Szulyo

A vörös főnixmadarak Hajnalban születnek, Fénysugarak között, ahol Nincs helye a rendnek. Csak néhány percig csapkodnak Lángoló szárnyaik, De tőlük bennem a világ Versek közt vívódik. Írtam apró gyermekként, de Azt hittem vége lesz, S nem éled többé gyönyörű Pirkadat a vershez. De azóta is születnek A főnixmadarak, És őszinte szépségüktől Olvadnak a falak. Most … Olvass tovább

villanások között húzzuk meg magunkat fényekbe költözött a puszta akarat remegve álmodunk még éjjel te meg én nem tudjuk kik voltunk s kik leszünk a végén túl sokan élnek itt hogy eggyé váljanak elveszett már a hit hogy bízni tudjanak míg mindenki üvölt mi keressük egymást s a múlttól örökölt már oszló látomást villanások között … Olvass tovább

Besettenkedett az éjjeli Csönd Szürkéllő hangtalansággal hozzám, És megpihent, mint egy méla vándor, Az ágyam homályba vesző sarkán. Még messze földön járt a pirkadat, De elkopott már a sötét leple. Így a terpeszkedő ürességben A bujdosó Csönd otthonát lelte. Ahogy telt a végtelen éjszaka, Lassan ében pehely-szárnyra kapott. És én ámulva figyeltem felszállni Az alig … Olvass tovább

Magamat sem ismerem. Az elzárt lelkem mély verem, Melyben pislákol valami: Látom fel-felderengeni. Késő van. Sírni nem tudok, Ma hajnalig írni fogok. Ösztönös a derengés, A rímek és a merengés, A toll mégis rosszul forog. Lelkem lángja rosszul lobog. Tovább ömlenek a sorok, Ma hajnalig írni fogok. Hiábavaló érzés. Hiába vágyott megértés. Válaszok kérdések nélkül. … Olvass tovább

Ezer titkot őriz a pesti Duna-part, Sok múltat a mély víz évekig eltakart. Örökké örvénylik a megvénült folyam, S én néma hullámai között ragadtam. Hideg őszi éjeken elér az apály, És megfeneklek, mint völgyben úszó homály. Körülöttem megfulladt, elalélt álmok. Álmok, melyeket csak zátonyomról látok. Hosszan nyúlnak a Duna feletti hidak. Nézem, ahogy hátukon emberek … Olvass tovább