet, mi gyakran kétségeket ébreszt. A talán, csak elodázza a nemet, … Olvass tovább

Szivárvány

Szivárvány. Ő a természet, varázslatos ajándéka. Napfény, gyöngyöző vízcsepp, és már készen is van, a csodás bűbájos színhatás. Mókás gondolatom támadt. Milyen lenne világunk, ha a hét minden egyes napját, mostantól a szivárvány, hét színére keresztelnénk át. Hétfő lehetne az energikus vörös. Van, aki utálja, más szereti, de senkinek nem közömbös. A kedd lehetne épp … Olvass tovább

Jelbeszéd

Jelbeszéd Oh, micsoda kifinomult, ezerarcú testrészünk a kéz. Őseink még jártak rajta, mintha csak a lábuk volna. Más lett kezeinknek dolga mára. Van, ki házat, utat, hidat épít, vagy Chopint játszik zongorán. Némely kéz épp életet ment, másik talán, durván bántalmaz. Van oly ember is, kinek keze a szeme, s van olyan ki bőrén át … Olvass tovább

Szilveszteri furi-muri

Megérkezik hamarosan, utolsó estéje ennek az évnek is, mely utolsó pillanata is egyben. A nagy fogadalmak ideje. Mint valamiféle csodára, úgy várnak sokak. Ám a nagy csoda, bármely nap rád találhat. Mássá, jobbá lenni, nem tenni többé a valamit, vagy épp megtenni. Bármely pillanat alkalmas. A vándormadár sem, naptár szerint indul útjára. Megteszi, amit tennie … Olvass tovább

Télhangulat

Az éjszaka sötétje ott pihen még a tájon, de már mozgolódik, éledezik a város. Áttetsző jégkristály csillan az ágakon, hírül adva fűnek, fának, megérkezett, itt van végre, utolsó hónapja az évnek. Ó, hogy vártunk már kedves december. Csillognak a fények a friss üde hóesésben, csordulásig telve a szívek melegséggel. Fenyőillat hancúrozik vidáman a hópihékkel. Amott … Olvass tovább

Előttem az utánam

Olykor zordon reggeleken, némelyek jobban szeretnék, ha meleg lenne végre már. Másszor perzselő nyár van, ám hűvösre vágynánk már. Amikor szomorú a szeretted, te szeretnéd átvállalni terhét. Ám a megnyugvást úgyis, mindenki magában lelé meg. Biz ily groteszk néha az élet. Néhanap oly nehéz eldönteni, vajon ki szeret jobban. Ki megtesz mindent, amit kérsz, ad … Olvass tovább

Vágy-álom?

Ahogy a bágyadt napsütésben, táncolnak a sárguló levelek, úgy görgeti tova a múló idő, a fejemben kavargó emlékeket. Emlékmás. Szinte mind más. Vágy az élet sója, de csak addig, amíg még nem uralják lényed. No de oly sok van földön s égen, miből csak a pont elég az elég. Jóllehet a könyvek, a fotók és … Olvass tovább

Lélekcsomag

Csend és homály honol a tájon. Álmosan ébredezik a város. Sokak igazak álmát alusszák, mások, már eltervezték napjuk. Fejemben meg csak tobzódnak, furábbnál furább gondolatok. Akár felhők tánca fenn az égen, mintha tovakúszó foszlányok. Mond, mit érnek vágyaid, bármily varázslatosak is, ha megélni mégsem mered. Csak epekedsz szüntelen. Mond mit ér egy emlék, ha leporolni … Olvass tovább

Életpillanatok

Életpillanatok Amikor megszülettünk, tán még fel sem fogtuk létünk. Majd múlnak a hetek, hónapok. Mikor években mérjük a létet, már megváltozik minden. Míg csak kevesek az évek, biz élhetőbbek a keservek is. Ahogy sokasodnak az évek, mélyebb, maradandóbb lesz, bánat, öröm és maga az élet. Rohannak veled az évek. Majd életed delén, lelked telve, reményteli … Olvass tovább

Tükröm tükröm

Tükröm tükröm mondd meg nékem. Mit látsz, amikor rám nézel. Látod-e az ifjonti tüzet szememben, mely ráncaim mögül térád les? Látod-e a sok szomorúságot, mit nyakamba aggattak az évek. Mikről úgy hittem még akkor, elengedni sohasem leszek képes. Észrevetted-e a szarkalábak mögött, a számolatlan, örömteli perceket? Lásd meg néha a cinkos kis mosolyt, mit ajkam … Olvass tovább

Korlátok

Szememmel követtem a folyó szabálytalan vonalát. Elképzelni sem merem, milyen lenne, mint vonatsín. Jóllehet korlátok között, ám mégis szabadon él. Persze olykor a folyó is aprócska kitérőket tesz. Korlát, akadály, gát, nélkülük, tán nem tudnánk, hol is van az a határ. Néha mégis akadály a határ. Igaz, kijelölt úton haladva egyszerű lehet az élet. De … Olvass tovább

Örökség

Lassacskán múlik az éj. Fák közt libben némi fény. Hajnalodik. Észrevétlen, reggelbe fordult a sötétség. Remény ízzel a számban, felidézem a tegnapot. Bármi meglehet nap már, matat a hűs hajnalon. Igaz, balsorsunk a sorsunk, mondja ezt himnuszunk. De a reményvesztettség, legyen végre már a múltunk. Jóllehet nehéz örökségünk, hátunkon cipeljük már rég. És amit ezerszer … Olvass tovább

Lopott pillanat

Rügyeznek a virágok a fák. Újra tavasz köszönt ránk. A szerelem ideje. Mondják. Oh. Be szerelmes voltam, valamikor régen magam is. Milyen volt, nem is tudom már, csak halványan emlékszem. Rég volt, talán igaz sem volt. Lehet, hogy csak képzeltem. Ám a képzelet csodákra képes. Képzelet, vagy talán valóság? Szeretet, gyűlölet, öröm, bánat. Életünk e … Olvass tovább

Miért is?

Miért is? Oly háborítatlan e nyári délután. Látszólag csendes, nyugodt minden. De mind tudjuk, nem így van ez. Testben és lélekben, valahol most is, élethalál harcok dúlnak. Miért is. Pedig mily végtelen e galaxis. Hisszük, bárakárki elfér benne, zavartalan, békés nyugalomban. Miért, van ez, mégis másként. Mond csak. Te tudod a választ. Meglehet, e pillanatban … Olvass tovább

Jelmezbál: Ötödik történet: Hétvégi barátság

Hivatalos voltam egy találkozóra a hétvégén. Nem nevezném osztálytalálkozónak, inkább amolyan könnyed baráti, hétvégi bulizós, „kalandtúra”. Amolyan komótos, hatvanasformán. Régen találkoztam már barátaimmal, mert az utóbbi években életminőségünket kissé eltérően formálta a sors. Mostanság önérzetből, netán irigységből, vagy ki tudja miért, de több ilyen jellegű meghívást is elhárítottam, elodázva ezzel a találkozást. Szembesülést a ténnyel, … Olvass tovább

Valahol…De hol?

Álmosan kémleltem a függönyön át, a néptelen kihalt magányos utcát. Későre jár. Közeleg a holnap már. Bár pislákol még itt ott némi világ, a városka is aludni készülődik már. Befészkeltem hát magam, kedvenc kis zugomba, álomország küszöbén, lustán újragondoltam a mát. Szempillám megpihen ráérősen. Komótos, könnyed léptekkel, testemből is oson a tudat már. Lassan, öntudatlanul … Olvass tovább

Emlék kavalkád

Tengerparti városka, aprócska kis főterén, ütött-kopott régiségbolt, kínálata mesebeli. Kirakata csupa csuda rejtély, és izgalom, elmenni mellette, bizony lehetetlen volt. Bár e régiségbolt igazából nem is volt bolt, sokkal inkább, talán múltidéző mesedoboz. A Bolt előtt ódon kandeláber sápadt fénye, méltó őrzője e relikviák ezredéves emlékének. A polc finom homályában, régmúlt idő tárgyai. Nézd, ott … Olvass tovább

Ránctalan

Ahogy szép komótosan bandukolnak az évek, a távolság lecsendesíti, a fájdalmas emlékeket. Meglehet, ráncra ráncokat rakott, a végtelenbe tűnő el/múlt, ámde vállamon kuksol a remény, hisz szívem ránctalan még. A remény, mely jóllehet öregebb, még a megállíthatatlan időnél is, ám ha óvatlanul magára hagyod, homályba vész röpke pillanat alatt. Talán már kevesebb a holnap a … Olvass tovább

Porszem csupán

Néztem, ahogy a látóhatár peremén, a napkorong fáradtan búcsút int. Soha nem pihen. Valahol a világban, valakiknek még most is ragyog. Csodás naplemente. Természetajándék. Mikor múlóban a nap, de a holnap, messze még. Van kinek, most kezdődik, de van, akinek most ér véget e nap. Ízlelgettem, amit szemem befogott, mely az univerzum parány szeglete csak. … Olvass tovább